Szamos, 1906. április (38. évfolyam, 26-34. szám)
1906-04-26 / 33. szám
XXXV1I1, évfolyam. Szatmár, 1906. április hó 26. (csütörtök) 33. szám. & SZAMOS. «POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI yjy V/ „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. *r Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű díjak Szatxnaron, a iap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. i tulipán és a magyar ipar- pártolás. Örömmel regisztráljuk azt a hirt, hogy a magyar ipar érdekében olyan akció indult meg, amelynek üdvös hatását szinte elmaradha- tatlannak tartjuk. A magyar ipar pártolását lelvették a nemzeti küzdelem programmjába s lelkes hazafiak, honleányok buzgólkodnak a már rég felvetett, de minduntalan a napirendről lekerült eszme körül, ügy látszik, most találták meg a módját annak, hogy úgy a lelkekbe, mint a praktikus életbe bevigyék az ideát. Nyert ügye van a magyar iparnak abban a pillanatban, midőn a vevő megkérdezi a kereskedőt: magyar származásu-e az az áru, melyet megvételre kinál, vagy se ? A vevőnek kell a kereskedőt rászorítani a magyar ipar termékeinek tartására, mert a kereskedő ezt a maga szakáiéra megtenni nem meri, attól tartván, hogy a bécsi áruhoz szokott vevő nem íogja a kereskedő hazafiasságát honorálni. A kereskedő, aki vevőjének szeszélyétől, Ízlésétől függ, bizony nem mer a vevőközönségnek előzetes tudta és beleegyezése nélkül az eddig megszokott osztrák áru helyett magyar árut rendelni, mert ki van téve annak, hogy az ilyen módon beszerzett áru a nyakán marad. Bármilyen hazafias érzésű is a kereskedő, az uj, illetve a nála még be nem vezetett magyar árut csakis vevőinek biztatására meri tartani. Tehát a vevőnek kell rászorítani a kereskedőt arra, hogy hazai gyártmányokat tartson minél nagyobb mennyiségben raktáron. Ha sikerül a magyar vevőközönségben {elkelteni a folytonos tudatot, hogy első sorban magyar árut kell vásárolnia, akkor nyert ügye van a magyar iparnak. A magyar ipar érdekében eddig kifejtett mozgalomnak eddig édes kevés látszata volt, mert a publikum azt nem vette komolyan. A bécsi áruhoz szokott s arról kényelmi szempontból lemondani nem volt hajlandó. Frázisnak vette a magyar ipar pártolását, amilyen frázis, sajnos, elég sok van nálunk 8 ami frázis, annak nincsen értéke a reális életben. Most azonban s ezt örömmel konstatáljuk, túl vagyunk a frázisok idején. — Egy nagyszabású társadalmi mozgalommal állunk szembe, amely ami útjában lesz, mindent magával fog ragadni. Az elmúlt hetekben talán száz gyűlést is tartottak Magyarországon s mindegyiken a társadalom szine-java vett részt kimondván és elhatározván, hogy a magyar ipar termékeit támogatni társadalmi és természetesen hazafias kötelesség. A mozgalom központja az úgynevezett tulipános mozgalom, melyben példát mutat az egész magyar társadalom abban, hogy miként kell pártolni a magyar ipart. Tulipánt veszünk és hordunk valamennyien, mert magyar virág, mert magyar kéz gyártotta s mert anyagi és erkölcsi hasznára van magyar hazánknak. — A tulipánmozgalomban látjuk az abszolút magyar ipar pártolásának tüzpró- báját. Ha magyar kéz gyártotta tulipánt tud venni mindenki, akkor a magyar ipar produktumát is megveheti mindenki. Alig van már közszükségleti cikk, amelyet Magyarországon ne gyártanának. A bútor-, ruházati és diszmüipar a haza határain belül elkészítenek mindent, ami a közszükséglethez tartozik s ezek a cikkek rendszerint olcsóbbak, rr. • * * *• az importált áruk, mert a ku.iold konkurenciáját megszokta már a magyar gyáros és iparos. Azon a napon, melyen a vevő legelőször kérdezi meg a kereskedőt, árul-e magyar árut: megszületett a magyar iparpártolás. A kereskedő nemcsak azért, hogy a vevőjét jól és pontosan kiszolgálássá, hanem azért is hogy ne illet- lessék a hazafiatlanság vádjával, sietni fog magyar árut rendelni. S ha hire megy, hogy az egyik kereskedőnél uj magyar áru van raktáron, a többi is sietni fog ilyen megrendelést tenni, mert a versenyből nem szabad kimaradniok. A cél, mely után szívósan, energiával törjünk, az legyen, hogy a magyar ipar termékeit úgy vásárolják, mint a tulipánt. Nyílt leiéi, Sinka Lajos, krassóí ev. ref. tanító, kedves barátomhoz. Kedves Barátom! Az 1878-ik óv, szept. havában a paedagogium egyik tanítványához igy irt egy vidéken maradt jó barátja: „Ott a nagy város hullámzó zajábau, nem feledód-e az egyszerű iskolamesteri ?“ . . . Hát ennek, kedves Barátom már nagy ideje ! Azóta fürteink őszbe vegyültek s ifjúi ábrándos reményeinket a komoly való váltotta fel! . . Éhez az egyszerű iskolamesterhez, az én régi kedves Barátomhoz akarok én most néhány szót Írni s hogy itt, a nyilvánosság előtt szólok hozzá, teszem azt azon reményben, hogy nem veendi tőlem rósz néven, ha ez utón adok. kifejezést baráti érzelmeim megnyilatkozásának. A mai protekciós világban, a midőn úgyszólván az érdekek harca dúl; a midőn a valódi érdem felett gyakran elsurran a kritika, hogy egy alapjában felszínes egzisztenciában nyújtsa az elismerés koszorúját: jóleső örömmel vettem tudomást arról, hogy a Wodiáner-féle 1000 koronás ösztöndíjat a Magyar Tudományos Akadémia Neked ítélte oda. Ezen nem csak ón örülök, hanem velem együtt mindazok, kik a tanítói pályán eddigelé Egy csomó fű. Irta : Vértesy Gyula. A komor nagy emeletes házak között, a cseppnyi kis zöld folton, a József-téren, sápadt arcú sovány karú kertószlegónyek vágják a gyönge szálú, sárgászöld sziuü füvet. A legények ványadt izmu karján fel van gyűrve az ingujj, hogy szabadabban mozgathassák a sarlót. — Sárga arozukról csak úgy csorog a verejték, mintha valami nagy munkát végeznének. Pedig az a sok hosszú keskeny levelű fűszál olyan könnyen dől, olyan megadással hajtja oda sovány termetét az éles sarló alá. Nem úgy, mint az a hatalmas erős levelű fű, amelyiket pusztai ég napsugara tiszta vizű harmat meg Zagyvaparti üde friss levegő táplál. Az bezzeg nem adja meg magát, olyan hamar. A kaszáslegények naptól baruavörösre szitt hatalmas karjain ugyancsak duzzadnak az erek, mig a hatalmas nagy réten, mely onnan a dombról úgy néz ki, mint valami bolyhos sötét zöld plüs-szőnyeg szépen rendekbe fektetik a vastag levelű sarjufüvet. A reggeli nap áttetsző sárgásfehér fátyollal borítja be a párázatos levegőjű rétet s az aranyszőttes fátyolu levegőn át a közelben, a fűszálakon csillogó harmatcsöppek úgy látszanak, mintha ebbe a királyi fátyolba belerakott gyémánt darabok lennének, ott odébb pedig a hullámos sorokban kaszáló emberek, amint egyenletes rithmikus mozgással egész felső testükkel jobbra előre hajolnak, azután a vágás után megint visszahúzódnak ez az egész, jóformán nesztelen, folyton egyformán ismétlődő mozgása az embereknek úgy tűnik fel, mintha ott valami mesebeli árnyalakok mozognának, homályos csöndes alakok, csak lassanként lesz vakító fehérré egy egy embervonal, amint a mindég feljebb-feljebb hágó nap sugárkévéje vógigdől a fehér gunyáju kaszássokon. Azután a fátyol szét foszlik s az égbolt kék kúpja, mintha kiszélesedve borulna a réten mozgó emberek világos, éles körvonalaira. A levegő, az a tiszta, meleg és mégis friss levegő csak úgy szűrődik be a gyalogolásbau kifáradt ember kitágult pórusain át s a felséges nyári kép nyugodt, csöndes staffage-ainak harmonikus hatása alatt olyan nyu- godtnak, boldognak érzi az ember magát. A frissen vágott, satnya, csenevósz fű, azokhoz a hatalmas sarjurendek- hez hasonlatos illatot áraszt s az a beesett szemű széles, csontos vállu ember, aki ott ül a tér egyik padján, az illattal együtt a leikébe érzi szállni a rég elmúlt falusi nyarak üde, friss hangulatát. A sok éjjeli munkától kivörösödött duzzadt pilláju, álmos szeme egyszerre csak felragyog mikor lassan, csöndesen, mintha csak ködfátyolképeket látna, elvonulnak a szeme előtt a falusi nyári napok emlékei. Jelentéktelen dolog az egész. Hi szén ott a falun, ott se történt vele semmi olyan nevezetes, semmi olyan kedves dolog, amit talán valami nagyon sajnálhatna, nem édes emlékek, nem boldog napok beszélnek hozzá ebből a hangulatból, dehogy, csak az elmúlt ifjúság, az elveszített remények s az egészség emléke. Ott is, akkor is csak olyan szegény legény volt, mint most. — Csakhogy tele reménységgel, egészséggel ! Azóta ? Oh azóta mindakettöt elveszítette. Igaz, hogy nem egyszerre, a sors elég kíméletes volt hozzá, csak úgy lassanként, mint ahogy a megsebzett madár hullatja a szárnyait. A levágott fű illatával összevegyül a föld szaga is s ez a kettős kedves falusi illat, mintha csak valami láthatatlan seprű lenne, benyomul az agyába s kikergeti onnan az elszomorító, homályos gondolatokat. Pompás nap ! kiált fel vidáman. Könnyűnek, gyerekesnek vidámnak érzi magát. Énekelni, táncolni szeretne. Azután felugrik a pádról s nem tud ellentállni annak a vágyának, hogy oda ne üljön a fűbe s a fejét rá ne hajtsa a kis csomó levágott fűre, hogy közelről szívhassa be az illatát, hogy végig nyújtózkodhasson a zöld szőnyegen, úgy mint hajdanán, otthon. TJgy is tenne, ha a kertészlegény harsány hangon rá nem kiáltana, ßcth Fülöp kärlsbädi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett — Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktira. a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, valódi box és sehevraux bőrbői készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. = ■ ■—
