Szamos, 1905. szeptember (37. évfolyam, 71-78. szám)

1905-09-10 / 73. szám

2-ik oldal

SZAMOS

73. szám

zetgazdasági, kereskedelmi és ipari életviszonylatokban hazánkban.

Két kardinális körülmény ötlik azonban szemeink elé, ha e testületek és egyesületek eredményei összfoglala- tával foglalkozunk s ennek következményeként e testületek működését a nemzeti követelmények szén.üvegén tekintjük.

Az egyik, ez egyesületeknek szervi tagoltsága, hogy úgy fejezzük ki magunkat szakszerű egyoldalúsága ; a másik — e jelenségen alapuló — az erők szétforgácsolása.

Nem tagadhatjuk el, hogy e tekintetben a mi meggyőződésünket és nézetünket a közérdek* szempontból nagy, általános érdek vezeti. Egyesítő, egymást átható, részeiben kiegészítő s ezáltal szerves, testületü működést várnánk e különböző szaktestületektöl. Az a széttagoltság, egyoldalú működési folyamat, melyet a testületek — ismételten hangsúlyozzuk, hogy bár körükön belül kifogástalanul — végeznek és folytatnak, ily általános felismert és közgazdasági viszonyainkra nézve megkívánt eredménnyel nem járnak.

Hogy csak példát említsünk : Régebben, mikor a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem egy nagyon minimális szűk körre szorítkozott, a nyers termények helyi piacon keltek el, az ipar helyi szükségletet elógitett csak ki s a kereskedelem is szigorúan helyi életviszonyokra támaszkodott: a helyi piac, a heti vásár szolgált minden irányban fokmérőül. Ha voltak is céhek, szakegyesületek ezek bizonyos rendi foglalkozást szabályoztak csupán s tevékenységük, hatásuk soha sem terjed túl a helyi viszonyokon. De nem is volt szükség védő egyesületekre.

Most azonban, mikor az élni akarás, az emberi verseny, a kifejlődött világforgalom, mely tér-idő kiilömb- ségeket dönt le s egy forgalomba egyesit annyi külömböző fajú, nyelvű és gondoikozásu embert, hatalmába keríti a piacot, parancsol, vezet egyes ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági életkérdésekben, nem lehet, nem szabad, hogy széttagolva elforgácsolva találja a különben is csak gyenge ellenállásra képes hazai ipart, kereskedelmet és csirájában levő zsenge mezőgazdaságot, hanem az életviszonyok kihasználása szabja elő, hogy a szövetkezés, társulás gyűjtő csatornájában egyesüljenek e szakegyesületek. Gyakorlati, életrevaló s minden körülmények között eredményes működés mellett erkölcsileg is haszna lenne az egyesülésből nemzeti önállóságunk erejének s eleve kizárt lenne az a keréktalp módjára hol fel, hol le kerülő versengés, melyet a merkautiliz- mus és agrárizmus kérdése napirenden tart a legcsekélyebb vonatkozású dologban is, az ipar, a kereskedelem mérhetetlen kárára.

Úgy vélnök tehát e szervi bajt

otthagyta az asszony, átkozta szörnyen Náczival együtt, szidta az Istent, fenyegetőzött, mind hiába, nem tudott rajta segíteni. Náczitól félt, tudta, hogy ilyen dologban az nem ismeri a tréfát. S aztán lassan, mintha beletörődött volna. — Nem mutatta, hogy haragszik, csak néha lobbant fel szenvedélye, de nagy küzködéssel mindig erőt vett magán. Még nem érett meg, még várjunk, — mondta ilyenkor.

A rakodás egyik este lassan véget ért, a munkások a parton levő fabódé felé tódultak, hol napszámjukat fizették ki. Náczi is ott szorongott, mikor egyszer a háta megett valaki megszólította. Megfordulva Jakabbal ta lálta magát szembe.

— Jó estét. — Náczi csak nézte ezt a vigyorgó alakot, majd pedig rá mondja: Nos aztán ? — Hát még mindig haragszol, drusza ? — Hát. ellehetek anélkül. — No jó, hát elhiszem. — Hát aztán miért haragudnék ón reád, pajtás ? — kérdi csendesen Náczi. — No, no, hát az az asszony, tudod, no hát igen. — Hiszen a részből csak te neheztelhetsz, — mondja Náczi mosolyogva. — Én nem haragszom rád, no meg ő rá se, ha hozzád húzott a szive, üsse kő, faljátok egymást, nem lehet az asz- szonyt piszkafával kényszeríteni valakihez. — Jakab ezen egyenes filoradikálisan megoldani s a létező állapotokat is gyógyítani, hogy az egyes mezőgazdasági egyesületek, kerületenként felállított kereskedelmi és iparkamarák, mint ilyenek, elvesztve szervi tagoltságukat, megyénként szer- veztessenek „Közgazdasági kamara“ gyűjtő névvel s szervezetükben 3 szakosztállyal, E három szakosztály : mezőgazdasági, kereskedelmi és iparosztály lenne. Az osztályok külön- külön vezetnék szakügyeiket, melyeket törvény, rendelet vagy gyakorlat hozzájuk utal. Elvi dolgokban együttes gyűlést s országos jelentőségű dolgokban összülést tarthatna.

Csak gondoljuk el, mily erőt nyerne e szervezet mellett az az akarat, amely minden emberben mint erő nyilatkozik meg s mily hatalmasan érvényesülne a nemzeti érdek !

Nemcsak szakdolgokban, hanem társadalmi és kulturális viszonyokban is híjával vagyunk a nemzeti érdeket szolgáló egyesülésnek. Hogyan, kérdhetné bárki is, hiszen mást sem teszünk mint egyesülünk, szervezkedünk? Éppen ez a baj! Méltóztrssék csak a legparányibb társadalmi élettel bíró falut, városkát tekinteni: hány, de hány s minő külömböző cimü, célzatú egyesület létezik! A „sárga- chrysanthemum“ egyesülettől a „hó lapda“ társaságig mennyi, de meneyi szervezete van az egyesülésnek ! Emberbaráti. kulturális cél, ez a külső, ez a firma. A lényeg, a tartalom pedig: egyéni hiúság, feltűnni akarás, kicsinyes emberi érdek ! Van-e ebből haszna a társadalomnak, a köznek ? Hol van a nemzeti közérdek, ami egyedül irányitó kellene, hogy legyen még kulturális szervezkedésnél is ? ! De igenis kára vau a társadalomnak, melynek tagjai között faji, vallási, rendi kasztokat teremt meg; kára van a nemzeti együttérzés és műkő désnek, mely megbénul annyi kicsinyes célú, érdekű versengés, rivalis- ság mellett s bizonnyára nem marad el káros hatása a családi élet körében is, ha az egyesület száma, a tagságokkal járó kötelezettség, a jótékonyság mezébe öltöztetett adózási nem és összeg képes megzavarni a megól- élhetés, az életbeosztás rendezettségéi,;

Egyesülés, szervezkedés igenis, minden téren, minden irányban, de általános érdekre, nemzeti célra és minél kevesebb cégér, jelszó mellett, hogy hatalmas legyen drága hazánk, a kiépítésre váró gazdaságilag is független nemzeti állam.

S. I.

HÍRROVAT.

* Esperesi jelentés. A szatmári ev. ref. egyházmegye esperese 1904. évről összeállította évi jelentését, melyet a szept. 12-én tartandó közgyűlésen fog előterjeszteni. A terjedelmes és minden adatot felölelő jelenzofiája meglepte Náczit, gyűlölete engedni kezdett, most már inkább sajnálni kezdte szegényt. Még ö kér bocsánatot, a gyámoltalan!

— No drusza, de már a barátságra csak megiszunk egy fél meszeliyel, — szólt Jakab, megállva a korcsma előtt. — Mit mondjon neki, — gondolkozott amaz, — hogy nem megy be, várja az asszony, ez nem okoz neki fájdalmat. Meg aztán, — ege szitette ki gondolatát, — még azt találja hinni ez a nyomorult, hogy félek Judittól és azért nem megyek vele. — Nem bánom, no, de csak egy fél meszellyel. — Annyival no, csak gyere.

Letelepedtek egy asztal mellé. Jakab italt rendelt. A bor mellett aztán felmelegedett Náczi. Beszólt kedveséről, dicsérte testét-lelkét s amaz csak hallgatta, miközben egymásután töltögetett a másik pohárba s szemének egy-egy villanása árulta el szenvedélyét.

— No, ne dicsérd már annyira, — szólt aztán közbe, — hisz az enyém is volt. — S ekkor Náczi szeretett volna felugrani s agyontaposni ezért a szóért, de csak poharát emelte fel s odanyujtva társának, lassan kocz- czintottak.

Mámorosán indultak hazafelé, de csak Náczi volt valóban mámoros. Jakab óvatosan ivott s az ital legtésből kivesszük a következőket : — Az egyházmegye népessége 67 egyházközségben 55096 lélek. Született 1904-ben 2039 meghalt 1366, házas ságra lépett 422 pár. Iskolaköteles 6 —12-óvig 7241, iskolába jár 6819, 12— I5-óvig 2437, iskolába jár 1352. A 89 tanító közzül kitűnő eredmény nyel tanított 20, jeles 26. jó 21, ami az iskolák benső életét nagyon eiő- nvesen tünteti fel. Az egyházak uj építkezésre fordítottak 23848 koronát, épületek évi fentartására 15'079 kor. Az egyházak évi adója s kötelezett járulékai kitesznek 34514 koronát. Állami országos domesztikai, gyámintézeti s egyéb segélyekből nyertek az egyházak, lelkészek, tanítók 84780 koronát A 67 egyházközség évi bevétele volt : 185,059 kor. Kiadása : 152,449 kor. Adóssága: 204,139 kor. Kegyes adományok összege, nem számítva a természetbeni adományokat 17779 kor. Lelkész van az egyházmegyében 66, tanító 89, segéd lelkész 6, önálló kántor kettő, presbiter 713.

* Halálozás. Jeuey György debre czeni kir, Ítélő táblabirót nagy csapás érte, Erzsiké leánya ugyanis e hó 8-án a Szatmárhegyen elhunyt. A mpgboldogult holttestét Szatmárra szállították és ma délután helyezik a Wesselényi-utca j 26 számú háztól a németi-i ev. ref. sirkertbe.

* A németi gör. katli. káutori javadalom most már véglegesen rendezve lett. Firczák Gyula munkácsi püspök értesítette a városi hatóságot, hogy a földbeli javadalom kérdésében az egyházi hatóság a vallás és közoktatásügyi minisztérium döntése alapján aként intézkedett, hogy Lipeczky Elek a kántori földeket ez év október 15-én használatba vegye.

* A „Székely lakadalom“ tegnap esti előadása igen szép közönséget vonzott a városi színházba. A műkedvelői előadás várakozáson felül sikerült. Az egyes alakításokról az idő rövidsége miatt ezúttal bővebben nem szólhatunk, csak azt jegyezzük meg, hogy kifogástalanul játszottak mindannyian. Az előadás sikere Egry Kálmán művészi rendezésének kö szönhető, ki elismerésre méltó buzgalommal tanította be az ambiciózus műkedvelőket. A sikert a Prolog koronázta meg, melyet Szűcs Margit kisasszony adott elő nagy művészettel és bensőséggel. A mai előadása, tekintettel az azt követő táncmulatságra, még sokkal látogatottabbnak és sikerültebbnek ígérkezik.

* A szatmári baromfi kiállítás

(szept. 24—27) rendező bizottságát a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület f. hó 6-iki igazgatósági ülésében választotta meg; a bizottság szept. 13 án össz-ülést fog tartani. A kiállítás iránt az érdeklődés állandóan fokozódik. Látogatottságát nagy mértékben fogja elősegíteni a megnyitás

nagyobb részét az asztal alá öntötte. Egymás karjába kapaszkodva szótlanul mentek, csak az elázott Náczi morfondírozott magában. Mikor aztán a hid közepére értek, Jakab hirtelen megállóit s az indulattól remegő hangon szólt oda dühöngő társának :

— S most leszámolunk, kutya, ha száz Istened van is ! — Megragadta szeretője elrablóját s vonszolta a korlát felé. Náczi akármennyire is akart uralkodni önmagán, a szesz bénitólag hatott izmaira s idegeire egyaránt. Iszonyú dulakodás keletkezett A két ember szorosan psszefogózva kiízkö- dött a hid alacsony korlátján. Tajtó- kozó dühökbe egymást harapták, hörögve, de szó nélkül viva meg a rettenetes haláltusát. Hol az egyik, hol a másik került a korlátra, mig egyszer csak mindketten egyensúlyt vesztve hullottak alá a szédítő magasságból a Duna hullámaiba.

A viz nagyot loccsant körülöttük » aztán hallani lehetett az élni akaró ember állati ordítását a vízből időről- időre, mindig halkabban, azután végleg elsimultak a zuhanás okozta hullámok és — cseud lett. . . . Csak a Margit-szigetről hozta a szól néha- néha arra egy ábrándos melódia szét- foszlott akkordjait . . .

Illés István.

napján ugyancsak Szatmáron rendezendő lóverseny.

* Városi közgyűlés. Hétfőn délután tartja a törvényhatósági bizottság szeptember havi rendes közgyűlését. Ezt megelőzőleg rendkívüli közgyűlés lesz, melynek tárgya a ti- szaujlaki szabadságszobor czéljára megvett földterületre vonatkozó szerződés.

Művészi est a színházban. A helybeli Férfi Dalegyesület, egyetértőleg a Szatmárvármegyei gazdasági egyesülettel, felerészben a gazdasági egylet kiállításainak javára, e hó 23-án este a városi színházban nagyszabású művészi estélyt rendez, maga a mű- sorózat igen fényesnek ígérkezik a mennyiben az egyesületi elnökség már megnyerte Kram mer Terézt a m. kir. operaház elsőrangú művésznőjét, ki három műdalt fog előadni. Maga a dalegyesület két számmal vesz részt ez estélyen, mit Erkel „Elvennélek én, csak adnának“ és Zichy „Nemo kapitány“ operájából a Rákóczi kordalt, melyhez a zene kíséretet rétháti Kövér Dezső, a helybeli honvéd zenekar karmestere írja s ugyancsak ő fogja a zenét is dirigálni. Lesz még a színtársulat két tagja által előadva egy dialog is, majd hegedű és zongorajátékok. A helyárak, tekintve a nagy kiadásokra, mérsékelve emelve lesznek, azonban az egyesület működő és pártoló tagjai elővételi és ár- kedvezményben részesülnek, ez iránt az elnökséghez leheu fordulni.

* Felhívás a Szatmáron lakó székelyekhez. Székely Fereucz, a debreczeni Székelytársaság alelnöke vasárnap délután 2 óra 20 perckor a gyorsvonattal városunkba érkezik, hogy az Iparos ifjak köre által rendezett „Székely lakodalom“ vasárnap esti előadását megtekintse. Ezt az aikalmat fel akarja használni arra is, hogy a Szatmáron lakó székelyekkel megismerkedjék. A székely-találkozó előkészítésére csütörtökön este Nyá- rády László, Pethő György, Osváth Elemér, Bőd Sándor és Ferencz Ágoston részvétele mellett tartott értekezlet elhatározta, hogy az érkező vendéget a vasútnál fogadják s kedvező idő esetén a városi kios zkban tartják a találkozót, melyre az összes szatmári székelyeket ez utón is meghívják. Este színház után, társasvacsora lesz a Pannóniában.

* A rendezési bizottság csütörtökön délelőtt Tankóczi Gyula főkapitány elnöklete alatt gyűlést tartott, melyen a helyszínén megállapította a tűzoltó örtanya telkének a Rákóczy-utca 13 sz. telek felőli határvonalát.

* A gazd szakbizottság csütörtökön délután ülést tartott Kőrösmezei Antal főjegyző elnöklete alatt. — A szakbizottság először Dobray Endre számtiszt kérelmét tárgyalta s javasolta a tanácsnak, hogy folyamodónak a Báthy Sándor elhalt földadó nyilvántartó javadalmát utalja ki s a pályázatot a Dobray Endre javadalmára hirdesse meg. Ezután megállapította a bizottság a téli legeltetési dijakat, majd az adóbecsüsök, hetesek, utcaseprők és fertőtlenítő szolgák drágasági pótlók iránti kérelmét tárgyalta, melyot pártoló javaslattal terjesztett a városi tanács elé.

* Beküldetett. Tekintetes Szerkesztő Ur! A „Szamos“-ban olvasott „Harc a pálinka ellen“ ez. cikkre kérem az alábbi észrevételemnek helyt adni. Az én szerény nézetem szerint a leghelyesebb volna, ha a harc a korcsma ellen volna megoldható, vagyis megindítható. A korcsmatulaj- donosok minden sarkat, minden nagyobb forgalmú területet maguknak foglalnak le, vagy jobbmódu gazdák közé fészkelik magukat s igy vannak a bolti poharazások is, hol az asszonyokat és a cselédeket szoktatják a nagymértékű pálinkafogyasztásra és részegségre. De milyen pálinkát mérnek ! Raffinált szeszből készült szilva, törköly, égetett bor, seprő stb. pálinkát házasítanak ezek. 75 százalékkal kevesebb korcsmában s a 25 százalék korcsmában is csak lepecsételt üvegekben kellene tiszta, jó pálinkát árusítani s ezt is ellenőrzéssel.

Budapest, Pereszlényi Pál.

6 Külföldi tanulmányút. Á vall. és közokt. miniszter a budapesti tud. egyetem jogikarának előterjesztésére