Szamos, 1906. április (38. évfolyam, 26-34. szám)
1906-04-15 / 30. szám
SZAMOS 30. szám. 2-ik,. oldal terjed a Marx ~és Lassale eszméje az egyetemen valamint a közhivatalnoki körökben is. Viszont a vidéken, és pedig a legmagyarabb Alföldön is a Me ZÖfi-féle uj szocialista párt hódit, mely respektálja a nemzeti lobogót s nem vallja magát nemzetközinek. Szóval több százezerre rúg már Magyarországon a szociáldemokráciával többé-kevésbé szaturált állampolgárok száma, akiknek első és fötörekvése az általános, titkos választói jog. E nagy többségnek kivánságát respektálta a korona és a kormány, midőn látta, hogy a polgárság, a burzsoá nagy tömeg, ha nem is az általános titkos választói jogot, de mindenesetre a választói jognak nagy mérvben való kiterjesztését kívánja Németországban, Francziaországban, Angliában,s az Egyesült Államokban is. Nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy az általános választói jogot általában a szocziáldemokraták vívták ki. De igenis kivívta az emelkedett korszellem, a művelődő polgárság. Ez vívja ki most Magyarországon is, melynek szégyenfoltja az, hogy csak- • nem ugyanannyi választója van — szabadság és alkotmány daczára, — mint volt 1848-ban. A közelebbről összeülő törvényhozás bölcsesége lesz aztán hivatva arra, hogy a titkos választói jog széles kiterjesztése mellett is olyképen szervezze e jogot, hogy azért az irri- denták és pánszlávok esetleges rendfelforgató törekvései ne érvényesülhessenek. A jog kiterjesztésének felette áldásos következménye lesz, hogy úgy az országos, mint a községi választások föltétlenül tisztábbak lesznek, mint a mostaniak. A nagy tömegeket már nem lehet megvesztegelni s pressióval és félrevezetéssel sem lehet úgy hatni például ötezer választóra, mint egyezerre. A választói jog nagy mérvű kiterjesztése az egyetlen pozitív nagy eredmény, mely a politikai válság során leszürődött s ha az uj választási törvény úgy lesz megalkotva, hogy a magyar nemzeti supremáczia biztosíttatni fog, ezzel reméljük, hogy a demokratikus alapon megujhodó Magyarország haladásának korszerű feltételei is nagyobb megrázkódtatások nélkül fogják megtalálni az előkészített talajt érvényesülésükre. HÍRROVAT. Városunk régi krónikáiból. A ránk maradt régi feljegyzések közt akadnak olyan mulatságos és kevésbbé mulatságos emblémák, melyek nem tartoznak szorosan a város történetéhez s nem ihletik meg a történetíró tollát, mégis kár volna az enyészetnek átengedni őket. Bár érzik rajtuk a dohos szag, el lehet olvasni egyszer, mert miudig van valami érdekes a letűnt századok érzéseit és felfogását jellemző emlékekben. Fösvény papok. A konvencionális könyv egy külön lapján fel van jegyezve, hogy a szatmári eklézsia második lelkipásztorának készpénzfizetése 200 magyar fo rint, 36 kassai köböl búza és 40 szatmári köböl bor. 1640. év deezember 22-óu hihetőleg valamely városi jegyző, ki a potyát nagyon szerethette, a következőket irta a fenti feljegyzés alá : „Ezen kegyes javadalom valamely szentségtörő kéztől megcsonkítva látszik. Egykor ugyanis ezen javadalom oly kötelezettséggel aiapittatott, hogy az egyik lelkipásztor tartozzék a nyári vizsgálat befejeztével a városi tanács tagjait és az egyház többi elöljáróit, valamint az egyháziakat saját konyhájából tisztességesen megvendégelni. Traktához való borral a város saját pincéjéből látja el a papokat.. A másik lelkipásztor pedig az őszi vizsgálat alkalmával tartozott ugyanezen törvény szerint a hono raciorok tiszteletére traktát rendezni Hogy az ilymódi trakták állandó gyakorlatban voltak, valameddig némely papok fösvénysége ezt a törvényt meg nem gyöngítette, tanú reá ezen sorok Írója“. Aláírás nincs. A nagy Galeottó. Ez már szomorú történet. Betsey György, — 1612. évben Szatmár város főbírája — őszülő fürtéi daczára szívesen bocsátkozott holmi szerelmi kálaudocskákba. Ambőrus Erzsébet gyönyörűséges szép szemeibe azonban kelleténél mélyebben tekintett bele. A szép menyecskének ura, Vásárhelyi István Nagyváradon török fogságban sínylődött s nem védhette meg feleségét sem az alkalmatlan ostromlók sem a rágalom ellen. Hatvani Tamás nyíltan gyanúsította a szép asszonyt, hogy egy német zsoldos kapitánnyal viszonya van. Biró uramban felébredt a lovagiasság s védelmébe vette a szép menyecskét, minélfogva a tanács Hatvani Tamást szigorúan megfenyítette, ami szórulszóra igy van feljegyezve : „Az Vásárhelyi Istvánná felöl folyó hírnek is némely gyalázatáról teccett az tanácsnak meghagyni Hatvani Tamásnak e város előtt szemtől szembe, hogy minekutánna nem tudod bebizonyítani az gyalázatos német zsoldos kötést, ne lássad, de ha elé nem mehetsz benne, jobb ha hallgacz“ Akkoriban az erkölcstelen nőket igen szigorúan büntették, pellengére állították megvesszözték s kitiltották a városból. Ez a sors várt volna a szép Vásárhelyinére is ha a vádat a bird bebizonyítani engedte volna. Itt azonban még nincs vége a történetnek. A rágalom eljutott a váradi börtönbe is. A testi és lelki szenvedéstől elgyötört Vásárhelyi István kiszabadulván fogságából, végtelen elkeseredésében hűtlennek hitt feleségét megölte, valamint a zsoldos kapitányt is. Azután elbujdosotc. A városi tanács azt jegyzi meg, hogy midőn a főbenjáró dolog miatt nemes embert megidézte, nem kom- pareált s a halálos szentencziát in effigie hajtották végre. Közli: F. * Lapunk t. olvasóinak boldog húsvéti ünnepeket kívánunk. * A Szatmármegyébe kinevezendő főispán személyére nézve megindultak a kombinációk s ez idő szerint Jékey Zsigmond és Uray Géza tekintetnek komoly jelölteknek. * A központi választmány e hó 13 án délelőtt 9 órakor ülést tartott. Jelenvoltak : Pap Géza polgármester mint elnök, Korányi János, dr. Ke- resztszeghy Lajos, Jákó Sándor, Jákó Mihály, dr. Fejes István, Pethő Gy., dr. Lehóczky János, Uray Gáspár, jtVallon Ede és Ferencz Ágoston vál. tagok. Tárgy altatott a május 19-én megnyitandó országgyűlésre szóló királyi meghívó levél. A központi választmány a képviselőválasztás napját április 30 ára tűzte ki s megtevő a választás iránti intézkedéseket. A közönséget pedig a választásra vonatkozó tudnivalókról hirdetménnyel értesíti. Választási elnökül dr. Fejes Istvánt, helyetteséül dr. Schönpflug Jenőt, jegyzőül dr. Antal Sándort, helyettesül Papp Ottót választotta meg, akik egyszersmind a városházán működő I-ső szavazatszedő küldöttségnek is tagjai. A szavazás két helyen történik. A város szatmári része és a szatmári külterület választói a városházán szavaznak; a németi rósz a németi külterülettel s a szatmárhegyiekkel a rk. elemi népiskolánál működő Il-ik szavazatszedő küldöttség előtt szavaz. Ezen küldöttség elnöke Fogarassy Sándor, helyettese Osváth Elemér, jegyzője dr. Dómján János, helyettese dr. Ve- réczy Ernő. A választók igazolójegygyei lesznek ellátva, melyek nélkül a választási helyiségek körül vont kordonon át nem bocsáttatnak. * Közgyűlés. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület tavaszi közgyűlését május hó 15-től kezdődőleg fogja Debreczenben megtartatni. A tanügyi bizottsági gyűlés május 13-ik és következő napjain ugyanott fog megtartatni. * A szatmári képviselő választási mozgalommal kapcsolatosan széles körben merült fel az a hir, hogy a választóközönsóg egyrésze alkotmány- párti programmal Farkas Antal dr. ügyvédet szeretné jelöltül megnyerni s ez irányban aláírási iveket is indítottak. Dr. Farkas Antalt ez ügyben megkérdeztük s azt válaszolta, hogy neki a dologról tudomása sem volt s csak másoktól értesült e mozgalomról. * Dr. Kelemen Samu hivatalos jelölése. Semsey László az orsz. alkotmánypárt jegyzője és Nagy Ferencz elnök ápril 11-án arról értesítette a szatmári választó kerület közönségét, hogy az alkotmánypárt örömmel fogadja dr. Kelemen Sainunaak függetlenségi párt részéről történt jelöltetó- sét, azt támogatni fogja s e támogatást a pártbecsület oltalma alá helyezi. — Ugyancsak e tárgyban lapunk zártakor kérettünk fel annak a közlésére, hogy Kossuth Ferencz, mint a függetlenségi párt elnöke arra kéri a független választókat, hogy a Kelemen megválasztatása egyhangú legyen s kijelenti, hogy jelölését a kormányzásra szövetkezett összes pártok készséggel tették magukévá s Kelemen működésétől sokat vár a jövőben. * A város 1905. évi zárszámadása. i alatt minden múzeumot, színházat, templomot, mulatóhelyet bejártunk, mindig figyelmesen megnéztem minden arczot. Láttam karcsú, szöszhaju germán hölgyeket, gracziozus franczia asszonyka kát, termetes angol dámákat, villogó szemű olasz asszonykákat, de az igazi szépet nem találtam meg sehol. Mindé niknél szebb volt az én kis szőke leánykám. Egyszer hittem csak, hogy megtaláltam, a kit kerestem. Egy délután a Lateráni templom műkincseit szemlélve, egy kápolna félhomályából, mint valami ókori istennő tűnt elénk egy fekete ruhába burkolt karcsú nőalak. A mint hirtelen rátekintettünk, a bűvölettől szinte földhöz szegzett lábakkal álltunk meg ó$ néztük ámulattal a gyönyörű szépséget. Éjfekete haja, napsugaraktól körülcsókolt termete olyan ragyogó szépségnek tüntették fel, a minőt még nem láttunk. A mint a bűvölettől kissé magunkhoz tértünk, odahagytuk a hatalmas egyházat minden műremekével együtt s követtük istennőnket, hogy a külső világosság mellett valódi milyenségében is megláthassuk. Bár ne tettük volna 1 Akkor talán ma is azt mondanám: láttam egy tökéletes szépségű olasz nőt. De igy, mikor a külső világosság ar- czának minden pórusát feltárta előttünk, csalódva néztünk egymásra. Hiába volt az éjfekete haj, a tengerkék szem, junöi termet, ha az olasz nők jellemző sajátsága, a fonyadt arcz sem hiányzott mellőle. Bolyongtunk még azután is sokat, de én még a laterani hölgyhöz hasonlót sem találtam, ügy látszik, hogy az olasz ég üdesége nem testi, hanem lelki üdesé- get kölcsönöz az olasz nőnek : a babérillat mámorossá teszi; a tenger végtelen ségének a látása, a korlátlan szabadság vágyat plántálva leikébe, idő előtt lehull arczárói az ártatlanság himpora s a forró vér, a mely ereiben lüktet, hamarosan elégeti testének üdeségét. A mit vártam, nem találtam meg hát s mikor visszajövet Anconában hajóra szálltunk és a fedélzetre kiülve visszatekintettem arra a gyönyörű olasz földre, a búcsuzás pillanátában eszembe ötlött az én néhány hét előtt alkotott fogalmam az olasz nőkről s összehason litva azt a tapasztalt ténnyel, igy szóltam magamhoz: Balga vagy, ha azt hiszed, hogy szépség kellem és báj dolgában van párja a magyar nőnek. És ezt meggyőződésből mondtam. A mikor azután lassan-lassan eltűnt szemem elöl az olasz föld s nem láttam már semmi mást, csak a végtelen tengert, elandolodtam . . . Álmodozásomban láttam az én szökefürtü lánykám kék szemét, piros ajakát, mosolygó arczát s olyan nagyon vágytam vissza erre a mi földünkre, hogy lássak egy igazi szépet. Császy László. Tavaszi hangulat. Amint az utcán járok idegenül az emberek nagy forgatagában, ibolyaillat csap meg. Kicsi kosárban, vézna beesettszemü leányka kinálgatja ; selyemruhás, drága ékszeres szép asz- szonyok, leányok, elegáns gavallérok vásárolják tőle. íme, tehát itt a tavasz, napsugaras köntösében s legszebb ajándéka a virág. Magam is vásárolok néhány szálat s besziva az üde, édes illatot, a kék bársonyos szirmokon úgy elmerengek, s miről másról, mint a tavaszról. Alig mult el a tél. A báltermek csillogó pompájának képe még itt-ott rezeg lelki szemeim előtt. Akkor künn az utcán volt homály, még nappal is. Most ott benn van sötétség, ott benn, hová csak kiváltságosok léphetnek, de itt künn a világban, mely mindenkié, csupa ragyogás, vidámság, derű minden. Igen, vidámság, hiszen az emberek örülnek a tavasznak s méltán. Ám vannak olyanok is, csupán csak kiváltságosak, a kiknek miudig meg vau a maguk örömük, még télen is. De hányán és mennyivel többen vannak azok, kik aggodalommal, szorongással gondolnak a télre, a nagy hidegre, amikor oly szerencsétlenekké lesznek, hogy még dolgozni sem fognak tudni, a mikor gyötrelem vár reájuk, Szeretném elhinni, hogy ez a tavasz meghozza a megváltást mindezeknek; mert hisz nekik nem megváltás még a napsugár és a virág. Ilyen töprengésben járok-kelek az utcán a tavaszi időben s ime rájövök, hogy tulajdonképen én magam sem örülök oly zavartalanul a tavasznak, mint ahogy illenék. Miért is támadnak nekem szomorú gondolataim még most is ? Eszembe jut, hogy a tavaszi hangulat valamikor jobban úrrá tudott lenni egész valómon. A nyomor engem nem bánt, de most már nekem sincs oly igazi tavaszom, mint egykor. A világon sok az ember és talán mindegyiknek megvan a maga szenvedése. Keserves -könyhullatással sirattam én egykor néhány szál virágot s lassan, mintha vigasztalódtam volna, pedig nem igaz, csak elfásultam. Múltak az idők s ime megértem, hogy tavaszi virágra ha nézek, elszomorodom. Kógi történet, mely mindig uj marad. Az a szép fiatal leány, aki nekem akkor azt a virágot adta, vajjón hol van most? Nincsen több. Az a vii’ág elhervadt, de nyílt helyette ezer más. — Szép fiatal leányok suhannak el mellettem s én a szép tavaszi napon busán járok, — nem érdekelnek. Ok róla nem teher.nek, ők virulnak, gyönyörűek, csábítók, szemük csillogása egy menyországot igér. AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.
