Szamos, 1905. november (37. évfolyam, 88-96. szám)

1905-11-30 / 96. szám

XXXVII. évfolyam­Szatmár, 1905. nov. hó 30. (csütörtök) 96. szám, SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákőczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. fAindonnemü dijak Sz.atmaron, a kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közfiltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Az általános választói jog. Akármilyen megoldást nyer is ez a jelenlegi kusza helyzet, bizo­nyos az, hogy a legrövidebb időn belül meg kell és meg fogják va­lósítani az általános választói jogot. A tömeg — és ez alatt nem a kisebbséget alkotó szociáldemok­ratákat értjük — öntudatra jutott s az egész országra kiterjedő agi­táció az úgynevezett „alkotmány sáncaiból kizárt százezrekében azt a hitet keltette, hogy csűrön méz lesz az élet, ha meg lesz az álta­lános titkos választói jog. Pedig ebben a hitében a tömeg nagyon csalódik. A nyugat számos államában meg van már ez a jog, de sehonnan sem hallottuk, hogy ennek folytán boldogabb s vagyo­nosabb lett volna a nép. Dolgozni és küzködni kell bizony most is a választó polgárnak, aki azelőtt nem volt választó polgár; a joga több lett, ez igaz, de kötelességei és a megélhetés nehézségei csak a ré­giek maradtak. így lesz ez Ma­gyarországon is. A legeslegáltalá­nosabb és legtitkosabb választói jog sem fog tyúkot varázsolni a szegény ember fazekába, a nap­szám nem lesz nagyobb, a cipő s a hús csak olyan drága lesz, mint eddig volt. Az általános titkos választói jog­nak inkább erkölcsi, mint materiá­lis hatása lesz, ámbár az utóbbi sem vetendő meg. Meg fog szűnni az izgató frá­zis az alkotmány sáncaiból kizárt milliókról, ami által a magyar köz­élet a tömeg nyugtalanitásának egy erőteljes eszközétől szabadul meg. A munkások be fognak kerülni a képviselőik révén a törvényhozásba, megyebizottságba, városi közgyű­lésbe, ahol szavukat társaik érde­kében fölemelhetik. Hozzászólnak az ország sorsának intézéséhez, joguk lesz s ezzel a dagadó hul­lámok, melyek már is elöntéssel fenyegették a magyar rónákat, széles, rendes mederben fognak hömpölyögni. S mindezek révén természetes, hogy szabad, demok­ratikus áramlat kerül bele a köz­életbe s ha nem is szűnnek meg teljesen az osztálykülönbségek, soha többé olyan kirivóak nem lesznek, mint voltak. A felekezeti és faji, nemzetiségi különbségek sem lesznek oly éle­sek, mint eddig voltak. A nemze­tiségek nem szidhatják többé a „magyar zsarnokokai;,“ akikkel egyenlő jogokat gyakorolnak s ter­mészetesen egyenlő kötelességeket teljesítenek. Meg fog szűnni az ál­talános választói jog alapján vá­lasztott tisztviselők között a pro­tekciós rendszer, a családi és klik- uralom. Egy szó mint száz, meg­tisztul a közélet akkor, midőn a n-egvásárolhatatlan nagy tömeg az urna előtt intézi a hazája sorsát. Az aggodalom a nemzeközi szo­ciáldemokrácia túlkapásától, nem indokolt. Ha szigorúan vesszük, alig van Magyarországon százezer nemzetközi szociáldemokrata mun­kás, aki nemzetközi jelszavak után indul. Választó pedig az irás és olvasáshoz kötött feltétel alapján két millió és hétszázezer lesz, a száz­ezer nemzetközi e tömegben elvész. Jóval többen vannak ezeknél a földmives szociáldemokraták, az újjá szervezők, ezek azonban ha­zafias érzelmüek. A választó kö­z-ínség tehát nem kerül ki sem fcIforgatókból, sem nemzetköziek­ből, hanem a munkálkodó magyar nép milliónyi tömegéből. Ez a tö­meg tartotta fenn e hazát ezer évig jog nélkül, fenn fogja tehát tártani ezután is a joggal. Egyetlenegy aggály van: a nem- z,r„régek, különösen az oláhok, akik nagy tömegben élnek együtt s nyílt ellenségei a magyarság szupremáciájának. — Hát a dáko­román vipera méreg-fogát ki fogja tudni venni egy alkalmas választói törvény. Az általános titkos választói jog­nak a magyar nemesség, papság s polgárság körében számos ellen­sége van. Nem akarunk most ez­zel vitázni, hogy mennyire van, vagy nincs igazuk. Csak utalunk az 1848-iki országgyűlésre, amikor dacára annak, hogy a tekintetes Karok és Rendek közt számos hive volt a jobbágyság fenntartá­sának, győzött a szivekben a ha­zafiul okosság s megadták a job­bágynak a polgárjogot, bár épen- séggel nem lelkesedtek érte. De megadták a maguk jószántából, mielőtt őket erre a tömeg nyomása kényszeritette volna. Mint apáink, mi se várjuk be a tömegnek alulról jövő nyomását. Mert ez a nyomás rettenetes erős és sok mindent eldönt az útból, ami békés jogadás esetén megma­radhatott volna. Minél egyhangúbban kapják meg a jogtalanok a joggal bíróktól a jogot, annál biztosabb és békésebb fejlődést biztosítunk társadalmunk­nak és az országnak. A jogot meg kell adni előbb, vagy utóbb okvetlenül, adjunk te­hát, mielőtt erőszakkal vennének tőlünk. Kalabriáért. (Felhívás a magyar nemzet fiaihoz és leányaihoz.) A hói tízezrek lettek földönfutókká, százezrek hajléktalanokká és meg- számláihatatlanok vallottak kárt éle­tükben, hagyván maguk után özve­gyet, árvákat, testi épségükben el­vesztvén keresőképességüket és va­gyonúkban egy élet munkájának és erényeinek gyűjtött eredményében, a A bomba Wolwele Stiglicz Orlioskov a vézna szabó, kábultan baktatott hazafelé. Balkezét a kaftánja mély zsebében tartotta s erőtlenül, bénán lötyögött a kar, mintha szélhüdés érte volna. Wolwele a forradalmárok gyűléséről jött s ö húzta ki a hetes számot. A hetes szám Stipnikoff rendőrfőnök halála Ítélete volt s Wolwelet sze­melte ki a sors a bombahajitásra. Két óv előtt, amikor a háború ki­ütött, Wolwele azt sem tudta, milyen fán terem a forradalom. Békésen var- rogatta a kaftánokat, a muzsikoknak a kék blúzokat és lötyörgős czizma- nadrágokat, remegett, mikor a cárra gondolt és lekapta fejéről a sapkát, mikor a rendőrfőnök jutott az eszébe. A gyerekek az utcán sokszor iekop- döstók Wolwelét, részeg muzsikok nem egyszer megrugdosták, egy éjje­i len pedig rendőrök törtek a házába és kirabolták. Másnap a százrubeles aranyláncot, amit a nisninovgorodi vásáron vett, a rendőrfőnök gimná- zista fiának mellényén látta fityegni, de Wolwelónek ekkor sem jutott eszébe zúgolódni a felsőség ellen. — Mindig igy volt ez s igy lesz ezután is Hogy másképpen is lehetne, az soha eszébe nem jutott. — Apjával, nagyapjával a rokonságával napiren­den voltak az ilyen esetek, mórt le­gyen csak ö a kivétel ? Elvégre nem azért jöttünk a világra, hogy a bol­dogságban úszkáljunk. Bizonyos, hogy még a cárnak is megvan a maga baja. Aki bízik ősei Istenében és szeret egy asszonyt, az csak elviseli vala­hogy az élet bajait. Wolwele buzgón imádkozott naponta és élt halt a csa­ládjáért. Hatvan éves volt, mikor a háború kiütött. Öregebb fia, Simon, szintén családos ember volt, a fiatalabbik, Lőw Moszkvában az oroszegyetemre járt. Ötszáz rubellel vesztegette meg a tanárokat, hogy fiát felvegyék a főiskolába. Két leánya közül is férj­nél volt az egyik, a másikat, a fekete szemű Régát otthon tarcofta még, hogy legyen aki az öregsége rideg­ségét enyhítse. Mert a felesége foly­ton betegeskedett. Nos, jött a háború. Wolwele váro­sából hatezer ember ment a háborúra. Köztük számos zsidó, Wolwelónek két fiatal rokona is a katonák között volt s ötveu-ötven rubelt adott nekik. Hat hónap múlva a rendőrséghez hivták a fólvárost és tudtul adták, hogy a harctérről érkezett hirek sze­rint a hatezerből háromezer ott hagyta a foga fehérét a Liaojang körül ví­vott csatákban. Köztük volt a két fiú rokon is. Wolwele sirt és nyolc napig gyászolta a fiatalokat. A nyol­cadik napon dúlt arcczal rontott be hozzá fia, Simon. — Atyám, visznek ! Az öreg nem akart hinni füleinek. — Nem lehet, hiszen te nem vol­tál katona. — Mégis visznek, mi lesz a gyer­mekekkel ? Wolwele a rendőrfőnökhöz meut. — Kegyelmes ur, a fiam soha sem volt katona, mit akartok tőle ? Stipnikoff, egy szürkeszakálu, büsz­ke ur, haragosan rárivalt. — Mit akarsz zsidó, a fiadat fel­vettem a lajstromba punktum. Vagy megy, vagy főbe lövetem. — Kegyelmes ur, ötszáz rubel van nálam, hebegte a zsidó és térdre esett. — Hozzál még ötszázat és majd meglátom, tehetek-e valamit. Délután elhozta Wolwele a pénzt. Munkás életének gyümölcsét ott rej­tegette a zsidó a pincében egy gö­Róth Fülöp kárlsbadi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb eziporaitára. az őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipők, valódi box .és Sehevraux lőrből Készült czipők a legdivatosabb kivitelben. — .........

Next

/
Thumbnails
Contents