Szamos, 1906. február (38. évfolyam, 9-16. szám)
1906-02-25 / 16. szám
XXXVIII, évfolyamSzatmár, 1906. febr. hó 25. (vasárnap) 16. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor, — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Slindenneaiü dijak S^tUc&aron, t lap kiadóhivatalában fizete&ciő'k HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. 'Az' apró hirdetés, k között minden szó 4 fillér. Munkásmozgalom. Nem tudom, mi igaz abból a hírből, amelyet úgy a fővárosban, mint a vidéken, szerte az országban terjesztenek, hogy a mezei munkával foglalkozó és a cseléd- sorban levő emberek azzal a tervvel foglalkoznak, hogy megújítva a tavalyi év nyarán szórványosan fellépett arató- és cselédsztrájkot, zz idén, már most a tavasz folyamán, még pedig az egész országra kiterjesztve, megismétlik és hogy ez irányban a mozgalom vezetői a szervezkedést és agitációt meg is kezdték. Nem lehet e tárgy íölött úgy könnyelműen, egyszerű nembánom Sággal keresztül siklani, mert itt nemcsak egynéhány nagybirtokos érdekszövetségéről van szó, hanem száz és százezer ember és család existenciális kérdésének a veszedelme forog kockán. Illő dolog, sőt kötelessége ezzel a kérdéssel a vidéki sajtónak foglalkozni, mint amely egyedül van hivatva arra, hogy e munkadó és munkát vállaló nép érdekeit előbbre vigye és figyelmeztetnünk kell mindazokat, akiket a dolog legközelebbről érdekel, hogy sem meggondolatlanságot, sem pedig köny- nyelmii ígéretet ebben a kérdésben ne tegyenek. Ha van jogos sérelme a népnek, — amint hogy van, — ezt adja elő azzal a bizalommal, amellyel tartozik azokkal szemben, akiktől évtizedek éta kenyerét keresi, iparkodjanak meggyőzni őket, hogy a régi rendszeren felépült, tehát elavult bérrendszer mellett ők tovább boldogulásukat, családjuk eltartását tisztességesen eszközölni nem tudják, mert az idők folyamán a viszonyok változtak, a megélhetés drágább lett, a közterhek emelkedtek s mindezt ők nem tudját- csekély jövedelmükből fedezni, hogy emberhez illő módon, bár szerény viszonyok közt, megélhessenek. Ma még nem múlta idejét, hogy jogos kívánságukkal előállianak és azt közös megállapodással békésen elintézzék. De ha a lelketlen izga- tóknak felülve, akik a zavarosban halászva, öncéljukra akarják az emberek szegénységét, elkeseredését kihasználni, az utolsó percben kényszerhelyzetbe akarják a munkát adó birtokosokat hozni, hogy azoknak fegyvert szegezve, erősza kos és jogtalan követeléseket érjenek el. Ez nem egyezik a magyar ember igazságérzetével és veleszületett tisztességérzetével s maguk ellen hangolják az egész ország velük érző, velük rokonszenvező közönségét. Válasszanak bi- salmi férfiakat, kik az érdeküket répviseljék s akik a gazdasági egyesületekhez beadandó írásbeli dvánságaiknak elintézését végzik » azoknak egységes megállapítását országosén eszközük. Azért legcélszerűbb ennek a kérdésnek megoldását a gazdasági egyesületekkel karöltve végezni, mert a birtokos és gazdaközönség, valamint a községek tagjai lévén ezen egyesüle teknek, mindnyájuk nevében vezethet tárgyalást, végezhet megbeszélést, eszközölhet s köthet megegyezést s nem kell külön-külön minden egyes rouukaadóval tárgyalni. ■Rendkívül nagy körültekintéssel kell mindegyik félnek eljárni. — Ajánlatos, hogy higgadt, a viszonyokkal ismerős és megbízható embereknek a kezébe kell letenni a megbizalást. még pedig olyannak, aki közülünk való, aki ősin éri a helyi viszonyokat és szokásokat és nem olyanoknak, akiknek kenyere az izgatás, akiknek érdeke az, hogy békés megoldás eszközölhető ne legyen, mert az az ő egyéni privát érdekét sértené, károsítaná. A közelmúlt sztrájkok meggyőzhették az embereket arról, hogy erőszakos, törvény- és rendellenes dolgokkal ügyükön nemcsak, hogy segíteni nem tudnak, sőt elérték azt, amire pedig semmi szükségük nem volt, hogy maguknak okoztak sári és hogy folytonos zaklatásiak, folytonos molesztálásnak vol- ;ak kitéve a hatóság részéről és logy elesve a kenyérkeresettől, nég anyagi kárt is szenvedtek. Az „A. M. G. E.,“ a vidéki gazdasági egyesületek, sőt a gazdakörök is tudtommal foglalkoznak ennek a kérdésnek helyes és okszerű megoldásával és hogy indítványok nyujtattak be, hogy régi alapon álló aratási és szolgálati szerződések akként módosíttassanak, hogy az a nép érdekét a mostani viszonyokhoz mérten javítsa. Amidőn tehát látjuk azt, hogy a kezdeményező lépést már maguk a földbirtokosok, bérlők és gazdák tették meg, anélkül, hogy erre fölkérve, vagy erőszakolva lettek volna, hanem mindegyik szabad elhatározásából annak tudatában tette, hogy cselédjén, munkása sorsán könnyítsen, anyagi helyzetén javítson s megélhetését annál jobban biztosíthassa, hiszen ezzel önmagának is szolgálatot vélt teljesíteni, akkor még egyszer kötelességünk a mezőgazdasági munkások és cselédek figyelmét felhívni arra, hogy vegyék a magük kezükbe ügyöknek elintézését, helyzetüknek javítását ne bízzák senkire, ismeretlen, lelketlen emberekre, már azért sem, mert meg lógnak győződni arról, hogy ezeknek az embereknek a célja nem az volt, hogy rajtuk segitve legyen, hanem hogy egymás ellen uszítsák a munkaadót és munkavállalót s mig ezek egymással marakodnak, addig ők a saját érdekükben mindkét fél kiYadnay Károly és a forradalom. Irta: Beöthy Zsolt. (Részlet szerzőnek a Kisfaludy-Társaság legutóbbi nagygyűlésén elmondott emlékbeszédéből). Komor napokból, komor napokba száll vissza emlékezetünk : a „nagy vihartól feldúlt berkekbe“, melyekben az énekes madarat „enyhe, árnyas rejtek nem fogadta“. És a bujdosás- ból, kaszárnyákból, kórházakból, börtönökből szállingóztak vissza mégis, fészkeket, uj fészkeket rakni, nem maguknak, hanem a magyar szónak, magyar szívnek, magyar jövőnek. E fészkek elseje s az irodalmi élet elevensége, fejlődése, gyarapodása szempontjából legnevezetesebbike Nagy Ignáez „Hölgyfutár“-ja volt, mely még a nagy katasztrófa évének végén, 1849. decemberében megindult. Ez a lapocska tett kétségkívül legtöbbet arra, hogy a Kisfaludy Károly- tól megindított fővárosi irodalmi élet, mely a forradalom viharaival s a rémuralom borzalmaival megszakadt, régibb íróink uj megszólaltatásával s különösen újaknak biztatásával és támogatásával föltámasztva, uj fejlődés, virágzás, országos hatás útjára induljon. Ebben a tekintetben külö nősen az 1851. esztendő emlékezetes, melyben egyszerre egész sereg ifjú iró került Pestre : többek között Tóth Kálmán és Beöthy László, Lisznyay Kálmán és Balázs Sándor, Vajda János, Szathmáry Károly és Kövér Lajos. Jókai Mór nevét is ez az év adta vissza irodalmunknak. Legnagyobb részük Nagy Ignáez és vállalata körül csoportosult s majdnem valameny- nyien még nem rég karddal szolgálták a hazát ; — most a régi nagyok biztatására és példájára, uj gárdául szervezkedve, tollhoz nyúltak, hogy mint a szomorú napok hangulatának legnagyobb költői tolmácsa mondja : „a jelennek buját édesítvén“, szavukra „fény derüljön és kihajtson a holt berek“. Ebbe a körbe, a „Hölgyfutár“ körébe érkezett ugyanebben az esztendőben egy gyermekifju, ki erős tehetséggel, erős kötelességérzettel és erős kitartással indult neki az élet munkájának s még nem érte el életének huszadik évét, mikor egy megkezdett pálya romjai s uj életútja keresésének tétovái között találta magát. Ama tört pályák ezereinek egyike volt a Vadnay Károlyé, melyek szabad hazában, szabad pálya- tért- reméltek, vérük hullásával küzdöttek érette s reményeik összeomlásából csak hitök foszlányait menthették meg. — Emlékei mind a tegnap emlékei voltak, melyek szédítő gyorsan hajszolták egymást lelkében, sorsának minden fordulata, a fordulatok emiókképei szinte csak a kósza villámok fényével világítva meg. Még csak alig került el hazulról. Miskolci otthona, szüleinek háza köre olyan volt, mely biztosítani látszott életének külső és belső harmóniáját. Családja régi, köztiszteletben álló és jómódú. Édesatyját Vadnay Lajost a magán- és közéletben méltó becsülés kisérte. A politikában Széchenyinek hü és okos követője, az irodalomnak lelkes barátja, a jog és a magyar nyelv tudományának maga is buzgó és derék munkása : egy fejlődő fiatal léleknek az élet útjára hivatott vezetője. Áldott édesanyját emlékiratainak legmelegebb szakaszában igy jelemzi : „A férj nem képzelhetett igazabb hitvestársat, a gyermek jobb anyát, a meghittek hűbb barátnét, a cselédek áldottabb háziasszonyt“. Nyájas bölcsesség és okos szeretet vezették a család egyetlen fiát. A müveit magyar család boldogságába beragyogtak haladó politikai és szellemi életünk sugarai is, melyek korán érték a fejlődő gyermek eleven szellemét A sorsnak az a ritka kedvezése jutott osztályrészéül, hogy rokonaiban és szüleiházának barátaiban nemcsak ösztönzőket és útmutatókat talált, hanem méltó eszményképeket. Az iskolában Palóczy László a vizsgálója és biztatója ; irodalmi hajlamait Szemere Bertalan ébreszti és irányozza olvasmányokkal ; otthon Szontagh Gusztáv „a filozof kapitány“, atyjával bölcselkedve és nyelvészkedve, az erkölcsi élet igazságait példázza előtte; mig nagybátyjának Yadnay Miksának házánál és körében az uj eszmék lángja csapja meg: Kossuth politikája és Petöfy költészete. — A gyermek mindazt inkább fantáziájának és érzelmeinek utján fogadja leljRótJh Fülop kárlsbádi ezipőrak tárát ajárJjuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett — Bzatoiár és Mm legnagfobb cziporakUra. az őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipők, valódi box és Schevraux »őrből készült czipők a Legdivatosabb kivitelben.
