Szamos, 1906. június (38. évfolyam, 44-51. szám)
1906-06-21 / 49. szám
XXXVIII. évfolyam. Szatmár, 1906. junius hó 21. (csütörtök) 49. szám. POL SZAMOS. ITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. % Előfizetés á r : SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Rákóczy-utcza 9. «. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalaban fizetendők Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Ä magyar faj veszedelme. Nem először írunk e thémáról és sajnálattal kell konstatálnunk, hogy nem is utoljára. Nem utoljára, mert a baj következményeit minden különösebb látnoki képesség nélkül tisztán látjuk, mert^a fenyegető veszedelem hétről-hétre s hónapról-hónapra nagyobb arányokat ölt s bűnt követnénk el, ha minden képességünket sorompóba állítva ne küzdenénk ellene, ne igyekeznénk a rendelkezésünkre álló minden eszközzel az illetékes helyek figyelmét újra és újra védekezésre hívni fel az újabb kor e pusztító nyavalyájával szemben. A kivándorlásról beszélünk. Szigorúan az igazsághoz híven, statisztikai adatok alapján tárgyaljuk a dolgot s az eredmény, mely igy áll elő, valóban megdöbbentő. A hivatalos kimutatás szerint a kivándorlók száma havonta átlag 7000-re tehető. Ez a faktum, le- tagadhatatatlan tény, hivatalos akták, hivatalos számadatok. Ebből az egy számból minden nagyobb lej törés és mathematikai képesség nélkül megállapíthatjuk, hogy az ország lakossága évente mily mértékben van kitéve a csökkenésnek. Igen, évente és legyünk minden tekintetben hívek az igazsághoz : évek óta. A népszámlálás adatait hiába tolják szemünk elé, hiába hivatkoznak egyesek arra, hogy a népesség számadatai csökkenést egyáltalán nem mutatnak. Ezek az adatok hazugok, hamisak, a mi szempontunkból legalább tökéletese« azok s az erre való hivatkozás még a népesség csökkenésének konstatálásánál is ezerszer nagyobb és súlyosabb következményű veszedelmet rejt magában. Úgy áll t. i. a dolog, hogy a kivándorlók helyébe ezrével tódulnak az országba a különböző nemzetiségek, lengyelek, románok, szászok stb. és ezek már mi reánk nézve nem jelentenek nyereséget, sőt ellenkezőleg, magával a kivándorlással egyértelmű veszedelmet zúdítanak nyakunkba. A magyar véreink pedig vándorolnak ki s a maroknyi nemzet hétről-hétre fogy, lazul, enerválódik. Térjünk vissza arra az időpontra, amikor ez a fenyegető veszedelem, minden rémével egyetemben nem fenyegette, — ily mértékben legalább nem-, — a magyar íaj jövőjét. A statisztika segítségével igen könnyen magálla- pithatjuk, hogy ez az időpont a kivándorlási törvény meghozatala elé tehető. A mióta e törvény meghozatala által a kivándorlás olcsóbbá, kényelmesebbé vált, a veszedelem szemmelláthatólag nagyobbodott. A kormánv és a Cunard Line között létrejött, a kivándorlásra vonatkozó szerződés megkötésének alapmotívumát nagyon könnyű megtalálni. A társaság ugyanis kötelezte magát a szerződés értelmében minden kivándorló után 20 kor. dij fizetésére, ami az. évente ezerszámra menő kivándorló hon- litársak számát tekintve, az államra nézve több milió korona évi jövedelmet jelent. — Ezt az oldalát tekintve a dolognak, még sokkal elszomorítóbb. — Hát az állam a szegény kivándorló bőrére menő, — bátran vérdijnak nevezhető, — 20 koronából szerzi e jövedelmének nagy részét ? Hát a messze földekre igyekvő, éppen az állam hibájából e hazában zöld ágra vergődni nem tudó szegény öjrdög keserves filléreiből, mit jövendő boldogulásának alapjául esetleg magával visz, még 20 koronát is lehuzat magának ? Nagyon elszomorító a következtetés, amit e tényből lehet levonni erre azonban nem térünk ki, csupán a dolog gyökerét tekintjük : a 20 koronákkal még külön-külön megterhelt egyéneket, azokat, kik eltávozva e hazából ránk nézve a legtöbbször örökre veszve vannak. Most nemzeti kormányunk van. Reméljük, sőt biztosan tudjuk, hogy a kivándorlással kapcsolatos bajok okait ösmerik, azokat fontosságuk szerint mérlegelik s minden tehetségükkel hozzá lógnak járulni ezen állapot megszüntetéséhez. Hisz ennél fontosabb és mélyebben fekvő dolgot nem ösme- rünk, mert hisz ez az ország magyar voltával van szoros, elválaszthatatlan összefüggésben. Pokolba a minden baj kiforrását előidéző kivándorlási törvénynyel. Meg kell szüntetni a kormánynak az assistenciáját olyan dologhoz, mely államiságunknak, az ország magyar voltának, előrehaladásunknak mérges fullánkja. Idegen hajós-társaság milliói, a melyekhez az ország százezreinek vére tapad, ne szaporodjanak az ország törvényes rendelkezésének hozzájárulásával. Jövendő iparunk, kereskedelmünk, fejlődő gazdasági életünk lesz hivatva aláásni magának a kivándorlásnak gyökerét s annak esetleges szükségét tárgytalanná tenni, aki pedig mégis itt hagyja az országot s hajóra ülve más •világrészben igyekezik megtalálni a boldogglás útját, az tegye a maga jószántából, de mi magunk ezt ne mozdítsuk elő silány fillérekért és ne kergessük bele az országot a legsúlyosabb katasztrófába. A legboldogabb. Az angyalok egyszer együtt ülének a mennyben és akkor Gabriel arkangyal beszélgetés közben szóla közülök. — Isten megteremtette az embert minden fajtájában s tudom, hogy öröm és szenvedés egyaránt nyílik a teremtmény számára a földön. Tudom, hogy az emberek egy időre, vagy részben boldogok s azután ismét egy egy időre vagy más részben boldogtalanok, felváltva, mint a bogy a felhők váltakozva kergetik egymást a Nap előtt, tudom, hogy nincs tökéletes, eszményi, örök boldogság a földön, de szeretném tudni, kicsoda mégis aránylag a legboldogabb valamennyi embertársa között ? A többi angyal, aki Gábriel arkangyal körül üldögélt, összenézett, egymás tekintetében keresve a választ a fogas kérdésre. Végre, miután egyikük sem tudott felelni, valaki közülök szóra emelkedett : — Mi sem tudjuk, amit te nem tudsz Gabriel s mi is szeretuők tudni, amit te szeretnél. Legjobb lesz tehát, ha megkérdezzük magukat az embereket és azután Ítélünk az ő boldogságuk felöl. Hozassunk tehát magunk elé nehányat a másvilágon élők közül, hogy megmondanák ők maguk, menynyire voltak boldogok és boldogtala- az életben. Elküldték pedig egy angyalt érettük és ez nemsokára három embere vezetett az emberek serege elé. — íme, mondotta a három emberre mutatva, kiválogattam valamennyi közül azokat, akiknek beszédéből leginkább ítéletet alkothattok magatoknak a dolog felől, amelyet tudni akartok. Ez az első — és egy szelíd arczu aggastyánt vezetett elő a sorból, — becsületes, erős lelkű és nagy hitü férfiú volt életében, aki sohasem engedett a gonosz csábításainak és sohasem küzködött hiú világi gyönyörökért. Hallgassátok meg minő boldog volt ez aggastyán a földön ! — Éu, szólalt meg szerényen az agg férfiú, valóban sohasem futottam hiú világi gyönyörök után, sem pedig a gonosztól el nem csábittattam magamat. Senkinek kárát a magam javáért nem akartam s mindig beértem becsületes fáradozásom gyümölcseivel. A jó Isten boldog családi élettel is megáldott s hosszú esztendők munkája árán életem alkonyát egy kis anyagi jólét is megaranyozta. Nem panaszkodhattam semmiért sem a sorsomra s most nyugodt lélekkel állhatok meg Isten Ítélő széke előtt, hogy parancsait meg nem szegtem, sem pedig ravaszul ki nem játszottam. — Én, és itt hevesen bólintott ősz fejével, én valóban boldog voltam az emberek között, mert Isten minden kegyeivel megáldott, de .. . Az aggastyán itt hirtelen elhallgatott. Lehajtotta a fejét, mint a kinek rósz emlékek jutnak eszébe. Az angyalok, akik eddig szerető figyelemmel hallgatták a beszédét, kíváncsian hajlottak feléje :- De ? — Van valami, ami megrontotta becsületes örömeidet, óh halandó ? Az aggastyán fölemelte a fejét és lassú hangon felelt : — Isten látja lelkemet, semmi elégedetlenség vagy zúgolódás nem volt ón bennem az ő fenséges parancsai ellen. Mindig nyugodtan viseltem el a válságokat, amelyeket a boldogság között rám bocsátott s hitvesemnek és jó gyermekeimnek szeretető mindenért bőséges elégtétel volt nekem. De hejh, keserű dolog az a szeretet boldogságában, amikor az imádott Róth Fülöp kárlsbadi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett — Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, valódi box és schevraux borból készült czipők a legdivatosabb kivitelben. ■
