Szamos, 1905. december (37. évfolyam, 97-104. szám)

1905-12-07 / 98. szám

2-ik oldal. SZAMOS 98 szám. csakugyan megvalósításra kerülne, a nyitva hagyott hátsó ajtókon is­mét visszavonuljanak. Az eddigi tapasztalás mutatja, hogy ilyen módszerrel nemcsak hogy meg nem oldható a válság, hanem egyre súlyosabbá lesz, mig végre a helyzet olyanná is fajulhat, amikor még az egyetértő nyilt szándék és közös akarat sem lesz képes megváltoztatni. SZÍNHÁZ. Szombaton és vasárnap Budapest egyik nyári slágere Kukoricza Jónás (Móréi Adolf és Vágó Géza társszer­zők munkája) vonzott nagy közönsé­get a színházba. A darab a János Vitéz paródiája s mint ilyen nyomon követi Kacsóh Pongrácz nagysikerű daljátékának motívumait, csakhogy természetesen paródisztikus alapon. Az egész a hatásvadászaton épül fél s ezért inkább az orfeum deszkáira való, lehetőleg nagy tömegeket sze­repeltet a színpadon s telve van ak­kori aktualitásokkal amelyek azonban már többó-kevósbbé elvesztették ér­dekességüket. Mint darab nagyon ke­vés értékű, de ez már a dolog ter­mészetes velejárója. Nem is ebben áll az efféle müvek jelentősége, ha­nem a közbeszőtt elmésségek, szelle­mességek halmazában, melyek arra hivatvák, hogy a kőszinházakban ki­fáradt közönségnek kaviárul szolgál­janak, ebből azonban ebben a darab­ban édes keveset tapasztaltunk, ha­csak a Tubák és König munkácsi dialektusban túlhajtott szellemi röp­pentyűit ide nem vesszük. Kukorica Jónás (Szőreghi) a városligeti vurstlik hőse, mellékesen „gyermek kertész“ j szereti özv. Mostoha Manónó (Szilá gyiné) nevelt leányát Iluskát (Har­kányi) ki kávéházi kaszirosnö. Állá­sát elvesztvén, felcsap a báró König Izidor (Tihanyi) kortesének s részt vesz a választási küzdelmekben a gésákkal. S bár König felajánlja neki leánya Isidora (Kállai) kezét és fele- vagyonát, ő visszakivánkozik eredeti helyzetébe s miután kedvesét a Mar­gitszigeten feltalálta, vele vissza is tér a Városligetbe. A czimszerepet Szőreghi játszotta s alakításával meg vagyunk elégedve, mert egyáltalán nem esett bele a nála gyakori túl­zásba. Kitünően adta a szabadelvű kasszirosnŐ szerepét Harkányi. Jó volt Kállai, Tisztái (rendőr). — De a — Nem főzök ón, nem sütök én ! Minek ? Nem lesz úgysem az uram ! Nem megyek ón férjhez soha! Ha én tőlem függne, tudom, hogy étien és szomjan hagynám a Sarlay urat ! — Nem értesz te ahhoz, Eszti, — szólt Terka asszony s gyúrta tovább a lepényt, hogy csak úgy lihegett a megerőltetéstől. — Én is igy beszél­tem, akárcsak te, amikor még párta szerénykedett a fejemen. Azt mon­dom néked Eszti, hogy ne berzenkedj a főkötőtől, mert alája jutni nehe­zebb manapság, mint főispánságol szerezni. A leánynak a főkötő az, ami a férfinak a kard: fegyvere mindene! — No, hát én nem kérek belőle, — durcáskodott Esztike s hogy nyoma­tóka legyen a szavának, megmarkolta a sóval teli tálat és úgy vágta a le- veses fazékba, hogy szétfröccsent a leves fele. Erre aztán Terka asszony türelme is elfogyott és a gyúrt tésztát a desz­kára csapva, kezeit harciasán dere­kára szorítva, odaállott a leány elé: — Majd meglátom, ki az ur ház­ban ? Azt teszed, amit mondok ! Hallottad ? Oly hangon mondotta, hogy egy hadvezérnek is dicséretére vált volna. Ha még oly nagy csatatéren harso­gott volna végig, még a visszhangja is úz mórtföldre reszkettette volna meg a levegőt. Esztike is úgy megijedt, mint a bárány, amikor rámordul a medve. Hallgatott, de titokban borzasztó ter­veket főzött agyában. Ki fogja rakni gombostűkkel a székeket, a pamlagot, az ágyakat, hogy az a cudar vőle­Szilágyiné alakításáról nem mondha­tunk hasonlót, ö itt is a János Vitéz gonosz mostohája akart lenni s már akkor sem volt dicséretre méltó. Si került alakot mutatott be Váradi és Tihanyi, de ők túllépve a szerzők intentióin, valósággal kéjelegtek a zsidó jargonban s ez bizony a közön­ség nagy része előtt érthetetlen és unalmas volt Igen ügyesen táncoltak Tihanyi, Rajz, Jánosi, Szőreghi és Radnai Hétfőn Herczegh Ferenoz híres da­rabja, Ocskay brigadóros került színre zónában telt ház előtt. Az előadáson szembetűnő volt bizonyos lagymatag­ság, kedvetlenség, nehézkesség, mely­nek okát nem kereshetjük egyébben, mint abban, hogy éppen a főszerep­lők tüntettek fel kevés igyekezetét a szerepek tudásában. A súgóra való hallgatás aztán a közönségre nézve legalább nagyon kínos intermezzóknak lesz szülő anyjává. Joggal elvárhatja az a közönség, mely a színházat úgy­szólván estéről estére megtölti, hogy iránta is nagyobb előzékenységet ta­núsítson a társulat. A czimszerepet Rajz játszotta, de bizony ő ennek erősen pathétikus részeit nem győzi hanggal. Jó volt Jászai (Tisza Ilona) Váradi (Tarics). Itteni szereplése óta az este nyújtotta a legsikerültebb alakítást, Kiss (Szörényi), habár nem mindig tudta alkalmazni hangját a kifejezendő érzelmi momentumokhoz. Dilli szerepét Radnai adta. de a sze­repében körülirt szenvedélyes hang és modor nem való az ő temperámon túrnának inkább a kedvességre, naiv- ságra hajló alaptónusához. Kedden a „Csöppség“ került har­madszor színre, szépszámú közönség előtt. Az előadásról most is csak el­ismeréssel szólhatunk. — Radnay a Zsuzska hálás szerepét ezúttal is bá­josan alakította s őt is, Jászai Olgát is a közönség sokszor megtapsolta. Tihanyi és Szőreghi jól betanult sze­repeiket elevenséggel és helyes jel­lemzéssel adták. A darab, a közönség érdeklődéséből Ítélve úgy látszik, még többször is hálás thémája lesz az idei szezonnak. HÍRROVAT. * Áthelyezés. Dr. Ryll Ferenczm. kir. 12. honvéd ezredorvos a saját kérelmére Szabadkára helyeztetett át. * Uj doktor juris. Pap Zoltán, városi aljegyző e hó 2 án tette le a kolozsvári tud. egyetemen a jogtudo­mányokból a doktori vizsgát, mely alkalommal doktorrá avattatott. gény-jelölt mihamarább elláboljon a Magó kúriából. Megpaprikázza a fán­kot, megsózza a gombalevest, tüzes taplót dug a Sarlay Berci lovainak a fülébe, rágyújtja a házat . . . Még talán anarkista eszméi is tá­madtak volna, ha egyszerre csak be nem toppan Sarlay Bérezi, aki csak úgy, mintha otthon lenne, köszöntött a konyhába. — Adják Isten szerencsés jó napot! Terka asszony csak úgy a lisztes kezével parolázta meg a vendéget, de az Esztike kezéből ijedten hullt ki a satustál s valóságos satu tenger tá­madt körülötte. Hej, Sarlay Berci, ha tudtad volna, miféle borzasztó terveket forralt elle­ned ez a leány, akihez háztüznézőbe jöttél! De bizony csak forralt ! Mert mi­kor az Esztike amúgy istenigazába belenézett a Bérezi szép, fekete sze­meibe, meglátta, mint kunkorodik a lepónylesö felett a pörge magyar ba­jusz, egyszeribe lángot kapott a szive s valóságos máglya gyűlt fel benne. Csélcsap, garabonciás diák volnék, ha tovább szőném az Esztike makacs­kodását. Bizony Sarlayné lett a Magó Esztikéből és amikor a lakzin forró csókban olvadt össze a megszentelt frigy, a derék plébános ur nem tudta megállani, hogy oda ne szóljon Esz­tikéhez : Hát most ki fogja a libákat tömni ? He, mi ? Esztike elpirült és esdően nézett a húgára, a Márikára, aki bizony már az eljegyzés óta átvette az aprójószág feletti uralmat. Nagy Béla. * Esküvő. Dr. Weisz Károly szat­mári orvos e hó 12-én tartja esküvő jót Budapesten a Dohány-utcai tem­plomban, Mandel Erzsikével, Mandel Márton leányával. * Doktorátus. Barabás Ferencz, szatmári ügyvédjelöltet e hó 2-án a kolozsvári Ferencz-József tudomány- egyetemen a jogi tudományok dokto­rává avatták. * A Szatmárnémeti Férfi Dalegy­let működő és pártoló tagjai e hó 2-án este a róm. kath. kaszinó helyi­ségében igen sikerült társas estélyt rendeztek. Az egybegyűltek a legvi­dámabb hangulatban voltak együtt a késő éjjeli órákban is. Zengett a dal és a pohár csengett, mely csak na­gyobb hangulatot idézett elő a derék dalárdisták között. * Advent. A katholikus világ a karácsonyi ünnepekre az adventi idő­szakkal készül. Kora reggel a tem­plomokban hajnali mise (rorate) tar- tatik. A helybeli székesegyházban e hó ^ án volt az első „Rorátó,“ nagy számú hívek részvétele mellett. É napon kezdődött az advent, mely e hó 24 ig tart. * Bérlet kiadás. A városi tanács a felső körtvélyesi tagbirtokot Hart­man Ferencznek, mint legtöbb aján lattevőnek évi 5150 kor. bérösszgért adta ki, ugyancsak nevezett bérlőnek lett kiadva a Homorúd csárda évi 310 kor. bérösszegért. * Tűz a petroleum finomító tele­pen. A batizi országút mentén pár hóval épült, petroleum finomító tele­pen, a mely Freund Sámuel tulajdona, e hó 4-én délután fél öt óra tájban tűz ütött ki, a mely csakhamar láng­ba borította a telep épületét. A tűz kitöréséről telefonon azonnal értesi tették a tüzőrsóget, a mely nagy ké szükséggel csakhamar ott termett a vész színhelyén. — A tűz már ekkor javában pusztította a telepet, úgy, hog}^ a kivonult tűzoltóságnak csak a lokalizálásra lehetett szorítkoznia, a melyet életük veszélyeztetésével és iszonyú fáradságos muuka után tehet­tek meg. A nagymennyiségű petrole­um, mely a gyártelepen hordókban áll, a tűzoltók fáradságos munkája folytán megmenekült a tűzvésztől, ámde az épület s maga a gépház nagyrészben elpusztult. — A tüzeset hire az egész városban nagy izgatott­ságot keltett s a közönség ezrével tódult a nem mindennapi borzalmas tüzlátvány szemléléséhez. A gyorsan terjedő tűz elhamvasztotta a telep épületét mintegy 30 méter hosszú és 10 méter szélességben. — Félő volt, hogy a nagy tartály, amelyben mint­egy ezer liter sterilizált petroleum vau, felrobban s akkor emberi életben is nagy szerencsétlenség állott volna elő, mert a tűz körül állandóan ott voltak a fáradságot és veszélyt nem ismerő tűzoltók, kik ember feletti munkát végeztek egész éjjel. A ka­tonai készültség is kivonult, mely a rend fentartására ügyelt fel s később az oltási munkálatokban is részt vett. A tűz, mintavizsgálat megállapította, gondatlanságból keletkezett oly for­mán, hogy egyik munkás a biztonsági lámpát felakasztotta azon kazán fa­lára, a hol a nagy tartályból egy vas­csöven éppen akkor engedték le a desztilált kőolajat. A felszálló párák a lámpa melegétől hirtelen meggyu- ladva robbanást idéztek elő, mely után a tűz nyomban kitört s valósá­gos lángtengert árasztott. — A tűz, illetve a robbanás egyik közelben álló munkást, Kovács Istvánt, arczán és kezén súlyosan megégette, a sze­rencsétlenül járt embert a mentők a közkórházba szállították, hol most élet-halál között fekszik. — A kár, amely a tulajdonost érte, hivatalosan még nincs megállapítva, de megha­ladja a 10 ezer koronát, ennek egy része azonban a biztosításból meg­térül. * Közgyűlés. A szatmár- németi-i Kölcsey-Kör választmánya közelebb­ről elhatározta, hogy a Kör közgyű­lését 1906. január 15-ón d. u. 5 óra kor tartja meg a városh áza közgyű­lési termében. * Köszönet-nyilvánítás. Kovács Bálint állatorvos a napokban 5 koro­nát küldött a Kölcsey-muzeutn javára, mely összeget részére, mint tanu- dijat állapítottak meg. E kegyes ado­mányért fogadja a Kölcsey-Kör nevé­ben a múzeumi szakosztály hálás kö­szönetét. Szatmár, 1905. decz. hó 6. Bakcsy Gergely, a múzeumi szakosz­tály elnöke. * Megszökött fogoly. Vakmerő ügj'ességgel szökött meg a helybeli kir. ügyészség börtönéből e hó 5-én reggel, Helbraun alias Havas Mózes, 28 éves, hetényi (Ugocsa m.) illető­ségű péksegéd, ki egy nag.yobb sza­bású lopásért volt bezárva. Heilbraun a szökést úgy vitte végbe, hogy kora reggel, mikor a foglyokat a kúthoz engedik, az udvar északi oldalának mintegy négy méter magas falára felmászott s onnan a szomszédos ud­varra vette át magát. Mire az őr a szökést észrevette, az illető fogoly már messze járt s a mozgósított bör­tönőrök bottal üthették a nyomát. Heilbraun rab-ruhában szökött meg, melyet az egyik udvaron menekülés közben ledobott magáról s csak úgy alsóruhában igyekezett tovább. A kir. ügyészség a személyleirás alapján ki is adta a szökött rab elfogatására a körözvényt, de még eddig nyoma sincs hollétének. * Üdvös újítás. A keresk. minisz­tériumban egy üdvös újításról van szó, arai nem kevesebb, mint ha va­lamely vonat késik, az utasok igazol­ványt kapjanak. Ez a dolog nagyon fontos pl. bírósági tárgyalásoknál, mert ily esetben csak tetemes költ­ség mellett jut igazolványhoz. * Az elhagyott gyermekekért. A belügyminiszter körrendeletét intézett az összes törvényhatóságokhoz, mely­ben utasítja őket, hogy azon szülök el/en, akik gyermekük eltartásával nem törődnek, a gyámhatóság meg­keresésére közigazgatási utón járjon el. * Templomavatás. E hó 3-án, va­sárnap avatta fel Melles Emil gkath. lelkész a budapesti gk. templomot, mely az erzsébetvárosi régi plébánia templomból lett a gkath. ritusnak megfelelően átalakítva. * Talált váltó. A helybeli csendőr­séghez a minap egy illető Kollár Kál­mán névre szóló 600 kor. kitöltött keresk. váltót adott át, mely Pasza- nan Sáudor kibocsátó nevével van ellátva. A csendőrség ezúton is fel­hívja a váltó tulajdonosát, hogy azt kellő igazolás mellett a csendőrlak- tauya irodájában átveheti. * Köszönet nyilvánítás. Boldogult édes anyám özv. Winkler Imréné szül. Ferenczi Máriának e hó 4-óu vég­bement temetésén mindazoknak, kik ott megjelentek és mély bánatomban vigasztaltak, ezúton mondok hálás köszönetét. Szatmár 1905. decz. hó 6. Winkler Erzsébet fogház felügye- lönő. * Köszönet nyilvánítás. A Szat­márnémeti Kölcsey-Kör múzeumát közelebbről gyarapították adománya­ikkal a következők : Kürthy Károly ev. ref. lelkész (Dabolcz) 2 drb, Masz Henrik festő 10 drb, Nemes István tanuló 1 drb, Gerber József tanuló 1 drb, Tankóczi Károly 1 drb, Zsürger Sándor tanuló 3 drb, Bajnai György tanuló 1 drb, Sáfár Imre tanuló 29 drb, Szabó Árpád tanuló 1 drb, Erdei Lajos tanuló 9 drb, Blau Jenő tanuló 2 drb, Dobos Andor tanuló 2 drb, Veres József tanuló 1 drb, Szabó Ist­ván tanuló 1 drb, Hajdú Zoltán ta­nuló 1 drb, Lőrincz Géza tanuló 1 drb, Siető Kálmán tanuló 1 drb, Feld- mann Ernő tanuló 1 dr, régi pénzzel, Homonnay Jenő szobrász 2 drb, Jó- ger Sándor tanuló 1 drb, Szabó Mik­lós tanuló 1 drb, Sáfár Imre tanuló 1 drb, könyvet. Fogadják a nemes- szivü adományozók adományaikért a múzeumi szakosztály hálás köszöne­tét. Szatmár 1905. decz. 6-án Bakcsy Gergely a múzeumi sz.-osztály elnöke. * A szatmári épitőmunkások nov. 19-én tartott emlékünnepélyén felül­fizettek : Farkas László, Bleier Mór 5 5 kor. Matolcsi Lajos, Bottyán Antal és István 4 — 4 kor. Újvárosi 3 kor. Denkó János, id. Szigeti Lajos 2‘20—2-20 kor. Taar Mihály, Timár Gyula, Dobránszki Antal, Babuc La­jos 2—2 kor. Rauf János 160 kor. Nagy István 1’20 kor. Nagy János, Daróczi József, Veres János, Urbán János, Krémer Ignácz, Néhma L. J. Klein Farkas, Müller György 1 — 1 kor. Szentmihályi József, Schusztér Gyula 50—50 fill. Marosán György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents