Szamos, 1906. április (38. évfolyam, 26-34. szám)
1906-04-01 / 26. szám
XXXVI11. évfolyamSzatroar, 1906. április hó 1« (vasárnap) 26. szán. Előfizetési ár: Egész éyre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rókóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Kérdés és felelet. Az egész magyar kereskedő-világ előtt ösmeretes az a tény, hogy osztrák szomszédaink ipari termékeink bevitelét nem valami jó szemmel nézik. Gazdasági érdekekről s azoknak megóvásáról lévén szó, teljesen felesleges ezen tény regisztrálásánál eme ellenséges indulat alapmotívumait keresnem, elég any- nyit megjegyezni, hogy az osztrák gyárosoknak, nagyiparosoknak a magyar ipartermékekkel szemben elfoglalt ellenséges indulata igen káros hatással van nemcsak az általános gazdasági politikánkra, hanem az egyes gyáros-nagyvállalkozókra is. Ha egy pár évi visszapillantást teszünk Ausztriával űzött kereskedelmünkre, lépten-nyomon fogunk találni eseteket, melyek fenti állításaink valódiságát bizonyítják. Csak alig pár éve, hogy állami jóváhagyás mellett egy-két magyar kereskedő cég Bécs egy nagykereskedő cégével szállitmányozó- szerződési viszonyba lépett. Az üzleti szerződésben vállalt kötelezettségek betartásával úgy játszották ki a bécsiek a magyar szerződő leieket, hogy a Dunán íel- szállitott ezer és ezer métermázsa búza átvételére szerződés szerint vállalt kötelezetteégüknél fogva hajlandók voltak készséggel az átvételre, de ceak természetesen úgy, hogy a magyar búzát szíllitó slep- pek a szerződésben megállapított kikötőben kössenek ki. Arról aztán tettek a bécsiek, hogy a szerződésben megnevezett kikötő egyhamar ne legyen szabad. A magyar búzát tartalmazó uszály igy sokszor 3 — 4 hétig is vesztegelni volt kénytelen, mert a bécsi cég a szerződéseilenes kikötőben a búzát nem volt hallandó átvenni. Hogy a búza a hosszú állás következtében megdohosodott s igy a pesti szállító, akit a kikötési mizériák veszélye terhelt, potom áron volt kénytelen átengedni, az csak természetes dolog. Azonban ez csak egy kiragadott eset a többi száz és száz különféle adathalmazból, mely tisztára megvilágítja az osztrákoknak velünk szemben tanúsított gazdasági ellenszenvét. A legnagyobb szálka mindazonáltal a malomiparnak hatalmas kifejlődése volt szomszédaink szemében. Éveken át mindent elkövettek, hogy emiatti ellenszenvüket kimutassák. S erre mintha alkalom is kínálkozott volna, nagy malmaink osztrák területen levő, nagymennyiségű lisztet befogadó raktáraink következtében. Az ily raktárak utáni adók nagy arányban való adókivetésével akarták a külföldön is közkedveltségnek örvendő magyar liszt versenyképességét elnyomni. A fegyver azonban, mint ilyenkor rendesen történni szokott, visszafelé sült el. A malmok ugyanis alig kapták kézhez az adóbevallásra irányuló hivatalos megkeresést, kerülő utón figyelmeztették az osztrák sógorokat, hogy helytelenül cserkesznek őkelmék az adókivetéssel, mert elfelejtik, hogy Magyarországon sokkal több cseh és osztrák sörraktár van, mint magyar liszt-depót náluk s ugyancsak sok osztrák gyár kéménye szűnne meg örökre füstölni, ha a magyarok ezen sőrraktárakra is alkalmaznák a megadóztatás azon módját, minek példáját a magyar lisztraktáraknak általuk való meg- adóztatási szándék után vennék. Ezen eléggé érthető felelet aztán el is hallgattatta végleg a lisztraktárakra szabandó adó eszméjét. Az utolsó évtizedben tapasztalt óriási haladásunkat az ipari téren nem is tudjuk semmiképen tovább tejleszteni, ha a tulnanról jövő szekatúrákra a megfelelő energiával meg nem adjuk a választ. Hisz Isten minden áldásával bőven ellátott országunk csak úgy önti az ipari feldolgozásra szánt és alkalmas nyersanyagot. Bűnt követnénk el iparunk, de elsősorban magunk ellen, ha iparunkat fenyegető támadásokról lévén szó, nem a legnagyobb eréllyel lépnénk fel a támadás visszaverésére. Nem engedünk semmiképen abból, amit Moivant a hires francia nemzetgazdász mondott: — „Ha azt akarja egy nép, hogy kereskedelme, ipara fejlődjék, ezen cél érdekében a végletekig el kell mennie s ha a cél, mely az ország boldogulásának célja, úgy kívánja, minden gondolkozás nélkül ragadjon fegyvert.“ színház. Szerdán Arronge Adolfnak egy felelevenített vigjátóka „A Doktor bácsi“ (Dr. Klauss) ment kis közönség előtt. A darab egy sokat tapasztalt, az emberi szív legmélyebb védőibe, még a nevetséges mozzanataira is, belátó embernek házi, társadalmi és tudományos szereplését, foglalkozását s azon hatást, befolyást ecseteli elég természetes hűséggel, melyet egy ilyen férfiú szellemi felsőbbsógóvel egészen következósszerü alapon gyakorol környezetére. A darabban van egy pár kitűnő kabinet alak; ilyen mindenekelőtt az orvos, ki a tudományos pedantériának élő megtestesülése s ki a kötelességhez való merev ragaszkodás és némi kicsinyes óvatosság által komikus, de rokonszenves alak; ilyen az orvos kocsisa, Lubovszki, ki a műveletlen, de a foglalkozás által bizonyos tudákos patinát elsajátított s erre büszke szolgának prototípusa ; ilyen a félénk, magát mindenütt alkalmatlannak hivő Gerster s még több. Az előadás különösen ami a szereptudást illeti — nagyon gyenge volt, hiányzott belőle az együttes, összjátékra törekvés. — Rajz dr. Klaussa elég sikerült volt, szerepét azonban most sem tudta. — Kiemelkedőbb játékot prodákáltak, Egy perez. Mért is születtünk gyenge embereknek, Kiknél elmúlik bánat és öröm ? Kiknél az öröm mély bánattá válik Es mosolygóssá lesz az égő köny ? S én nem sajnálok semmit ez világon, Csak téged édes, röpke pillanat, Midőn először érintette ajkam A lázban égő piros ajkadat. Elszállt a perc és ő reám tekintett, Mint a testté vált szűzi szerelem ! Es szinte fáj, hogy azt az égi percet Örökké tartóvá nem tehetem. E perc emlékétől elolvad lelkem, Szivem kinyílik, mint nyíló virág, Melyet a szellő csókol önfeledten, S ez önfeledten szórja himporát. Csongori. Ä „Fekete Levesében. Valami duhaj nótát énekelt a lány. S táncolt hozzá, merészen ringatta telt idomait, kurta szoknyája fel- fel- lebbent s éhesen nézték a férfiak a fehérséget. Szombat este volt s a Fekete Leveshez címzett énekes kávé. házat zsúfolásig töltötték meg a közellevő indóbáz munkásai, facér boltoslegények és az éjszakai leányok, akik ott melengették egy csája mellett a hideg utcákon való kóborgásban megdermedt tagjaikat. A kávés, aki egyúttal a „Müvésztársulat“ igazgatója volt, Hungerfrierer Zoltán méltóságteljes arczczal járt fel s alá a vendégei között, — Ennél—annál az asztalnál is megállott, nyájas beszélgetésbe elegyedett a vendégeivel s gyakran szólt a következőképpen : — Ez a barna ? Ez a Mariska. Kupléónekesnő. Kedves nő ! Melegen ajánlom. Ugyanilyen tónusban szokta dicsérni a Hildát, az Amandát, a Piroskát, akik mindmegannyi brettlimüvésznők valának s főhivatásúk abban állott, hogy minél több üveg sört énekeljenek, mosolyogjanak s kaczérkodjanak ki a vendégekből A modern Budapestnek egyik típusa ett a zengerájos kávébáz. Nem a régi már. — Részben vagy egészen megmagyarosodtak már e helyiségek, i melyeket túlzott jóakarattal Chanta- noknak is szoktak nevezni. A kávés szerződtet néhány énekhez, tánezhoz s szavaláshoz értő fiatal leányt és férfit, nagyobbára félbemaradt szini- növendókeket, szerez egy ócska zongorát s ahhoz egy gyakorta vak zongoramestert s készen van a „Művészi Társulat“, amely felett a rendőrség felügyel. S ezt igen jól teszi a rendőrség, mert sok ilyen chantan alaposan rászolgál arra, hogy szemmel tartsa a rendőrség, mint akármelyik hírhedt lebujt. Kővágó Demeter államvasuti kalauz miután kiitta a harminckettedik pohár sört, felállott és nagyot nyújtózkodott. A brettlin Margit énekelt. A szőke Margit aki miatt a múlt héten a Dunába vetette magát egy szerencsétlen Dádogos legény. Nem kell más csak. Sikk és elegáncia. No meg aztán, no meg aztán. Impertiuencia ! így zengett Margit és Kővágó Demeter közbeorditott. — Kisasszony valami magyarosabbat, szemérmetesebbet. Koszt vasz koszt! Margit csókot hányt a vasúti kalauz felé s nyomban bele fogott a megrendelt dalba. Ki engem akar feleségül. Ne szálljon a földre az égből. De férfi legyen a javából. — Ez müdal, müdal, harsogta Kővágó. Tőről szakadt magyar nótát kérek. S a festett képű vidám leány uj nótába kezdett: Az éjszaka hol jártál ? Három pofont hol kaptál ? Ez a dal megnyerte a kalauz tetszését. — Odaállott a színpad mellé, megsimogatta a vak zongoramester fejét s együtt énekelt a lánnyal. Néhány perc múlva már az egész kávébáz dalolta : Az éjszaka hol jártál ? Három pofont hol kaptál ? Férfiak és nők szorosabban egymás melló húzódtak, összemosolyogtak, a szeszillatu levegőben buja hangulatok úszkáltak, egyik másik asztalnál tüzes Róth Fülöp kárlsbadi ezipőraktárát íjáffiljuk a t. vevő-közötseégnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szaimár és vidéke legnagyobb cziporaktlra. a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, valódi box és schevraux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. ------PO LITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.
