Szamos, 1905. október (37. évfolyam, 79-87. szám)
1905-10-19 / 84. szám
XXXVII, évfolyamSzatfflár, 1905. okt. hó 19. (csütörtök) 84. szára. SZAMOS. ITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: j Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. {ftindönnemü dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. i földbirtok védelme. Köztudomású dolog, hogy a középbirtok és nagybirtok, de leginkább a kisbirrok évről-évre milliókkal szaporodó terheket vesz magára, anélkül, hogy kilátás lenne arra, hogy a föld a maga erejéből valaha tehermentesíteni tudná magát. A föld terhének növekedése folytán természetes, hogy válságosabb lesz a birtokososztálynak s ennek körében különösen a kisgazdáknak helyzete, ami már nemcsak szociális baj, de egyenesen nemzeti veszedelem is. Mert a középbirtok elsősorban a volt köznemesség kezében van, mely századokon át gerince volt a magyar népnek s régi hivatását ma sem veszítette el. A volt köznemességnek ma is nagy hivatása van a nemzet életében; a múlt század s a legújabb idők története is igazolja, hogy a nemzet legtöbb jelese ebből az osztályból került ki. Az úgynevezett középosztály, a maga számos hibája és gyön- gesége dacára is törzsökös részlete a magyar fajnak s pusztulása a leghatározottabban a nemzet hanyatlását vonná magi után. Évtizedek óta hangoztatják ezt, egy- re-másra írogatják a hangulatos nekrológokat a pusztuló u. n. gentry-ről s a száraz kimutatásokat a középbirtokokat terhelő milliókról, — de a segítésnek radiDon Juán vénül. A hogy elkeskenyült az ösvény, szorosan egymás mellé került az asszony s a férfi. Az utóbbi ugyan hátra akart lépni, de az asszony megfogta a karját. — Minek ? nincs itt senki. A férfi elbizakodottan mosolygott. Közel érezte a döntő pillanatot és az izmain kéjes izgalom futott végig. Kinyujtózkodott, kiegyenesedett s a tekintete mámorosán kapcsolódott bele az asszony ringó termetébe. Hetek óta hajszolta már ezt a szépséges asszonyt. Mint a megsebesített vaddal a kopó, úgy játszott, hojku- cászott vele. Tudta, hogy utólórheti, amikor akarja. De halasztotta, hisz ez a guerill-harc jobban izgatta az ö kopott idegeit a nehéz ütközet hevénél is. Ma azonban a férfit is meglepte az az erőszakos, fékezhetetlen láz, mely mindent követel. Talán az erdő, melyben bolyongtak, hatott úgy a kedélyére nehéz, illatos levegőjével, tovasuhanó árnyaival. A komoly fák mintha csupa izzó szerelmet leheltek kális, nagyszabású eszközeiről komolyan szó nem esett. A nagybirtokról nagyjában ugyanezt mondhatjuk Főuraink birtokai egyremásra külföldiek kezére esnek. A legsúlyosabb azonban a törpebirtok helyzete, melyet a növekvő adósságokon kívül az embertelenül nagy adó terhe nyom. Vannak vidékek, ahol a törpe birtok jövedelmének a telét fizetik adóba. Nem ritka az oly törpebirtok sem, a melynek jövedelméből nyomorúságos 25 százalék marad meg a parasztnak. Hogyan éljen meg ebből? Muszáj koplalnia, vagy kivándorolnia, muszáj szociálistává lennie. Gyönyörű, messzekiható, minden áldozatra érdemes feladat a magyar földbirtokot tehermentesíteni, illetve biztosítani azt, hogy a jelenlegi tulajdonosok birtokában maradjon s ne kerüljön idegen kézbe. Ez a nagy munka nem lehetetlen. Megcsinálták már Porosz- országban s részben Angliában s Franciaországban, pedig ott a nem-'1 zet egysége folytán nem követelte meg az államfentartó politikai szempont. Váratlanul, szinte ötletszerűen merült fel a jelenlegi válságos idők kavarodásából a magyar föld tehermentesítése. De nemcsak, hogy felmerült a nagy eszme, hanem úgy látszik, hogy mindjárt aktuálissá is lett s komolyan készülnek illetékes helyen erre nézve törvényjavaslatot benyújtani. Sőt a földmivelésügyi minisztérium kívánságára az orsz. statisztikai hivatal felhivta az összes törvényhatóságokat, hogy a szükséges adatokat a százholoas és annál nagyobb birtokról záros határidőn belül terjesszék be. Erre a meglepő, váratlanul jött eseményre két megjegyzésünk van : Az első az, hogy politikai célzattal állították előtérbe ezt a nagy szociális reformot. Ez a célzat sok embernél azt a benyomást keltheti, hogy a nagy reíormterv nem egyéb hangulatcsinálásnál, és igy lényegében nem komoly. Sokan azt hiszik, hogy ha majd eldől a jelenlegi válságos állapot azon körök előnyére, akik a reform-eszmével előhozakodtak, akkor aztán régi jó magyar szokás szerint, — megfeledkeznek róla. A mi nézetünk azonban ebben a kérdésben az, hogy akár komolyan veszik az illetékes körök a •idler tehermentesítésének kérdését, akár csak taktikáznak vele, mindenképen üdvös dolog, hogy napirendre került, mert nincs már az a hatalom, mely onnan le is tudja venni. E kérdés elől egy kormány sem zárkózhatik el többé, ha csak el nem akarja magától lökni a népszerűségnek látszatát is. A másik megjegyzésünk az, hogy az országos statisztikai hivavolna, az utszóli bokron szerelmesen csipegett a madár. — Hallja ? Csókolóznak valahol . . . mondta az asszony és pillanatra lehunyta a szemét. A sűrűben egy harkály nagy igyekezettel verdeste csőrével a fák kér gét. A férfi újból mosolygott és gyön góden átkarolta az asszonyt. — Maga gyermek, Klára ! — Hát legyen egyszer maga is az ! — Nem bánom. De akkor jöjjön, játszunk. — Igen. Én majd csinálok láncot pitypangból. Jó lesz ? — Pompás lesz, nagyon jó lesz. édes ! súgta lázasan a férfi. Keressünk pitypangot ! Az asszony bájos mozdulattal fölfogta a szoknyáját és leült a fűre. A férfi gyönyörködve nézte a nő mozdulatainak ked/es harmóniáját, a frisseséget, amely kisugárzott a test ringásából. Ügy érezte, hogy valami végtelen harmóniába olvad előtte minden, az erdő szerelmes lélekzóse, az asszony puha mozdulatai, az illatos szél ver" L!1 ___ mi—,—— . ..... ..n— gődóse s a szivében megindult hullámzás. Nagy buzgalommal hordta a pitypangot, az asszony fonta a láncot. Később oda ült az asszoy mellé és nézte a kezeit. Kicsi, puha, meleg kezek voltak, a parányi rózsaszín körmök alól majd kifakadt a hullámzó vér. Mikor megvolt a lánc, fogta az asszony és ráfonta a mindkettőjük kezére. Aztán kacagott. — Látja, egymáshoz vagyunk láncolva. A férfi komolyan mondta : — Igen. Nem kacagott az asszonnyal, sőt nagyon is komoly volt. Sajnálta ezt a csillogó lelkű, édes asszonyt. A kijózanodástól féltette. Szinte látta, hogy összezuzódik a verőfényes lelke, a szivárványszínű szárnyak, melyek most sejtelmes világok felé ragadják, de meg fognak törni. Az asszony hamiskásan hajtotta féloldalt a fejét, a piros duzzadt ajka nedvesen csillogott, mint a hamvas harmatos eper. A férfi lobogó vérrel gondolt arra, hogy ha most megcsókolná ezeket a tál nem kiváncsi a parasztbirtob statisztikájára. Ami valószínűleg azt jelenti, hogy a törpebirtok nincs benne a nevezett' földtehermente- sitési akcióban. Már pedig a középosztály és a mágnások anyagi helyzetét megkönnyíteni, de a parasztokon nem segíteni, — ez oly igazságtalanság és méltánytalanság lenne, amely föltétlenül rossz vért szülne a magyar birtokosok sok százezernyi tömegében. Az ő földjük épen olyan magyar tőid, mint a gentryó és a mágnásoké, de a terhük nagyobb, a helyzetük rosszab. Kihagyni őket a reformból, nemcsak czél- szerütlen, de telette káros dolog is lenne. — Reméljük azonban, hogy ezt a mulasztást már most, a kezdet elején, amikor a reform alapját vetik meg, korrigálni fogják. Szüreti reflexiók. Szomorúan csörgedezik alá a bus, borongós őszi perraefceg és a szitáló esőcseppek egyhangú, szürke fátyollal vonják be a letarolt rónát, a lan- kás hegyoldaíokat, a pázsitos, cserjebenőtte völgyeket. Ősz van, sivár, unalmas ősz és ahogy kitekintek az egyhangú, kietlen szürkeségbe, — eszembe jut az a hajdani ősz, amely még dallal, vigsággal volt tele, akkoriban, a régi jó időkben, amikor még más csillagok vezették a sokat, megpróbált, sokat hányódott nemzetünket. Hiszen elképzelhet ő*e ősz, roskanedves ajkakat, mennyire kiperzselné a láng egyszerre azokat. De hát utóvégre is mi köze hozzá ? Itt a virág, le kell szakítani, úgy diktálja ezt a férfi virtus. Feléje hajolt a bűvös teremtésnek, aki hosz- szan, szinte fájdalmas gyönyörűséggel lélekzett fel. Aztán lehunyta a szemeit. A karjai pedig bágyadtan, erőtlenül hanyatlottak le. Az öreg kedves fák okosan bólogatták a fejüket. Az erdő fölnevetett. Ebben a percben fölugrott a férfi. Látta ő már ezt a jelenetet. Szakasztott^ ily csábos teremtés borult a keblére, tele forró szenvedélyei, sejtelmes vág3?akkal. Talán azt szerette egyedül, igazán a sok közül. Ez előtt. S jól látta maga előtt, amint annak a mosolygó, kacagó vonásai helyébe a kijózanodás után üveges, merev, kifejezés szállt. A mámor elrepült s az asszony megcsalódott. Amint kihűl minden láng s amint megcsalódik minden asszony. Maga sem tudta mi vau vele. ügy érezte, hogy meg kell őriznie ennek az asszonynak az illúziót. — Klára, jöjjön, menjünk innen, Róth Fülöp kárlsbadi czipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrst. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Bzatmár és Yidéke legnagyobb czipiraktára. az őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipők, valódi box és Sehevraux »őrből Készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. — .
