Szamos, 1905. november (37. évfolyam, 88-96. szám)
1905-11-19 / 93. szám
XXXVII, évfolyam. Szatmár, 1905. nov. hó 19. (vasárnap) 93. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákcczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Íindíncemii aii«li Siatmaron, a lap kiad >*nvaialaban fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A színházi élet kezdetén. Közéletünkbe a színházi élet néhány hónapra ismét a maga eleven, mozgalmas képével illeszkedik be, azzal az általános céllal, hogy a művelődést, jóizlést terjessze s hogy ezt a célt kellemes szórakoztatás alakjában szolgálja. Mert, ha nem felejtettük tán még el egészen, ez volna a színházak tulajdonképeni hivatása. Ma azonban úgy ál! a dolog világszerte, hogy a kellemes szórakoztatás a íődolog; a művelődés, jóizlés terjesztése ellenben nemcsak másodrendű cél, hanem a szórakoztató elem sokszor még ellene is fordul mindannak a szolgálatnak, amit a színészetnek az erkölcsnemesités érdekében kellene teljesítenie. Sok naivságnak kellene, hogy bennünk lakozzék, ha azt hinnők, hogy az általános áramlattal szembeszállhatunk s ha most, mikor a színházi élet kezdetén vagyunk, azzal áltatnók magunkat, hogy a színház városunkban a magas kul- turérdek szolgálatában fog állani. Ilyes várakozást, sajnos, ha őszinték akarunk lenni, az általános áramlattal szemben nem táplálhatunk ; de igenis törekedhetünk s kell is törekednie a színigazgatónak arra; hogy megóvja a színházat legalább azoktól a túlzásoktól, melyek az erkölcsi léhaság terén egynémely fővárosi színházban nagyon is lábrakaptak. A másik kérdés, mely ilyenkor fel szokott merülni, a művészi szempont. Senki sem szívesen aikuszik le a színészek művészeti feltételeiből ; legkevésbbé azok, kiknek hozzávaló érzékük s birálóképességük van. de sajnos, az ebbeli igényeket is csak bizonvos látószög alatt lehet és kell a vidéki színészet iránt támasztanunk. Befejezett tökéletességű nagy színészeket vidéken hiába keresünk. De igenis találhatunk olyanokat, kik ambiciózus törekvéssel igyekeznek tehetségük legjavát pályájuknak szentelni s az ilyenek a közönség részéről mindig hálás elismerésben is szoktak részesülni. A tehetség teljes hiányát természetesen itt sem pótolja semmi s az ilyenek fölismerése a szinigazgató lelkiismeretes kötelessége, amitől egyébként is nagy mértékben függ a sikere vállalkozásának. A művészi szempont érdekében szólunk tehát az igazgatón kívül a társulat tagjaihoz is. Városunk közönsége mindig bebizonyította, — s erről tanúságot tehet nem egy színi szezon jó sikere, — hogy ilynemű szellemi élvezeteire szívesen áldoz, nem úgy, mint az Alföldnek vagyonosabb közönsége; csak legyen, ami a színházba igazán vonzza; nemcsak a lángoló művészi lélekért lelkesedik, hanem megbecsüli és méltányolja a művészi szikrát is, ha az a színészek igyekezetén felismerhetően megnyilatkozik. Különösen tévedni fognak azok, akik talán azt hiszik, hogy közönségünk Ízlése az obs- cén iránynak kapható, vagy kik a hatásnak az olcsóbb és durvább eszközeihez akarnának nyúlni, mihez különösen a komikai elem képviselői gyakran szoktak folyamodni Csak egy dolgot akarunk itt még fölemlíteni: a szini dekoráció dolgát. Tagadhatatlanul elsőrendű kelléke ez is a színpadnak, kivált ma, amikor az újabb darabok a színpadi illúziók keltésével keresik a sikert első sorban. Tudjuk, hogy egynémely darab külső kiállítása fővárosi nagy színházakban majdnem annyiba kerül, mint a színigazgatónak nálunk egy szezonban az összes bevétele. Ilyen berendezésű színpadok mellett a vidékek természetesen nagyon szegények ; csak Olyanok, mint a mienkhez képest a Sakespeare idejebeliek lehettek. De egy kis művészi invencióvá I bizonyos mértékben el- várh... ó áldozattal itt is sokat lehet segíteni. — Elvégre az egész szini előadás hatása is illúziókon épül fel és sokat tesz, ha az igazgató, amennyire telik, ezt az illúziót díszletekkel külsőleg is támogatja. Ha ezek a szempontok igazgató és közönség részéről különösen érvényesülnek, ezekben már előre is biztosítékát láthatjuk a szezon sikerének. Ellenkezőleg a szinügyre magára háramlana nagy kár, ha az ellentétes szempontok mereven állíttatnának tel, mint nem egy ízben a múlt szezonban. Igaz, hogy sok része volt ebben annak is, hogy lábrakapott egy időben itt-ott bizonyos revolver- zsurnalisztai áramlat, mi az igazgatót is ellenakcióba sodorta, de azt hisszük, hogy mindez csak mint importált futólagos tünet jelentkezett s a szini életnek ez az oldala is jobb irányba terelődik. Erzsébet Soha oly mélyen, soha oly leverő- leg nem hatott no\. 19 ibe, mint ma. Szivünk még remeg a borzalmas tettől, melyben tudomásunkra jött, hogy ki lett oltva ama világitó fáklya, mely a jobb jövőbe vetett hit útját bevilágította ; hogy erőszakos, bűnös kéz kioltotta amaz életet, mely szeretőiének melegével uj életet adott egy népnek, egy nemzetnek. Nem a gyászeset évfordulóját ünnepeljük, hanem a megaiesöültnek; nevenapját. Avagy nem az-e enuek nyelvi értelme, hogy nem gyászünne - pet kell tartanunk, hanem a kegye- letes megemlékezés, a lélekben való felemelkedés ünnepét? Nem azt kell gyászolnunk, hogy a dicsöült tőlünk elköltözött, hanem hogy fenköit erényeivel a mienk volt, azért kell hálát adnunk. Az ő angyaltiszta egyénisége már itt e földön terjeszté az Amíg lobog a tűz. (Mese.) Almásy Gyulától. A tüzet nézték. A férfi lázasan, a leány elmélyedt, magába szállott szemmel, mereven nézte, amint a pattogó szikrázó fahasábokat kürülölelték a vérvörös lángok. Sokáig ültek egymás mellett szótlanul, de az arcuk pirult- ságából, szemeik tüzéből látszott, hogy együtt vaunak a gondolataik. — Mit tépelődtök ? A lelketek tüzet emésztve mórt nézitek az én Ián gom pusztulását ? Siessetek, okuljatok hamvadó életem sorsán. A szikra tüzesre hevíti a fahasábokat, azután az izzó hasábokat szerelmes karjaimmal én ölelem. Rövid ideig kéjes élveket pazarló perceket élnek a hullámzó lángok, azután elpusztulnak. Siessetek szeretni, amig a lángoknak tüzes perceit élitek s amig leltetekben el nem hamvad a tűz. A férfi törte meg a csöndet. Ideges, szaggatott mondatokban beszólt. Magas, komoly homlokán összehuzód- tak a redők. —• Amint ülünk itt egymás mellett s a tavaszodó, ifjuló időben idehu- zódunk a tűz szomszédságába, eszembe jut egy régi, nagyon régi március meséje. Lássa minek hivott ide. A helyett, hogy gratulálnék a legutolsó estjének sikereihez, régi, feledésbe ment történettel hozakodok elő. Ha szentimentális leszek, nevesse el magát. Könnyen megtörténhetik velem. Odakünn a tavaszi illatot hozó, nedves, friss levegő érzelmessé tett. A mesém idején is tavasz volt. — Nem tudom miért, azon a tavaszon nem jártam olyan szomorúan a jókedvű emberek között. Két emberről szól a történet. : A lármás utakon egymáshoz simultan haladtak. A leány beszélt : — Szeretnék szót fogadai magának. Lemondani a csillogó jövőről, ameddig nem csalódtam még benne. De lássa, nem tudok. Erős lélekkel, határozott akarattal nem tudom kivégezni az álmodozásomat. Ha tudnám, hogy megcsal ez az álom, hogy nem hoz mást a lelkemnek, csak csalódást, akkor se tudnék megállani. Olyan vagyok mint egy gyermek, aki megkíván egy aranyos csillagot s bele- sajdul a lelke, ha hiába nyúl utánna. A leány elhallgatott s amint elmerengve mentek, belevegyültek a tolongó embertömegbe. A levegő tavaszi illattal volt teli, izgató, nedves párával, ami kicsalja a szemekből a könnyet és a mosolyt. A férfi lehor- gasztotta a fejét, a leány széniéiből kisugárzó akarat egy pillanatra mintha elkábitotta volna. — Azután mért választana el minket az én pályám ? Együtt maradunk. Ha elérem a csillagot, a mit a magasba látok, elalszik a szomjúságom. És boldogok leszünk. A férfi csóválta a fejét. — Hiszek magának. Egyedüli hitem, hogy erősen akarja boldogságunkat. De kicsi az ereje hozzá, ha ott lesz már a csillogásban s körül veszik majd bámulattal és hódolással, nem lesz ereje visszatérni hozzám, ott hagyni az ünneplést, a csillogó pompát, a fényes termeit, egy két szobás lakás boldogságáért. És a leány elment. * — S ugye a fiúnak lett igaza ? * A kályhában lűalvó félben volt a tűz. A férfi a leányt nézte, előretörő lázas szerelemmel. A leány felvetette a szemét. — Nem mondotta el végig a mesét. Évek múlva találkoztak újra a leány és a legény. A leány ünnepelt színésznő volt már. Hódolni jártak elébe a férfiak s kincseket fizettek művészete ragyogásáért. S akkor került elébe kedvtelen arcczal a legény. Az ünnepelt hires színésznő, a ki a lábával taposott hatalmas, sikereket adó közönségen, erőtlen lett egyszerre. — Valami emlék szállta meg a lelkét, lázas tavaszi napok emléke s úgy érezte, hogy azzal a mámoros, fiatal emlékkel szemben, kongó sivár üresség a siker, a dicsőség minden. És ráborult a férfi széles vállára s mondta : — Ne hagyj el többet. De a férfi elment. Gyorsan idegesen vágott közbe a másik : — De hívta a lányt. Azt mondta : Viszlek magammal hagyj itt mindent! Kincset, csillogást, hatalmat csak magad jöjj velem. S ugy-e nem ment a leány ? Az késett a válasszal. Szomorúan, vontatottan felelt, mintha nehezére esnék kimondaui. Félt, hogy a szegénység elpusztítja a szerelmet. Azt mondta : Róth Fülöp kárlsbádi ez i pora k tárát ajánljuk: a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipMtira. az őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekczipők, valódi ..... box és Schevraux »őrből Készült czipők a legdivatosabb kivitelben.
