Szamos, 1906. június (38. évfolyam, 44-51. szám)
1906-06-17 / 48. szám
2-ik oldal SZAMOS 48. szám. tányi hivatal szervezetében s a háztartási, illetőleg a pénzügyi közigazgatás keretében. Ezen kívül még a műszaki személyzet szaporítására is ki kellett terjeszkedni, tekintettel a város folyton fokozódó fejlődésére. A rendőrfőkapitányi hivatal és számvevőségre vonatkozólag a szervezési szabályrendelet módosítását felsőbb helyen is szükségesnek látták s az előbbinek újjászervezését a csendőr- ségi szolgálat bevezetése alkalmából, a számvevőség szervezetének a tényleges viszonyokkal való összhangba hozatalát pedig az 1905. évi városi költségvetés kapcsán hagyta meg a város közönségének a nagyméltóságu belügyminisztérium. Éhez képest a szabályrendelet módosítási tervezetét kidolgoztattam s e hó 5-ére összehívtam a szervező bizottságot, mely a tervezetet alapos megfontolás után magáévá tette s megállapította a kereteket, melyben a szabály módosításának mozognia kell s megbízta tiszti főügyészt és tanácsjegyzöt a tervezet részletes kidolgozásával a létrejött megállapodások alapján. Ezek szerint a rendőrfőkapitányi hivatal hatásköréből a katonai, illetőségi és közkórházi ügyek kivétetnek, viszont a kihágási ügyek ellátása s a községi bíráskodás a kapitányi hivatal hatáskörébe utaltatik s egy önálló katonai illetőségi és közkórházi ügyosztály szerveztetik. A személyzeti kiadások igen csekély változások alá esnek, mert a költség- többlet csaknem teljes fedezetet talál a megszüntetendő községi bírói állás javadalmában s a dijnoki rendszer megszüntetésében, a mennyiben t. i. e hivatal körében végzendő technikai irodai munkára 9 dijnok helyett csak 3 aikalmaztatik. A számvevőségnél az uj szervezés a községi számvitelnek az állami feladatot képező adószámvite lről való teljes különválasztására terjed ki s egy önálló városi számvevőség és egy városi adóhivatal szerveztetik, itt is a dijnoki rendszer kiküszöbölésével. A szervezés ezen része nem okoz költségemelést, sőt megtakarítással jár, a mennyiben a városi adóhivatal vezetésével megbízandó tanácsnok fizetése a mai közigazgatási tanácsos javadalmában talál fedezetett. A személyzet változásban az a lényeg, hogy dijnokok helyett felelősséggel biró hivatalnoki kar végzi még a kezelési teendőket is, a mi a közigazgatás ezen ágában különösen fontos. A városi adóhivatal kivetési és behajtási osztályra osztva egy tanácsnok vezetése alatt áll, a mi ezen szervek működésének a tanács ellenőrzése alatt nagyobb intenzivitást és több sikert biztosit, mig mai állapotában nem képes a reá háruló feladatokat a meg felelő munkaerő hiánya s a mindenre kiterjedő felügyelet és ellenőrzés lehetetlensége miatt sikeresen megoldani. A mai állapot abszurditása szembeötlő, ha figyelembe vészük, hogy jelenlegi szabályaink szerint a főszámvevő két nagy és fontos hivatal munkásságát vezeti és ellenőrzi egy személyben, készíti a város háztartásának költségvetési előirányzatát és zárszámadását, megvizsgálja a közpénztárt, fogyasztásiadé és vámpénztárakat, betegsegélyző és más póztárakat s a jövedékek s vámok kezelésére felügyel, azonkívül a reáháruló egyéb teendők egész tömegét végzi. 20 év előtt ez lehetséges lehetett, azonban ma mar emberileg lehetetlen, hogy egy tisztviselő végezze mindezen funkciókat. De példátlan is hazánk összes törvényhatósági városaibau az egyetlen Győr kivételével, hogy a községi és adó számvevőség különválasztva ne legyen, azonban, mig ott megfelelő szervek állanak a főszám- vevő rendelkezésére, addig nálunk sem ellenőrző, sem felügyelő közegek nincsenek a számvevő mellé rendelve. Azért terjeszkedtem ki egy kissé bővebben a számvevőség reformálásának szükségességére, mert a helyes gazdálkodáson, a város háztartásának okszerű vezetésén fordul meg a város pénzügyi helyzetének javulása s ezzel összefüggésben a város fejlődése és közintézményeinek felvirágzása, másrészről a számvevőséghez utalt fontos állami feladatok sikeres teljesítése által hazánk pénzügyi közigazgatási érdekeit mozdítjuk elő, a mi hazafias kötelességünk. A mérnöki hivatal reformját a közős magánépitkezósek állandó emelkedése s a város rendezésével és fejlődésével járó műszaki teendők tetemes szaporodása kívánja meg. Csak arra utalok, hogy a mágánépit- kezések száma, például ez évben ápril havában már felülhaladta az 1905. évi összes építkezéseket. Hova tovább meg kell tehát győződnünk arról, hogy ennyi munkát megfeszített erővel sem képes a mérnöki hivatal mai személyzetével elvégezni. Szükséges tehát az egyedüli mérnöki minősítéssel biró főmérnök mellé még egy mérnököt alkalmazni, az építészeti rajzoló helyébe és fizetésére pedig egy építőmesteri állást szervezni. Ezekben kívánom a T. bizottságot a folyamatban levő munkálatokról tájékoztatni s azon reményben, hogy a T. bizottság engem törekvésemben támogatni fog, hiszem, hogy a tervbevett újjászervezést sikerülni is fog minél előbb a város érdekeire nézve legjobban megoldani.“ Egy nagyszabású pénzügyi művelet. A Jelzálogbank nyereménykötvényeinek konverziója. Hazánk pénzügyi életében valóságos szenzáció gyanánt jelent meg a Magyar Jelzálog-Hitelbanknak azon felhívása, mellyel a jelenleg forgalomban lévő 3 százalékos nyereménykötvények konvertálására s egyúttal a kibocsátandó uj Jelzálog-sorsjegyek aláírására hívja fel a közönséget. Tekintve, hogy itt nem egyszerű bankműveletről van szó, hanem olyan nagyszabású pénzügyi tranzakcióról, mely a községek, városok és más közhatóságok részéről támasztott hiteligényeket, de másrészt a közönség anyagi érdekeit is közvetlenül érinti, kötelességünk, hogy ahhoz behatóbban hozzászóljunk. — A Magyar Jelzálog Hitelbank a szóban- forgó 3 százalékos nyereménykötvények biztosítékát tudvalevőleg a községi és hasonló kölcsönök teszik, ezen kötvények tehát pupilláris értékűek, úgy hogy azokat óvadékul, vagy letétül bármely állampénztár is elfogadja. Vizsgálván a kibocsátott prospektusokat, azt látjuk, hogy az uj sorsjegyek hasonló biztosítékkal bírnak, e részben tehát a konvertáló felek érdekei tökéletesen meg lesznek óva. Sokkal nagyobb kér dés, hogy nver-e, vagy veszit-e a közönség, ha a most tulajdonában lévő nyereménykötvényeket konverzióra bejelenti ? Alaposan áttanulmányozva a megjelent felhívásokat, e részben a követke zőben körvonalozzuk észrevételeinket. A most forgalomban lévő 3 százalékos nyereménykötvények játékterve már elavult, mert a még megmaradt nyeremények oly kicsinyek, hogy a kötvény alig vehető sorsjegy számba. — Ezzel szemben a 3 százalékos kamatozás oly jelentéktelen, hogy viszont az befektetési papírnak sem tekinthető. A Jelzálogbank tehát, hogy egyrészt a jelenlegi kötvénytulajdonosok részére némi anyagi előnyt nyújtson s másrészt pedig, hogy a kötvény közkedveltségét minden irányban megóvja, elhatározta, hogy az amúgy is csekély kamatfizetést megszünteti, de e helyett olyan káprázatos nyeremény-sorsolási tervet állít össze, amelynek párját hiába keresnők az egész világon. Kétséget kizárólag kitűnik a becserélésre (konverzióra) vonatkozólag kiadott felhívásból, hogy a Jelzálogbanktól minden nyerészkedési szándék távol áll, ezen óriási pénzügyi művelet megindításánál és lebonyolításánál, hiszen köny- nyen kiszámítható, hogy a vevők részéről a sorsjegyekért befizetendő összegnek majd háromszorosát fizeti vissza nyeremények alakjában. — Ezenkívül döntő szempont az, hogy az uj sorsjegyekért befizetendő összeg már az első sorsolástól kezdve teljesen egyenlő nagyságú a legkisebb törlesztő összeggel, de még ha ezzel ki is húznák az illető sorsjegyet, a tulajdonos megkapja az ugyanazon nyerő és sorszámmal ellátott nyereményjegyet, mellyel a sorsjáték egész ideje alatt szakadatlanul játszhat a 1,000.000, 500 000, 400.000, 300 000, 200.000, stb összegben megállapított főnyereményekre. A mint tehát ezekből kivehető, az uj sorsjegyek nemcsak belsőértéküket tekintve egyenlők a legkiválóbb és legelső befektetési papírokkal, hanem mint sorsjegyek is egyenesen páratlanul állanak. Már ezért valószínűnek kell tartanunk, hogy minden kötvénytulajdonos belemegy a cserébe, de éppenséggel lehetetlen, hogy bárki is ne tartsa rendkívül előnyösnek a konverziót, ha alábbi körülményeket figyelmére méltatja. A ki nem konvertál, annak egyszerűen visszafizetik kötvényének 200 korona névértékét s ezenkívül megkapja a 35 korona értékű nyereményjegyet, vagyis kap összesen 235 koronát. Ezzel szemben nyereménykötvényeknek csak a mostani árfolyamát is véve alapul, anjelvónyeket védelem nélkül halomra téve találta. Szomorú látvány volt még a győzedelmes vezérnek is. Öreg huszárok agyonlőtték lovaikat és kettétörték a kardjukat, többen pedig fegyverük utolsó lövedékét fejükön keresztül lőtték ki. És mindennek igy kellett történni. A Rüdisrernek átadott kimutatás szerint a szomorú aktusuál 30899 honvéd és 1426 tábornok és tiszt volt jelen. Hanem ezen hadsereg nem volt ám fényes, nem masirozott ragyogó egyenruhában a katonazene vért pezs- ditö haugjainál. O nem ! Az emberek fáradtak, porosak, honvédek és lovak alig vonszolták a csontig lesoványodott tagjaikat, amelyeken itt-ott tátongó, vagy alig bef'orrt sebek voltak láthatók. Az egyenruha piszkos és rongyos, a jól rosszul összetákolt helyeken a cérna kikandikált a posztóból. — A lábbeliből az emberek lába kilátszott. A lószerszám összetépett. A fegyverek rozsdások, eltöröttek. A jármüvek és ágyuk legnagyobb része teljesen használhatlak így nézett ki a szegény maroknyi magyar sereg a tragédia utolsó felvonásánál. — Hetek és hónapok lettek volna szükségesek, hogy a csapat a harckészséget visszanyerje, ámde erre sem idő, sem pénz, sem lehetőség nem volt. Harcolni tovább ? Ilyen csapattal ? Még a laikus is belátja ennek lehetetlenségét, katona ember pedig ész nélküli vállalkozásnak tartaná, hiszen a magyarok az orosz és osztrák hadak kézé beékelve voltak, — ahonnan csak a halálba lett volna menekülő'. Katonai szempontból teljesen indokolt volt a diktátornak és vezéreinek elhatározása. A fegyverletétel után Görgey és az összess tisztek Kis-Jenőre vitettek, ahol Rüdiger főhadiszállása volt, a legénységből pedig szállítmányokat alakítottak és Zarándra meg Sarkadra szállították azokat. A honvéd tiszteket az oroszok igazán végtelen előzékenységgel fogadták. Rüdiger ebédre meghívta Górgeyt más tisztekkel együtt magához és a legnagyobb udvariassággal emelte poharát a volt ellenségre. ’— A magyar tisztek alig hittek füleiknek és sze meiknek, igazán nem érezték a hadi fogság nyomasztó kellemetlenségeit. Jellemző, hogy még szabadságot is adtak az oroszok a honvéd tiszteknek, még ped:g alighanem azou biztos meggyőződésben, hogy a szabadságra eltávozottak soha vissza nem térnek, így távozott el Leiuingeu is nehány napra,ámde katonai becsülete nem engedte meg, hogy többé vissza ne jöjjön, pedig igy elkerülhette volna a vért.au halált az aradi Golgotán. Paskiewicz herceg határozott óhajára Görgőit még tuasnap Nagyváradra szállították, ahol őt a különben is nyers modorú herceg dühösen fogadta, szemére hányván, hogy miért nem adta meg magát Görgey már julius közepén, hisz a küzdelem úgyis hiába való volt. Szavait aztán nevetve igy fejezte be : „Ha ön már akkor letette volna a fegyvert, úgy az ön életéért és még sok másnak életéért jót állhattam volna, ön azonban, habár elkésve, mégis letette a fegyvert, még még pedig önkéntesen. Azért kezeskedem az ön életéért.“ Görgey megköszönte a nagylelkűséget, de hozzátette, hogy mindenkinek egyenlő joggal mérjenek, ha már őt megkímélik, kíméljék meg a többieket is mind. A fegyverletétel után Paskiewicz az első sürgönyt Barjatinskij herceg utján a következő tartalommal küldte a cárnak : „La Hongrie est aux pieds de Votre Majestó Impériale !“ — Ez túlságos merész állítás volt ugyan, de az ősz Paskiewicz nagyon is omladozó hadvezéri renomméját egy csapásra megerősítette“. Augusztus L6-án Paskiewicz her- c»g egy rendkívül udvarias hangú levelet intézett Haynau táborszernagyhoz, hogy a bécsi udvarnál Görgőinek és seregének számára a teljes anmes tiát eszközölje ki. Ezen levél nyilvánvalóan igazolja azt, hogy az oroszok Gorgeyuek s az egész dunai hadseregnek eljárását minden tekintetben helyesnek és katonailag indokoltnak tartották. Hogy Görgey az orosz cár előtt is elismerést érdemelt ki, bizonyítja a következő körülmény : Barjatinskij herceg, aki mint futár augusztus 13-án indult el Varsóba, 22-én érkezett vissza Paskiewicznek főhadiszállására. Alig, hogy itten jelentkezett, egyenesen Görgeyhez ment és ezeket mondotta neki : „A cár Ö felsége megbocsát önnek ! Egyidejűleg Ó felsége a tr4nirökös nagy herceget az osztrák császár Ő felségéhez küldi, hogy ott az ön számára bocsánatot eszközöljön ki. — Ha ez talán nem sikerülne, úgy önnek a cár O felsége a saját országaiban fog ine- nedékhelyet kiutalni. A cár Ö felsége különben kéri az ön kardját !“ Már 27-én me-kapta Görgey Hay- naunak rövid lakouikus értesítését, hogy amuestiát kapott és mivel Magyarországon tartózkodnia nem szabad, Karinthia jelöltetik ki ezutáni tartózkodása helyéül. Másnap pedig Paskiewicznek egy futár a bécsi udvrrtól egy hízelgő hangú iratot, hozott a Mária Terézia rend nagy keresztjével együtt. Sajnos, a franciául szerkesztett irat végén határozottan megiratott, hogy a dunai hadsereg számára kért ammestia meg nem adható. Huszonkilencedikén utazott el Görgey Klagenfurtba.
