Szamos, 1906. április (38. évfolyam, 26-34. szám)

1906-04-26 / 33. szám

2-ik oldal SZAMOS 33. szám. kifetett működésedet ismerik. A mi Ítéletünk az, hogy az elismerés meg­találta a maga emberét s a jutalmazás méltó egyénre esett! Ezen körülmény idézte fel lelkem­ben, említett levelednek azon passu- sát, a melyben magadat egyszerű iskolamesternek nevezed. Igazad van ! A valódi tanító munkaköre az iskola. Ott ő a legnagyobb. Te is ott nőttél nagyra! 32 éves barátságunk ideje alatt igen sok alkalmam volt telkedbe bepillan­tani. Nem zártad be lelkedet soha jó barátaid és kartársaid előtt. Nyitott könyv volt az: olvashatott és tanul­hatott belőle mindenki. Te tanító akartál lenni; azzá is lettél a szó legnemesebb értelmében. Ezt a sokak által lenézett pályát soha nem kicsinyelted, hanem hosszú életpályádon tetteidéi igyekeztél en­nek fényt és tisztaságot szerezni ; mintegy példát adván arra, hogy milyennek kell lenni egy magyar nép­tanítónak. Engedd meg nekem most, mint taní­tói munkásságod közvetlen szemlélő­jének, ha tanulságos életpályád főbb vonásai közül egy párt felemlítve, talán a Te túlságos szerénységed ellen vétenék. Egy ilyen nemesen megfutott életpálya mindig tanulságos marad s kell is, hogy legyen különösen ifjabb nemzedék előtt, mert : Exempla trahunt. Látom a gymn. VII.-ik osztályában tanuló ifjút, — kinek nemes ambí­ciójánál csak testvéri szeretető na­gyobb — a midőn azt mondja öcs- csének: „Én már megtudom keresni kenyeremet s kimegyek tanítónak, hogy tégedet gyámolithassalak, mert neked tanulnod kell!“ És kiment tanítónak. Mint ifjú tanító csakhamar kitűnt egyházmegyéje tanítói között s ennek elismeréséül, — mint kiváló tanítót, — a krassói díszes egyház hívta meg tanítójául. Itt fejtette ki sokoldalú tevékenységét úgy egyházi, mint tanügyitéren. Sűrűn irogat egy­házi és iskolai lapokba, hol aktuális kérdésekben szavának mindenkor sú­lya van. A nagybányai felvidéki tanítóegyesületnek évtizedeken ke­resztül elnöke, szellemi irányitója ; községének fontosabb ügyekben veze­tője, tanácsadója: egyházának pedig mint tanító büszkesége. Alapos ké­szültsége s kiváló műveltsége által annyira kivívja elöljárói szeretetét s elismerését, hogy megboldogult lel­késze, Gergely Károly nem is emlí­tette másként, ha Öróla volt szó, mint ami kincsünk. s tt Es 0 dolgozott tovább szakértelem­mel, csüggedetleuül, eíannyira, hogy hírneve egyházmegyéjét is túlszár­nyalta. Ennek következménye lön az, hogy az ev. ref. felekezeti tanítók orsz. egyesülete elnökévé elválasztotta s mint ilyen, a közelmúltban az ev. ref. felekezeti tanítók nagy gyűlésén a miniszter oldala mellett elnökölt. íme! az én egyszerű iskolamester barátom életrajza főbb vonásokban. Egy kicsiny keretben mennyi mun­ka, lelkesedés, önzetlen tevékenység, melynek minden szála a tanítói ma­gasztos hivatás valódi felfogásában s nemes átérzésében csúcsosodik ki. Tudom, a Te életedben is voltak borús napok ! A mi közös sorsunk, Neked is juttatott a tövisekből, me­lyek a tanítói pályát kísérik ; de ott volt balzsamot hintő kezével a te jó nemtőd, a te jó Gergely Károlyod, ki Téged barátjának s a tanítót munkatársának tartá. Ilyen nemes lélek mellett nem lehetett Neked a munka nehéz, mert Ö az elismerés koszorúját szívesen fonogatá jó taní­tója homlokára. A Te tanulságos életpályád meg­tanít minket arra, hogy nem a nagy­hangú üres szavak, de az önzetlen tevékenység s a kötelesség hű telje­sítése azon eszközök, melyek valódi becscsel bírnak s a tanítói hivatás szerény munkását is nagygyá tehetik. Sok ilyen derék iskolamestert adjon a Gondviselés e Magyar-hazának! Őszinte hived : Varga, Benő. Levél a Szerkesztőhöz. Kedves Barátom 1 Becses lapod ápril hó 22-ik számá­ban dr. Kelemen Samu nyilt levele jelent meg, amely a „Szamos“ április 19-iki számában közzétett krassói jelölt­ségemre vonatkozó közleménnyel szem­ben nyilatkozatokat tartalmaz. Különösnek találtam, hogy dr. Kele­men Samu a helyett, hogy magm .. lapi közleményt támadná, egyenesen velem szemben kellemetlenkedik, holott a „Szamos“ ápril 19-iki számában meg­jelent közleménytől mint azt te jól tudod, egészen távol állok s az tud­tom nélkül látott napvilágot. — így tehát dr. Kelemen Samunak velem szemben használt kifejezései az ildo- mosságot is nélkülözik. Csaknem meg­foghatatlan előttem, hogy bár dr. Ke­lemen Samunak útjában nem állok, be- lémbotlik szándékosan. A dr. Kelemen Samu nyilt levelének tárgyilagos részére megjegyzem, hogy tőle, sem mint képviselőtől, sem mint volt köpviselötől s képviselőjelölttől soha sem­mit sem kértem. Meglepett azért, hogy ápr. 11-én távbeszélőn dr. Kelemen Samu Bpeströl kérdést intézett hozzám, hogy a krassói kerület jelöltségére reflektá lok-é és azonnali választ kér azért, mert Luby Géza már hejelentette, hogy fellépni szándékozom, de mert sokan vannak, akik fellépni kivannak s külö­nösen itt van Kállay és a végrehajtó bizottság most ülésezik és ha reflektá­lok úgy a párt hivatalos jelöltjének engem tekint, az ajánló levelet azonnal postára adja, vagy személyesen lehozza. Azt hittem a párt végrehajtó bizottsá- ságának megbízásából beszélt velem Dr. Kelemen Samu és ennek határoza- zatát tudatta, ezért hivatalos jelölti minőségemet a krassói függetlenségi és 48 as párt elnökének, Buday Józsefnek még aznap bejelentettem. Azt hittem, hogy Dr. Kelemen Samu tényleg befejezett dolgot tudatott velem ; tudniillik azt, hogy Luby ajánlatára már előjegyzésbe voltam véve s hogy miután nyilatkoztam, az együttülésező párt végrehajtó bizottsága hivatalos jelöltnek deklarál. Fel sem tételeztem, hogy a telefoni értesítés nem volt őszinte. Csodálom, hogy Dr. Kelemen Samu még azzal nem áll elő, hogy én őt közbenjárásra felkértem. Annyi kis dicsekvést azon­ban megenged magának, hogy én meg­engedtem neki, miként az ajánló leve­let lehozza. Utólag bánom,hogy kérésnélküli bea­vatkozását vissza nem utasítottam. Ezt kellett volna tennem, mert tudhattam azt, hogy jóakarat amúgy sem vezérelte. Kitetszik ez nyilatkozatának azon ré­széből, a melyben merészkedik rossz- akaratulag gyanúsítani, hogy a főispáni hir forrása is tőlem származik. Uram! bocsásd meg neki, mert nem tudja mit cselekszik. Tőled pedig kedves Szerkesztőm bocsá­natot kérek, hogy becses lapodat igénybe vettem, de biztositlak, hogy további polémiába Dr. Kelemen úrral nem bocsátkozom. Szatmár, 1906. ápril 25-én. Tisztelő barátod: Urai/ Géza. A „Szamos“ eredeti táviratai. Budapest, 'ápril 26. A bécsi összes pártok szervezked­nek a magyar kormány gazdasági törekvései ellen ; a keresztény szocia­listák pedig mozgalmat indítottak a magyar mezőgazdasági és ipartermé­kek bojkottálására. * A király május 10-én érkezik Bu­dapestre és ott marad május 24-ig. A király az országgyűlést személye­sen fogja megnyitni trónbeszéddel. * A nemzetiségi vidékeken a válasz­tási harc elkeseredetten folyik. Egy tót kerületben agyonvertek a nemze­tiségiek egy alkotmánypárti válasz­tót, másutt pedig a magyar jelöltet kiverték községükből. A románoknál több helyütt rablásra és gyújtogatásra adta magát a félrevezetett nép. Töb­bek közt Nagysomkutra is pár szá­zad katonaságot kellett a rend fenn­tartása végett kivezényelni. HÍRROVAT. Idegességi tünet a „Szaímár-Németi-^en. A „Szatmár-Nómeti“ laptársunk ápr. 22-iki számában „A képviselőválasz­tás“ szerény cime alatt panaszkodik reánk, amiért „A választás és nem­zeti akarat“ ez. 19-iki vezető cik­künkben Kossuth Eerenczuek Szat­már város választó-polgáraihoz inté­zett levelét bírálat tárgyává tettük. Azzal vádol, hogy szeretnék a szat­mári függetlenségi párt bomlását s mindenképen azon vagyunk, hogy e pártban békétlenséget szítsunk s azt állítja rólunk, hogy nem örvendünk az uj alakulásnak. — ügy látszik, maga a cikkíró sem hiszi egészen, amit mond, mert nem tényekkel in­dokol, hanem azzal az általánosság­gal, hogy ez természetes is, mert a „Szamos“ nem haladt együtt a koa­lícióval. — Hogy mi nem örvendtünk az uj alakulásnak ? ! Hát másfél év óta nem az volt-e szakadatlanul az álláspontunk, hogy vegye át a koalíció a kormányt és kapcsolja ki azokat, amiket most már csakugyan kikapcsolt; hagyjon föl az aránytalan s reménytelen erőpróbá­hogy ha részeg, hát maradjon otthon de ne rontsa a kertet, mert rendőrt hivat ! A legénynek igaza van. Csakugyan maga is úgy érzi, hogy részeg. Hogy is gondolhatott olyat. Hiszen most itt van a nagy város kellő közepén, ahol nem teheti azt, amit otthon tett a zagyvaparti réteken. Egyszerre csak lelkében a vigságot megint szomorú bus érzés váltja föl. Miért jött ő el onnan? Onnan, ahol ha nem is volt semmije sem, de volt napja, levegője, szabadsága. Oh csak még egyszer visszakerül­hetne ! Itt megfagy a lelke ezek kö­zött a kopár, hideg falak között. Az a tenyérnyi égbolt, amit a nagy házak fölött lát, az nem elég neki, ezek a kis kasszírozott kertek még csak job­ban megfájditják a szivét. — Eszébe jut neki az igazi szép természet, odakint a falun. Ha most kirohanhatna a vasúthoz, megválthatná a jegyet haza, haza kis szülőfalujába ! Délre otthon lenne, kifuthatna a rétekre késő estig be se jönne, csatangolna réten, erdőn, a Zagyvában megfürödnók, — azután gyermekmódra bemászna valamelyik gyümölcsösbe, teleszedné a kalapját hamvas gyümölccsel, majd a bársonyos gyepen versenyt futna a Mátráról lelengedező szellővel, pici fürjfiókot végigkergetne a tarlón, nappal színes lepkékre, alkonyatkor zúgva repülő orrvszarvu meg szarvasbogarakra va­dászna, este azután elfáradva haza­kerülne a kis paraszt házba, ahol a jóságos arczu öreg parasztasszony fejcsóválva szidogatja : — Jaj te csavargó ! megint nem láttalak egész nap ! Már nem mondaná. Nagyon csen­des már az a jó öreg asszony! A kis ház sincs meg, semmi sincs meg. Még talán jobb is igy, mintha most is élne az édes anyja s egyre várná haza az ö hires fiát, akiből Isten tudja már mi lett ! Nagy ur, miniszter, a a királynak is ő oszt tanácsokat. Hogy mehetne haza kopottan, be­tegen, hogy mondhatná el, hogy sem­mi se lettem, ostoba vagyok, mert szegény vagyok. — Hogy vallaná be neki, hogy napidijas, este meg ko- rektor egy lapnál, a felesége meg, aki mo~t odahaza a harmadik emeleti nyomorult lakásban fürdeti a legki­sebb gyermekét, közönséges szobale­ány volt, akit csak azért vett el, mert igy kevesebbe került a vele való együttélés. Hogy mondhatná ezt is el ? Mit szólana arra az a szegény öreg asz- szony; hogy a fia, akihez grófkisasz­szonyok mennének el, szobaleányt vett el. Hogy mondhatná mindazt el, hogy mindabból, amit a sors Ígért neki, semmit sem váltott be, hogy az is­koláit is félben hagyta, mert élni kellett, mert kenyér kellett. Jobb az öreg néninek ott a kis fa­lusi temetőben álmodozni az ö kedves egyetlen fia nagyságáról, hírességéről. Nem ; minek menne ő haza ? Minek mutogatná magát azok előtt az em­berek előtt, akik mind sokat vártak tőle. Nem akarja, hogy sajnálják. — Nincs neki már otthon semmi keresni valója. Ez az ö otthona. Itt legalább senki sem ismeri. Nem kell magát senki előtt se szógyelnie. Az a másik, az a napsugaras, tiszta levegőjű édes otthon, az már mind­örökre elveszett Mindörökre. Hogy a kertészlegény észre ne ve­gye, lopva lehajolt a földre. Felvesz egy marok levágott füvet s ajkához emeli ; mig szomorú fájó gondolattal, szinte a leikébe szívja be ezt az if­júságára, komor élete egynéhány szép napjára emlékeztető illatot, az erős belélekzéstől, vagy a felindulástól vagy csak attól mert a tüdeje nem a legjobb állapotban volt, az egyik keskeny levelű fűszálra rábuggyant a szájából egy vórcsöpp. Szinte megvigasztalódva nézte. — Hát talán mégis nemsokára hazamehet. Igen haza, mert itt ebben a nagy­városi szép rendes temetőben nem szeretne pihenni. Csak otthon, a kis rendetlen, kidőlt, bedőlt fejfáju sir- kertben. Ott a jó öreg asszony mel­lett. Az édes anyja mellett. Milyen jó is lesz ott ! A nap rá fog sütni a sírra, sürü, buja növésű fü fogja be­nőni, kacagó parasztgyerekek fognak a ráboruló virágzó akáczfa alatt ját­szani, a kis templom harangját min­den délben, minden este ott húzzák meg a szomszédságában. És nem kell magát szógyelnie senki előtt se, amiért hogy semmi sem lett belőle. Milyen jó is lesz ! Hanem este, mikor odahaza, a fül­ledt levegőjű kellemetlen kis lakásban az asszonynak elmondja, hogy ugy-e ha meghal megteszi neki azt, hogy haza szállíttatja, hát az komisz fele­selő cselédtempóval dobja oda neki : — Hogyne, hiszen anynyi marad utánad, hogy még az utaztatásodra is telik. X X M X TiidQbetegsegeK, iiurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. Hoffmasia-La &■ €<*. itasd (Stáje),

Next

/
Thumbnails
Contents