Szamos, 1906. május (38. évfolyam, 35-43. szám)
1906-05-27 / 42. szám
XXXVIII. évfolyamSzatmár, 1906. május hó 27. (vasárnap) 42. szám, SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon; 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fízelendök HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. áz „uj korszak“ kezdetén. Az úgynevezett „uj korszak“ kezdetét tulajdonképen az ország- gyűlés megnyitásától és a trónbeszéd elhangzásától számíthatjuk. Ami azelőtt történt, csak elökészü- lődés volt az uj irány bevonulására, vagyis annak a trónbeszédnek megkoncipiálására, melyben a kormány előrerjesztésére a király és kormány együttesen megállapodott. A trónbeszédet tehát úgy tekinthetjük, mint kormányprogram- mot, melynek általános elvi keretei a trónbeszédben már pontosan körül vannak határolva s a kormánynak az elvi kereteket kell csak a részletekkel betölteni. Mi nem pártszempontból bíráljuk az uj korszak programmját, hanem önmagában s igy teljes tárgyilagossággal nézve a benne kifejezésre jutott elveket, konstatáljuk, hogy ennek lényegében semmi uj sincs, sem a nemzeti vívmányok, sem a katonai követelések, sem az önálló vámterület kérdésében, ami pedig az azelőtti kormányprog- rammban mint radikális reform volt előterjesztve, az általános titkos szavazásu választói jog, az a trónbeszédben foglalt körüiirás szerint csak általánosabb homályba van burkolva, melynek keretében a választói reform az „általános tói és a „titkos“-tói is okkal-mód- dal sterilizálható. Aki az „uj korszak “-tói uj prog- rammot is várt, az természetesen csalódott. Mi uj programmot nem vártunk s igy annak megtámadására sem találunk alapot, mert tudtuk, hogy a koalíció 67-es alapon vállalt kormányt s nem is volt titok, hogy a béke feltételei egyetlen olyan nemzeti vívmányt sem biztosítottak, melyért a nemzeti küzdelem lolyt s ezt az alapot, az alkotmány megvédésének idejében a koalíció mint végső refugi- umot kónytelenségből fogadta el. Pártpolitikai szempontból az külön elbírálás tárgyát képezi, hogy volt-e ethikai jogosultsága egy merőben uj kormány berendezkedésének szakasztott olyan elvi alapon, melyen a szabadelvű kormány nyugodott, de ezen a kérdésen már túl vagyunk; bevégzett tényekkel állunk szemben s- 7 végső biráló szó kimondásában a nemzet meg fogja találni az összehasonlítás igazi mértékét. A pártpolitika tultengése soha sem vezetett jóra s legkevésbbé most, mikor annyi meddő harc után produktiv munkára van szükség. Épen ezért a trónbeszédben foglalt általános elvi kijelentéseket, habár uj dolgokat nem tartalmaznak is, olyanoknak tekintjük, melyek mellett a kormány produktiv munkája megvalósítható s a nemzeti vívmányok fokozatos előkészítése ennek a programúinak a keretében is lehetséges. Az a körülmény, hogy a trónbeszéd, mint a kormány prog- rammja dióhéjban, a közjogi kérdéseket kikapcsolja, csak igazat ad annak az álláspontnak, hogy a meddő közjogi harcok csak a produktiv munka kerékkötői, kivált ha azok nem kényszerítő viszonyokból eredve merülnek fel, hanem csak pártpolitikai szempontokból kerülnek szőnyegre.- A közjogi harcok nélkül is meg van a küzdelemnek a tere a gazd. kérdésekben. Helyeseljük azért azt az álláspontot, mely a tényekkel számol s a mely a közjogi vagy a produktiv irány közül az utóbbi részére hajlik, mely azt vallja, hogy ha a közjogi harc meddő küzdelem : nem kell belemenni, ha nyílik is rá alkalom, viszont, ’ ogy ha a közjogi harc eredményes : meg kell indítani, ha nincs is reá alkalom. Ennélfogva, ha a függ. párt, azon okból, mert többségben van, a közjogi harcot újra fölidézni nem akarja, — jól teszi, még ha elveivel következetlenségbe jut is, mert senki sem akarhatja, hogy a következetesség okáért egy újabb rombolás történjék a haza testén. Tudjuk, hogy a 67-es alap hiveinek nehéz megállaniok, hogy a függetlenségi párt elvi következetlenségeit szemükre ne lobbantsák, — egyes lapok teszik ezt a mértéken túl is, — de ismételten hangsúlyozzuk, hogy a kormány produktiv cselekvőképessége érdekében ma újabb veszedelem volna, ha azokat a szempontokat néznők, melyek elválasztanak s nem azokat, melyek egyesítenek. Közelebbről láttuk már, mit eredményez a pártpolitikai élet elfajulása; ideje megkísérteni már azt is, hogy mire tudunk menni közakarattal. Az „uj korszak“ kezdetén felmerült válsághíreket, a kormány lemondását, melyet a király nem íogadott el, — csak a dolgok alaki nehézségeiben rejlőknek kell tekinteni s úgy látszik, az érdeklődés is csak ilyen mértékben fordul a válság felé. Annyi bizonyos, hogy a trónbeszéd s az ezen alapon,kifejtendő kormányprogramul megtisztítja az utat a produktiv munka számára. Ezt maga a 67-es alapon álló miniszterelnök is ilyennek tekinti, mert reményét fejezte az iránt, hogy végre a válságot állandóan meg lehet oldalni. Óhajtjuk, hogy e remény a produktiv munka érdekében meg is valósuljon! Haydn és főműve: a „Teremtés“ czimii oratórium. Irta : Orosz Alajos. A Dalegyesület és a Kölcsey-Kör vállvetett munkássággal, bevonva a helybeli erők nagy részét, oly nagy szabású előadásra készül, amely méltán tarthat számot Szatmár-Németi és vidéke műértö közönségének figyelmére s pártoló érdeklődésére. — Nem kevesebbről van szó, mint Haydn József a nagy német zeneszerző, aki életének 30 óvót, mint az Eszterházy hercegek karmestere, hazánkban töltötte, főmüvének a Teremtés Oratóriumnak előadásáról. Úgy hiszem, hogy az ügynek fontos volta, valamint az érdeklődő közönség iránti figyelem, mindenképen megkívánják, hogy a nagy komponista életét s szóban forgó müvét legalább nagy vonásokban ismertessük. Haydn József 1732-ben március 31- én született Rohrauban, Bruck mellett a magyar határ közelében. Apja ke rékgyártó volt s a mesterség apáról fiúra szállott a családban, kedvelte a zenét, tűrhető tenorhangja volt s bár a hangjegyeket nem ismerte, vándorlásai közben megtanult hárfázni. — Estenként az 5 éves kis „Szepiu-vel együtt énekelgettek, akinek kitűnő hallása s meglepően szép hangja volt. A gyermek csakhamar megtanulta apjának összes műsor darabjait. Egy rokonnak, aki tanító és karmester volt Hamburgban, feltűnt a kis fiúnak biztos hangvétele és taktusérzéke s a gyermeket, akit különben szülei papnak szántak, magával vitte, hogy a zenében neki oktatást adjon. A kis Haydn úgy megkedvelte a zenetanulást, hogy ezentúl már csak tétovázva ment haza szüleihez. Hat éves korában már egész miséket leénekelt, — zongorán és hegedűn játszott, de lassanként megtanult az összes, ott használatos hangszereken játszani. Mindenre szigorú mestere szorította, akitől — mint későbben ő maga Írja, — többször kapott verést, mint enni. Szóval nemcsak a taktust ütötte mestere, hanem az énekeseit is. így telt el egy pár óv, amikor Reutter, a bécsi udvari karmester, aki a Sz. István-templom énekkara számára jó bangu fiukat toborzott, Hamburgban is megfordult s a plébános felhívta a figyelmét a kis Haydnra. Reutter próbát énekeltetett a fiúcskával s igen megtetszett annak szép hangja és zenei tudása s szerződtette az udvari énekkarba. Most tovább képezte magát a zongora és hegedű- játékban, sőt mikor még két testvérét is felvették a karba, ezeket is ő oktatta. Már ez időtájt kezdett komponálni. Ha egy kis darab papirt talált, szorgalmasan megvonalozta s .hangjegyekkel firkálta tele. Egyébiránt nem volt az élete valami fényes, sok nélkülözésben volt része s különösen sokat kellett éheznie, ami annál keservesebb volt reá nézve, mert az Isten a zenei talentum mellett igen jó étvággyal is megáldotta. Tiz évig volt énekes fiú Haydn, de mikor a hangja megfogyatkozott, ingadozóvá lett s a már 18 éves fiú egy gyerekes csiuyt követett el, (egy társának a cofját levágta}, a mester elnáspágolta és elbocsátotta. Szülei most már újra sürgették, hogy pap legyen, de ehhez a pályához nem érzett magábau hivatást. Pedig most sok nélkülözésben és szenvedésben volt része : egy nyomorult padlásszo- bábau lakott, amelybe az eső és a hó beesett s akárhányszor megtörtént, hogy reggel átázva és hóval belepve ébredt fel s amellett azt sem tudta, hogy mit fog ma enni. Mindez azonban nem vette el a kedvét. Szert tett egy pár tanítványra s igy valahogy fenntartotta magát 8 esztendőn keresztül. — Több könnyű darabot szerzett kezdők számára, — amelyek nagy elterjedésnek örvendettek, ö azonban egy fillért sem kapott órettök. De a zene mindenért kárpótlást nyújtott neki. „Ha szuette zongorám mellett ültem, egy királytól sem irigyeltem a szerencséjét“ Írja életének erről a szakaszáról. Folyton tanit és tanul, különösen Boeh Fülöp Emánuel elméleti és gyakorlati zenemüveit tanulmányozta, „akinek“ mint mondja, „minden tudását köszöni“. 21 éves korában irta egy zenekomikusnak, Kurznak kívánságára a „Der Róth Fülöp kárisbádi ez i pora kiér át ajánljuk a t. vevő-közönségnek:, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. a tavaszi és nyári idényre magrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, valódi box és schevraux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. ■
