Szamos, 1905. szeptember (37. évfolyam, 71-78. szám)
1905-09-10 / 73. szám
XXXVII, évfolyamSzatmár, 1905. szepl. hó 10, (vasárnap) 73. szám, SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. LAP. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szaimaron, \ laj1 kiadóhivatalaban fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Az iskolai év kezdetén. Ez időtájban, mikor városunkban úgy, mint az egész országban, az ifjú nemzedék az iskolapadok közé sorakozik s lüktető eleven erővel látjuk megmozdulni azt a nagy hadsereget, amely a jövő nagy szellemi, politikai és gazdasági harcát fogja megvívni, önkéntelenül vetődik fel a kérdés : Mily eredménnyel fog ez sikerülni? Nagy kérdés ez, melyre nehéz feleletet adni. Nehéz, mert a jövendőt J^tni^eny lehet s mert az az anya^^tm^^a jövendő Magyar- ország hadviselő, államfenntartó elemét jelenti, most még oly nyers, kiforratlan, hogy hovafejlődéséről még halvány fogalmat sem lehet szerezni. Ennek az országnak ifjú nemzedékét, vagy ha úgy tetszik, a nemzet virágát egyrészt az iskola neveli, oktatja, képezi a nagy célokra. Az iskola az alma mater, ahol a tudás, az ismeretek magvait hintik el a zsenge gyermekiélekbe, ahol az általános erkölcsi fogalmak, nemzetéleti, társadalmi és emberi eszmények iránti fogékonyságnak nevelik az ifjú szivet. Az iskola nevelő hatása nagy s úgy meglátszik benne egy nemzet jövendőjének képe, mint a rengő tó vizében a föléje hajló lombos fáé. Ha az iskola jó, a jövő nemzedék tudásban, ismeretekben és erkölcsben elől fog járni; ha az iskola rósz, jaj a jövendőnek. Épen ezért a társadalmi és állami legfőbb gondoskodás a kulturális intézmények közül elsősorban a:. iskolát kell, hogy körülölelje. Magyarország nevelés-ügyétől, iskolai rendszerétől nem lehetünk épen elragadtatva. De azért okunk sem lehet az elcsüggedésre, mert az utóbbi tiz év alatt óriásit haladt a magyar nevelésügy s az egyre születő tanügyi reformok azt a reményt ébresztik, hogy egy újabb tiz év ezen a téren a teljes eredményt fogja jelenteni. A nevelésügynek azonban az iskola csak egyik szerve. Hivatalos szerve, amelyet épen ezért nem Is kell féltenünk. Vannak azonban a nevelésnek olyan orgánumai, amelyeknek intenzív fejlesztése révén a jövendő Magyarország gazdasági alapjait rakjuk le. — A nevelés gazdasági irányát, praktikus vonatkozását értjük alatta. Az a bajunk épen, hogy diákos nemzet lévén, erősen hajiunk a pusztán szellemi pályák felé. Orvos, tanár, ügyvéd, van közöttünk quantum satis! És épen ebből a körülményből kifolyólag, miután a szellemi pályákon a nagy kereslet folytán nagy túlzsúfoltság keletkezik, nagy a proletáriátus is. Kevés bennünk a hajlandóság a praktikus pályák iránt. Ipari, gazdasági nevelést nem szívesen adunk gyermekeinknek s erre az alkalmat sem adjuk meg. Városunkban például a két főgimnázium túlzsúfolt, az osztályoknak majdnem mindegyikében a maximális létszámban vannak növendékeink, számos jelentkezőt pedig épen azon a címen kellett elutasítani, mert több növendék már nem volt fölvehető. Nemde ujja! mutat rá ez a körülmény is arra, hogy egy polgári s esetleg egy felsőbb kereskedelmi iskolát kellene szerveznünk, melyek az ipari és kereskedelmi pályára hajlammal biró növendékeket befogadnák s hol természetesen találnák meg a megfelelő tért azok, kik a gimnáziumi tantárgyakat úgy is csak kénytelen-kelletlen tanulják. Nézzük a hatalmas Anglia, u csodálatos Amerika példáját! Az ipari, a kereskedelmi, a gazdasági nevelés tette ezen államokat oly gazdagokká, hatalmasokká. A jövendő nemzedékek , nagysága s igy az államok jövendőjének nagy koncepciója benne van a műhelyekben, gyárakban, az ipari, kereskedelmi és gazdasági forrongásban. Haszn Áljuk fel a legkulturképe- sebb államok példáját. Neveljük mi is gyermekeinket praktikus, gyakorlati pályákra, akkor a nemzet virága nem fog elvirágozni, nem fog pusztán színeivel gyönyörködtetni, hanem gyümölcsöt is érlel. Akkor Magyar- ország jövendője, nagysága, fejlődése, boldogulása biztosítva lesz. Közgazdasági testületünk és kulturális egyesületeink, Azt tartották régen, hogy az erő : az akarat. Szívós, rendíthetetlen kitartás, helyesen megalkotott irány s lankadást nem ismerő tervszerű munkálkodás ebben a kitűzött irányban : erőt ad, sikert eredményez. Ez a tétel általánosságban áll napjainkban is bizonyos szükebbkörü, egyéni, helyi szükségletet kielégítő vállalkozásnál; mikor azonban a külső tényezők befolyása érinti, irányítja avagv áthatja e mozgalmakat: egyéni erő, helyi alkalmatosság elégtelenek tevszerü állapotok megrögzítésére, általános életviszonyok fel- és kihasználására. A mindent átható szövetkezés eszméje tolul szükségszerüképen előtérbe. E szövetkezeti alapon kell megteremteni, felépíteni az uj alakulatokat A hazai szaktestületek és egyesületek működésétől lehetetlen megta- gatni a hazafias, öntudatos nemes nemzeti célt. Általában elmondhatjuk, hogy e testületek és egyesületek hi- vatásszerüleg, ügybuzgalom és eredményes munkásságukat tekintve, hivatásuk magaslatán állanak. Eredményeket is értek el. Sőt mondhatni, hogy például az egyes gazdasági egyesületek, a kereskedelmi és iparkamarák egész uj mesgyét, irányt szántottak szakkörükön belül a nemNáczi. A rakodó-parton nyüzsgő embertömeget a költői szépségű esti kép bizony nem igen érdekelte. A partról az uszályhajóra vetett deszkapáron hián3?os öltözékü, pálinkaszagu alakok görnyedtek a vállukon czipelt teher súlya alatt. Átkozódva szidták a szenteket, a Megváltót, aki nem tudta előbb ideterelni ezt az istentelen nagy gyomra hajót. Különösen egy magas termetű, vereshaju munkás átkozó- dott szörnyen. Furcsa látvány volt ez a hórihorgas alak, kinek összes öltözéke egy térdig érő ingből állott, amint a hátán levő zsáktól görnyed- ten, szitkozódva járt fel s alá az alig félméter széles deszkajárón. Most a partra érve ismét szitokba fogott. — Istentelen ember vág}', Náczi, istentelen, ha mondom, — fakadt ki a parton álló mázsáló, — nem tudsz mást, mint csúf szókat kilökni a szádon. Az Istent szidod, meg a Megváltót, hát mit tehet az Isten, ha olyan marha a kormányos egy hajón, mint ezen itt. ni. Náczi nem felelt, nyugodtan folytatta tovább munkáját, csak a fejét rázta meg olykor-olykor, jeléül annak, hogy dühös — Meg aztán mi közöd hozzá, meddig tart a munka, időn túl rakodunk, külön fizetjük, ha meg nem tetszik, eredj a pokolba, — folytatta a mázsáló dühösen, — a te szád jár mindig legjobban, pedig már aki annyi iskolát járt, — tette hozzá gúnyosan, — mint te, az csak tudhatna már egy kis tisztességet. — Nagy röhögés támadt erre a rakodók között. — Biz’ a Náczi nem közönséges gyerek, — szólalt meg egy kis tömzsi, bozontos hajú, vigyorgó képű munkás, — a miatyánkot is diákul tanulta. No, te Náczi, mit is mond a tálján, ha szárad a torka ? — Jobb, ha abba hagyod, mert be találom szántani a tiedet örökre, — felelt amaz komoran. — O te girhes oskola vigécz, az apádtól sem félek, ha ugyan volt, vagy ha van ilyenfajta neked, — kiáltott felé az ingerkedő Jakab ki- hivóan. — Különb volt, mint a tied, az a vén pólyák. — Hallod, az apámat ne bántsd ! — Az enyémet se, — felelt amaz szikrázó szemekkel. Egy pillanatra farkasszemet néztek egymással. Asszony volt a dologban. Judit kívánatos, gömbölyű mellű, pajkos teremtés volt, tele éluivágyással. Jakab hozta magával valahonnan Romániá ból, hol mint kubikos dolgozott. Ez a torzonborz kis ember örült módon féltékenykedett. Gyanús volt előtte mindenki, akivel az asszony szóba állott, különösen Náczira gyanakodott, a nyurga veres kutyára, amint társát bizalmasan szokta nevezni. És nem ok nélkül. Náczi bizonyos tekintetben kivált a többi munkás közül, intelligensebb volt amazoknál. Az egyetemről züllött ide hajómunkásnak, emiatt gúnyolták a többiek. Náczi nem volt már teljesen ura önmagának. A szerencsétlenségük, aljasságuk tudatában levő és azon élődő emberek barátja a pálinka, neki is segítségére jött. Eleinte utálta, de később megszokta s azután nem tudott tőle megválni. Hogy jutott ide? Nagy lábon élt, lumpolt, nem volt miből, hát sikkasztott, váltót hamisított, bezárták s azután kergette a szégyen. A Duna lágyan csobog, hívja az ilyeneket, meghalni gyáva volt s a megbélyegzetteknél igen gyakori lelkiismeret- furdalás szülte asceta-roham vállára tette az első zsákot. Ez volt az a lépés, ahonnan csak még lejebb lehet sülyedni, felemelkedni soha. Azután dolgozott, izzadt, káromkodott és ivott s az igy eltöltött kilencz óv alatt lepattogzott róla minden, ami emberi, minden, ami csak sejtetni engedte volna, hogy ez az ember egykor tudományos pályán, társadalmi törvények korlátái közé ékelve kereste boldogulását. E fertő közepette került eléje egy asszon}', a Jakab asszonya Judit. Szerelemre lobbant iránta s az asszony is megszerette őt. Elveszi az asszonyt Jakabtól, gon- dolá, annak az állatnak mindegy akár ez, akár másik, de ö enélkül nem élhet s neki még joga van élni. — Elveszem tőle, igeu, elveszem, — mondogatta magában, —- miközben a mázsás zsákokat czipelte, — neki mindegy, nekem az egész világom, mindenem, — s amig ezeket gondolta, a hitetlen, az isteukáromló Náczinak az Isten jutott az eszébe, aki még sem hagyta el őt egészen. Jakab toporzékolt dühében, hogy Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrst. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipjraktára. Fio,i7olynö7totÓQ Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő színes nyári ri&y elinti te teb. ápuk gyÄ1>i áPOn alul is beszerezhetők. -------——
