Szamos, 1906. március (38. évfolyam, 17-25. szám)
1906-03-15 / 21. szám
2-ik oldal SZAMOS 21. szám jogainkért, melyek a nemzettől származva megilletnek. S ha előbb módunkban lesz materiális előnyök mellett mugunk- nak ideális javak t is biztosítanunk, akkor harsogjuk lelkesedetten : Talpra magyar ! De mindaddig hallgassunk és dolgozzunk . . . Városi közgyűlés. A törvényhatósági bizottság hétfőn délután Pap Géza polgármester elnöklete alatt tartotta havi rendes közgyűlését. A hitelesítő küldöttség kirendelése után olvastatott a polgármester havi jelentése, melyből kiemeljük az alábbi részeket: „A város általános csatornázása érdekében legújabban a debreczeni kultúrmérnöki hivatallal folytattam tárgyalásokat, melyek eredményeként jelenthetem, hogy a kulturmérnökség a Túr folyó szabályozásával foglalkozván, a kanálist városunk határán át tervezi. A Túr folyó uj csatornájának méretei és fenékhajlása teljesen alkalmasaknak látszanak arra, hogy a város csatornahálózata szivattyú-telep felállítása nélkül bele- torkoltatható legyen. Ezen körülmény az építési költségeknél tetemes megtakarítást jelent s a megoldást rendkívül megkönnyíti. Az eddigi tervek szerint a csatorna- hálózat a Szamos folyóba torkolt volna be, ami elkerülhetetlenné tette volna egy költséges szivattyú-telep felállítását, mivel a Számos-meder és a város fekvése olyan csekély nivó- különbséget mutat, hog}1- a Szamos vízállása az év jelentékeny részében kizárja a csatornák tartalmának szabad levezetését s ilyenkor a gyűjtőcsatornából csak gépek segítségével lenne a szenyviz a Szamosba emelhető. Amennyiben tehát a kérdés a jelzett alapon megoldható lesz, elesik ezen költséges berendezés szüksége. A kultúrmérnöki hivatal a legnagyobb készséget matatta a Túr folyó szabályozási tervének olyan módosítása és elkészítése iránt, mely mellett az uj meder a városi csatornahálózat befogadására teljesen alkalmassá tétetik s e célból át is kérte s a városi tanács át is adta a város általános csatornázásának a földmivelésügyi minisztérium közegészségügyi mérnöki osztálya által készített terveit. A csatornázás ily módon való megoldása kétségkívül maga után vonja a vízvezeték kiépítését is, sőt épen azért, hogy a vízvezeték építését is könnyebben eszközölhessük, kell első sorban a csatornázás mielőbbi kiépítésével a kor igényeinek megfelelő közegészségi és köztisztasági viszonyaink alapját megvetni. Bár ezen fontos dolgok jelenlegi kedvező állása még nem jelenti a biztos sikert és habár még messze állunk a végloges megoldástól, mindazonáltal az ezen kérdés iránt mutatkozóörvendetes érdeklődésnél fogva indíttatva érzem magam, hogy a dolog eddigi fejleményeiről tájékoztassam a t. bizottságot. Az elmondottak kiegészítéséül még annyit jegyzek meg, hogy a csatornaépítés teknikai megoldásáról sem feledkeztem meg s a tervek közlése után felhívtam egy vállalatot ajánlatának megtételére, miután azonban ez meglehetős előtanulmányt igényel, a vállalat a tél folyamán csak ez év tavaszára helyezte kilátásba az ajánlat közléséi. Eddig azonban nem kaptam meg.“ Ezután megemlékezik a jelentés Novák Lajos 25 éves főszámvevői jfnnleumáról és Antal Dániel biz. tag elhalálozásáról. A közgyűlés a jelentést azzal V9tte tudomásul, hogy Novák Lajos főszámvevőnek elismerését fejezi ki negyed- százados buzgó munkásságáért; néh. Antal Dániel biz. tag emlékét pedig jegyzőkönyvében megörökíti s a gyász által sújtott családnak részvétét fe jezi ki. A megüresedett tanácsosi állásra 5 pályázó közül két szavazattöbbséggel Árokháti Vilmos községi biró választatott meg. A tárgysorozat többi része igen gyorsan tárgyaltatott le. Az erdők állapotára vonatkozó évi jelentés tudomásulvétele után a sorozó bizottsági tagságról lemondott Kovách Leó helyett Litteczky Endre választatott meg. Két kézizálog kölcsön-üzlet engedélyezése iránt benyújtott kérelmet a közgyűlés az ipartörvény megfelelő rendelkezései értelmében a kereskedelmi minisztériumhoz felterjesztette. Az erdei és körtvólyesi legelők nyári legeltetési dijai megállapittat- tak a gazdasági szakbizottság javaslata szerint. A csernátszegi korcsmaépületet, mely a tagosításkor Gold- glanz Lobi birtokához osztatott ki, a közgyűlés 1000 koronáért átengedte az uj birtokosnak s a szerződés megkötésével a tanácsot bízta meg. A jóléti bizottság előterjesztései egyhangúlag tudomásul vétettek. Az önként befizetett adók kiszolgáltatása tárgyában főszámvevő felszólalására a közgyűlés incidentaliter nem változtathatván meg ez iránt hozott régebbi határozatát, felhívta a tanácsot, hogy erre nézve terjesszen elő javaslatot. Pászkán Józsefné bába oklevele kihirdettetett. Flontás Demeter számtisztnek a közgyűlés 30 napi szabadságot engedélyezett. Végül néh. Zá- dori Józsefné temetési járulékában 56 koronát kiutalványozott. A közig, tanácsosi állás betöltése. Sokat beszélnek városszerte a múlt közgyűlés választási aktusáról. Az egyik rész helyesli a történteket, a másik kifogásolja Szűcs Lajos albi- rónak a kandidáltak sorából való kiejtését. Pedig a dolog nagyon átlátszó és igy egészen világos. Hogy kívülről, más hivatalos állásból bepályázó folyamodványát figyelmen kívül hagy ta a kandidáló bizottság s 1 szó hijján egyhangúlag annak okát a fenálló szolgálati viszonyok józan mérlegelése és érett elbírálása indokolja. A városi hivatalokban akkor, amikor teljes minősítést kíván a törvény, az előmeneteli viszonyok oly korlátozottak s oly bizonytalanok, a javadalmazás pedig oly szegényes és mostoha, hogy ezekre kevés ambiciózus fiatalember vállalkozhatik. A városnál csak haláleset vagy nyugdíjazás nyit utat a haladásra. Ez az oka annak, hogy a közel múltban a jogi képzettséget igénylő állásokra hirdetett pályázat több ízben meddő maradt s ha akadt is egy- egy vállalkozó, kényszer beválasztásukban köszönet nem volt De hát választani kellett azt, aki ajánlkozott, a java fiatalember biztos, választási méltánytalanságok által nem veszélyeztetett előhaladást Ígérő hivatalok után nézett. Legutóbb igen jóra való, derék, képzett, munkás, teljesen kvalifikált emberek léptek a város szolgálatába. És mindenik kénytelen beismerni, hogy ez a fiatal generáció a maga tudásával, szorgalmával, munkásságával díszt és becsületet árasztott a tisztikarra. Persze ezek az urak azt remélték, hogy ha az előléptetési viszonyok szerények is, ebben a szűk keretben a m. t. közgyűlés szolgálataikat a méltányos előléptetéssel okvetlenül honorálni fogja. És mi történt ezúttal ? Az, hogy a törvh. biz. közgyűlés jókora része „frissíteni“ akart, más szóval félredobva a méltánylás erkölcsi törvényeit és kötelességét, azt az embert, aki az üresedésbe jött tanácsosi állásra méltán aspirált, mert kitűnő munkaerő, értelmes fő, becsületes hivatalnok, aki a város szolgálatában már érdemeket szerzett, benn van a sorrendben, akar előrehaladni, aki a társadalmi körök majd mindenikében áldozta szívesen pihenésre maradt szabad idejét, mert ez sokat mond, hisz kevesen cselekszik ezt, most a fizetés órájában visszalöki azzal, hogy várj, még fiatal vagy, majd reád kerül a sor. Persze, hogy reá. Csak élni kell és egy szebb jövő Ígérgetésével küldi el. Azt mondják, hogy meg lett volna ha kandidálnak más pályázót. Bajosan, Sőt egyenesen nem, ezt állítani lehet. — Hiszen azok, akik Ferencz Ágostonra akartak szavazni, csak nem haragudhattak, mert jelöltjük megválasztásának esélyei kedvezőbbekké váltak és főképen erős meggyőződésük ellen semmiképpen sem tehették le voksukat. De a hangulat sem igy alakult. És ha nem igy alakult, ha feltétlenül kétséges volt a jogos aspiráns megválasztása, ha a lehetősége is fen forgott annak, hogy idegen lép a várakozó tisztviselők elé, miképpen kell érteni az ilyen eljárást ? Bizony a kijelölő bizottság másként nem cselekedhetett, ezt kell hangsúlyozni, mint úgy menteni meg az elvet, a hogy lehetett, t. i. nem kandidálni az idegent. Nem is kandidálta. Ez törvényes és jogos eljárás volt! És éppen ez alaget s negyed napra 15,000 ember indult a Dunához. Fiatal diákok elmentek az iskola padjai közül, ifjú szerzetesek oda hagyták a szemináriumok csendjét, akik máskor békét hirdettek most fegyvert fogtak. Nem gyűlöltek ők most sem, szerettek, hiszen a szeretet apostolai voltak. — Szerették a hazát, de jobban szerették, mint ellenségeit. — Ők nem ölni mentek a csatába, meghalni mentek. Meghalni egy eszméért, melyet Krisztus hirdetett először: a testvériség, a szabad ság eszméjéért. A ki nem birt verekedni, az lett orvos, betegápoló Férfi és nő közt nem volt ott különbség, ember volt ott valamennyi. A nők között is volt elég, kit az Isten nagy szívvel, erős karral áldott meg s az férfi számba ment, megülte a lovat és senki sem tudta meg róla, hogy leány. A nők voltak a legügyesebb hadi tudósítók, a legélelmesebb kémek, a legvitézebb hírvivők. Miskolcról egy nő viszi át a hadsereg kölcsönpénzét Nagy-Kállóba. Bó- nis Barnabáané Pogány Karolina, kihez Tompa több költeményt is intézett. Útjában kétszer kell át menni az orosz táborvonalon. Mit szenvedett ez útban, nem tudja senki sem, a nagyszerű tettnek nincs más emléke, csak nevét ismerjük. Bethlen Mikó Róza grófnő hordta az üzeneteket a külföldre s onnan haza. A határon éppen egy osztrák tiszt segített neki áthozni. A grófnő fényképek hátára íratta fel a tudósítást s a vasúton panaszkodott a vele együtt utazó tábornoknak, hogy pompás albumát a határon a motozásnál meg fogják ron- gálui. Az udvarias tábornok átvette az albumot s az ö kezében sértetlenül jutott az magyar földre. Hiába volt az egész nemzet részvéte, hiába minden lelkesedés, ha a honvédségnek nem volt elég lélekjelenléte. Bizony megverték a magyar sereget az első nagyobb ütközetben, — Schwechatnál. A nemzetőrök megfutottak a gránátok, bombák elöl. Elveszett az első csata. Sok jó magyar vitézre terített avar- szemfedőt az októberi szél, de nem sokára nagy győzelmek hírét vitte széjjel. A magyar sereg csodákat müveit. A tudatlan, képzetlen, fegyvert nem látott hadsereg csaknem valamennyi csatájában győzedelmeskedett. De az ellenség mégis közeledett Pesthez. Az ütközetek diadala a miénk volt, de a hadjárat sikere mintha az ellenségnek ígérkezett volna. A kormány Pest elfoglalásától félt s Debrecenbe tette át székhelyét. Nem futás volt ez, hanem menekülés. Ha itt éri őket Windischgrätz, elfoghatja valamenyi- üket, uj kormányt állithat, melylyel teljhatalmúig rendelkezik. Szép dolog volna bevárni az ellent, mint bevárták Róma szenátorai, kerekes székeiken ülve, meghalni készen, de futásra nem gondolva. Hanem azokkal nem halt meg a nemzet. A mi tanácsunkkal hihalt volna. S miért feláldozni a legnagyobbat a pótolhatatlant, az életet, a késő korok rosszul felfogott dicséretéért ? Oh, sokszor könnyebb volna megbarátkozni a gyors halállal, mint küzködni egy hosszú élet bajaival, de kötelességét csak az teljesítette, aki elég erős volt emezt választani. Szomorú keserves bucsujárás volt az az uj esztendő legelső napjain. — Vasút még csak Szolnokig járt, azontúl ki kocsin, ki gyalog folytatta az utat. Olyan is volt, aki az egészet gyalog járta meg. írók, művészek kót-három ócska téli kabátot magukra szedtek, a kinek az nem volt, magára vette ágytakaróját, paplanát, becsesb holmiját batyuba kötötte s neki ’indult a hótengernek. A múlt héten még sáncot ástak a Gellérthegy oldalában, úri delnők, paraszt asszonyok együtt talicskázták a földet s az volt boldogabb, aki többet dolgozhatott; most azon fáradtan neki indulnak egy tiz napos útnak, melynek mind a két végén halál, veszedelem, pusztulás fenyeget. Csakhogy az egyik már itt van, a másik még némi haladékot enged. A ki egy ekhós szekérre felkaphat az már fejedelem s akinek meg nem fagy a keze, az már boldog ember. Köröskörül a tenger hó, mintha az egész alföldre szemfedöt terített volna egy láthatatlan kéz. A hótakarón vérfoltok ütik át magukat, a meggyilkolt ország sebei beszélnek ott a halottak nyelvén. Estenden mint valami uj északi fény festi vörösre az eget a távol felgyújtott városok tüzeA magyar czimer megváltozott. — Zöld mezőit beeste a hó, ezüst folyóit vér festé pirosra, hármas hegyét küzdő seregek dúlták fel, helyén megingott a kereszt, a hit jelképe és széttörött a korona. "W Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagoláet. F. ti«ITmaua-La Hédié A. C«. ISasel (Sfájc),
