Szamos, 1905. október (37. évfolyam, 79-87. szám)

1905-10-22 / 85. szám

XXXVII. évfolyam. Szatmar, 1905. okt. hó 22. (vasárnap) 85. szára. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP.M§w«£ MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijat Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban Közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Export politika. „Mondd meg nekem, mennyire fejlett kereskedelmed és én meg­mondom teneked, hogy milyen helyet foglalsz el az államok so­rában.“ Az ősrégi közmondás ezen változata első tekintetre talán kissé merésznek látszik, azonban csak­hamar megyőződünk igazságáról, ha a benne kifejezésre jutott tétel­lel kissé bővebben foglalkozunk. A mai politikai konstellációkban az egyezségek, békekötések, kon­ferenciák végtelen sorozata oly szilárd egyensúlyt teremtett a mi kontinensünkön természetesen, — hogy azt megzavarni semmiféle összeütközés nem lesz képes. Egy­két nemzetiségi aspiráción kívül, melyet még leglelkesebb hívei is csak elméleti kérdéseknek tekin­tenek, anélkül, hogy reális meg­valósításukra még csak gondolhat­nának is, minden állam meg van elégedve a maga jelenlegi helyze­tével és egyáltalán nem hajlandó határainak kiterjesztésére vért és pénzt áldozni. De még az esetre, ha akadna is egy-egy ilyen telhe­tetlen és izgága állam, a politikai szövetségek láncolata oly mázsás súllyal nehezednék kezére, hogy csakhamar elvesztené kedvét áb­rándjainak megvalósításától. Természetes mindezek után, hogy a jövendő politikai viszonyainak kialakulására legalább Európában semmiféle fegyveres mérkőzés be­folyással nem lehet. A politika ép úgy, mint az emberiség társadalmi fejlődése, egy bizonyos természeti fejlődésnek, evolúciónak van alá­vetve és valamint a társadalomban a nyers erővel küzdő rablólovagok helyét immár sima modorú és haj­lékony, de annál ravaszabb és lel­ketlenebb iparlovagok váltják fel, úgy a modern államok sorsát is nem csatamezőn, hanem zöld asz­talok mellett intézik el az újkor hadvezérei, a diplomaták. A fegyveres erő manapság már egyedül védelmi és nem támadó eszköz; sokkal hatásosabb fegyver ennél a gazdasági politika. Tán fölösleges még csak meg­említeni is, hogy e politikának hány tekeredő, egymásba csava­rodó útja van. Nincs is szándé­kunkban, hogy e helyütt és ez alkalommal a magas politika kere­tébe tartozó kérdésekkel, a külső kereskedelem lebonyolításával, a vámtételek és kereskedelmi szrer- ződések kérdésével foglalkozzunk, már csak azért sem, mert gazda­sági és kereskedelmi helyzetünk ép most kerülvén a végleges kia­lakulás válaszutja elé, még csak nem is sejthető, hogy gazdasági kialakulásunk milyen irányba fog terelődni. így tehát ez alkalommal csakis az oly gazdasági és kereskedelmi ágakat tehetjük szóvá, a melyek meghonosítása, illetve íejelsztése minden politikai befolyástól men­tek és amelyek jövedelmezőségét semmiféle gazdasági taktika csök­kenteni nem képes. Már pedig a nemzetgazdaságiak -csupán egyet­len ilyen ága van: a közvetlen fogyasztásra szolgáló élelmicikkek termesztése. Az előbb feldolgozást igényelő gazdasága termékek, melyek leg­nagyobbrészt a tőzsdén is adásvé­tel tárgyát teszik (búza, rozs, gyapjú stb.) nem hoznak mindig maximális jövedelmet, sőt nagy érzékenységüknél fogva rendkívüli árhullámzásnak vannak alávetve, annál is inkább, mivel hosszú időre eltehetik és már csak ezen oknál fogva is börzemanőverekre rend- rendkivül alkalmasak. A közvetlenül fogyasztható gaz­dasági termények és termékek azon­ban a tőzsdei üzérkedésekben részt nem vevő kiskereskedelem utján /■srülvén piacra, annál is inkább reális és állandó értéket képvisel­nek, mivel romlandóságuk folytán gyorsan értékesítendők és igy a spekuláció tárgyát nem képezhetik. A gazdaság ezen ágai közé tar­toznak különösen a gyümölcster­melés, a baromfitenyésztés, a mé­hészet és a tejgazdaság. E fölsorolt gazdasági ágak ter­mékeinek mindegyike oly kereske­delmi produktumok, melyek keres­lete a termeléssel arányosan és állandóan növekedik és amelyekben túltermelés beláthatatlan időkig nem lesz. Igazán jövedelmezőbbek e gaz­dasági ágak azonban csak az esetre lesznek, ha közvetítő kereskedelem kizárásával egyedül csak a terme­lőnek fognak hasznot hajtani. A jelenlegi rendszer mellett ugyanis kizárólag osztrák nagykereskedők vásárolják össze gazdáinktól a fenti cikkeket és persze a haszon nagy részét is ők vágják zsebre. Leg­elsősorban is ezt az anomáliát kell megszüntetnünk és gondot vi­selnünk arra, hogy gazdáink ma­guk vihessék piacra termékeiket, erre pedig egyedül gazdasági egye­sületeink hivatottak. Ha meggon­doljuk, hogy az állam jóléte első­sorban is a kis ember anyagi hely­zetétől függ, úgy egyszeriben tisz­tában leszünk azzal, mily nagy horderejű kérdést pengettünk meg lapunk hasábjain. Különben lesz még alkalmunk 'legközelebb e kérdésnek részleteit is fejtegetés tárgyává tennünk. Feldúlt társadalmi állapotok. ív. Az említett okokon kívül vanuak más nem kevésbbé fontos okok, me­lyek szintén nagyban hozzájárulnak a nép elszegényedéséhez. Ilyen a mér­téktelen szeszesitalok élvezete s ezek között különösen a pálinka szedi nap­Egy kriminálista naplójából. Hogy az emberi lélek útvesztői mily kifürkészhetetlenek, arra az alább felsorolt esetek igen érdekes példát nyújtanak. Csak úgy találomra nyúlok vissza emlékeim közé, de meg vagyok győződve, hogy ezek bárme­lyike is érdemes lesz a fölemlitésre. 1890-ik esztendőben Heydekrug porosz városkában, egy tizennyolcz éves leány megmérgezte atyját és nagyanyját, mert nem akartak bele­egyezni abba, hogy a leány szive választottjáé legyen. Az apa gondos apa volt, szegény ember hozzá, ki nem tudott hozományt adni leányá­nak. A nagyanyjának volt ugyan vagyona, de tudni-sem akart arról, hogy szöszke unokája otthagyja. — Várni kellett volna tehát a halálára, amikor az apja is megnyugtathatta volna scrupulusait, ő lévén a vagy*on örököse. A kis süldő leány azonban nem várt, megmórgezte nagyanyját, majd ráadásul apját, hogy a hozo­mány annál biztosabb legyen. Hasonló eset volt az, mely ugyan­abban az évben egy szászországi vá­roskában történt. — A polgármester leánya beleszeretett egy komédiás- trupp princ amorosojába. Mikor az apa ezt megtudta, felháborodva til­takozott leányának ezen tévelyedése ellen. Nem használt. A leáuy a hös- szerelmes után megszökött, de az apa közbelépésére karhatalommal hozták vissz:. Nemsokára az apja és anyja meghaltak. A szerelmes leány egy­szerűen megmórgezte őket, nehogy az ő szerelmének útjában álljanak. Életfogytiglani börtönnel fizet érte. Borzalmasabb és szinte érthetetlen a következő eset, amely Párisban, egy Bruonnevü háztulajdonossal esett meg. A szülők imádásig szerették a kis Henrikét, egyetlen leányukat s fájó szívvel ígérték oda a jelentkező vőlegénynek. Egy nappal az esküvő előtt meghalt az apa. Az esküvőt el kellett halasztani. Még inkább kellett elnapolni, mikor nehány napra reá, az anya is meghalt. Egy évig tartott a gyász. Az annyiszor elhalasztott lakoda­lom előtti nap, egy holdvilágos éjjel, mikor a suttogó fák alatt sétált a boldog pár s minden olvadó édes ér­zésekről látszott regélni, igy szólt az ifjú menyasszony vőlegényéhez : — Igen, drágám, nemsokára egy­másé leszünk és semmi sem fog többé utunkba állani. Azért mérgeztem meg szüléimét is, hogy még ők se zavar­hassanak többé. A vőlegény nagyot nézett. Azt hitte, hogy a leány megőrült. De nem. A leány elragadó kedvességgel tovább fecsegett, mintha minden a legtermé­szetesebben magától értetődnék. Végre is hozzáfogtak a két öreg exhumálásához és a boncolás arzéni- kum-mérgezést konstatált. A leányt az örültek házában helyezték el. A 90-es években történt ez is. Egy Liverpoolba érkező hajón Maybrion, egy 50 éves gazdag ember megismer kedett egy amerikai hölggyel, miss Chandlerrei. Fiatal és szép volt a kétes miss, aki terveit olyan ügyesen szőtte, hogy Maybrion őt csakhamar oltárhoz vezette. Az asszony csakha­mar a helyzet magaslatára emelkedett s oly pazarul költekezett, hogy May­brion vagyona úszni kezdett. A hiányt nemsokára már a szerőtőnek kellett pótolnia s Maybrion a felszarvazott férjek közös természetrajza szerint, mit sem vett észre, ellenkezőleg, hogy hü feleségét halála után nyomorba ne hozza, meglehetős magas összegre biztosította életét. Alighogy ezt miss Chandler megtudta, kész volt ter­vével. Légypapirból kioldotta az ar- zenikumot és Maybrion másnap már halott volt. Az asszony életfogytig­lani börtönnel lakolt. Algírban Ainforro községnek egy Weisz nevű elöljárója arról volt ue- vezetés, hogy örökké beteg volt, da­cára annak, hogy az orvosok semmi­féle szervibajt nem állapíthattak meg rajta. Felesége martyrszerü odaadás­sal ápolta, legalább igy gondolta a világ, noha e feltevésében tévedett, mert az asszony titokban gyengéd összeköttetést tartott fenn egy Roche nevű spanyol mérnökkel, akit azon­ban nagy bánatára legutóbb Spanyol- országba helyezték át. A beteg embert egy alkalommal meglátogatta egy barátja. Az asz- szonyka ép levelet irt a betegágy mellett álló Íróasztalnál. A vendég szórakozottan odatalált pillantani a levélre és tekintete ép véletlenül e pár sorra tévedt : Kifogytam a méregből, küldj még okvetlenül, mert az öreg még kita­lálna lábolni, ha nem ápolom a mó­Roth Fülöp kárlsfoadi ez! pora ktárát ajánljuk a t. vevőközöuaégnek mint legolcsóbb bevásárlási forrst. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatiüár és vidéke legnagyobb ezipőraktára. az őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és g box és Sehevraux »őrből készült ezipők a iegdivatosa yermekezipők, valódi bb kivitelben. -■

Next

/
Thumbnails
Contents