Szamos, 1906. április (38. évfolyam, 26-34. szám)
1906-04-15 / 30. szám
I» XXXVIII. évfolyamSzatmár, 1906. április hó 15. (vasárnap) P' f POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindeurjeznú dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Husvét ünnepén. Husvétját ünnepli a keresztyén világ. Az evangéliumi könyvek szabatosan magyarázzák e nap erkölcsi nagy jelentőségét, amely nem más, minthogy minden gonoszság lelett győzedelmeskedik a jó, minden sötétség felett a világosság. Hengergessenek nehéz sziklakövet az igazságra s őrizzék koporsóját bár a zsarnokság zsoldosai, a kő szétnyílik s az igazság diadalmas, ragyogó, fehéríényü szárnyán röppen ki. Erejétől földre vágódnak, világosságától megvakulnak a sirőrző zsoldosok. így mondja az evangélium és az apostolok igéje szent, dönthetetlen. Mióta a keresztre feszitett, szik- lasirba zárt Igszság töltámadt, a hosszú évszázadokon át az evangélium tanítását igazolta minden pillanat. Az igazság ereje nagy, földöntúli és valamikor bizton föltárnád. De mikor ? Az evangélium igy Írja : — És harmadnapon föltámada ! Harmadnapon tehát. Ez az a harmadnap, amely már annyiszor eljött és még elfog jönni számtalan sokszor, valameddig csak sirba zárják e földön az igazságot. Minden elnyomott igaz eszmének, minden sziklakővel lezárt igaz ügynek elérkezik egyszer a föltámadása, az a bizonyos harmadnap, amelyen klasszikus alakot ölt az Evangélium gyönyörű parabolája. Talán az igazság fiának sem kellett annyit szenvednie, annyit verejtékeznie és sokszor önnön hibája miatt az olajfák hegyét megjárnia, mint ennek a mi sokat há nyatott nemzetünknek. Hányszor eladták, hányszor koporsóba zárták ! Megjártuk a koponyák hegyét, melyen véreink fejei hevertek, éreztük a keresztreíeszités kínjait s Mohácsnál, Világosnál sirba zártak. És élünk. Föltámadtunk mindannyiszor, mert mienk az igazság. Evangéliumi sors ez. A születésünk jegyzett el a tenger szenvedéseknek, de ugyancsak a születésünkkel váltottunk jogot az örök- kön-örökké való íöltámadásra. — Mert nagyszerű születés volt az. Az a csodálatos és óriási lépés , mely a pogány oltárok mellől a magyart az egyedül fejlödésképes müveit keresztyén világ egyházába vezette, volt létünk kezdete, születésünk pillanata. Most, egy elmúlt ezredévnek ködös távlatából nézve szinte káp- rázatnak tetszik ez a históriai valóság. Aminthogy csakugyan ragyogó káprázat, sejtelmes csoda. Ugyanaz a csoda, mely az Igazság fiának születésénél az egyszerű istálló felett megállította útjában a csillagot, amely a született gyermeket isteni küldetésre rendelte. Ki vitatná azt, hogy az Ázsiából jött magyarnak nem lett volna küldetése e földön ? Hiszen hosszú iz század alatt mindig csak küldetésünknek éltünk. Végvára voltunk a keresztyén nyugatnak, a pogány kelettel szemben s e küldetésünk mellett akár csak az igazság fia, magunkkal nem törődtünk. És eladtak és koporsóba zártak minket. Hanem hiába ! Föltámadtunk mindig és föltámadunk ezután is, mert nem múlhat el a földön az igazság és minden sötétség fölött győzedelmeskedik a világosság. Talán nem támadtunk még fel véglegesen. Talán a ragyogó, a káprázatos harmadnap, amely az evangéliumi tanítás szerint eljő, még nem virradt ránk teljesen. De föl fog virradni. — E nemzet, e társadalom, :;nár bölcsőjében hordta az égi feltételeket, amelyek mellett a Golgotha- szenvedésein át ei kell jutni az örökkön-örökké való föltámadásig. iz általános titkos választól jogról. A politikai viszonyaink uj alakulása, az uj kormány programmja, mellyel az átmeneti kormányzásra vállalkozott, teljesen igazolja azt az elvi álláspontot, melyet a választási jog kiterjesztésének szüksége tekintetében állandóan elfoglaltunk, igazolja azt a nagy igazságot, hogy a rohamosan fejlődő korszellem elöl kitérni, vagy azt elkerülni nem lehet. A szellem, mely a tömegeket mozgásba hozza, a legnagyobb erő ezen a világon; ime meghódolni előtte kötelessége volt a kormánynak és minden hatalmi tényezőnek. Napról-napra szélesbedik az a kör, ameiy az általános és természetesen titkos választói jog zászlója alá esküszik. Nem a proletárokról, nem a szociáldemokratákról beszélünk, hanem a müveit s valóban szabadelvű polgárság azon tömegéről, mely immár belátta, bogy jogokat kell adni a népnek, jogot, mielőtt még az harczrakészülve követelné. A közügyek intézésében részt kell biztosítani azon állampolgároknak is, akik a vagyontalan vagy a kevésbé vagyonos osztályt alkotják. Jó lélekkel senki sem állíthatja, hogy Magyarországon nincs megérve a hangulat a választói jognak nagyszabású kiterjesztésére. Ugyan mi káros következményét látta az ország annak, hogy három- százezer választóval egyszerre több lett, mikor a Széli-kormány rendelete szerint az adóhátralék már nem képezhette okát a választói jog felfüggesztésének ! Csak hasznát láttuk, mert a választók számának szaporodása anyagi okokból is a választások tisztaságát mozdítja elő. A szocziáldemokráczia a legutóbbi időben óriási lendületet vett a fővárosban. Budapest ipari munkásainak 85 százaléka közvetve vagy közvetlenül a szocz.iálista szakszervezetekhez tartozónak vallja magát. Rohamosan Husvét a vonaton . . . El a vigalmak városából, Utam a pusztaságba fut, Hova a harangok zúgása S az Alleluja el se jut — El innen, hol ujjong az élet És tort ül diadalmi láz, Fülembe sikolt mindenünnen : Föltámadás! Föltámadás ! Vonatom zúgva tör előre És messze idegenbe jár — Illatban fürdik, merre vágtat, A rét, mező, a tág határ. Napsugárcsókra, szinte látom, Mint nyit a virág, százra száz, Madárének csattog a légben: Föltámadás! Föltámadás ! Oh, üldöz ez az Alleluja, Melynek szivembe hangja nincs — Beteg lelkem lekötve tartja Senyvesztő, durva rabbilincs . . . A te lelked öröklém által Oh, nagy kétkedő, szent Tamás ! S fülembe sikolt gúny kacajjal: Föltámadás! Föltámadás! Tagadom . . . Bár keveset éltem, De annyi álmom sirba hűlt — fi bár vártam egyre hivő hittel, Sohasem támadt föl a múlt . . . Almaim felett nyomtalanul Szállt el a virágfakadás — Tavaszban állok s hol vagy, merre ? Föltámadás ! Föltámadás! Eltűnődtem . . . S egy állomásnál — Kis, vedlett örház volt csupán Komor, ősz utas ült elébem Lemondó bánat sirt szaván. „Ah, nincsen uram, — kezdte busán — Husszu mult a tapasztalás, Oh, nincs a földön Istenemre Föltámadás! Föltámadás I“ Úgy szántam őt most. . . Bus szavából Annyi fájdalom sirt felém — S hő vágy fogott el, hogyha buját Valahogy megenyhiteném. És szóltam — Elfeledve mindent — : „Uram, szent ám a szentirás, Ha itt nincs, van a túlvilágon Föltámadás! Föltámadás!“ X.— Y. h olasz nőkről. Négy évvel ezelőtt, mint másodéves filosopter a közoktatásügyi miniszter jóváhagyásából, — több kollegámmal együtt — művészet-történelmi tanulmányokra én is kinn voltam Olaszországban. | Elképzelhető, mennyire vágytam abba a babérillatos országba, melynek minden röge egy-egy korszakot mesél a dicső római nép, a világ hajdani urának szerepléséről; elgondolhatni, mennyire óhajtottam szinröl-szinre látni az ókori művészet ama remekeit, a melyek a mai művészet alapforrásai s a melyeknek egyszerű, nemes tisztasága előtt ma is tisztelettel hajtja meg fejét a világ minden művésze és műizléssel bíró embere. Hogy emez évezredes, holt szépségek mellett vágytam látni ama hogárszemü éjhajú olasz szépségeket is, a kikről nem zeng kevesebbet a poéták lantja, mint a holt szépségekről a tudományos irodalom: az csak természetes dolog. Csakhogy ez utóbbi vágyam annyival erősebb volt az előbbinél, hogy mig az ókori szoborműveket másolatban már félig-meddig ismertem, élő olasz szépségeket még nem volt alkalmam látni. S mivel az ókori szobormüv'ek plasztikus szépségéből következtetve, feltételeztem, hogy a régi római nők előkelő helyet foglalhattak el szépség tekintetében, ha olyan gyönyörű alkotásokra inspirálták az ókor művészeteit: kiváncsi voltam arra is, hogy a magukat a rómaiak utódainak valló olaszok asszonyai és leányai báj és kellem dolgában az idő haladásával mennyire múlták felül ősanyáikat. A történeti hűség kedvéért megjegyzem, hbgy akkoriban nagyon szerelmes voltam egy kis szőke leányba: de mivel a barna szépségek iránt is kellő fogékonysággal bírok, fokozott kíváncsisággal vártam, hogy mig Rómának minden zegét-zugát összejárjuk, találok-e üdébb arczot, pirosabb ajkat, szebb fürtöket, hallok-é édesebb hangot, mint az én kis szőke ideálomé. ' Az idő eljött, utrakeltünk. Épen virágvasárnapján érkeztünk a2 „örök város“-ba, tehát akkor, a mikor legtöbb idegen fordul meg Rómában. Mindjárt első utunk a Corso Vittorio Emanuelere vitt, a melyen délutánonkint ott láthatni az egész római előkelő hölgyvilágot. Vizsgálódtam, kutattam, megmértem minden arczot, meghallgattam minden hangot: a szépet, a kit kerestem, nem találtam. Kutattam tovább. A mig három hét Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Bmtmár és vidéke lBfnagyobb czipőraktira. a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbeiik, valódi box és schevraux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. -------
