Szamos, 1906. június (38. évfolyam, 44-51. szám)
1906-06-21 / 49. szám
1 SZAMOS 2-ik oldal Hisz talán soha sem volt olyan aktuális a nagy Széchényi mondása, mint e pillanatban: „Oly kevesen vagyunk, hogy az apagyilkosoknak is meg kell kegyelmezni!“ Az államháztartás rendje. Az árvíz megszűnt. A medréből kiszabadult folyó hullámai elapadtak. A mezők, földek újra bevetve várják a termékenyítő munkát, amely jóvá tegye az elemi veszedelem pusztításait. Ez ma az ország állapota. Erről adott számot az a költségvetés, melyet Wekerle miniszterelnök az 1906. évre a képviselőház elé terjesztett. Ez a költségvetés még nem lehet a nagyrahivatott és nagy alkotásokra képes uj kormány és rendszer programújának hü tükre. A kormánynak az idei költségvetés megszerkesztésénél nem csekélyebb feladata volt, mint megépiteui a hidat, mely az államháztartás alkotmányos rendjének területére vezet. Államférfim lángelme és sok évi gyakorlati tapasztalattól támogatott szakértelem kell ahoz, hogy az állam- háztartás rendjét a Wekerle-kormány a válságok pusztításai után helyreállítsa. Ebben a hatalmas munkában fontos állomás a Ház elé terjesztett költségvetés. Most már nyitva az ut az uj rendszer munkaprogrammjának megvalósítása számára. Ez teszi any- nyira nevezetessé az előterjesztett 1906. évi állami költségvetést. Wekerle európaszerte elismert pénzig! i és gazdasági tudása ennek a bonyolult helyzetnek a nyitját is megtalálta. Összeegyeztette minden kérdésben az államra háruló elodáz- hatlan kötelezettség szempontjait az igazi országos érdek szempontjával. És megteremtette a válság pénzügyi lebonyolításának olyan megoldását, amely sértetlenül óvja meg az állam hitelét és tekintélyét, de emellett minden irányban számot vet az ország érdekeivel, az adóviselő közönség szempontjával. HÍRROVAT. * Esküvő. Dr. Török István helybeli jóhirü orvos kedden esküdött örök hűséget Zygadlovich Lulikának, néh. Zygadlovich Gusztáv lovag cs. és kir. altábornagy és özvegye Lengyel Lujza leányának. A polgári es- ketést d. e. 11 órakor Kőrősmezey Antal főjegyző végezte, mikor is a tanuk a vőlegény részéről Bartha Kálmán gazd tanácsos, a menyasz- szony részéről Lengyel Imre nagy- kereskedő voltak. A déli harangozás után a székesegyházba vonult a nászsereg, hol Hehelein Károly kanonok részesítette őket az egyházi áldásban. Az egyházi esküvő után fényes ebéd következett a Pannónia dísztermében. Az uj pár az esti vonattal nászutra indult. * Szinügyi bizottság. Kedden délután 4 órakor a szinügyi bizottság Kőrősmezey Antal főjegyző elnöklete alatt tartott ülésében kimondotta, hogy a színházi tüzrendészeti felügyeletért a tűzoltóknak dijat nem állapit meg, mivel ez a szolgálat nem terhes és szívesen vállalkoznak rá a tűzoltók. Az igazgatót pedig ilyen dijakkal megterhelni nem lehet, egyrészt mert a szerződés már meg van kötve, másrészt mert az igazgató jelentékeny szubvenciót kap a várostól, ha pedig dijak fizetésére lenne kötelezve, ez a szubvenció csökkentését jelentené. — A villamvilágitási kezelőnek előadásonkint már megállapított 1 korona dijat a villamtolep terhére a jövőre is megadhatónak javasolja a bizottság, egyúttal felhívja a villamvilágitási igazgatót, hogy a színpad világításának megváltoztatására nézve tervet és költségvetést készítsen el s tegyen vóle- ményes jelentést a reflektor kijavítása, vagy kicserélése iránt, mert a világítási effektusokra a mai berendezés teljesen alkalmatlan. Végre egymenyezetes szoba megrendelését s az ódon, Ízléstelen csillár kicserélését határozta el a bizottság s megkereste a tanácsot, hogy megfelelő ajánlatokat szerezzen be s a megrendelést mielőbb eszközölje. * Kinevezés. Schőnber Sándor m. kir. erdészt, a földművelési miniszter a nagybányai m. kir. főerdőhivatal- hoz főerdészó nevezte ki. * Zenetanári oklevél. Rétháti Kövér Dezső, a kassai III. honvédkerületi zenekar karnagya a budapesti kir. zeneakademián kitűnő képesítéssel tanári oklevelet nyert. * Sikerült vizsga. Székely Endre szatmári lakos, a kolozsvári egyetemen e hó 16-án az államtudományi államvizsgát sikerült eredménnyel tette le. Dr. Tanódy Endre ügyvédi irodát nyitott Deák-ter 14 sz. házban. * A zeneiskola vizsgálata a múlt szombaton és vasárnap délután folyt a Kossuth-kerti kioszkban, fényes sikerrel és nagy közönség részvétele mellett, mely a legnagyobb elismeréssel adózott a zeneiskola igazgatóságának és tanári karának az elért szép eredményért. A növendékek kivétel nélkül meglepő fejlődést mutattak s a kifogástalan szabatos előadás mellett oly önálló felfogással és nemes elmélyedéssel is találkoztunk egyik-másiknál, hogy megérdemelnék a külön megemlékezést is. Most csak azt konstatáljuk és méltányoljuk, hogy zeneiskolánk pompásan betölti hivatását s üdvös hatása zenei életünkre máris szemmel látható. * A „Teremtés“ oratóriumának szatmári előadásával zenei körök és zenei szaklapok még mindig élénken foglalkoznak és szép elismeréssel honorálják a nagyszerű vállalkozást. Orosz Alajos kir. kath. főgimn. tanár, ki az eszme megvalósításában, irodalmi előkészítésében és a működők összehozásában mindent elkövetett, s mint kiváló énekes is közreműködött, méltán nyerhet az elismerésekből újabb impulzust arra, hogy alkalmas időben hasonló szép sikerű vállalkozást előkészítsen. * Az ev. ref. főgimnázium érettségi vizsgálatot teendő ifjúságának junius 30-áu rendezendő nyári mulatságára a meghívók kibocsáttattak. A mulatság jövedelmének kamata az önképzököri pályadijak kitűzésére fog fordittatni. 49. szám. * Önképzököri záró gyűlés. A szatmári ref. tanitónőképző „Protestáns Önki.pzö-köre“ e hó 16-án érdekes műsor előadása mellett tartotta meg sikerült záróünnepélyót, melyen zongorajátékkal működtek közre : Balog Etelka II. é. n. Herendi Vilma III. é. n. Szavaltak Kovács Katinka II. é. n. Molnár Erzsiké I. ó. n. Melodrámát szavalt Káringetz Juliska III. ó. n. Felolvasást irt és tartott Vörösmartyról Reiter Regina III. é. n. Vasárnap, évzáró istentisztelet után, az iskolai év ünnepélyes bezárása alkalmával szintén több sikerült műsorszámmal működtek közre. * Tudor-á avatás. Bulyi és jékei dr. Jékey István, tartalékos huszárhadnagy, tb. szolgabiró, Jékey Zsig- mond nagybirtokos s volt országgü- lési képviselő fia az államtudományi szigorlatot e hó 15-én a kolozvári tudományegyetemen jó sikerrel tette le. Az elért siker felett mi is örömünknek adunk kifejezést különösen azért is, hogy vármegyénk egyik előkelő családjának fia a már jóval előbb szerzett gazdasági akadémiai diploma mellé most a jogtudományi tudori oklevelet is megszerezte. * A szatmári felső keresk. iskola létesítésére dr. Kelemen Samu orsz. képviselő három évre évi 200 koronát ajánlott fel. Reiter Jakab 100, Teitelbaum Hermann 100, Beer Mór 100, Páskuj Imre 50, Klein Vilmos 50, Emerich Tivadar 50 koronát. * Megégett leány. Büte Juliánná helybeli cselédleány e hó 19-én délelőtt a konyhában tüzet akart rakni s hogy ez gyorsabban menjen, a fára denaturált szeszt öntött, ami aztán a gyufa lángjától egyszerre föllobant s a szegény leányt lángba borította, miközben súlyos égési sebeket szenvedett. A gyorsan megjelent mentők beszállították a kórházba. * Juniális. A szatmári izraelita nők filléregyletének idei juniálisa a Kossuth-kerti kioszkban kitűnő hangulatban tartott reggelig. — A jelen volt hölgyek névsora a következő : Asszonyok : Dr. Weisz Sándorné, dr. Heller Gyuláné, Bárány Sámuelné, Reiter Jakabnó, Beer Mórné, Róth Gézánó, hitvest, a rajongásig szeretett, féltve féltett drága gyermeket kórágyon fekve, lázban reszketve kellett gondolnom a pillanatra, nem szakit-e el egymástól örökre a halál ? Amikor éjszakákat virrasztottam át szeretteimnek testi szenvedései fölött és nem tudtam segíteni, ha a szenvedő azt mondta : fáj s mosolygó arccal kellett vigaszt, bizalmat és reményt öntenem a betegségtől csüggedő lélekbe, amikor magam vigasztalan voltam a csapás súlya alatt. Igaz, hogy a becsületes munka, megelégedés, hit és szeretteink szeretető a legnagyobb boldogság a földön, de egy hosszú élet tapasztalatai után mondom, hogy a szeretet egyúttal örökös, gyötrő aggodalom szeretteink egészségéért, boldogságáért, életéért, jelenéért és jövendőjéért. És szeretteinktől megválni a legnagyobb fájdalom az emberi szív összes fájdalmai között. Az angyalok gondolatokba merülve pillantottak az aggastyánra, aki — a földön hátrahagyott övéire emlékezvén vissza — alig bírta visszatartani zokogását a gyötrelemtől, amelyet a válás tudata támasztott benne. Gábriel arkangyal vógigsimitotta a homlokát és halkan, hogy az aggastyán meg ne hallja, suttogta a körülötte állóknak : — íme tehát a szeretet és becsületesség boldogsága nem az a zavartalan boldogság, amelyet én keresek az emberben. Lássuk a második embert, akit elénk vezettek. Az aggastyán, akinek már nem volt több mondani valója, hátrahuzódott s előre lépett a három ember közül a második, aki a következőkép szól- lott : — Én is becsületes ember voltam, mert sem nem gyilkoltam sem nem loptam vagy raboltam, hanem én bennem mindenesetre több volt a szeretet, a világi örömök iránt, mint a tiszteletreméltó agg férfiúban, aki előttem ezen a helyen állott. Énnekem Isten megadta azt a gazdagságot, amellyel mindent el lehet érni a földön s én bizony fel is használtam kincseimet a magam gyönyörűségére. Semmi örömet sem vontam meg magamtól és mondhatom sok oly élvezetben volt részem, aminőt az aggastyán sohasem Ízlelt. De most, miután már túl vagyok az életen, meg kell vallanom, hogy szívesebben éltem volna olyan szerény viszonyok közt, mint az agg férfiú, csak élvezhettem volna azt az olthatatlan benső szere tetet, amelyről ő szólott. És amikor szeretteim életéért és boldogságáért reszketve kellett volna aggódnom, százszorta boldogabbnak éreztem volna magamat, mint igy pénzen megvásárolt mulókony gyönyöreim között. Mert a gazdagság csupán szerencse, de — belőlem is egy élet tapasztalata szól — nem boldogság. Ezzel a boldogtalan ember vissza lépett és mialatt az angyalok ismét tűnődve néztek össze, előlépett, köny- nyedén meghajolva előttük a harmadik. — Énnekem, szólott szinte derülten szintén meg volt a családi boldogságom, mint az aggastyánnak, de meg voltak világi örömeim is, mint eme gazdag férfiúnak. A családi boldogságból csak addig vettem ki a részemet, amig jól esett s amikor kissé meguntam, — más gyönyörűségekkel igyekeztem kárpótolni magamat. Igaz, hogy nem voltak kincseim, mint a szerencsés gazdagnak, de hála Istennek, volt hitelem s csinálhattam adósságot, annyit, amennyire szükségem volt. A sors csapásain sohasem tudtam sokat búsulni s ha bánatom volt, úgy hiszem, kötelességet teljesítettem magam iránt, vi- gasztalódást keresve az- élet uj és uj szépségeiben. Nem csaltam, nem loptam, de valami nagy elveket sem vallottam soha s adósságaimat is csak fölösleges pénzemből fizettem. Az embernek — gondolom — végre is joga van élni, ha már megszületett s azt mondom, nem teszi helyesen, aki nem használja az életet és fiatalságát, addig, amig lehet. Most ugyan már mindennek vége s akikkel annyi kellemes órát töltöttem, alkalmasint hamar elfelejtenek odalent, de nem baj, legalább elmondhatom, hogy eleget éltem. Gyermekeim pedig, akik árván maradtak utánam, majd csak megélnek valahogy. Mert az én vérem olyan, hogy azzal a jég hátán is meg lehet élni. Ezzel még egyszer könnyedén meghajtotta magát az angyalok serege előtt s mint akinek nincs több mondani valója, mosolyogva szintén visszavonult. Az angyalok, akik valamennyien mohó füllel hallgatták a könnyelmű ember beszédét, élénk suttogást kezdtek maguk között, tárgyalva a legutóbb elhangzott szavakat. Gábriel arkangyal pedig, miután egy pillanatig derülten nézett maga elé, felvillanyozva fordult a gyülekezethez: — Bizony, mondom nektek, ez a könnyelmű ember a legboldogabb valamennyi között! Zsoldos László.