Szamos, 1905. december (37. évfolyam, 97-104. szám)
1905-12-07 / 98. szám
XXXVII, évfolyam. Szatmár, 1905. decz. hó 7. (csütörtök) 98. szám, SZAMOS. POLITIKAI. SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyllttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 ‘fillér. A politikai válság újabb fordulópontjához. A politikai válságban az a forduló pont, melynek bekövetkezését nehány előző cikkünkben mint szükségképeni változást jeleztünk, a koalíciós politikában csakugyan elközeledett. Az általános szavazati jognak demokratikus követelménye, a bécsi nép komoly és sikeresnek ígérkező küzdelme egyfelől, a magyar alkotmányt fenyegető veszély másfelől s mindenek- íölött a már is felfordult hazai közállapotok feletti aggodalom természetesen indítja a vezérlő politikusokat arra, hogy újólag keressék, revideálják azokat a lehetőségeket, mik a mostani válságból kivezethetnek. Az a nemes, tisztalelkü szándék, ami Rohonczy Gedeont egy gróf Andrássy Gyulához intézett levelének megírására indította, bizonyára erős visszhangot támasztott azon férfiakban is, kik a magyar vezényleti jelszók kivívását még mindig az ellenállás fokozásától reményük. De nemcsak a nemes szándék nyilatkozik meg a Rohonczy levelében, hanem teljesen világos ismerete azoknak a jóhiszemüleg elkövetett kis hibáknak és tévedéseknek is, melyek a válság folyamán lavina-módra megnövekedve a jelen állapotot eredményezték. — Ilyen tiszta látásra, ilyen objektiv bírálatra s a helyzet szanálására irányuló ily nemes törekvésre az érésen érző és gondolkodó politikusok közül csupán az képes, ki jó idő óta a politikai élet porondjától visszavonulva a sebet adó és megsebzett küzdő felek szenvedélyes indulatából semmi megmaradt fullánkot nem tartogat keblében. A jelenlegi forduló pontnak ígérkező helyzet kiindulását kétségtelenül Kossuth Ferencztől, a vezérlőbizottság elnökétől kapta, ki az általános titkos szavazati jognak a korona részéről történt ígéretére utalva a függetlenségi párt nevében kimondta, hogy ha a korona joggal kínálja meg a népet, nekik nem szabad a népet egy jogtól elütni, melyet a koronától kaphatna. Ez, ha komoly, őszinte beszéd, akkor voltaképen békeajánlatnak kell tekinteni, mert ezen az alapon kompromisszum készülhet, melynek veleje az, hogy Kossuth és pártja s esetleg az egész koalíció a korona programmjából elfogadják az általános választói jogot s ezzel a népet kárpótolva látnák a katonai politikában való megállásukért. Ha ez a kijelentés nem igy értelmezendő, akkor az egész békeajánlat nem tekinthető egyébnek, minthogy a harcot ez újabb taktikai eszközzel akarják folytatni, azaz a népet is megnyerni - arra, hogy a katonai követelményekért való küzdelmet annál hathatósabban támogathassák. A függetlenségi pártnak ezt a kinyilvánított álláspontját nincsen okunk pusztán taktikai eszköznek tekinteni; hiszen jól tudjuk, hogy mily . önmegtagadásába került a pártnak az általános választói jog kérdésében vallott alapelvüket és meggyőződésüket a koalíció kedvéért békóban tartani s tétlenül nézni azt, hogy a nép épen azt a pártot tekintse legnagyobb ellenségének, mely a demokratikus haladásnak és fejlődésnek első sorban hivatott pártja az országban. A mily mértékben érzik a súlyos felelősséget a függetlenségi pártiak a néppel szemben való viszonyukban, épen olyan súllyal kell, hogy nehezedjék a felelősség érzete a koalícióban levő 67-es politikusokra is, midőn az alkotmány nyílt veszedelme folytán épen a 67-es alapon álló államszerződés válik teljesen illuzóriussá. Ivia rnár nincs helye a rekrimi- nációknak. Az a hang, mely Ro- honczynak az Andrássyhoz intézett leveléből a hullámtorlaszok közé mint a verőfényes napnak egy biztató meleg sugara tévedt a mindenfelől sötéten tornyosult felhők közül, sejtetni engedi a békés megoldás lehetőségét is, ha a jóhiszeműség, az egymást megértő szándék együttesen fog kezet arra, hogy a jelenlegi politikából kigyomlálják a veszedelmet s ha nem nézik az elválasztó elveket. Elvégre a koalíció egyesülése arra is van hivatva, hogy olyan prog- rammot és olyan politikát is csináljon, melyen a koronával való megegyezés lehetővé váljon. Ez pedig megtörténhetnék, ha a vezényszóért cserében olyan re- kompenzációk nyerhetők, melyek kulturális és gazdasági fejlődésünk nemzeti irányát biztosítják, demokratikus intézményeinket egy óriási lépéssel előre viszik s ezzel voltaképen a magyar vezényszó ügyét is azon időre, mikor ennek meg- válósilására alkalmasabb viszonyok lesznek, előkészítik és biztosítják. Ehhez a megoldási módushoz azonban, melyet az idő rövidsége is sürget, föltétlenül szükséges a teljes világosság A taktikázás módjai körülbelül ki vannak már merítve ; ebbe annyira beletanultak már az ellenfelek, hogy egymás szitáján nagyon is könnyedén keresztül látnak. Arról van szó most tehát, hogy ha az ország jól felfogott érdekében a vezető politikusok a válság megoldása érdekében csakugyan komolyan akarnak valamit, azt mondják meg férfias nyílt őszinteséggel, azzal a lelkiismeretességgel, amellyel a hazának tartoznak s ne csak azért állítsanak fel békefeltételeket s tegyenek ajánlatokat, hogy a mikor a dolog Esztike. Nem hiába volt sok irigye Magó Mihálynénak. A jó Isten annyi jóval áldotta meg, hogy nem győzte leimádkozni a sok mennyei mannát, a mely jámborságának s szorgalmának jutalmául az ölébe hullott. A Magóék ősi háza valóságos kis Kanaán volt A kertben a virágok tarka serege tanúskodott a Magóné lelkének virágairól. Mert bizony azok voltak csak az igazi virágok. Ott díszelegtek az erények paradicsomában, a vallásban. Illatukat szerteárasztották gazdagnak, szegénynek egyaránt. Mindenki téphetett és tépett is és mindig csak friss hajtások ütötték fel ártatlan, illatos fejüket a Magónó lelkének s jó szivének erényt termő talajában. A mióta Magó Mihályt magához szólította az Isten, az özvegyre szállt teljesen a gazdaság, a család meg a falu szegényeinek a gondja. Magó uram betegsége sok pénzt emésztett fel s elhunyta után némi teher maradt a Magó birtokon. Magó Mihályné, vagy mint a környéken nevezték Terka asszony, csakhamar lerótta a boldogult férjeura tartozásait, a gazdaságot felvirágoztatta s nehány óv múlva már annyi megtakarított vagyona volt, hogy a legidősebb leánya fórjhezadásával kezdett foglalkozni. Mert mi csürés-taga- dás, bármily szép volt az Esztike, bármily szapora kezű a munkában, még sem akadt kérője, mig szegény leány hírében állott. Az Esztikét is nagyon meglepte az anyja elhatározása. Dehogy akart volna ő megválni a libáitól, csibéitől, meg a tarka tehenétől. Tudni sem akart róla, hogy elhagyja az édes anyja házát, a fatornyos falucskát, amelyben életének szép tavaszát leélte. El is ment a tisztelendő úrhoz és bepanaszolta az anyját: — £1 akar zavarni a háztól az anyus. Valami városbeli embert szándékozik a nyakamba adni. Drága plébános ur, ne engedje, hogy kitegyék a szűrömet. És azokból a ragyogó csillagszemekből megeredtek a könyek, a plébános ur meg elmosolyodott. — No, no, nem illik pityeregni az ilyen nagy leánynak. Utó végre vagy te is oly vitéz fehórnóp, hogy a szemébe nézel annak a legénynek. Ha meg megtetszik neked a bajusza, a szavajárása, cselekedete, akkor aztán nyújts parolát neki, én meg reátok adom az áldást. Dejszen Esztike nem azért volt leány, hogy másnak hagyja az utolsó szót. Már a plébános urat is ellenségének nézte s ha tehette volna, egy egész ármádiát fel fegyverzett volna ellene. — Már a tisztelendő ur is ellenem fordul ? — kezdé pityergő hangon, — most már senkim sincs, aki megvédene! Oh, mi lesz a kis csibéimből, a Riska tehenemből, meg a szép gúnáromból? Éhen halnak mind, mert nem ad nekik senkisem enni, tudom, a cirmosom is elpusztul, lekopik a nyakáról a piros pántlika és nem lesz, aki újat vegyen selyemnyakára ! A galambjaim is árván maradnak. Hiába röpülnek reggelente ablakom elé, nem szór eléjük senki búzát, puha cipó morzsáit, senki. Meglássa szent atyám, hogy azon a napon, amelyen elhagyom a Magó kúriát, nagy gyászra ébred az apró jószág . . . Keserves zokogásba tört ki. An- gyal-szelid arcát zsebkendőjébe temető s amint igy fuldokolva felsorolta panaszos okait, ébenfekete haja megoldódott s szójjelomlott vállain. Olyan volt, mint a siró angyal, akit meg- próbáltat Isten a jutalmazás előtt. Másnap négyesfogat gördült a Magóék háza udvarára. Sarlay Bérezi, a kiszemelt vőlegény, jött meg rajta. Terka asszony kora reggel óta talpon volt s az egész háznép leste, várta, tette parancsait. Sütöttek-főztek, bort palackoztak, gyümölcsöt szedtek és tálaltak fel. Évtizedek óta nyugvó ezüstnemüek, óriási porceilántálak, csészék, bilikomok, kupák, (melyekből a magyar történelem nem egy nagy alakja húzott egyet-egyet,) pipák, melyeknek faragványait a leghíresebb olasz mesterek készítették, vázák, amelyek a középkor festészetének remekei voltak, kerültek elő. Zajos lett a csendes Magó-ház, mely igénjTelen külsejével inkább szegénységet, mint gazdagságot Ígért a szemlélőnek. Talán Sarlay Bérezi, aki pedig ezer holdas gazda volt, úgy vélekedhetett. Ezalatt meg folyton szorgoskodtak a hü cselédek kezei. Csak Esztike tagadta meg ez egyszer a munkát. Róth Fülöp kárlsbádi czipőrak tárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és viliiké legnagyobb czip^raktára. az °szi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipők, valódi box és Sehevraux lőrből Készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. —
