Szamos, 1906. június (38. évfolyam, 44-51. szám)

1906-06-17 / 48. szám

XXXVIII, évfolyam­Szatmár, 1906. június hó 17. (vasárnap) 48. szám, POL SZAMOS. ITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és K I A D 0 E I V A T A L : Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. ! Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. GyonMiTigazság. Megvan a nagy fordulat a po litikai mezőn. Megjött a várvavárt béke. Örül ennek az egész ország. Azt sem tudjuk az örömben, hogy minek örülünk, az uj örökösöknek-e, vagy annak, hogy az ország rend­ben van. Részemről inkább az utóbbinak. Legyenek akárkik a mi­niszterek, csak az ország ne szen­vedje a milliós károkat. Bizony, az uj tárcák az országnak sokba van­nak. Nem csoda hát, ha örülünk, hogy elvégre a tárcák gazdákra akadtak, akárkiben. (Ki tudja, ha nem ez volt-e a nagy nemzeti moz­galom mozgatója?) Eddig tehát a dolog rendben van. Hála a ma­gyarok Istenének ! Ám az uj korszak igen gyengén kezdődik. Gyengén kezdődik külö­nösen igazság dolgában. Az uj hatvanhetes-negyvennyolcas kor­mány többségét a függetlenségi párt adia. Ők volnának Kossuth szellemének állítólagos letétemé­nyesei. A Kossuth név nagy és szent név. Többek közt a szabad gondolkozás és szabad vélemény­nyilvánítás őre és megszemélyesí­tője. Kossuth az ellenvéleményt tüúe, tisztelte és sohasem üldözte. Ezt első sorban megvárhatnék az uj kormánytól is, melynek a több­séget a Kossuth nevét viselő párt adja. Csak Muszkaországban nem szabad a gondolat, nincs szabad meggyőződés. — Magyarországon még a hazaáruló párt és kormá­nyok idejében is volt. Most pedig az uj korszak azzal kezdődik, hogy az uj igazságügyminiszter azt mondja: „Most már gyomlálunk.“ És gyomlálgat az igazságügy­miniszter; gyomlálgatnak a „főtől büzhödő“ vármegyék, főispánok stb. Szóval folyik a nagy munka: a „gyomlálás“ alant és fent. Ez a politikai gyomlálás nem más, mint az ellenvéleményüek üldözése, Hát ezt mindenki mástól elvár­hatnék, csak aKossuth-párttól nem ; pedig abból való az igazságügy­miniszter ur is. De még ha egyes nagyon is felbuzdult vármegyék, vagy egyesek tennék is ezt, nem volna szabad azt tenni s igy nyi­latkozni az igazságügyminiszternek. Az uj igazságügyminiszter, mint nagy jogász, ismeri az igazságot. Hát nem gondolkozott-e, hogy mit jelent e név: igazságügyminiszter? Ha komolyan gondolkozott volna, nem beszélne gyomlálásról. Az igazságügyminiszter az igazság legfőbb őre az országban. Az igaz­ság pedig épen azért, sőt az által igazság, hogy elfogulatlan. A gyom­láló, tehát elfogult igazság már nem igazság. A gyomláló miniszter min­den, csak nem igazságügyész. Még ha egyes megyék akarnák is ezt cselekedni, azt várhatnék a Kos- suth-párti igazságügyértől, hogy azt mondja: azt pedig nem enge­dem, hogy valaki meggyőződéséért üldöztessék. Ez volna az igazság, ez volna az igazság pártatlan szol­gálata. Nem tudom, ha Kossuth Lajos feltámadna, mit szólna ehez ? Mert tegyük fel, hogy pl. az illető tisztviselők tévedtek. Ez esetben is, mivel tévedni emberi dolog, helyes dolog-e tévedésért üldözni valakit ? Avagy Polonyi ur nem tévedhet-e? Hiszen már is kérdésbe tehető, vájjon nem téve- dett-e a Kossuth-párt, hogy bár „elvei fenntartásával“ 67-es alapon kormányt vállalt, holott addig min­den 67-es intézményt kárhoztatott. Vájjon, hát ez nem „gyomlálásra“ méltó dolog-e ? Majd a jövő meg­mutatja. De nézzük csak meg azt is, miért gyomlálják a tisztviselőket ? A nemzeti ellenállásra a koalíció lovalta fel a vármegyéket. Elsőben a biztos siker reményében haladt a nemzeti (?) mozgalom. Később czonban mikor az abszolutizmus réme fényegetett, maga a koalíció szabad kezet engedett a tisztvise­lőknek. S most, hogy hirtelenül az ő javukra íordult a kocka, szabad-e üldözni a tisztviselőket, ugyanazért, amit legkegyelmesebben ők enged­tek meg ? Ők fennen hirdetik, hogy nincs többé korrupció, nincs többé szavazási kényszer, tisztviselői kényszer. Hát fog-e akadni egy szál kenyerét féltő tisztviselő is, aki ő ellenök szavazzon, tudván, hogy reá kigyomlálás vár. Mi ez, ha nem a legveszedelmesebb tiszt­viselői kényszer ? Az ilyen szabad­ság mellett mindenkinek tundnia kell, hogy hova szavazzon, sza­bad meggyőződése szerint. Szaba­don szavazhat, ahova akar, nem korlátozza senki se. Csak az igaz­ságügyminiszter „gyomlál.“ — E szerint a 67—48-as uj korszak vívmánya a szabadválasztás — gyomlálással. Erre igizán elmondhatni: „Ne sirj, ne sírj, Kossuth Lajos !“ De már nem irok többet. Az igazság keserű labdacs. Ezt csak azért Írtam, mert független állásom van, különben félnem kellene, hogy „kigyomlálnak.“ Ory Tamás ref. lelkész. Az uj szervezésről. Pap Géza polgármesternek a tör­vényhatósági bizottság junius havi rendes közgyűlésén előterjesztett je­lentéséből közérdekű és fontosságá­nál fogva az alábbiakban közöljük a városi szervezési szabályrendelet mó­dosítására vonatkozó részt : „Miután elérkezettnek láttam az időt a szervezési szabályrendelet egyes részeiben szükségessé vált módosítá­sok keresztülvitelére, az ez iránt már régebben megkezdett előkészitő mun­kálatok alapján a tárgyalásokat meg­indítottam. Különösen két irányban mutatkozott immár elkerülhetetlennek a szabály módosítása és pedig a rendőrfökapi­Yilágos*) Repül az idő, .szaladnak az évek egymásután a végtelenség tengerébe. Uj idők, uj emberek következnek ; a kis embereket a feledés lassan lassan teljesen elfödi, a nagyok emlékezetét pedig megőrzi a világ történelem. A hatalmas és igazságos történelem, amely hivatva van a múlt perspektí­váit teljesen objektive megbírálni, a nagyok valóságos, vagy képzelt eré­nyeit és hibáit elfogultság nélkül mérlegelni. Világos ! . . . Ez a név könnyeket csal minden magyar szemébe, — mert hiszen e névhez fűződik szegény hazánk szerencsecsillagának hosszú időkre való kialvása. Ki volt a hibás, hogy a vi­lágosi katasztrófa okoztatott, szeren­csétlenség, avagy árulás miatt játszó­dott le a nagy tragédia utolsó felvo­nása ? Nem tudom. Amit gondolok, azt nem nyilváníthatom. Majd meg­*) Válasz Beöthy Ákos Görgey-elle- nes támadásaira. . _ , állapítja azt a hatalmas és igazságos történelem. 1849. augusztus 11-vel az aradi proklamációban Görgey Artúrt, a „Dunai hadsereg“ parancsnokát Kos­suth az ország diktárorává nevezte ki. Az uj diktátor első ténykedése az volt, hogy a haza és a hadsereg sorsa fölött tanácskozni 12 tábornokot és 69 törzstisztet hivott egybe. Görgey röviden és határozottan ecsetelte a hadsereg szánalmas voltát s előadta, hogy a vérontás tovább teljesen hiá­bavaló, miért is a kapituláció minden körülmények közt elkerülhetetlen. A haditanács két tiszt kivételével egy­hangúan elhatározta, hogy a csapat leteszi a fegyvert és pedig nem az osztrákok, hanem az oroszok előtt, — kapitulál, de nem Haynaunak, hanem Paskiewicznek. Még 11-én este elindultak a hadi­követek, nóvszerint: Bethlen György gróf, ezredes, Eszterházy István gróf és Schmiedegg Kálmán gróf, huszár- kapitány a kapituláczióra vonatkozó levéllel, amely Rüdigernek a legkö­I zelebbi orosz csapat parancsnokának volt címezve és küldve. A levél kez­detének egyes részei igy hangzottak : „Tábornok ur, ezen levelemet önhöz intézem, mert ön volt az, aki velem szemben azon tisztelet bizonyítékait mutatta, amely bizalmamat megnyerte. Siessen ön, ha a további vérontást be akarja szüntetni, hogy a fegyver- letétel szomorú tényét a legrövidebb idő alatt lehetővé tegye. .. Holnap, 12-én Világosra, 13-án Borosjenőre, 14-én Beélre megyek. Ezt azon okból közlöm önnel, hogy tábornok ur had­erejével az osztrák csapatok s az én seregem közé húzódjék, hogy engem bekerítsen és az osztrákoktól elvá- laszszon. Már e néhány sor is igazolja, hogy Görgeynek és a magyar hadsereg ve­zető parancsnokainak a leghatározot­tabb szándéka volt azt kikerülni, hogy a magyar sereg az osztrákok előtt legyen kénytelen a fegyverletételt elvégezni. Tudják, hogy Görgey a fenti sorok szerint 13-án valóban Vi­lágosra vezette a hadsereget, ahol l már lejátszódott a nagyszerű küzde­lem legutolsó jelenete is. Nem kellett már Világosról tovább elvonulni. Forró, rekkenő hőség volt az em­lékezetes napon. Sehol egy felhő a tiszta égen. — Ember és állat sokat szenvedett a forróságban, alig von­szolták fáradt tagjaikat. A test fizi­kailag a végsőkig csigázva s a lélek ! az pedig a legrómitöbb kétségbeesés előtt. A szegény magyar katona fá­radtan, porosán vánszorgott a halmos tereken és fáradalmait ezerszeresen hatványozta a honfiúi bánat, szive vérzett, lelke fájt, mert tudta, hogy egy leírhatatlan megrázó tragédia készül és érezte, hogy annak meg kell történnie. — Igen, menekvés nincs, minden elveszett már, csak a nyomo­rult élet fog megmaradni. Reggeltől estig tartott a dunai had­sereg felvonulása a dunai fegyverle­tételhez. Midőn Rüdiger a csapatok­hoz lovagolt, akkor már a lovasságot lóról leszabva, a kardokat a nyereg­hez érösitve, a gyalogság fegyvereit gúlákba rakva, a zászlókat és egyébb Róth Fülöp kárlsbadi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő—közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, valódi box és schevraux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. =

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents