Szamos, 1905. november (37. évfolyam, 88-96. szám)
1905-11-05 / 89. szám
2-ik oldal. SZAMOS 89 szám. kivétellel nem a művészi alkotás ambíciója, hanem az eladkatás reménye festetett meg a művészekkel. De hát vehetjük-e rossz néven ezt művészeinktől, mikor nekik épen úgy megvan velők született joguk a tisztességes megélhetésre, mint valamennyiünknek. A ki a művészektől várja a nemzeti művészet megteremtését, az hamis nyomon jár. Éz a mi kötelességünk, a közöuségé. Mi, a nemzeti közvélemény, kell, hogy inspiráljuk művészetüket Méltóztassék elképzelni tisztelt oivasó, ha a mag}’ar társadalom itt is, ott is fellelkesülve a nemzeti múlt nagy eseményeiért, áthatva eleink iránt való mély és hazafias ke gyelettől, vásznakat rendelne meg művészeinknél ! így aránylag rövid idő alatt, 25 — 80 év múltán, megalakulnának a vidéki képtárak, melyeknek mindegyike hazánk dicső múltjának vászonra festett történelme is volna s bár az uj művészi fölfogás és irány merőben ellentétbe helyezkedik a történelmi festészettel, mi magyarok, még nem vagyunk azon helyzetben, hogy t.eljaseu szakítsunk a történelemmel, mert e nélkül létesítendő képtáraink hiányosak voluá uak s teljesen egészek sohasem lehetnének. Ép ily mostoha gyermeke a magyar közönségnek a zeneművészet : nem hallgatunk egyebet, mint rendszerint rossz czigánymuzsikát és a világ ősz szes tájairól összeszeedett operette zenét. Hangversenytermeink, a hol alkalmunk lehetne a magasab zenét élvezni, az ürességtől konganak, vagy- ha megteltek, valljuk be, hogy a közönség egy részét társadalmi kényszer, másik részét a hiúság, hogy jelenlétével tüntethessen, vagy a kíváncsiság a művészek és művésznők személye iránt s csak elenyésző kis részét készteti a műélvezet vágya a hangversenyek meghallgatására. Közönségünk és pedig társaságbeli közönségünk legnagyobb része a zenei fogalmakat csak annyiból ismeri, a mennyiben azokat rossz viczczek és szóficzamok gyártására használja föl. Magukat a hangversenyeket ideges sziszegésekkel zavarják azok, a kik a kedélyes csevegőket hallgatásra akarják bírni. Ez a mi hangversenyeinknek korántsem biztató, de hü képe ! S vájjon mit tesznek közm. egyesületeink hogv a közönség idegen kedését megtörjék ? Alig valamit. — Mert a hangversenyek közművelődési egyesületeink előirányzatában a remélhető bevételek rovatában szerepelnek s igy a jövedelemszerzésnek s nem a zenei kultira terjesztésének és fejlesztésének az eszközei. S vájjon tesznek-e egyáltalában valamit a „magyar“ zene művelése és ismertetése érdekében ? Pedig az, mint később lesz szerencsém előadni, igenis keresztül vihető, de már előre jelzem, hogy csak két feltétel alatt és periig, ha egyesületeink lemondanak a hangversenyekből várható jövedelmekről s hangversenytermeiket a közönség legszélesebb, tehát sze- génysorsu rétegeinek is megnyitják olcsó belépési dijak révén és másodszor, ha e tekintetben is egy közös megállapodásra jutnak, illetve egy közös akcióbau egyesülnek. (Vége köv.) HÍRROVAT. * Előléptetések a honvédségnél. A szatmári 12-ik honvódgyalogezred- nél : Kiss Zsigmond ezredes a 78 ik honvéd dandárparancsnokát vezérőr- uaggyá, mint azt már előző számunkban jeleztük is, léptették elő. I. oszt. századossá lett: Kálnay Géza. II. o századosok; Kulcsár Károly, Böhm Miklós. Főhadnagyok : Brendorfer Gyula, Buday Aladár, hedri Hadry Béla. Hadnagyok : Kalós József, Scherer Károly és Földessy Zoltán. * Anyakönyvi kinevezések. A belügyminiszter a fehérgyarmati kerületbe Bornemissza Imre jegyzőt auyaköuyvvezetővó, az alsóhomoro- diba Sztupjár Kálmán jegj’zői írnokot, a fehérgyarmatiba pedig Kormány Károlyt segédjegyzőt anyakönyvvezető helyettesekül nevezte ki * Halottak emléke. E hó 2-án este történt meg a hidontuli rk. temetőben a halottak emlékére tartani szokott kivilágítás. A temető valóságos fényárban úszott. Különösen szép látványt nyújtott a Meszlényi püspök feldíszített mauzóleuma. Ez alkalommal dr. Csókás Vidor s lelkész tartott alkalmi beszédet a hívekhez. * Gyászmise. A püspöki rk. nép- iknla növendékei e hó 3-án a székes egyházban, az elhunyt tanítók és iskolatársaik lelkiüdvéért gyászmisót hallgattak, melyet Tóthfalussy Dániel hitelemző lelkész mutatott be az egek Urának. * Dörgés, villámlás, jégeső. E hó 3-án valóságos nyári vihar dühöngött városunk felett; dörgött, villámlott, majd jégeső esett. Később a keleti égbolton szivárvány volt látható * Szt. Imre nap. A kir. kath. főgimnázium védszenfjének ünnepe alkalmából az intézet kápolnájában az ünnepélyes nagy misét dr. Fechtel János tártotta, a szt. beszédet pedig dr. Bakkay Kálmán intézte a növendékekhez. A mise alatt az ifjúsági énekkar énekelt Sándor Vencel tanár vezetése alatt * Koszorú megváltás. Dr. Tauódy Márton „Koszorumegváltás“ czimén sógornője özv. Katz Jakabuéért 20 koronát ajándékozott a népkonyhának melyért fogadja hálás Ttöszönetünket. A népkonyha elnöksége. * A tanácsból. A jövő évi költségvetés közszemlére kitétele alatt senki sem tett észrevételt, sem fellebbezést nem adott be ellene. Ennél fogva a városi tanács azt a belügyminisztériumhoz felterjesztette. — A status quo aute izr. hitközség temetkezési hely kijelölését kérte a városi tanácstól. A tanács a kérelmet megfelelő eljárás végett kiadta a gazdasági tanácsosnak. — A katonai hatóság az olyan védköteleseket, kik az ex ex előtt soroztattak be s behívás daczára nem jelentkeztek szolgálat- tételre, katonaszökevényeknek tekintik s körözésüket rendelte el. Néhány szökevény lisztáját a tanácsnak is megküldték. A tanács kiadta a jóléti bizottságnak javaslattételre. * A dó visszatérítés. Az adó és kisajátítási törvények értelmében adóvissza- térítés jár az olyan költséges beruházások után, melyek folytán az adóalap emelkedése állott elő s az állami bevételek fokozódtak. Ilyen alapon ismertette el legutóbb az Ecsedi-láp lecsapoló társulat is adómegtéritéshez való igényét az általa emelt védmű- vekkel ármentesitett területek után. Ez alapon a város által épített és fenntartott Szamos jobbparti védmű- vek után hasonló adómegtérités illette városunk közönségét is, miután az egész Szamosjobbparti határrósz ártérbe esik s tisztán a vizszabályozási és árvédelmi müveknek tulajdonítható, hogy a földadó kataszter a földek jövedelmezősége alapján jelenlegi nagysá gára emelkedett. Polgármester e tárgyban indokolt előterjesztést készített, melyet a városi tanács pénteki üléséből pártoló javaslattal terjeszt a közgyűlés elé. * Ismét az őrbódék. A kassai csendörkerületi parancsnokság újból szorgalmazza a csendőrsóg részére megkivántató őrbódék felállítását, amit a közgyűlés egyszer már kereken megtagadott. Erre ugyan a közmüvészeti Társulat ne ragadná meg az alkalmat, hogy ez irányban vállvetve dolgozzék a közművelődési egyesületekkel, különösen akkor, ha ezek egy szövetségben tömörülve, az egész ország részéré dolgoznának ki terv s’zerü, nagy arányú programmot. És ha ez a program becsületesen és lelkesedéssel s a kellő ügyszeretettel végre lesz hajtva, ha az ország közönsége megérti és megszereti azt a kiapadhatatlan kincset, melyet a művészet rejteget, akkor művészeink nem mint most, a külföld fővárosaiból fogják a magyar faj teremtő képességének dicsőségét hirdetni. Hol volnánk ma, ha az akciót, melyre közm. egyesületeink figyelmét bátor ködöm fölhívni már évtizedekkel ezelőtt elkezdjük ?! Ne áltassuk magunkat egy pillanatig sem azzal, hogy meddő munkát fogunk teljesíteni, a kezdet nehézségei pedig egész férfi akat nem riaszthatnak el, különösen ha megértik azt az eredményeiben kiszámíthatatlan vállalkozást, melyre erejüket akarják fordítani. Mert lesznek eredményei, lehetetlen, hogy ne legyenek, hiszen a mü/észet ereje nagyobb, mint a hatalmas hadseregeké : a szurony kioltja az életet, nemzeteket pusztít el, a művészet életet ad és nemzeteket kelt uj életre. S itt újból kérdem, lehet-e a közm. egyesületek ily irányú törekvéseinek jelentős eredménye, ha e törekvésekben nem járunk el egyöntetűen ? ! El lehet-e képzelni azt, hogy a siker nagyobb és biztatóbb reményeivel dolgozzunk szóttagoltan, elszórtan sőt ötletszerűen, mint egyesülve a nagy czél szolgálatában ? !... Hiszen, ha művészeti kultúránkról beszélünk általában, két dolgot, két körülményt kell különösen megállapítanunk és pedig első sorban azt, hog}7 nekünk nincs u. n. régi művészetünk mint van a nyugati nagy nemzeteknek, nincs történelmi festészetünk, mint van p. o. a franciáknak, a kik történelmük kiváló eseményeit mind megörökítették. A múlt század 70-es éveinek lelkesedése, mikor Than, Madarász és Székely részben közadakozás utján összegyűlt tiszteletdijakért, részben mint állami pályázatokat festették meg ama, a nemzet tulajdonát képező képeiket, elaludt. Ma sajnos és ez a másik köriilméuy, biztosan és zavartalanul haladunk a müvósz-pro- letariatus lankás vizeiben. Nincsen a ki művészeink becsvágyát hatalmas alkotásokra ingerelje, tárlataink tele vannak kisebb arányú s csak elvétve figurális képekkel, melyeket kevés — Nekem nem parancsoltok, azt teszem, ami nekem tetszik. — Nem parancsolunk, csak kérünk szólt Anna szelíden és nyugodtan. — Hiába kértek, itt nem intézkedtek, itt én vagyok az ur. — Nem egészen, válaszolt Anna ismét nyugodtan, de erélyesen, mi láthatólag a mostohát még jobban ingerelte. — Takarodjatok, nyomorultak ! Mig én élek minden az enyém itt. Nincs semmitek, csak a koldus bot, vagy a cselédkönyv. Szolgálni veletek, itt nem fogtok élni a nj'akamon. — Soha. Soha ! Kiáltott föl egyszerre a két árva s Anna a mostoha szeme közé vágja a levelet, melyet szegény apjok halála előtt irt nekik. S azzal ott hagyták az asszonyt s sírva vonu'tak be a szobájukba. Özv. Rostásné felvette a levelet végig futott rajta s dühében önkivü- letienül felkiáltott : — Nyomorult, nyomorult ! S még azt mondta, hogy szeret ! Átkozott légy még poraidban is ! Ezzel egy karosszékbe dűlt s mérgét hatalmas zokogásban engedé kitörni. — Bosszút, álok, rettenetes boszut a Rostás leányokon, szólt a dühtől lihegve özv. Rostásné, ha életembe kerül is. Ezt a megalázást, sértést nem fogom tűrni megtorlás nélkül soha. Megmutatom, hogy mit jelent engem megsérteni. Másnap nem volt látható a szép özvegy, bezárkózott s a bosszuállás szomjától vezettetve órákon át törte fejét a legpokolibb terveken, mulynek sikerével a Rostás leányokon édes bosszút álhasson. Meglepő furfanggal eszelt tervet s csakhamar hozzá is látott tervének keresztülviteléhez. Ravasz mosollyal ajkán színlelt nyájassággal bünbánást megtérést fogadott, de fekete lelkében a kiengesztelhetetlen gyűlölet teljes mértékével lépte át a leányok szobájának küszöbét. — Megbántam kedves gyermekeim, eddigi életmódomat, igazat adok nektek s ime megtérek. Fölhagyok a léhaságokkal, komoly életet élve ezután, h sz nekem két szép nagy leányom van s ezek ti vagytok, kiknek jövőjét csakugyan lelkemeu kell viselnem. S ezzel megölelte a két szép leányt. A leányok naiv lélekkel teljes bizalommal engedték, hogy a gouosz mostoha hozzájuk közeledjék s megbocsátottak neki mindaketten. r Egy darabig látszólag békességben, egyetértésben éltek együtt, de csak látszólag, mert mig özv. Rostásné az édes bosszú végrehajtására alkalmas percet várva, mutatott/ jő arcot a megtért mostoha szerepéhez, addig Anna és Dóra lelkűkben titkos gyanúval, rossz sejtelemmel vigyáztak úgy a maguk, mint a mostoha anyjuk minden lépésére. A várva-várt alkalmts pillanat, melyben a bosszúra szomjuhozó asz- szouy végrehajtsa tervét, megérkezett Rostásné még egy fényes estélyt adott, talán ép ez alkalomra, hogy terve megvalósuljon.. Az estélyen a leányok is resztvettek, ezúttal először s utoljára Fesztelen jókedv s vigság uralkodott, senki sem gondolt arra, a vig estély vége vérfürdő lesz. Ugyanis a vendégek egy része már szétoszlott volt a késő éjjeli órákban. Csak Rostásné maradt főn egyik intim barátjával s titkon sugdosódtak. Nem nehéz kitalálni, hogy e két virrasztó rosszban törték fejüket. A hajnali órákban vagyunk, virradni kezd, az éjjeli fenlét után a háznál mindenki mélyen alszik, csak a két bűnös alak van főn, pokoli tervet szőve a két ártatlan, árva leány ellen. — Tettre barátom, — szólt Rostásné, — mig időnk kedvez. Annus jó leány. Nem fél nagyon a csinos férfiaktól, ne féljen, majd beprotezsá- lom. Jól fognak mulatni, biztosítom. A sok édes pezsgőtől mámoros férfi motyogott valamit, aztán követve Rostásnót, a leányok hálószobája felé tartottak. Az ajtó előtt megállották. Az asszony suttogott valamit, a férfi hangos borízű hangon felelt: — Jó, jó, tudom, hogy szeretnek a leányok, tudom, tudom . . . A leányok nem aludtak, (valami különös rossz sejtelem nem engedte őket aludni) Kopogtak ! A leánykák már tudták, hogy a mostoha gaz merénylete ez. Mesés bátorság szállta meg gyenge keblüket. Revolverrel a kezükben ajtót nyitottak. Előttük állt a mostohájuk, ki a mámoros férfit karjánál fogva tuszkolta be a szobába s be akarta zárni az ajtót, de már későn, mert a nagyobbik Rostás leány Anna, csakhamar végzett becsületük rablójával s egy jól irányzott lövés folytán a gonosz mostoha vérében fuldokolva lehelte ki fekete lelkét. A kisebbik leány Dóra, a kó- jelgő férfit ragadta meg torkon s iszonyatos erővel földre tepertő s ott nyomban fojtotta meg a gonosz lelkű mostoha szeretőjét s bűntársát. Sirolin vosoktól mint hathatós éSzeTi tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült, bronchitis, szamár-hurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. .... ...... .................... Em eli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolitja a köhögést és a köpetet, és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jóize miatt a gyermekek is szeretik, A gyógyszertárakban üvegenként 4 koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti ezég- gel legyen ellátva, F. Hoffman-La Roche et Co vegyészed gyár Basel Svájcz.
