Szamos, 1906. március (38. évfolyam, 17-25. szám)
1906-03-15 / 21. szám
POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. mindennemű diiafc Szatinaron. a lap Kiadóhivatalában fUeiendók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A szabadság ünnepén. A magyar szabadság-történet emlékképei ma elevenebb erővel újulnak fel nemzetünk szivében, mint az előző évtizedek letűnt forduló éveiben. Az újabb nemzedék, mely a nagy idők eseményeinek mozgató lelkét már csak a történelemből ismeri, ma elevenebben tudja fölfogni, megérteni és érezni, hogy mi az, mikor hazánk sorsára veszéllyel terhes komor felhők nehezednek s kétségbeejtő bizonytalanság ül a lelkeken az iránt, hogy milyen lesz a jövendő. Ez a kétségbeejtő bizonytalanság borongott a hazafiak lelkében a magyar szabadságharc ideiében is, mely a „legnagyobb magyart“ az őrületbe kergette, midőn kockára téve látta azt az alapot, melyen a nemzet a természetes fejlődés utján haladhatott. A nagy Széchenyi és a láng- szavu Kossuth neve egy-egy fogalommá lön; mindketten eszményképei a hazaszeretetnek s mégis ellentétes utakat jelöltek meg azon ideálok megvalósítására, melyek egyébként változatlan tisztaságban lebegtek szemeik előtt. A végzet utjai emberi szemmel kiíürkészhetetlenek. A Gondviselés, mely hazánk élete fölött, oly sokszor és oly nyilvánvalóan őrködött, úgy akarta, hogy nemzetünk a kimondhatatlan nyomor és szenvedés után se vesszen el s véráldozatával újólag is megpecsételje honszerelmének szent frigyét. De ha fölidézzük a nagy idők emlékeit, azt is látjuk, hogy hazánk sorsának bizonytalanságán kívül csak nagyon halvány vonásokban találjuk meg az akkori és a mostani idők közt a hasonlatot. Annak az eszménynek szent tüze, hogy mint független ország saját magunk alakítsuk sorsunkat s hogy ezeréves örökségünket mint önálló nemzet fejlesszük és gyara- pitsuk, ma is él minden becsületes magyar ember lelkében, amint nem is hamvadt el eddig sem, sohasem. De mily nagy különbözés van azokban az indító okokban, melyek a küzdelmet akkor vétették fel a nemzettel s amelyek most állították hazánkat a súlyos válság katasztrófája elé! Akkor az európai eszmeáramlatok mintegy ellenállhatatlanul sodortak bele abba a küzdelembe, melyből nemzetünk, ha óriási áldozatok árán is, de dicsőséggel vette ki a maga részét, — ma a parlamenti harcok eredményekép kell a nemzetnek veszélyeztetett alkotmányáért aggódnia. Ki ne látná azt a nagy különbséget, mely a küzdelem időszerűségében akkor volt és most van! Igaz, hogy államiságunk nemzeti jellegének ki- domboritásában hézagok mutatkoznak több irányban, de azért nem volt elzárva az útja annak, hogy békés fejlesztés, javítgatás és nemzeti közös munka alapján a mulasztásokat pótoljuk s fajbeli és gazdasigi erősödésünket építgessük addig is, mig az idő és viszonyok meg nem jelölik, hogy a nemzet egy újabb erőpróbára, a modern hadjárat gazdasági és kulturális fegyvereivel ismét elég erősnek bizonyult. S micsoda óriási különbség van a küzdelmet vezető iéríiakban is! Akkor a nemzeti küzdelem győzelmében vetett hit növesztette meg csodálatosan e maroknyi nemzet erejét s tette ismét fényessé és tiszteltté a magyar nevet a világ előtt. Ma a vezérek maguk sem hisznek a győzelemben s leg- fennebb a jó szerencsétől várják tétova tekintettel a helyzet jobbra- fordulását s a helyett, hogy idejekorán megmentenék mindazt, ami "íizcndőben van, összes tevékenységük abban merül ki, hogy hírlapi polémiákban hárítsák el magukról a felelősséget a bekövetkezett veszélyekért. A mai nap dicső emléke mutat rá legjobban arra, hogy nem ilyen inditó okok s a küzdelemnek nem ilyen erkölcsi jellege az, mely a kockázatos küzdelmet íelidézni és sikerét biztosítani szokta. Mennél elevenebben rajzolódnak le képzeletünkben a nagy idők emlékei, annál világosabban tűnik a szemünkbe mai helyzetünk fonáksága minden vonatkozásában s annál meggyőzőbb erővel kell levonnunk jelen viszonyainkból azt a nagy tanulságot, hogy e hazában az egyetértésnek mielőbb létre kell jönnie a főkérdésekben és pedig előbb a nemzet vezető férfiai között. Mikor a nemzeti küzdelem sikere iránt meggyőződésük szerint azok sem táplálnak reményt, kik a küzdelem jelszavait zásszlójukra Írták, milyen készségre, milyen ellenállásra számíthatnának azok részéről, kiknek nemcsak elveiket, hanem teljes exisztenciájukat is beie kell vhniök és föl kell áldozniok a küzdelemért. A márciusi nagy napok emlékét őrizzük meg a maguk tiszta len- ségében s ne törjük meg azoknak fénysugarát a jelenlegi viszonyok homályos tükrében. Ma értjük meg mindnyájan, hogy csak gazdaságilag független és erős állam adhatja meg polgárainak a jogok azon eszményi komplexumát, melyeket a márciusi jelszavak alatt foglalhatunk össze. Saját gazdasági viszonyaink rendezése, ingó és ingatlan tőkénk hozamának szaporítása, fölösleges kiadásaink megszüntetése, egyszóval egészséges gazdálkodás egyetlen módja annak, hogy erőhöz jutva sikeresen szálljunk síkra ama Ä „nagy időkből.“ Midőn Kossuth alakja, hatalma, népszerűsége szabadságharcunk kezdetén egyre nőtt, nagy vetélytársa, Széchényi az egyetlen, aki tisztán látta az utat, melyre nemzete tódul, az a nemzet, melyet ő ébresztett fel halálos álmából, az a haza, melynek még a fogalmát is ő teremtette meg. Lelkét az önvád kígyói marják, retteg a nemzet sorsáért s arra a hírre, hogy Kossuth fegyverrel akarja elfoglalni Budavárát, kétségbe esik, jós szellemmel tekint előre, megnyílik előtte a sötét jövendő, cassandrai jóslatokba tör ki: „Én csillagokból olvasok. Vér és vér mindenütt. Testvér a testvért, népfaj a népfajt fogja mészárolni engesztelhetetlenül és őrülten. Keresztek rajzolvák vérből a házakra, melyeket le kell égetni. Pest oda van. Száguldó csapatok dúlnak fel mindent, a mit épiténk. Ah, az én füstbe ment életem. Az ég boltozatán láng betűkkel vonul végig a Kossuth neve: flagellum Dei.“ ♦ Széchényi Istvánnak a magyar szabadságharcban hamleti szerep jutott. Ő neki kellett volna helyre tolni a kizökkent világot s nem volt képes rá. Testi-lelki izgatottság úgy kimerítette, hogy csak kisórtetkónt bolyongott. A nemzet nagyszerűnek akarta látni jövendőjét s nagyszerűen, bár talán nem egész nyugodt ésszel, határozott sorsáról. Széchényi aggályaira senki sem hallgatott. Ő ez uj áramlatot az ő eszméin elkövetett gyilkosságnak látta, érzó, miszerint ö rá vár a képtelen föladat, hogy a neki szilajult nemzetét fékezze, hogy helyre tolja e kizökkent világot. De érezte egyszersmind, hogy ha ifjabb erejében fel bírta is ébreszteni a nemzetet, most kifáradt lélekkel, csüggedten, bizalmatlanul és kétséggel telten hiába állna útjába. A nagy kétely a pusztulás elöórzete megtámadta elméjét. Őrjöngés lepte meg. Képzelme min dig tulerős volt, kedélye izgatott, élete fáradságos, a mellett apja is vallásos rajongásban halt meg; ő maga örökös küzdelemben ólt magával, most a nemzeti balszerencse egész valóját megrendítette. Legjózanabb korában is hóbortosnak tartották, most talán tettette is magát, hogy szomorú példája, mely fájdalmának mélységét és őszinteségét, mutatta, meghassa a nemzetet, gondolkodóba ejtse jövője felől. Az sem lehetetlen, hogy a tóbolyház- ban oly menedéket keresett, hol a küzdő felek sem segítségét nem kérhetik, sem szemrehányásokkal nem illetik, hol talán nem fogja annyira üldözni a nemzeti öngyilkosság képe; hol magába vonultán élhet s talán még tehet is valamit nemzetéért. Az bizonyos, hogy a háborodásnak és józanságnak épp oly sajátos vegyüle- tót látni nála, mint Hamletnál s nem egyszer az a gondolatunk jön, hogy ez őrültség csak álarc mely, józanságot rejteget. De az ép és beteg elme, melyekben maga sincs tisztában magával, éppen mint Hamlet, ki az őrültség tettetésben olykor egy pillanatra valóban megzavarodik, majd találó és józan megjegyzéseket sző a téboly szavai közé. A nemzet sokkal inkább el volt foglalva magával, hogysem egy ember sorsával törődni ráért volna. — Köröskörül lángolt az ország. Kossuth végig járta az alföldet, hogy haderőt toborozzon. Nyomában mintha a földből támadt volna a hadsereg A nép megesküdött, hogy kiirtja az ellenséfíoth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk: a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb Mii*# fi Ti k frttí \ k a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, valódi box és sehevraux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. ■ ■■■
