Szamos, 1906. május (38. évfolyam, 35-43. szám)

1906-05-20 / 40. szám

XXXVIII. évfolyam­Szatmár, 1906. május hó 20. (vasárnap) 40. szám. SZAMOS. POLITIKAI. SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. LAP Előfizetési áp: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Bocskay István. A hálás kegyelet szárnyán 300 év előtti időre száll ma vissza a hazafias emlékezés. Az 3606-iki bécsi béketötés ki­rály és nemzet között, mint hosszú küzdelemmel teljes időszak határ­köve állíttatott lel, megnyugvást keltve az üldözéstől, szenvedések­től meggyötrött magyar lelkekbe. A mai napon és a közeli napok­ban is fényes, magasztos ünnep­séget ül a magyar nemzet, méltót Boeskay Istvánhoz, ama nagy sza- szadsághősünkhöz, ki legyvert fo­gott nemzeti jogaink védelmére s magyar szabadságunkat, mely száz sebből vérzett s már-már a vég­pusztuláshoz közeledett, ismét visz- szavivta nekünk. A nagyravágyás és zsarnokság démona szállotta meg a Habsbur­gok trónján ülő Rudolfot, hogy e magyar földet osztrák tartománnyá tegye s erre való törekvéseiben a legsötétebb szándékú eszköze az volt, hogy a lelkiismereti szabad­ságot a magyar nemzetből kiölje, szellemileg, anyagilag tönkretegye s aztán úgy bánjon el alkotmá­nyunkkal, nemzetünkkel, ahogy nagyravágyó álmadozásában előre kieszelte. A nemzet följajdult már azon merényletek miatt is, melyeket az erőszak polgári és politikai jogain­kon elkövetett, de a mikor a val­lásszabadságát is megtámadták s meggyőződéséért üldözéseket kel­lett szenvednie, ezzel csordultig [töltötték a keserűség poharát s a nemzet orvoslás után kiáltott. S mit nyert orvoslás helyett? Kiadta a király a XXII-ik tör­vénycikket, mely az evangyeliumi vallás halálos ítéletét foglalta ma­gában. Az erőszak és törvénytelenség elleni tiltakozása a nemzetnek fe­nyegetőzéssé változott, mint egy ember, állott talpra és vezéréül Bocskay Istvánt választotta meg. Ez időtől kezdve a Bocskay neve örökre elválaszthatlanná lett a magyar szabadság eszméjével, mert minden tette lángelméjének, óriási egyéniségének, mély valk s sosságu buzgó elméjének bizonyí­tékát nyújtja örök időkre. Hogy Bocskay nemcsak szabad­sághős, hanem nagy koncepciójú államférfiu is volt, leginkább az mutatja, hogy győzedelmes harcai után önmagát is letudta győzni. Óriási sikereit nem használta fel a szédítő hatalom birtoklására, hanem kardját hüvelyébe dugva nemzetnek és királynak egyképen megjelölte a helyes irányt, mely csakis a kölcsönös megértés alap­ján biztosíthatja jövőjét nemzetnek és hatalomnak egyaránt. Nagy térfiaknak a sors jelöli meg vezérlő csillagukat, még akkor is, ha a külső viszonyok látszólag más térre állítják is őket. Ifjú ko­rában Bécsben, Prágában a csá­szári udvar lényének emelésére tel­jesített szolgálatot s ime vissza­térve a hazai talajra, nyomban megtalálja azért ama nagy felada­tot, melynek 7 betöltésére a sors kijelölte. Hazaszerető lelkét mély fájda­lom tölti el, mikor a török uralom alá került hazai részek siralmas állapotát szemléli. Belátja, hogy a német-római császár és koronás magyar király személyes nagy ha­lmában való bizakodás merő illúzió s csupa eszményi tervnek tekinthető az a szövetség, mely a pápa, a spanyol király, Velence és Erdély egyesült erejére támasz­kodva a török hatalmának meg­törését tűzte ki céljául. Belátja, hogy a császári kormány elvakult­ságában és züllöttségében a ma­gyar nemzetet egyenesen végrom­lással fenyegeti. Fegyvert ragad; vállalkozása nyomában diadal kél, mert az reális alapon nyugodott. De nem él vissza győzelmével; urának, fejedelmének tenné meg mindkét magyar haza s mit tett ekkor Bocskay István ? Visszaadja az országot királyának, csak azt kívánja cserébe, hogy a király tartsa meg a törvényeket, amire a koronázó esküben kötelezte magát. Felvilágosítja a királyt, hogy ezen országban a protestánsok azért ragadtak fegyvert, hogy az idegen kormányrendszert megdöntsék és lelkiismereti szabadságukat bizto­sítsák ; állítsa vissza a király a kincstárnoki széket és törölje el a kamarákat „minden gonoszság kút­fejét, romlásunk főtészkét;“ kato­nai és polgári tisztségekre magya­rokat alkalmazzon; az ország dol­gában csak magyarok tanácsával éljen. Mint föltétlenül szükséges jogot a protestánsok részére a val­lásszabadság biztosítását követeli s hogy a katholikus főpapság ha­talmát hozza összhangba híveik­nek csekély számával, a protestán­sokat vonja ki a püspöki szent­székek joghatósága alól; vessen Bocskay. Irta : Szabados Ede. Tündökölj ma szebben, tavaszi verőfény, Glóriába fond ma minden sugarad, Hadd ragyogjon drága szabadságunk őrén, Kit nekünk ez ünnep, újra visszaad. Bárha gyönge lanton zeng az ének róla S nagyságát dicsérni félve kél a szó, Eljut hozzá mégis a hála adója, Hisz a szív érzelme mennyekig ható ! Világosodjék meg a múltak világa, Három évszázadról hulljon a lepel S a dicsőség korát képzelmünk kitárva, Föld porából lelkünk, ő, emelje fel ! Honszeretet lángja hadd hevítse újra, Hadd szálljon mélyébe egy szent érzelem,* Megmutatni, hol az igazulás útja, Diadalmat ülni sötét éjjelen ! Háromszáz esztendő, időtenger cseppje ! Mennyi változásnak adtad át hazánk, Hányszor vált a béke dúló fergetegre, Mig jobb sors ölében megnyugodhatánk ! S te, három évszázad szunnyadó halottja I Mennyi küzdés közt telt röpke életed, Hogy, mely oly sokáig vesztegelt nyomorba’, Fölemeld ez árva, magyar nemzetet ! Ott görnyed ezernyi tőrdöféstől érve, Rutul megtiporva önnön tűzhelyén, Hol ádáz fegyverrel fojtogatják vérbe, Ha mit hinni bátor, szólni mer szegény. Röppenő időben nincsen gyógyulása, E földön egyedül ő a kárhozott, Hasztalan tekint fel királyi urára, Ki, hajh ! híveire annyi gyászt hozott. Prágai várába temetkezve lézeng, Lelke megbomolva, teste roskatag; Zúgó morajából a háborgó népnek Jutna el fülébe bár egy árva hang ! De ott minden csöndes, — még egy rezzenés se Visszhangozza, melv ott künn dühöng, a vészt S az órák unalmas, buta ketyegése Nem elszánt tettekre, álmodásra készt. Szerte a hazában, dúl a török, német S ki adja meg árát ? A szegény magyar I Hol az ellen kardja drága honfivért vet, Nincs ott aratás, csak pusztuló avar ; Vallás, vallás ellen fenekedve támad, Királyi parancsra haldokol a hit. Vájjon bont-e még a nemzet vágya szárnyat Merészen kivívni rablott jogait ? Önnön sírját ásva állt már csiiggedetten, Dicstelenül, gyáván már-már halni kész ... De im, csillag támad borús fellegekben, Miket bus egünkre gyűjtött annyi vész S hirdeti fényével, tiszta sugarával: Magyar még a magyar, drága kincs a hit! Az létjogot szerzett hat századon által, Ez minden bilincset bátran szétszakít. Magyar szabadságot, vallásszabadságot, E kettőt szomjazod árva nemzetem! Ha e kettős kincset veszendőben látod, Lehunyhatod szemed te is csendesen. Ébredj magyar népem, hi az igaz élet, Jobb jövő sugara reszket már feléd ; Magyar sziwel, hittel vágyad utoléred, Bizzál istenedben, Ő szeretve véd S Bocskay szavára felriad a nemzet, Kibontva a zászló, gyűjti híveit, Csüggedni a vezér egy harcost sem enged, Döntő küzdelemre lelkesen hevít. A lemondás kínja reménykedvre serken, Hisz a győztes harc oly szép jutalmat ád : Lelkünk szabadsága szent lesz, sérthetetlen S a magyar magyarrá küzdi fel magát! Diadal kiséri a hősök csatáját, Dicsőség virága lepi utjokat, Mig széles e hazán üdvkiáltás száll át 8 gazdagnak, szegénynek boldogságot ad : Védve alkotmányunk, sértett hitünk védve, Magyar törvény alatt él már a magyar, Melyet Isten rendelt, ó, légy áldott, béke S maradj tőlünk távol, dúló zivatar ! De hol van a vezér ? Elköltözött messze. Dicső hivatása, úgy hivé betelt; Még haldokolva is nemzetét szerette S örökül maradt ránk ez a szeretet, Mert ki szivét, lelkét a hazának adta, Nem zárhatja azt el az örök sötét, Föl-fölkél szelleme újabb virradatra S győzelemre nyitja siri börtönét. Ma is ünnepelsz im, mikor mi ünnepiünk, Féltett szabadságunk fölkent bajnoka! Nagy lelkedtől hévül megnemesült lelkünk, Annak merész szárnya visz, ragad tova Oda, hol az erő s hatalom bástyája Dicső, nagy nemzetül átkarolva tart. 0, e csodás álom, ha valóra válna! Bocskay szelleme, tekints le hazánkra! Te vezess bennünket, te adj diadalt ! Róth Fülöp kárlsbadi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és Yidéke legnagyobb cziporaktára. a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, valódi box és sehevraux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents