Szamos, 1905. november (37. évfolyam, 88-96. szám)
1905-11-05 / 89. szám
XXXVII. évfolyam. Szatmár, 1905. nov. hó 5. (vasárnap) 89. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindenneraü díjak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A mai demokrácia. Erdekes-és tanulságos dolog megfigyelni, hogy ugyanazok a demokratikus törekvések, melyek a politikai ellenzék agitációjának leghat- hatósabb jelszavai valának, milyen íogadtatásban részesülnek ma, midőn a közéleti törekvések és agi- tációk sikerei majdnem kizárólag személyi kérdésekben dőlnek el s a demokratikus eszméket követő emberek rokonszenves, vagy ellenszenves voltától függ az, ho*gy ezek az eszmék félremagyaráztas- sanak, avagy megértessenek. Vessünk csak egy pillantást arra, hogy nehány évvel ezelőtt még hogy állottunk a demokratikus intézmények fejlesztése terén s hol állunk most, midőn az uj kormány programmjában kilátásba van helyezve a lehetősége annak, hogy ezek a demokratikus törekvések az uralkodó beleegyezésével komolyan is számbajöheosenek. A törvényhozás, mióta az egyházpolitikai reformokat megvalósította, nem hozott felszínre egyetlen demokratikus intézményt sem. A hitbizományok elévült szelleme akadályozta a forgalmi szabadságot s az egyházi domíniumok bősége voltak forrásai a szociálisták keserű kitöréseinek. A magyarság minden erőképessége arra sóvárgott, hogy demokratikus alapon lejlődjünk. Ennek érdekében keletkeztek a sztrájkok a földmivelők és a magyar ipari munkások között ; mindenki jogot és több jogot követelt. Már a politikai tényezők is kezdték belátni, hogy mélyrehatóbb intézményekkel lehet csupán gátat vetni annak az általános elégedetlenségnek, mely előbb-utóbb csakis jelentős szociális reformok segítségével orvosolható. És mit látunk ma ? ! Megjelent az uj kormány a jog- szaporitó progammjával ; megjelent az uj végrahajtó hátalom s a demokrácia gondolataitól átlengett intézmények megvalósítását Ígéri s ime ugyanazok, kik a népjogok szentségét véve ajkukra, azoknak intézményei biztosításáért ordítoztak, egyszerre arisztokratákká alakultak át ; visszatérnek a régi magyar kiváltságok kultuszához, s midőn arról van szó, hogy a nép széles rétegei is vétessenek be az alkotmány sáncai közé, úgy, amikép azt Széchényi és Kossuth is hirdették, —. ennek az eszmén'.' nagy jelentősége egyszerre törpévé zsugorodik a külön polilik i pártállás megvédelmezése érdekében. Megengedjük, lehet vitatkozni arról, hogy a magyar faj áll-e azon az erkölcsi színvonalon, hogy ezt a reformot megérdemli-e, de kétségtelen, hogy az ellenzéket személyes motívumok is befolyásolják, mikor e reformjavaslatott, mint célszerűtlent elitéli és oppoziciót támaszt ellene. Valóban mélyen lehet sajnálni mindenkinek, ki a demokratikus elveket nemcsak a száján, hanem a szivében is hordozza, hogy ezeknek az eszméknek aktuális fel- szinrevetése a jelen mostoha, zilált politikai légkörben történik, midőn a szenvedélyek viharai már előre tönkreteszik minden reform-szándéknak a csemetéit. Pedig mily meleg talajra jutottak volna, ha azok normális viszonyok között kerülnek be a haladás áramlatába! így azonban a demokrácia nem kell, mert nem Apponyi vagy Kossuth szervírozza; a kisbirtok tehermentesítése szintén nem kell, mert ennek lejében a kormány szavazatokat kaphatna így" foszlik szét a kormány re- íornvakciója az ellentétes pártállások viharában s igy vedlik át arisztokratikus jellegűvé a demokrácia. S eme nagy elvi veszteségek mellett csak nyílnék legalább kivezető ut a mai szerencsétlen válságból ; az elvi áldozatok azonban kilátásba még azt sem helyezik ; hanem ehelyett igenis a szenvedést és nyomort; a vezetőknek pedig mintha nem is volna most más feladatuk, mint azt eldönteni : vájjon ki okozza ezt inkább : a korona-e, avagy a koalíció ! E nagy pörnek a végezetéig pedig vonuljon télre a demokrácia. Közmüvelödésúik jelen állapota.*) in. Ára a feladatok között, melyek közm. egyesületeinkre várnak, van még néhány, melyek szintén foutosak s melyeket azok ma csak részben, vagy egyáltalán sehogy sem oldanak meg. Ezek egyike a művészeti kultúra ápolása, a másik pedig a magyarosítás. Figyeljük tehát első sorban azt meg, mit tesznek közm. egyesületeink művészeti kultúránk fejlesztése tekintetében. Sajnos, tárgyam ezen részét ott kell kezdenem, hogy legtöbb közművelődési egyesületünknek egyáltalán nincs művészeti programmja és ez, nézetem szerint, végzetes hiba, mert állítom, hogy a magyar fajnak vele született genialitásánál fogva épen a művészeti kultúra az a tér, a hol nemcsak a versenyt tudjuk a külfölddel felvenni, de a hol túl is tudjuk azt szárnyalni. Minden nap, melyet művészetünk tervszerű decentralizálásával elmulasztunk, súlyos és pótolhatatlan veszteséget jelent a magyar nemzeti á'lam kiépítésének munkájában s itt az idő, hogy ez eddigi veszteségek pótlására gondoljunk. Közm. egyesületeink, ha egyébként megfelelnek is az alapszabályok alapján működésükhöz fűzött várakozásainknak, nézetem szeriut csak fél munkát teljesítenek, ha teljes erejükkel nem látnak hozzá művészeti ügyeink támogatásához és népszerűsítéséi hez. A szép szeretetót és-keresésését általánossá kell tennünk, mert ezeu a földön csak az nyújthat boldogságot. Nem hiszem, hogy a Magyar Képzö* Részlet Balogh Bertalan „Magyar Nemzeti Közmüvelés“ ez. röpiratából. Ä rostás-leányok. Irta : Marosán János. (Patóháza.) Korán árvaságra jutottak a Rostás leányok : Anna és Dóra. Apjuk megnősült másodszor is és ez a házassága balul ütött ki. Az uj asszonynak leg kisebb gondja volt a kis árva Rostás leánykák lelki és testi nevelésére ügyelni. Egyebeken törte az eszét Zsurokat, estélyeket, összejöveteleket rendezni s Rostás Kálmánnak a fejére minél nagyobb szarvakat rakni. Ez volt a mindennapi főfoglalkozása s jaj volt szegény Rostásnak meg a kis leánykáknak, ha a mostoha számításai nem váltak be egy s más tekintetben. — Miután a cselédségen végig dühöngött, következtek férje s a kis árva leánykák sorban. így ment ez sokáig éveken át s Rostás egy napon arra ébredt fel, hogy első feleségével gyűjtött s apjától örökölt szép kis vagyonkája úszik. Az asz- szony ezzel mit sem törődött, nem volt mit veszitnie, a házhoz úgy sem hozott semmit, csak mesterkélt szépségét és kacérságát. Rostás Kálmán egy napon megvizs- i gálta anyagi helyzetét, megszámlálta activáit és passiváit s bizony szomorú eredményre jutott. Mint a nagy bűnös az ítélet naptól, úgy félt Rostás Kálmán is ettől a perctől, amelynek be kellett következnie előbb utóbb s amely határoz az ő életében. Azért halogatta is a meddig csak lehetett Amidőn végig vizsgálta könyveit, számadásait, meglepő eredményre jutott. — Végem van, elvagyok veszve, kiáltott rémülten s arcáról a kétségbeesés tükröződött vissza. — Nemcsak jó atyám s felejthetetlen első feleségemmel szerzett va- gyouom már elenyészett, hanem már szegény árva kis leánykáim vagyonát is veszély fenyegeti. Elég. Ez tovább igy nem mehet. A feleségem mindennek az oka, ezt már tovább nem bi rom. Ah én szerencsétlen ! Minek is szerettem úgy ezt az asszonyt ! Ah, mindennek vége van. Ezzel gyorsan Íróasztalához ült, papirt vett elő s a következő levelet irta leányainak : „Édes gyermekeim ! Nagyon megbántam, hogy mászodszor megnősültem. Tönkre vagyok téve és ezt élve nem viselhetem el. Bo- esássatok meg, de más utat nem választhattam. Kérlek benneteket, édes árva leánykáim, hogy vagyonotokat mentsétek meg mostohátok körmei közül a mig lehet s ahogy 'ehet. Eg veletek ! Szerencsétlen atyátok.“ Azután bezárkózott szobájába s egy hatalmas revolver dörrenés jelezte, hogy Rostás Kálmán könnyelmű éle tének fonala megszakadt. Azután jött a temetés. Az özvegy nő, a Rostás leányok igazi könnyeket hullattak az elhunyt koporsója fölött. A társadalom vegyes érzelmei között örök pihenő helyre vitték Rostást és átadták a feledésnek, A fiatal özvegy pedig folytatta életmódját ott, ahol férje, Rostás Kálmán közbejött öngyilkossága miatt elhagyta. Bár eddig sem sokat határozott Rostás Kálmán neje életmódjában, halála után özvegye, ki férjét életében kitünően tudta behálózni s elvakitani, senkitől sem tartva szabadabban egészen a csa- pongásig vitte a könnyelműségeket, de nem sokáig. A most már valóban teljesen árván maradt két Rostás leányra szomorú uapok virradtak. Nem volt senkijük, ki sorsuk, jövőjük felől gondoskodjék, i magukra voltak hagyatva teljesen. A nagyobbik Anna már 20 évhez közel volt, megtestesült komolyság s okosság. Magas növésű, kifejlett idomú, szép barna, inkább az anyjához hasonlított, mig a kissebbik Dóra alacsonyabb, lenge, ideális szőke szépség 17—18 év körül. Apjuk halála után mindig együtt voltak szobájukban, sírtak, egymást vigasztalták, majd tanácskoztak kettecskén, mint két árva madár-fiók, hogy az élet utain el ne tévedjenek ! A mostohájukkal soha nem érintkeztek, az a lakás egy más részén fogadta vendégeit, barátait s barátnőit. A két leány egyszer beállított a mostohájához s szép szóval kérték, hogy hagyjon fel életmódjával, mert az ő jövőjük ily körülmények közt veszélyben forog. — Tekintse anyánk, szólt Anna a sok keserűségtől remegő hangon, hogy árvák vagyunk, ne tegye tönkre életünket. Az asszony féktelen dühre ragadtatva magát roppant haraggal rákiáltott a szepegö leányokra. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb cziporaktlra. az őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipők, valódi box és Sehevraux lőrből Készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. —
