Szamos, 1905. augusztus (37. évfolyam, 62-70. szám)

1905-08-17 / 66. szám

XXXVII. évfolyam. Szatmár, 1905. augusztus hó 17. (csütörtök) mm 13 IKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. 66-ik szám. Előfizetési ár: Kgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Városi közgyűlés. Viharos közgyűlése volt hétfőn délután a városi törvényhatósági bizottságnak, melynek komoly mél­tóságát és nyugalmát dr. Kelemen Samu bizottsági tag interpellációja kavarta fel. Az interpelláció iránt, mely a napirend előtt olvastatott fel, nagy volt az érdeklődés, a többi tár­gyak azonban, dacára, hogy jóval fontosabb ügyek voltak, kevésbé érdekelték a városatyákat, kik miután a szavazást megejtették arra, hogy a rendes közgyülésen-e, vagy 15 napra kitűzendő rendkí­vüli közgyűlésen adja meg a ta­nács a választ, nagyrészt elhagy­ták a közgyűlési termet. Különben nem volt kár, hogy polgári foglalkozásukat egy órára otthagyva, feljöttek érdeklődni, mert a polgármester nehány meg­jegyzéséből, mit az interpelláció szóbeli indokolására tett, sokat megtudhattak, amiről a nagy ha­zafias fellángolásban elfeledkeztek s ami az elfogultakat lefegyverezte és a szenvedélyeket lecsilapitotta. A közgyűlés lefolyásáról a kö­vetkezőkben számolunk be : Havi jelentés. A közgyűlés megnyitása és a hitelesítő küldöttség kirendelése után felolvastatott Pap Géza pol­gármester havi jelentése intézke­Egy évforduló. Nyári szabadságidőmet két évvel ezelőtt egyjóhirü olaszországi fürdő­ben töltöttem; a saison csúcspontján érkeztem oda, ahol nyomban lakást béreltem a fürdőszállodában és meg­tettem a kellő intézkedést a kiszol­gálásra vonatkozólag. Gyönyörű időnk volt, korán reggel nagyobb sétákat tettünk. Egy szép napon, midőn a pálmaligetben egye­dül bolyongtam, egy igen érdekes ifjú pár közeledett felém, a férfi a természettől azon jellemző arcok egyi­két nyerte, melyek eltörülhetetlen be­nyomást hagynak maguk után, aki bár csak egyszer is látta. A nő sovány, összeaszott teremtés volt; koromfekete haja szálakban ár­nyékolta be száraz homlokát, le lehe­tett olvasni sápadt s beesett arcáról, hogy közel van a pusztuláshoz, ifjan, anélkül, hogy megismerhette volna, mi az élet. Sétámat elvégezve reggelihez ültem s átnéztem a lapokat. Egyszerre csak megláttam közvetlen mellettem azt a rokonszenves ifjú párt, mely annyira felkölté az érdeklődésemet. Figyeltem dóséin^,*"*» törvényhatóság álla­potból. ' A jelentés megemlékezik a villamtelep újjáépítése ügyében az utóbbi rendkívüli közgyűlés óta tett intézkedésekről, a gépberen­dezésről s a házilag előállítandó felépítményekre vonatkozó árlejtés meghirdetéséről. Azután előadta, hogy a tanács lépeseket tett egy állami gyermekmenhelynek váro­sunkba helyezése iránt. Első interpelláció. Ez egészen békés természetű volt, mert csak iparosaink érde­keiről volt szó, akik az államvasuti internátus felszereléseire nézve meg­tartott versenytárgyaláson mellőz- tettek azon Ígéretek dacára, hogy a város áldozatainak viszonzásául, a munkálatoknál és felszerelések­nél a helyi ipar érdekei nemcsak kellő figyelemben részesülnek, de egyenlő körülmények között szat­mári iparosoké lesz az elsőség. Dr. Farkas Antalnak ezen interpel­lációjára a polgármester nyomban megadta a megnyugtató választ mely szerint az államvasuti inter- nátushoz szükséges felszerelési és ruházati cikkeket elsősorban hely­beli vállalkozóknak kínálták fel, de akkor nem fogadták el, ennél­fogva a debreczeni üzletvezetőség nyilvános árlejtést hirdetett, mely­ből senki sem volt kizárva. De amennyiben valamelyes mellőzés mégis előfordult volna, szives kész­őket egy ideig, gyöngéd bizalmasság­gal fogták egymás kezét, mint két gyermek, pillantásaik, mosolyuk által beszéltek egymással, oly gyöngéden, amint emberi hang nem képes be­szólni. De mosolyuk rövid ideig tar­tott és midőn elenyészett, nem ha­gyott hátra egyéb nyomot a fájda­lomnál. A többi vendégek legnagyobb ré­szére szintén észrevehető benyomást tett az ifjú pár. Valamennyinek ar­cáról e legélénkebb rokonszenvet le­hetett leolvasni. — Kik ezek? — kérdeztem egy úriembertől, ki, mint láttam, barát­ságosan üdvözlé őket. — A férfi Bajzafi Elemér szobrász a magyar fővárosból, a szegény nő pedig aki mellette ül, a felesége, — csak három hónapos asszony, de valószínűleg a negyediket már nem éri meg. — Ah, azt hiszi ön uram ? — Nézze meg őt jól és g/öződjók meg, hogy nincs helye az illúziónak. E nő mellében a tüdővész pusztít. Ugyanaz nap délután a vízesésnél találtam az ifjú párt, kik egy pádon ülve nézték a habtorlódást, ami ott séggel tesz eleget azon felhívásnak, hogy a helyi ipar érdekeit hatha­tósan megvédi s ezúttal tájékozást szerez az ügy mibenállásáról. Második interpelláció. Ez volt a súlyosabb, mely nagy tiszteletlenséggel vádolja a városi tanácsot s polgármestert a nemzeti ellenállás kérdésében hozott közgyü lésihatározatnakönkényü módosítása és azonnali végrehajtásának elmu­lasztása miatt. Az interpellációt dr. Kelemen Samu igen tendenciózus, kihívó és bántó modorban indo­kolta meg, amelyre találóbb fele­let nem is lehetett volna, mint az a nehány észrevétel, mit a polgár- mester nagy lelki nyugalommal és mérséklettel tett az indokolásra. Nem egy van, — úgymond, — a városi tisztikarban, kinek ősei is e várost s a hazát szolgálták éle­tükkel, vérükkel s akik egyetlen cselekedetükkel talán negyobb hasz­nára voltak a városnak, mint né­melyek, kik most ettől a tisztikar­tól kérik számon a hazafiságot. Az ő atyja, úgymond, az első volt, aki elhagyta polgármesteri székét, midőn a város és a haza érdekei kívánták és vele együtt harcoltak a nemzeti ügyért mindnyájan, kik hivatalukat, házukat, családjukat elhagyva, tettekkel bizonyították és vérrel pecsételték meg azt a hazafiságot, melyet utódaiktól meg­tagadnak. Ne csináljunk monopó­lebeg az omlás felszínén és olyan a nap sugaraitól, mint egy óriási olvadó gyémánt. Azaz, hogy csak az asszony nézi önfeledt merengéssel, a férfi tekin­tete ellenben odatapad a nő alakjá­hoz, a nő ekkor sápadt fejét férje vállára hajtá, ez pedig gyöngéden magához vonta őt, fekete haját simo­gatta és megcsókolta halvány hom­lokát, miközben a nő elaludt. Néhány perc múlva a legm9ghatóbb bizalommal fordulva hozzám, beszélni kezdett velem, mintha régi ismerősök lettünk volna, mintha szerencsétlen­ségét ismerném és fájdalmában osz­toznám s néhány vigasztaló szóval tartoztam volna neki. A szegény ember igy szólt hozzám : — Alszik, fel sem fog ébredni és nem fog többé szenvedni. Nézze csak, mikor alszik, arca szépen kipirul . . . ön is nagyon veszélyesnek tartja betegségét, nemde ? E váratlan kérdés nagyon megle­pett, de még inkább azon aggódó arckifejezés, mellyel válaszomat várni látszott. Igyekeztem őt megnyugtatni. Fi­liumot a hazafiságból; az a tisztikar van olyan hazafias, mint azok közül bárki, akik hangzatos szavakkal hirdetik azt. — Ne bántsuk tehát azt a tisztikart, melynek hozzájá­rulásával jött létre a nemzeti el­lenállás kérdésében hozott egy­hangú határozat. Ne legyünk igaz­ságtalanok vele szemben s ne ke­ressünk szántszándékkal roszhisze- müséget benne. Kijelenti továbbá a polgármester, hogy ő a kormány­tól semmiféle megbízást nem fo­gadott el és nem is fog elfogadni. A közgyűlés aztán szótöbbség­gel elhatározta, hogy 15 napra rendkívüli közgyűlést tűz ki a tanács válaszának előterjesztésére. Tanácsi előterjesztések. Fejérváry miniszterelnöknek a törvényhatóságokhoz intézett in- telmi szózata a polgármester in­dítványára olvasatlanul irattárba tétetett. A villamtelep újjáépítésére felveendő 450,000 koronás kölcsön ügyében közgyűlés megbízta a tanácsot, hogy az e tárgyban már régebben hozott és jóváhagyott közgyűlési határozat értelmében járjon el s a kölcsön-kötvényt és törlesztési tervet annak idején mu­tassa be. Héti Lajos telekmegosz­tás iránti kérelmének a közgyűlés helyt adott. Gazd. szakbizottsági javaslatok. Lapunk múlt csütörtöki számá­ban részletesen közöltük a gazda­gyelmeztettem, hogy az alvó léleg­zete csöndes és szabályos. Nem felelt, hanem megszoritá ke­zemet és el sem bocsátotta nehány percig. Végre leírhatatlan fájdalmas kife­jezéssel nézett a szegény betegre és igy szólt: — Nem, az lehetetlen! Nem halhat meg az, akit úgy szeretek, mint ón téged, szegény Olgám! Meg vagyok győződve, ha tőlem, mitől az Ég óv­jon meg, a halál elragadna, engem is kórlelhetlenül magával vinne rövid idő alatt, vagy pedig képes lennék őt feltámasztani... E szavak úgy hatottak reám, mint egy gyászos jóslat. S most is, midőn eszembe jut, babonás félelmet érzek, mert a szegény szobrász élete csaku­gyan úgy végződött, amint akkor megjövendölte. Este 7 óra felé járt az idő, mikor elhagyták a padot és lassú léptekkel közeledtek lakásukhoz. A zöld hal­mokról az élet langyos lehelesót hozta az esti szellő, az égboltozaton apró bárányfeUők úszkáltak, a láthatáron pedig pirosas fényt terjesztett a leál­dozó nap. A természet bánatos hal« Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolesóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Figyelmeztetés. Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő színes nyári áruk gyári áron alul is beszerezhetők ----- .......

Next

/
Thumbnails
Contents