Szamos, 1906. június (38. évfolyam, 44-51. szám)

1906-06-21 / 49. szám

1 SZAMOS 2-ik oldal Hisz talán soha sem volt olyan aktuális a nagy Széchényi mon­dása, mint e pillanatban: „Oly kevesen vagyunk, hogy az apagyilkosoknak is meg kell kegyelmezni!“ Az államháztartás rendje. Az árvíz megszűnt. A medréből kiszabadult folyó hullámai elapadtak. A mezők, földek újra bevetve várják a termékenyítő munkát, amely jóvá tegye az elemi veszedelem pusztítá­sait. Ez ma az ország állapota. Erről adott számot az a költségvetés, me­lyet Wekerle miniszterelnök az 1906. évre a képviselőház elé terjesztett. Ez a költségvetés még nem lehet a nagyrahivatott és nagy alkotásokra képes uj kormány és rendszer prog­ramújának hü tükre. A kormánynak az idei költségve­tés megszerkesztésénél nem cseké­lyebb feladata volt, mint megépiteui a hidat, mely az államháztartás al­kotmányos rendjének területére vezet. Államférfim lángelme és sok évi gyakorlati tapasztalattól támogatott szakértelem kell ahoz, hogy az állam- háztartás rendjét a Wekerle-kormány a válságok pusztításai után helyre­állítsa. Ebben a hatalmas munkában fontos állomás a Ház elé terjesztett költségvetés. Most már nyitva az ut az uj rendszer munkaprogrammjának megvalósítása számára. Ez teszi any- nyira nevezetessé az előterjesztett 1906. évi állami költségvetést. Wekerle európaszerte elismert pénz­ig! i és gazdasági tudása ennek a bonyolult helyzetnek a nyitját is megtalálta. Összeegyeztette minden kérdésben az államra háruló elodáz- hatlan kötelezettség szempontjait az igazi országos érdek szempontjával. És megteremtette a válság pénzügyi lebonyolításának olyan megoldását, amely sértetlenül óvja meg az állam hitelét és tekintélyét, de emellett minden irányban számot vet az or­szág érdekeivel, az adóviselő közön­ség szempontjával. HÍRROVAT. * Esküvő. Dr. Török István hely­beli jóhirü orvos kedden esküdött örök hűséget Zygadlovich Lulikának, néh. Zygadlovich Gusztáv lovag cs. és kir. altábornagy és özvegye Len­gyel Lujza leányának. A polgári es- ketést d. e. 11 órakor Kőrősmezey Antal főjegyző végezte, mikor is a tanuk a vőlegény részéről Bartha Kálmán gazd tanácsos, a menyasz- szony részéről Lengyel Imre nagy- kereskedő voltak. A déli harangozás után a székesegyházba vonult a nász­sereg, hol Hehelein Károly kanonok részesítette őket az egyházi áldásban. Az egyházi esküvő után fényes ebéd következett a Pannónia dísztermében. Az uj pár az esti vonattal nászutra indult. * Szinügyi bizottság. Kedden dél­után 4 órakor a szinügyi bizottság Kőrősmezey Antal főjegyző elnöklete alatt tartott ülésében kimondotta, hogy a színházi tüzrendészeti felü­gyeletért a tűzoltóknak dijat nem állapit meg, mivel ez a szolgálat nem terhes és szívesen vállalkoznak rá a tűzoltók. Az igazgatót pedig ilyen dijakkal megterhelni nem lehet, egy­részt mert a szerződés már meg van kötve, másrészt mert az igazgató jelentékeny szubvenciót kap a város­tól, ha pedig dijak fizetésére lenne kötelezve, ez a szubvenció csökken­tését jelentené. — A villamvilágitási kezelőnek előadásonkint már megál­lapított 1 korona dijat a villamtolep terhére a jövőre is megadhatónak javasolja a bizottság, egyúttal fel­hívja a villamvilágitási igazgatót, hogy a színpad világításának meg­változtatására nézve tervet és költ­ségvetést készítsen el s tegyen vóle- ményes jelentést a reflektor kijaví­tása, vagy kicserélése iránt, mert a világítási effektusokra a mai beren­dezés teljesen alkalmatlan. Végre egymenyezetes szoba megrendelését s az ódon, Ízléstelen csillár kicserélését határozta el a bizottság s megkereste a tanácsot, hogy megfelelő ajánlato­kat szerezzen be s a megrendelést mielőbb eszközölje. * Kinevezés. Schőnber Sándor m. kir. erdészt, a földművelési miniszter a nagybányai m. kir. főerdőhivatal- hoz főerdészó nevezte ki. * Zenetanári oklevél. Rétháti Kö­vér Dezső, a kassai III. honvédkerü­leti zenekar karnagya a budapesti kir. zeneakademián kitűnő képesítés­sel tanári oklevelet nyert. * Sikerült vizsga. Székely Endre szatmári lakos, a kolozsvári egyete­men e hó 16-án az államtudományi államvizsgát sikerült eredménnyel tette le. Dr. Tanódy Endre ügyvédi irodát nyitott Deák-ter 14 sz. házban. * A zeneiskola vizsgálata a múlt szombaton és vasárnap délután folyt a Kossuth-kerti kioszkban, fényes sikerrel és nagy közönség részvétele mellett, mely a legnagyobb elisme­réssel adózott a zeneiskola igazgató­ságának és tanári karának az elért szép eredményért. A növendékek ki­vétel nélkül meglepő fejlődést mu­tattak s a kifogástalan szabatos elő­adás mellett oly önálló felfogással és nemes elmélyedéssel is találkoztunk egyik-másiknál, hogy megérdemelnék a külön megemlékezést is. Most csak azt konstatáljuk és méltányoljuk, hogy zeneiskolánk pompásan betölti hivatását s üdvös hatása zenei éle­tünkre máris szemmel látható. * A „Teremtés“ oratóriumának szatmári előadásával zenei körök és zenei szaklapok még mindig élénken foglalkoznak és szép elismeréssel ho­norálják a nagyszerű vállalkozást. Orosz Alajos kir. kath. főgimn. tanár, ki az eszme megvalósításában, iro­dalmi előkészítésében és a működők összehozásában mindent elkövetett, s mint kiváló énekes is közreműkö­dött, méltán nyerhet az elismerések­ből újabb impulzust arra, hogy alkal­mas időben hasonló szép sikerű vál­lalkozást előkészítsen. * Az ev. ref. főgimnázium érett­ségi vizsgálatot teendő ifjúságának junius 30-áu rendezendő nyári mu­latságára a meghívók kibocsáttattak. A mulatság jövedelmének kamata az önképzököri pályadijak kitűzésére fog fordittatni. 49. szám. * Önképzököri záró gyűlés. A szatmári ref. tanitónőképző „Protes­táns Önki.pzö-köre“ e hó 16-án érde­kes műsor előadása mellett tartotta meg sikerült záróünnepélyót, melyen zongorajátékkal működtek közre : Balog Etelka II. é. n. Herendi Vilma III. é. n. Szavaltak Kovács Katinka II. é. n. Molnár Erzsiké I. ó. n. Me­lodrámát szavalt Káringetz Juliska III. ó. n. Felolvasást irt és tartott Vörösmartyról Reiter Regina III. é. n. Vasárnap, évzáró istentisztelet után, az iskolai év ünnepélyes bezárása al­kalmával szintén több sikerült műsor­számmal működtek közre. * Tudor-á avatás. Bulyi és jékei dr. Jékey István, tartalékos huszár­hadnagy, tb. szolgabiró, Jékey Zsig- mond nagybirtokos s volt országgü- lési képviselő fia az államtudományi szigorlatot e hó 15-én a kolozvári tudományegyetemen jó sikerrel tette le. Az elért siker felett mi is örö­münknek adunk kifejezést különösen azért is, hogy vármegyénk egyik elő­kelő családjának fia a már jóval előbb szerzett gazdasági akadémiai diploma mellé most a jogtudományi tudori oklevelet is megszerezte. * A szatmári felső keresk. iskola létesítésére dr. Kelemen Samu orsz. képviselő három évre évi 200 koro­nát ajánlott fel. Reiter Jakab 100, Teitelbaum Hermann 100, Beer Mór 100, Páskuj Imre 50, Klein Vilmos 50, Emerich Tivadar 50 koronát. * Megégett leány. Büte Juliánná helybeli cselédleány e hó 19-én dél­előtt a konyhában tüzet akart rakni s hogy ez gyorsabban menjen, a fára denaturált szeszt öntött, ami aztán a gyufa lángjától egyszerre föllobant s a szegény leányt lángba borította, miközben súlyos égési se­beket szenvedett. A gyorsan megje­lent mentők beszállították a kórházba. * Juniális. A szatmári izraelita nők filléregyletének idei juniálisa a Kos­suth-kerti kioszkban kitűnő hangulat­ban tartott reggelig. — A jelen volt hölgyek névsora a következő : Asszo­nyok : Dr. Weisz Sándorné, dr. Heller Gyuláné, Bárány Sámuelné, Reiter Jakabnó, Beer Mórné, Róth Gézánó, hitvest, a rajongásig szeretett, féltve féltett drága gyermeket kórágyon fekve, lázban reszketve kellett gon­dolnom a pillanatra, nem szakit-e el egymástól örökre a halál ? Amikor éjszakákat virrasztottam át szerette­imnek testi szenvedései fölött és nem tudtam segíteni, ha a szenvedő azt mondta : fáj s mosolygó arccal kellett vigaszt, bizalmat és reményt öntenem a betegségtől csüggedő lélekbe, ami­kor magam vigasztalan voltam a csa­pás súlya alatt. Igaz, hogy a becsü­letes munka, megelégedés, hit és sze­retteink szeretető a legnagyobb bol­dogság a földön, de egy hosszú élet tapasztalatai után mondom, hogy a szeretet egyúttal örökös, gyötrő ag­godalom szeretteink egészségéért, bol­dogságáért, életéért, jelenéért és jö­vendőjéért. És szeretteinktől megválni a legnagyobb fájdalom az emberi szív összes fájdalmai között. Az angyalok gondolatokba merülve pillantottak az aggastyánra, aki — a földön hátrahagyott övéire emlékez­vén vissza — alig bírta visszatartani zokogását a gyötrelemtől, amelyet a válás tudata támasztott benne. Gábriel arkangyal vógigsimitotta a homlokát és halkan, hogy az aggas­tyán meg ne hallja, suttogta a körü­lötte állóknak : — íme tehát a szeretet és becsüle­tesség boldogsága nem az a zavarta­lan boldogság, amelyet én keresek az emberben. Lássuk a második embert, akit elénk vezettek. Az aggastyán, akinek már nem volt több mondani valója, hátrahuzódott s előre lépett a három ember közül a második, aki a következőkép szól- lott : — Én is becsületes ember voltam, mert sem nem gyilkoltam sem nem loptam vagy raboltam, hanem én bennem mindenesetre több volt a szeretet, a világi örömök iránt, mint a tiszteletreméltó agg férfiúban, aki előttem ezen a helyen állott. Énnekem Isten megadta azt a gazdagságot, amellyel mindent el lehet érni a föl­dön s én bizony fel is használtam kincseimet a magam gyönyörűségére. Semmi örömet sem vontam meg ma­gamtól és mondhatom sok oly élve­zetben volt részem, aminőt az aggas­tyán sohasem Ízlelt. De most, miután már túl vagyok az életen, meg kell vallanom, hogy szívesebben éltem volna olyan szerény viszonyok közt, mint az agg férfiú, csak élvezhettem volna azt az olthatatlan benső szere tetet, amelyről ő szólott. És amikor szeretteim életéért és boldogságáért reszketve kellett volna aggódnom, százszorta boldogabbnak éreztem vol­na magamat, mint igy pénzen meg­vásárolt mulókony gyönyöreim között. Mert a gazdagság csupán szerencse, de — belőlem is egy élet tapaszta­lata szól — nem boldogság. Ezzel a boldogtalan ember vissza lépett és mialatt az angyalok ismét tűnődve néztek össze, előlépett, köny- nyedén meghajolva előttük a harmadik. — Énnekem, szólott szinte derülten szintén meg volt a családi boldogsá­gom, mint az aggastyánnak, de meg voltak világi örömeim is, mint eme gazdag férfiúnak. A családi boldog­ságból csak addig vettem ki a része­met, amig jól esett s amikor kissé meguntam, — más gyönyörűségekkel igyekeztem kárpótolni magamat. Igaz, hogy nem voltak kincseim, mint a szerencsés gazdagnak, de hála Istennek, volt hitelem s csinál­hattam adósságot, annyit, amennyire szükségem volt. A sors csapásain sohasem tudtam sokat búsulni s ha bánatom volt, úgy hiszem, kötelessé­get teljesítettem magam iránt, vi- gasztalódást keresve az- élet uj és uj szépségeiben. Nem csaltam, nem loptam, de valami nagy elveket sem vallottam soha s adósságaimat is csak fölösleges pénzemből fizettem. Az embernek — gondolom — végre is joga van élni, ha már megszületett s azt mondom, nem teszi helyesen, aki nem használja az életet és fia­talságát, addig, amig lehet. Most ugyan már mindennek vége s akikkel annyi kellemes órát töltöttem, alkal­masint hamar elfelejtenek odalent, de nem baj, legalább elmondhatom, hogy eleget éltem. Gyermekeim pe­dig, akik árván maradtak utánam, majd csak megélnek valahogy. Mert az én vérem olyan, hogy azzal a jég hátán is meg lehet élni. Ezzel még egyszer könnyedén meg­hajtotta magát az angyalok serege előtt s mint akinek nincs több mon­dani valója, mosolyogva szintén visszavonult. Az angyalok, akik valamennyien mohó füllel hallgatták a könnyelmű ember beszédét, élénk suttogást kezd­tek maguk között, tárgyalva a leg­utóbb elhangzott szavakat. Gábriel arkangyal pedig, miután egy pilla­natig derülten nézett maga elé, fel­villanyozva fordult a gyülekezethez: — Bizony, mondom nektek, ez a könnyelmű ember a legboldogabb valamennyi között! Zsoldos László.

Next

/
Thumbnails
Contents