Szamos, 1905. november (37. évfolyam, 88-96. szám)

1905-11-30 / 96. szám

2-ik oldal

SZAMOS

96 szánó.

kalábriai földrengés nyomorultjainak érdekében fordulunk a magyar közönség mindig nyitott szivéhez.

Ne idézzük fel a históriai kapcsok és vonatkozások megkapó láncolatát, amely testvéri szeretetben és kölcsönös becsülésben tartott olaszt és magyart a régi kortól kezdve, amikor királyokat, tudományt, művészetet küldtek nekünk ama kiváltságos, Isten kegyétől és szeretőiétől megszen telt földről egész az újabb korig, amikor magyar erkölcsű önfeláldozó hősöket küldöttünk mi viszont nekik, hősöket, akik vérüket hullatták Itália földjében s csodadolgokat müveitek a mienkhez hasonló derült szinü ragyogó trikolor dicsőségére.

Méltán hivalkodhatnánk ezzel, de inkább elhallgatjuk ezúttal. Mert a megindító kegyelet és lelkesitő visszaemlékezés fegyverénél erősebb fegyvert kívánunk forgatni.

Az uj korban, ebben a mi rettentő lázas és viharos időnkben, amikor orkán és földrengésszerű evolúciók rázzák meg az emberi lelket és meg nem fékezhető vágya a tömegnek küzd úgyszólván egy uj világrendért, eddig jóformán számba sem vett népek törnek nagy célokat űzve előtérbe, a társadalmak mélységeiben névtelen élő nagy rétegek döngetik a régi rendet, távol világrészek iszonyú katasztrófák felidézésével keresnek kapcsolatokat földrészeken és mérhetetlen tengereken keresztül, a mikor a hit világa válságba sodródik, az uj Ízlés ösvényeket teremt, a művészet forrongva kinyilatkoztatást keres a tudomány a könyvbői az életbe lép ki, hogy izgassa, felforgsssa az eletet és a potenciáit megszázszorozza, az emberiség ez elbizött titáni forrongásaiba és kitöréseibe ime egyszerre, hirtelen váratlan beleszél rémes dörgéssel és a tűzhányók poklainak megindításával a mindenható Isten és órák, per cek alatt, amint a föld megreszket,' a hegyek maginganak, a völgyek megrepedeznek, vizek eltűnnek és felbukkannak, ép falvak, virágzó városok, mint a gyermek játékszere omlanak össze és Kalábria gyönyörű regónjres tartománya romokban hever.

Sávét tépő, lelket megreszkettető, elmét meghódító látvány ez !

A müveit világ megrettent szeme e pusztuláson csiigg, a király fenkeit személye sirva járja be az omladóko kát és ahol ember lakik, kinyúlnak a karok, hogy az elesetteket felsegítse a testvéri szeretet.

Fordulunk hozzátok, magyar nemzetünk gyermekei; kicsinyek, nagyok, szegények és gazdagok; essék meg szivetek az emberi tehetetlenségen, a melynek lábai alatt meginogott az anyaföld és segítsétek talpra, Isten és a magyar nemzet nevében az elesetteket !

Minden adományt elkönyvelnek ketten : az olasz nemzet és a mindenható Isten, ki kísértést bocsájt az emberre ; az egyikre, hogy kipróbálja, mennyit képes eltűrni hozzávaló sze- retetéért, a másikra, hogy lássa, mint segíti meg azt, akit az ö keze sújtott.

Jertek fillérrel, forinttal, ki mit nélkülözhet és az Isten szegényeinek az asztalára tiszta szívvel tegye le kiki a maga áldozatát! *)

*) Adományokat szerkesztőségünk elfogad és rendeltetésük helyére juttatja.

Kelt Budapesten 1905, nov. hó.

A „Pro Calabria“ elnöksége.

SZÍNHÁZ.

Szombaton és vasárnap este a Magyar Szinház nagysikerű újdonságát „A Csöppség“et,játszották színészeink. E darab Írója Fényes Samu másod szór szerepelt színtársulatunk reper- toireján és pedig sokkal jobb darabba1 mint először. A darab egyszerű falusi történet, Dengelegi (Váradi), mivei felesége megcsalta, nem akarja leányát, a csöppséget (Radnai) elismerni. Nyomára jutván a vélt csábitónak, utána indul az Óceánon túlra s a leányt, minthogy vagyonilag teljesen tönkre ment, barátjára Ambróza (Sző- reghi) bízza. A két fiatal lélek közt a falusi cseudbeu gyermeki pajtáskodásból mély szerelem fejlődik, mely akkor mutatkozik teljes nagyságában, mikor Dengelegi boszuszomját letéve s külsőleg és belsőleg teljesen átalakulva, visszatér az uj világból, hogy leáuyát is magával vigye, itt azouban már uem akadt más dolga, mint áldását adni a szerelmesekre s araeri- kaias elégtételt venni ugratóján L=m czin (Tihanyi) a tulajdonképeni bűnösön. A szereplők közül első sorbau Raduait kell kiemelnünk, ki a teíjeseu elhanyagolt nevelésű, de jó szivü és életvidám gyermek alakításában elragadó volt. Jól megadottá helyét mellette Szőreghi. A tönkrement, gazdag férjre vadászó nagyvilági hölgy szerepében sikeres alakítást nyújtott Jászai (Márta), a falusi hatalmaskodó gazdasszony szerepében pedig Rónai. Igen jó volt- Tihauyi, ki róla táplált véleményünket mindinkább megerő siti. Dengelegi szerepe azouban na gyón is nehéz volt Váradinak. Miud- kéfc napon majdnem egészen teltház volt.

Hétfőn Rajnai, Cobor Hajduk-had- nagj-a ment zónában s a színházat megtöltő közönség jól mulatott a szép zenén s a szereplők mókáin. Váradi (Borouay) ezúttal teljesen sikerült alakítást mutatott be s érces hangjával többször tapsra ragadta a közönséget Jók voltak Korányi, Harkányi, Kállai

Tisztái, Szőreghi. A társulat tenoristájának, Csákinak játéka elég jó, de hangja bizony sok kivánui valót hagy hátra.

Kedden este a középkor vallásos üldözéseit, az inquisitiónak korát elevenítette fel előttünk Sardou Viktor hires drámája a „Boszorkány“ A darab telve van megrázó jelenetekkel előttünk áll a fanatizmus a maga sivár, borzasztó valóságában, ez uralja teljesen a drámát s a sötét, komor sziuek hatását aiig-alig bírja enyhíteni a szerelem verőfónyes melege. A darabon különben erősen érzik a politikai tendentia, mely a franczia iró tollát vezette akkor, mikor hazájában az egyház és állam állottak szemben, mint ellenfelek. A darab meséje röviden ez : — Don Palacios (Kiss) az egyházi és világi törvények szigorú tilalma ellenére szerelmi viszonyt folytat a már Zorayával (Já szai), de korábbi kötés szerint nőül keli venuie Toledo kormányzójának leányát, Juannát (Radnai). Ezt eltitkolta Zoraya előtt, de kedvese megtudta s az esküvő napján megjelenik a uászpalotában. Itt azonban C.irde- nos (Csáki) elakarja fogni s minthogy Palacios máskép uem tudta kedvesét megvédeni, meggyilkolja Cardenost. Emiatt menekülniük kell, de elfogják őket s most egyikre máglyahalál vár, mint boszorkányra, a másikra örökös gályarabság. De minthogy az elaltatott Juanuat csak Zoraya tudja felébreszteni, a kormányzó megkegyelmez neki, azonban a feldühödt nép- tömeg halálát kívánja s nem lóvén más menekülés, Zoraya és Palacios megmórgezik magukat. Mint látható a darab rendkívül változatos és sokkal nagyobb készültséget kíván, mint amilyet színészeink felmutattak. — Egyedül Jászai válik ki közülök, ki teljesen kidolgozott alakításával és mélyen átórzett játékával állandóan kivívta a közönség elismerését, sőt állíthatjuk, hogy itteni szereplése óta íz este aratta első nagy sikerét, Kiss Miklós alakításában látszott az igyekezet, hangja igen jó, de neki még sokat kel! tanulnia, hogy egy ilyen szerepet kifogástalanul megjátszhasson. Rajz (Ximenes bibornok) jól alakított, csak a szereptudása fogyatékos. Ez 411 a többi szereplőkről is. Nagyobb gondosságot ajánlunk általában az összjátékban különösen ilyen terjedelmes darabnál, mert ennek hiánya az előadásnak mindig kárára van.

HÍRROVAT.

* Uj jószágkormányzó. Dr. Mayer Béla szatmári püspök, az összes egyházi birtokainak kormányzójává Hámon József praelátus-kanonokot nevezte ki.

* Kinevezés. Koós György szatmári kir. tvszéki jegyzőt a király a nagy- somkuti kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki.

* Nyugalomba vonuló biró. Papp József kir. tvszéki biró, tekintettel előrehaladott korára és megrongált egészségére, nyugalomba vonult s ez iránti kérvényét már be is nyújtotta.

* Doktori szigorlat. Ambrózy József, ki a helybeli kir. kath. főgimnáziumnak volt jeles növendéke, az első jogtudományi doktori szigorlatot e hó 27-én kitüntetéssel tette le a kolozsvári tud. egyetemen.

* Adomány. Hegedűs Sánd or volt keresk.-ügyi miniszter ittléte alkalmából az ev. ref. nöképző javára 200 koronát adományozott.

* Tornaegyleti társas vacsora. A

szatmári torna- és vivóegylet decz.

6-án szerdán este fél 8 órakor a Kaszinó éttermében társasvacsorát rendez. Ezentúl minden hó első szerdáján tart ilyen össszejövetelt a tornaegylet az egyesületi szellem ápolása s az egyleti élet élénkítése és az összetartás erősítése céljából. Kívánatos lenne, hogy a tagok minél nagyobb számban jelenjenek meg. Egy teríték ára 1 korona.

* Fentartótestiileti gyűlés. A szatmári ev. ref. főgimnázium vasárnap, a tagok szép számú jelenlétében tartotta meg fentartótestületi közgyűlését. A közgyűlést Hegedűs Sándor elnök megnyitván, örömét fejezte ki afelett, hogy a tagok szép számmal jelentek meg. B a k c s y Gergely előadó előterjeszti, hogy az egyházmegyéknek a főgimnáziumi tápintézetre megajánlott 2 filléres lólekszámadóját, melyet közben az egyházmegyei közgyűlés egyidöre megvont, ismét folyósítja, mit a tagok örömmel vettek tudomásul. Ezután a főgimnázium 1904—5. évi pénztári számadása terjesztetett elő, melyből kitűnt, hogy a főgimnázium számadásai teljes rendben vannak s ennek következtében Markos Imre pónztárnokot a számadás terhe alól fölmenti s részére pontos s lelkiismeretes buzgalmáért a testület elismerését fejezte ki. Ezután az 1905—6. év költségvetése tárgyaltatott s ennek keretében elfogadta a fentartótestület a tanári fizetések rendezésében az emelkedésnek azt a módját, amely alapon az az elmúlt évben átmenetileg rendeztotett s ehhez képest azon tanárok fizetési pótlékát is megállapította, kik ehhez jogos igényt támasztanak, valamint az igazgató és pénztáros tiszteletdiját is fölemelte. Ezzel kapcsolatban határozta, hogy a normális költségvetés az uj fejleményeknek megfelelő alapon mielőbb elkészíttessék és a közoktatási minisztériumba felküldessók. — Végül Hegedűs Sándor elnök, Bagothai Sádörben. Akárhogy zsarolták és fosztogatták is eddig, a szép sárga rubelekről nem tudott senki s azok békén gyűltek, szaporodtak esztendőről esztendőre. Innen hozta a pénzt Wolwele és a rendőrfőnök nevetve vette át az összeget.

— Nagy gazember vagy Wohveie. Sok sárga csikód lehet már együtt.

— Nincs uram ez az utolsó.

— Hazudsz, nagy kujon vagy te. Hát a pincében mit örzesz oly gondosan. Azt hiszed nem tudom. Mindent tudok ! Mindent. Egy rendőrrel követtelek ma, hogy honnan is szerzed a pénzt. Majd adok neked gazember !

És büszkén, gőgösen mérte végig a hatalmas ur a nyomorult zsidót, aki reszketett mintha bűnt követett volna el. Azután rimánkodui kezdett úgy, hogy a nagy ur végre is megszánta a szegényt s e szavakkal bocsátotta el

— Hozzál még ezer rubelt. Talán csinálhatok valamit.

Wolwele egyszerűen a fiához szaladt : Szökjél.

Simont harmadnap elfogták, mint katonaszökevényt s fejbe lőtték. —

Ugyanaz nap megjelent Wolwele há zában a rendőrfőnök, házkutatást tartani. — Forradalmi nyomtatványokat keresett, amint mondotta s felásatta a pincét. De a pénz akkor már nem volt ott, Wolwele elásta a temetőben az édes anyja sírja mellett. A rendőrfőnök éktelen dühbe jött s a zsidót, miut gyanús, felforgató existen- ciát letartóztatta. Felségsértés óimén indult meg ellene az eljárás.

Három hétig ült már a vizsgálati fogságban, amikor hírül hozták neki, hogy orvosuövendók fiát Moszkvában egy tüntetés alkalmával agyonlőtték a kozákok. Hajadon leánya, Róga könyörögni ment Stipnikoffhoz, hogy adjon egy napra szabadságot az apjának, hogy részt vehessen a fia temetésén. Stipnikoff megígérte, hogy atyja ellen beszünteti a vizsgálatot is, ha elárulja, hová rejtette az öreg a pénzt. A leány, hogy megmentse az apját, árulójává lett. A rendőrség főnöke miután Wolwele egész vagyonát magához kaparitotta, elbocsátotta a leányt.

— Nem tehetek atyádért semmit. Fejbe fogják ütni, őt is mint a fiát. A forradalom gyanújába keveredett.

Egyetlen egy esetben tehetek érte valamit.

Másnap kiszabadult Wolwele, haza érve kiterítve találta leányát. Meg- mórgezte magát.

Wolwele sírni próbált kiterített leánya előtt, de gyengülő szeme száraz maradt. A köny forrása is kiapadt a gyötrelmek felszívták a bánat vizét. Kikisérte gyermekét a temetőbe és a sírnál irtóztató átkokkal fordult az ég felé. — Megtópdeste kaftánját és megtagadta Istenét. A néhány zsidó vén asszonyok, vén emberek, akiket ugyanaz a balsors űzött a kétségbeesésbe, megdöbbenve nézték, mint lázad fel az eltiprott féreg a világ ellen. Volt közüttük egy Sulaym Áron nevezetű czipész is, akinek a rendőrök ütötték ki a balszemót. Ez a Su laym olvasott ember volt, fiatal korában künt járt Németországban. — Sulaym megvárta, mig Wolwele ki dűhöngi magát s mikor ez kimerültén roskadt össze, oda guggolt melléje és a fülébe súgta :

— Ma este eljövök érted, oda viszlek, ahol megfogod találni önnön magadat.

Sulaym forradalmárok titkos gyűlésére vitte az öreget. Muzsikok, diákok, iparosok és hivatalnokok gyülekezete volt ez, az arcukon elszántság és ridegség ült.

— Mórt jöttél ide ? kérdezte az öreg zsidót egy magas szakálas férfiú.

— Két fiamat a leányomat megölték, hangzott a válasz.

A szakálas végig mérte Wolwellót.

— Neked már kevés veszteni valód van. Rád számítunk. A gyűlés folyamán izgató beszédek hangzottak el, tanokat, elveket hirdettek, amikből az öreg zsidó semmit sem értett. Két fiának véres tetemét látta csak, a gyalázat halálába kergetett szépséges leányát s úgy vélte, mintha a szavak zsivajából övéinek halálhör- gése csapna a fülébe.

így lett Wolwele forradalmár.

S egy estén kezébe nyomtak egy bádog dobozt. A szakálas ember igy szólt hozzá :

— Ezt holnap reggel Stipnikof fra dobod.

Wolwele egész éjjel ott botorkált a rendőrség épülete körül. Kezét gondosan a bombán tartotta, mintha valami nagy kincset őrizne ott. A rendőrség épületének kapuja előtt, két