Szamos, 1905. október (37. évfolyam, 79-87. szám)
1905-10-19 / 84. szám
2-ik oldaí SZAMOS 84 szám. dozó tőkék, vidám szüretelők nélkül és nem volt-e évszázadokon által a magyar gazda legkedvesebb ünnepe a szüret ? Nem is keli valami messzire visszanyúlnunk a magyarság történetébe, ha ezen állításunkat igazolni akarjuk. Hiszen mindnyájunk előtt ismeretes a Keszthely Helikon szüreteinek hosz- szu sora, melyeken egy áldozatkész, fenkölt gondolkozásu főur a magyar értelmiség, a közélet szinejavát maga köré gyűjtötte és bátran mondhatjuk, hogy szinte gyújtópontját teremtette meg hajlékában a magyar művészet és tudományosság haladásának. És később, mikor már mind sűrűbben, mind sötétebben borultak a zordon jövendők árnyai e hazára és mikor ármány, irigység és kaján alattomosság arra szövetkeztek, hogy egyenetlenséget szítsanak a fejedelméhez rendületlenül hü magyarság és koronás uralkodója között, nem-e egy szüreten csendült fel az a gyöngytiszta, szivekbe markoló dal, melynek két sora jobban megszilárdította a magyarok hűségébe vetett fejedelmi hitet, mint amennyire azt bármilyen pokoli fondorlat is megmozgathatta volna; ez a két sor, hogy A legelső magyar ember a király ! Érte minden honfi karja készen áll 1 Elmúltának immár e szép idők és hiába tekintünk sóvár szemekkel körül e hazában, csak apró epigonok tűnnek fel előttünk; az áldozatkész főur, a lánglelkü dalnok példájára többé nem akadunk. Régi és már sokszor megvitatott problémája a történelemnek: nagy idők szülik-e a nagy embereket, vagy hatalmas elmék irányítják az idők múlását ? És épen azért, mert e kérdés eldöntve nincsen, jövendőnk alakultáról még csak sejtelmünk sem lehet. Nem is vágyódunk Kassandra hálátlan szerepére, minek vitassuk még a jövendők esélyeit, mikor van mérlegelni a jelenen is elég?! Hiszen elegendő csak egy tekintetet vetnünk körül az országban és látni fogjuk, hogy a régi boldogságos, nyugodalmas derűnek immár hire- hamva sincs. Kell-e erre nagyobb bizonyítók is, mint hogy végignézve egy szüreten, sehol a jókedvnek, a boldogságnak egyetlen sugarát, egyetlen mosolyát sem látjuk. De minek is örüljön a gazda, ha csak talán annak nem, hogy sem az a fürt, mit a tőkéről leszed, sem az a must, amit belőle sajtol, nem az övé, hiszen az árának már rógesrégen meg van a helye valami .szövetkezetnél, ügyvéd nél, banknál, vagy tudja Isten hol, mindenütt, csak almáriombau nem! Mit következtethetünk ebből? Azt talán, hogy köznépünk léhán, köny- nyelmüeu eltókozolta mindenét és most önön hibájából kénytelen a kol- dustariszuyát vállára vetni, a vándorbotot kezébe ragadni ? Dehogy is. Hiszen ha csak egy percig is vissza• gondolunk a sújtó csapások hosszú sorozatára, mely nemzetünket a legutóbbi évtizedekben érte, ha meggondoljuk, hogy minden egyéb haladásunk és fejlődésünk mellett is a szociális reformok terén szinte hihetetlen mértékben elmaradtunk a külföld mögött, mindjárt tisztába leszünk elszegényedésünk okaival. Fogyunk, pusztulunk, veszüuk, mint oldott kéve széthull nemzetünk ! Sőt mi több, ilyen alakban nem is igaz a költö szava. Mi utódok, már csak múlt időben beszélhetünk, mert nemzetünk már rég elfogyott, elpusztult, elveszett. Messze, túl a tengeren hányau sin- lödnek sötét, büzhödt bányák éjjelében, hányán irtják valahol, amerre a madár sem jár, a sötét rengeteg, évszázados sűrűségeit ? Mindezek fejtegetésére talán nem is ulságosan alkalomszerű az idő, de önkéntelenül ajkunkra tolul a szó, mikor a szüretelők szomorú arcát látjuk. Eszünkbe kell, hogy jusson, hogy ennek az elégedetlen tekintetnek, ennek a komor arcnck részben mi is okozói vagyunk, mert idejekorán nem gondoskodtunk a szomorúság fellegeiuek eloszlatásáról. Igaz, egyesek nem tehettek volna az ár ellen, de hisz maga az ár is egyes cseppekböl áll össze és ha ezeket a cseppeket egy közös akarat vezeti, úgy maga ássa meg medrét a folyam a tenger felé . . . (F.) HÍRROVAT. Lapunk előfizetőihez. A negyedév lejártának közeledtével, tisztelettel felhívjuk lapunk mélyen tisztelt olvasóit, hogy az előfizetést megújítani, úgyszintén a hátralékot beküldeni szíveskedjenek. * Betiltott lainpionos menet Megírtuk, hogy városunk függetlenségi érzelmű polgárai e hó 22-én este a koalíció mellett tüntető felvonulást rendeznek. A rendőrfőkapitány azonban tekintettel a jelenlegi felizgatott hangulatra, a tervezett tüntető felvonulást betiltotta. Az erre vonatkozó rendelet a következő: 8698 — 905. fksz. Végzés. — Dr. Dómján János, Ma- ruska János és társai szatmári lakosok ama bejelentését, hogy a város ifjúsága és polgársága 190q. évi okt. hó 22 ón, vasárnap este 7 órakor, a szövetkezett ellenzék tiszteletére lam- pionos felvonulást akar rendezni, — tudomásul nem veszem s a felvonulást nem engedélyezem. Mert: a jelen esetben a felizgatott közhangulatot nem tartom alkalmasnak arra, hogy bármilyen irányú tüntetés ren- deztessék. De ettől eltekintve is, bármily hazafias érzület vezette a bejelentőket a felvonulás megtartására, van a közönsóguek egy jelentékeny része, amely nemcsak nem osztja e felvonulásnak alkalomszerüségét, de egyenesen ellensége annak s miután az 1903. évi orsz. képviselőválasztás alkalmával is arról győződtem meg, hogy nálunk az utca népe oly elemeket is befogad, melyek erőszakoskodásra hajlamot mutatnak, már pedig ily cselekmények és ily célú kísérletek az utcán nemcsak nem tür- hetők, de a közrend és a közönség nyugalma érdekében előzetesen meg is akadályozandók. A bejelentett felvonulást nem engedélyezhetem már azért sem, mert a bejelentők a felvonulás esti idejét nagyon alkalmatlanul úgy választották meg, mikor a rend fentartása sokkal nehezebb s a büntetendő cselekmények elkövetőinek kézrekeritóse a legtöbb esetben lehetetlen. A fentjelzett irányú törekvésekre engednek következtetni nem csak azok az észrevételek, melyeket a felvonulást rendező bizottság gyűlésén hallottam, hanem azok a kijelentések is, melyek itt-ott nyilváno* san a szociál-demokrata párt vasárnap tartott népgyülóséu elhangzottak. Ezen indokoknál fogva a bejelentést tudomásul nem veszem s a felvonulást nem engedélyezem. Miről dr. Dómján Jáuost és Maruska Jánost, mint a bejelentést első helyen aláírókat azzal értesítem, hogy jelen határozatom ellen 15 nap alatt fe- lebbezés nyújtható be. — Szatmár- Németiben, 1905. évi okt. hó 18-án. Tankóczi s. k. főkapitány. * Gyászhir. A férfikor legszebb szakában ragadta ki övéi köréből Egry István halmii kir. aljárásbirót a kérlelhetetlen halál. E hó 12-ón reggeli fél 8 órakor, életének 31-ik s boldog házasságának 5-ik évében halt el hosszas szenvedés után. Temetése szombaton ment végbe nagy részvét mellett, özvegyet és két kis gyermeket hagyott hátra. * Sikerült vizsga. Flontás Demeter városi számtiszt, e hó 14-én az állam számviteltani vizsgát Budapesten kitűnő sikerrel letette. * Szüret. Az idei szüret nem elégítette ki a szőlősgazdák várakozását. A minőség még megjár, de mennyiségre nézve nem ütött be a termés. A borvásár is elég lanyha. A must ára 22—28 fillér közt ingadozik. * Elhunyt apáca. Viaszács Ilona Alojzia irg. nővér, képzőintózeti tanárnő, a helybeli anyaházban, e hó 16-án életének 35-ik évében elhunyt. Temetése tegnap ment végbe, nagy részvét mellett. * Felpattant az ere. E hó 16-án Pap Mária 19 éves cselódleány Löwy Miksa könyvkereskedésébe ment be valamit vásárolni, miközben egyik mondta hirtelen. És fáradtan simította végig a homlokát. Az asszony meglepetve nézte az unott mozdulatot és leverten kérdezte : — Tán a feje fáj ? A férfi gondolkozott. Mit is mondjon a szegény teremtésnek ? —- Igen a fejem okvetlenkedik. — Klára. Talán az erős erdei levegőtől. — Várjon — mondta az asszony, meggyógyítom. így, fektesse a fejét ide az ölembe. Na most csukja le a szemét. Úgy ! De ne nézzen ám föl. Na fáj még ? Gyöngéden csókolta meg a férfi homlokát. A. kis, meleg puha kezeivel lefogta a szemeit és kaczagott édesen, szerelmesen. — Na fáj még ? — Nem. — Hát jó orvosság ? — Jó. Az asszony levette a kezeit a férfi szeméről. Szerelmesen, mámorosán nézett az arcába és dóvajon mosolygott. — Nekem is fáj a fejem. A férfi összerázkódott, fektében a hogy nézte az asszony kaczagó, ve- röfónyes arcát, már határozott. Ez egyszer áldozatot hoz azért, a kit szeret. Szinte durván szól az asszonyra : — Jöjjön Klára, menjünk ! i ' ■ Az asszony nem ügyelt a hangjára csak a szavát értette, — Álmodozva vetette föl a szemeit. Bágyadt volt : Keblén a nyári ruha könnyű csipkéi gyengén libegtek. — Hová ? kérdezte engedelmesen. — Haza. A férjéhez. Az asszony fölrezzont. A szemei tágra nyíltak. Hitetlenül rázta meg a fejét. — Hová ? Haza ? — Igen. Megreszkettek az* asszony ajkai s egy percig mereven bámult bele az erdő örökkévaló alkonyatába. Aztán láng borította arczát s rekedt hangon mondta : — Menjünk. Sietve szaladt végig az ösvényen. A férfi szótlanul, rosszkedvűen követte. Kiértek a szerpentines útra, mely a fürdő felé vezetett, — Nagy társaság álta utjokat, fürdői jóbarátok, ismerősök. Kacagva, össze-vissza kiabáltak feléjük : — Ah, ah ! Két szökevény ! Honnan ? Merről ? Egy csomó fiatal ember körülfogta az asszonyt. Tréfálkoztak, bókoltak, lóháskodtak. — Az asszony vidáman kacagott rajtuk. A férfi is. Aztán széles, elbizakodott mosollyal fordult az asszonyhoz : i — Holnap újból csatangolunk, — nagyságos asszony ? Nemde ? Hidegen, szúrósan, megvető guny- nyal vetette rá a szemeit a nő. — Igen ! Ugy-e, Boronkay, lesz szives és elkísér ? Fiatal, szőke, nyúlánk gyerek volt ez a Boronkay. Egyike az asszony legtüzesebb- udvarlóinak, ki a húsz éves gyerek hevével és makacs kitartásával ostromolta már régóta. — Rendithetlen ragaszkodásán, kutya- hűségén sokat nevettek csak tegnap is az asszonnyal. A fiú fülig pirult a kitüntetésre, a férfit vak düh fogta el. De erőt vett magán. Rekedten, gúnyosan vetette oda : — Vig mulatságot ! És erőltetett vigsággal kezdett bele egy pompás anecdotába, melyet a társaság hangos kacajjal honorált. Az első anecdota ! .. . Szegény Don Juan ! . . . Talán észre sem vette, hogy ma filozofált, ma nagylelküsködött elő - szőr s ma mondta el az első anecdo- tát . . . Talán maga sem tudta, hogy vénülni kezd. Pakots József. 'W’ lábán az ütőér hirtelen felpattant és nyomban hatalmas vórsugár szökkent elő. A megrémült leány hiába igyekezett a vért elállitani, végre is a mentőket kellett előhívni, kik aztán a leány lábát bekötözve, a lakására szál litoti ák. * Agarász-verseny. A Szatmár- megyei Agarász-Egyesület elegy agár versenyét M.-Szálkán e hó 28-ikán tartja meg. Okt. 27-ón este 8 órakor közgyűlést tart a Hungáriában. A versenyt 28-án d. u. 3 órakor kezdik meg. * A hús drágasága. A rendőrség hivatalos lapjában olvassuk, hogy a főkapitány tudomásul vette Lévay József mészáros társasági elnök bejelentését. mely szerint a marhahús árát kilónként 62, 64 és 66 krajcárra felemelik. A hatóság tehetetlenül áll a húsárak emelésével szemben Semmi törvényes eszköz sincs a kezében ennek ellensúlyozására. De ha már drágán kell megfizetni a húst, méltán megkövetelheti a közönség, hogy jó minőségűt kapjou. A főkapitányi katározat ebben az irányban megnyugtató intézkedéseket tesz. A hentes és mészáros üzleteket a cs endőr- ség felügyelete és ellenőrzó se alá helyezte. A hús kiszolgáltatása körül rendszerré vált visszaéléseket csak az általános elégedetlenségből ismerjük. A megrövidített közönség azonban csak a legritkább esetekben fordul hatósági segélyért, akkor is sikertelenül, mert nem tudja sérelmét bebizonyítani. Ha azonban hatósági beavatkozással váratlanul inflagranti sikerül leleplezni egy pár ilyen visz- szaélést, mindjárt lesz alkalma és módja a hatóságnak maradandó emlékezetébe vésni a mészáros és hentes iparosoknak, hogy nem a közönség van ő órettők, hanem ők a közönségért.. * Kassa felirata. Nemrégen egy közöshadseregbeli hadnagy leszúrta Klein Lipótot. Ezen gyászos esetből kifolyólag Kassa sz. kir. város feliratot intéz a képviselöházhoz a katonai oldalfegyverek viselése ellen. A felirat, melyet Kassa városa a többi között városunk törvényhatóságához is elküldött pártolás végett, azt kívánja, hogy úgy a cs. és kir. közöshadseregbeli, mint a m kir. honvédség legénysége szolgálaton kívül oldalfegyver nélkül, mindkét nembeli tisztikar tagjai pedig polgári öltözetben tartozzanak megjelenni. Továbbá, hogy a szorosan vett katonai büntettek és szolgálati fegyelmi vétségek kivételével, a tényleges szolgálatban levő egyének által elkövetett valamennyi egyóbnemü büntettek és vétségek a rendes polgári büntető bíróságok hatáskörébe utaltassanak. * Szerencsétlenség. Szőke Áron vasúti váltóőr, e hó 15-ón este, a szatmár—zsadányi állomáson a váltó rendezéssel volt elfoglalva, amikor a Budapest felől a 65. sz. tehervonat közeledett. Szőke ezt nem vette észre és igy történt aztán, hogy a vonat kerekei a jobb lábáról az ujjakat elmetszették s csodálatoskópen nagyobb baja nem esett. A mentők beszállították a helybeli közkórházba. * A Kölcsey-Kör múzeuma minden szerdán és vasárnap d. e. 11—12 óráig nyitva van. Belépődíj 20 fillér. * A zilahi villamvilágitási telep kárára elkövetett betöréses lopás alkalmából jó szolgálatot vélünk tenni t. olvasóinknak, a midőn figyelmüket felhívjuk Arnheim S. J. budapesti cég (V. Árbóc-utca 8) világhírű pénz- szekrény gyárára, melyne k thermit- biztos páncélszekrényei a modern technika vívmányaival működő betörők legnagyobb erőmegfeszitóseinek is ellent állanak s a melyek betörők által még sohasem nyittattak ki. Halál a gép kerekei alatt. Goró László sárközi molnárfiu, e hó 18-án a gépszijakat akarta levenni, miközben a mozgásban levő kerék hirtelen odakapta és a szegény fiút da rabokra tépte, szörnyet halt. Történelmi drámákkal és regényekkel foglalkozó irók becses munkát kapnak a most megjelenő Endrei Zalán-fóle Világtörténelmében, amely egyrészt különösen súlyt fektet arra, üogy ismertesse a történelem folyamán támadt mondákat, re-
