Szamos, 1906. február (38. évfolyam, 9-16. szám)
1906-02-08 / 11. szám
XXXVIII, évfolyamSzatmár, 1906. febr. hó 8. (csütörtök) 11. szám. SZAMOS. ITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. LAP. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Mindennemű dijak Szatmaron, e lap kiadóhivatalftban fs/etendók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Lesz-e béke? Azalatt, mig a nemzet a békekilátások felől csupán hangulatokból táplálkozott, nagyon sok kombináció került forgalomba, amelyekkel a helyzet tanulmányozása szempontjából érdekes foglalkozni, mert ha nem csalódunk, épen e hangulatokban rejlik a béke garanciája, még akkor is, ha a békekötés tünetei egyelőre kedvezőtlen irányba terelődnének is. Ezen idő alatt kétségtelenül és tisztán lehetett konstatálni azt, hogy a nemzet hangulata tisztességes békekötésre határozottan kedvező. Jó ideje megszoktuk már, hogy a koalició lapjai a maguk álláspontját a nemzeti álláspontnak tüntessék fel, hogy azok képviselik a nemzetet. Hát ha elfogadjuk, hogy a dolog csakugyan igy áll, akkor konstatálnunk keil, hogy « déli szél nem olvasztja meg gyorsabban a havat, mint amily gyorsan megváltozott a koalíciós lapok ellenállása az egyéves küzdelem legsarkalatosabb pontjában, a magyar vezényleti nyelv követelésében. Azt is megértjük, hogy a vezényszó elejtését az agg király személyére vonatkozó tekintetből tették; mert hisz ezzel csak azt akarták dokumentálni, hogy a magyar vezényszó elvi kérdését most az aktuális kérdésekből csak kivonják, de einem ejtik, csak alkalmasabb időre halasztják. — Igaz, hogy a koalícióval szemben álló kisebbség is folyvást azt irta, hirdette, árit — ők is hasonló meggyőződéssel írtak és hirdettek, de most már ugyanazt mondta a nemzet íj (értsd koalíciós lapok) s ebből az a kétségtelen következmény szár- mazazik, hogy a magyar vezényleti nyelv kérdésében a mérsékeltebb álláspontnak, a kisebbségnek adott igazat a nemzet is. De ne arról beszéljünk most, kinek van igaza és kinek nincsen; a következetlenség soknemü szomorú jelenségéről az az idő lesz hivatva tárgyilagos bírálatot mondani, amikor a nemzet elsőrangú és legíontosabb érdeke: a teljes alkotmányos állapot fog bekövetkezni. — Helytelenitni lehet a kormányhoz közel álló egyik-másik lapnak azt az álláspontját, mely az egyévi küzdelem medcőség£c?i. t. felelősséget már most is a koalíciótól kéri számon. Ez az eljárás azon szülőéhez hasonlít, ki gyermekének baját, habár önhibájából esett el és ütötte meg magát, a helyett, hogy rajta segítene, fenyítékkel igyekeznék jóvátenni. A politikai rekriminiciók most egyértelműek a békerontással. így is nehezen haladunk előre, ha a béke munkáját a Rechthaberei má- sodrangu kérdései nem zavarják is. Mi a jóhiszeműséget a koalíciótól soha meg nem tagadtuk s bár módszerében a tévedéseket mi is megláttuk s ez álláspont népszerűtlenségére való tekintet nélkül azt folyton hangoztattuk is, azért őszinte örömmel fogadunk a békeakcióban minden olyan mozzanatot, mely a béke kilátásait érősiti; ha győzelemre jut a jobb meggyőződés, a nemzeti haladás fokozatos módszere, mely nemzetünktől a még nagyobb megpróbáltatásokat távol tartja. Hinni tudjuk, hogy ez a jobb meggyőződés a jelenleg lehetséges módszerek közül mégis csak azt fogja választani, amely elsősorban a teljes alkotmányos állapot visszaállítását tekinti azon biztos alapnak, melyen építeni lehetséges. Hogy a békemü nehezen halad előre, az még nem jogosíthat fel a végeredmény felőli pesszimizmusra. Nem is mehet az másként, áá a király és a nemzet a félreértéseket nem takargatni, hanem őszintén kiegyenlíteni is akarja. Ahhoz, hogy egy koalíciós kormányzás hosszabb időre lehetővé váljon, még a koalíciós pártoknak is bizonyos elvi megállapodásokra van szükségük s igy valószínű, hogy a koalició és a király közt még több üzenetváltás is fog történni, melyek a békefö’ltételek módosítását, az elvi álláspontok célszerű elhelyezését fogják maguk után vonni. A béketárgyalásokat csakis a kölcsönös tárgyilagos megfontolás és a jó szándékban való kitartás erősítheti s ha a szélső elemek e jószándékot sem az egyik, sem a másik oldalon nem zavarják meg. Most már nyilvánosságra kerültek azok a részletes feltételek is, melyeket a vezérlő bizottság a király elé terjesztett. A teltételek világosan igazolják, hogy azok a várakozások, melyeket a nemzet a béke reményéhez fűzött, egyáltalán nem voltak indokolva, mert a fen- álló nehézségeknek elhárításában semmi elvi engedményt nem tartalmaznak s a kormányzás átvételére vonatkozó gyakorlati akadályok is csak egy id őre volnának elhárítva ; mig a király és nemzet közti ütköző pontok tovább is íen- maradnának. — Konstatálui kell tehát, hogy a nemzet várakozása, hangulatának megnyilatkozása nem fedi a koarició előterjesztéseit. Ebből pedig logikailag következik, hogy a bókeiárgyalást megszakítani nem volna szabad, hanem oly uj alapon kell ismét megindítani, mely a nemzet általános hangulatának, óhajtásának megfelel. A béke helyreállításának nehézségei magában a helyzetben rejlenek s ezért is húzódnak hosszabb ideig a tárgyalások, de létrejöve- telének biztosítékait is egyszersmind épen azok a súlyos okok és köA színész lélektanából. Irta és a Kölcsey-Kör január 14-iki matinéján felolvasta: Dr. Hantz Jenő. Tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Azt hiszem, a színi szezonban némileg időszerű, ha a színészről fogok egyetmást elmondani. Sokszor megfigyeltem, hogy színház után, mikor egy-egy jó darabot láttunk, vagy valamelyik kiválóbb színész sikerült játékát élveztük, egy ideig, amíg a színész alakításának közvetlen benyomása alatt állunk, milyen szívesen közöljük egymással észrevételeinket. A társadalmi, művészi és sokszor mélyreható lélektani kérdések mily eleven érdeklődéssel kerülnek a birálgatás eszmecseréjébe s szinte jól esik, ha két-három órai hallgatás után, magunkba zárt észrevételeinket másokkal is közölhetjük. Ilyenkor a közönség nagy része öntudatlanul is szívesen érinti a finom, lelki viszonyokat érdeklő kérdéseket. De épen csak, hogy érinti, mert a mindennapi élet tarka benyomásai ismét zsarnokilag foglalják el a maguk helyüket és sok olyan lelki megfigyelésünk röppen el megoldatlanul, amivel érdemes lett volna tovább is foglalkoznunk. Egy alkalommal, egy társaságban épen Márkus Emíliáról volt szó, azon alakításának hatása alatt, amelyet Szatmáron, a Bölcső c. darabban tett a közönségre. A társaságnak egyik tagja többek közt azt a kérdést vetette fel, hogy vájjon tényleg igazak és őszinték-e azok az érzelmek, szenvedélyek és megrázó indulatok, melyeket a művész kifejez ? Más szóval: vájjon valóban érez-e a színész, mikor a színpadon játszik ? Akkor az a vélemény győzött, hogy igenis éreznie kell a színésznek, mert I csakis tényleg jelenlevő nagy érzések és indulatok idézhetnek fel oly közvetlenül megrázó hatásokat, aminőket a nagy művészek reánk gyakorolnak. A kérdés azonban épenséggel nem oly egyszerű és könnyű, mint amilyennek látszik. Megoldása ennek is behatóbb lélektani ismeretet és tapasztalást ‘igényel. Szives engedelmükkel ezt az alkalmat választottam arra, hogy ezt, az akkor csak megérintett kérdést kissé bővebben kifejtsem, illetve abba a megvilágításba helyezzem, melyet érdekességénél fogva megérdemel. Hogy ö kérdésben a nézetek menynyire eltérők, erre nézve talán elég lesz, ha Diderot-t idézem, aki azt mondja : „Túlságos érzés (sensibilité) teszi a középszerű színészt, középszerű érzés a rósz színészek nagy tömegét s az érzékenység teljes hiánya készíti elő a nagyszerű színészeket.“ Szinte meg foghatatlannak látszik, hogy a szinesz, mikor játszik, semmit se órezzen s jogosan kérdezhetjük : hogyan fejezhesse ki a színész azt, amit nem érez ? És mégis a dolog úgy áll, hogy a valódi érzés közvetlenségének csakugyan kevés köze van ahhoz, agait kitűnő művészi alakításnak nevezünk. Röviden összgezem előbb azokat az érveket, — melyek a Diderot állítását támogatják ; azután rátérek arra, hogy a mai lélektani vizsgálódások alapján jelöljem meg, hogy e kérdésben hol rejtőzik az igazság. Ha a színész valóban erezné a játszott indulatot, nem volna képes kétszer egymásután ugyanazt a szerepet ugyanazon tűzzel és sikerrel alakítani. Azok a színészek, kik igazán szivvel-lélekkel játszanak, nagyon ki vannak téve a diszpozíció szeszélyének és sikereik — nagyon egyenetlenek ; egyszer jobban, máskor Róth Fülöp kárlsbadi ezipőraktárát ajánljuk: a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. \vÍÍMítfcaiiaz őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipők, valódi box és Sehevraux »őrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. -----------
