Szamos, 1905. augusztus (37. évfolyam, 62-70. szám)

1905-08-03 / 62. szám

XXXVH. évfolyam.

Á:

/ 90-ma 4

í- . /v*

? <k m 4

: .’5 V- \„

•• í*

v,;y

Szatmftr, 1905. augusztus hó 3, csütörtök

SZAMOS

i

62-ik szám.

POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP.

MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

Előfizetési ár:

Kgéez évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor

Egyes szám ára 10 fillér.

SZERKESZTŐSÉG ée, KIADÓHIVATAL: Réköczy-utcze 9. sz. Telefon: 107.

tífirdfcnj.t-imi dijak Szatrearoo, r lap kiadóhivatalában fUeiendók

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér.

Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér.

Drámák.

A megrendítő öngyilkosságoknak, a szivetrázó szerelmi drámáknak, hogy úgy mondjam, szezonjaik szoktak lenni. — Mintha járvány- bacilusok áradnának az oly véres eseményekből, melyeket szárnyára kap a hir és soktéleképen, érzelmesen, szenzációsan kommentál a napisajtó.

Amikor ezeknek az öngyilkosságoknak, kettős szerelmi drámáknak psychologiáját vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy egy nagy és íontos momentumban mindegyik megegyezik. Ez a momentum az, hogy a drámák hősei, akár fiatalok, akár vének, belecsömörlöttek az életbe. Letargia-spleen fogja el azokat, akik még alig lépték túl a 20—30 óvet, akikre még annyi öröm, élvezet és boldogság várna, ha lenne bennük kitartás, hogy keresztül tudjanak gázolni a jelen bajain. De ez a kitartás, ez az energia nincs meg bennük.

Holott maga az élet talán soha nem nyújtott annyi élvezetet a fiatal embereknek, mint most. Az a társadalom, amely nem küzd a

nyomorral, inkább a szórakozásra van berendezve, mint komoly dolgokra. A jelszó az, hogy mennél vigabban kel! keresztül futnunk ezen az életen, amely úgyis oly nagyon rövid s úgy is okvetlenül a temetőbe vezet. Az erkölcstelen római császárságok idejében volt csak példa arra a mohó élvezetvágyra, amely a mai kultur- emberiséget jellemzi. S természetes, hogy ugyanezen okból az erkölcsök is felette meglazultak e modern társadalomban.

Ez a lazulás elsősorban a lelkek energiájának pusztulásában nyilvánul. Mind kevesebb lesz a törhetlen akaratú, szívós kitartásu ember. Az élettel való küzdéshez nem igen érez kedvet s vágyat az a mai iíju, aki lépten-nyomon azzal az életelvvel találkozik, hogy csak egy dolog van, -'mi az életet becsessé teszi s ez az, hogy „jól mulatni.“ Mulatni, szórakozni, szeretkezni: ez a jelszava nagynak és kicsinynek, szegénynek és gazdagnak s a tömegek gépszerüen végzik e) munkájukat, tisztán csak azért, mert csak a munka bére teszi nekik lehetővé azt, hogy

mulathassanak. A holnappal nem sokat törődnek. Jöjjön, aminek jönni kell, mert hiszen valahogyan csak lesz !

Nem bohémia ez, hanem ledér- ség, mely fundamentuma a társadalom számos bűnének és bajának. Ez a ledréség kiöli a lelkek energiáját s mikor látják, hogy a sors úgy lordult, hogy a megszokott gondtalan életüket nem folytathatják, hogy vágyaik nem mehetnek teljesedésbe, mint valami megunt cifra rongyot, eldobják ma guktól az életet.

Különösen áll ez a szerelmi drámákra. Emberek, kik ilju vérük melegével vágyódnak egymás után, mihelyt beborul felettük a láthatár ó akadályok merülnek fel, egykettőre elszánják magukat az utolsó ’epésre. Ha megbecsülnék, ha sze- v.'tnék az. életet, ezt a legfőbb, javát az embernek, nyilván nem tennék ezt. De manapság, mire az ifjúság elér egy bizonyos kort, fenékig üríti az élvezetek kelyhét s az élet korántsem bir előtte azzal az ingerrel, amely a régi energikus fiatalságot jellemezte. Arra nem gondolnak, hogy más, nemesebb hivatása is van az életnek, mint a mulatás és élvezet. Hogy munka, alkotás, a felebarátaiért való cselekvés a becsületes célja a földön való életnek. Erre nem gondolnak, csak arra, hogy ezután roszabbul lesz, mint eddig volt s az élet már nem nyújthat nekik annyi boldogságot, amely felérne' az érte való szenvedéssel.

A íaj puhulását, elkorcsosodását ezek a drámák bizonyítják legjobban. Jellem és akaraterő nélkül nő fel ez a fiatalság, kibontott vitorlákkal száguld az élvezetek tengerén s ha vihar jő, nincsen ereje ahkoz, hogy megküzdjön vele.

A mai paedagógiának egyik legderekabb feladata, hogy az élet megbecsülésére oktassa a tiutalsá- got és edze a lélek energiáját, amely nélkül a legkiválóbb tehetség srím tudja magát megbecsülni.

Egyesületi életünk!

Klubbok, kaszinók, körök és egyletek tekintélyes számban vaunak már nálunk is, de ez a szám még mindig kicsiny arra, hogy jelentékeny szerepet játszón a mi társadalmi életünkben. Pedig a kor tanulságai azt köveKödképek.

Irta : Kőhalmi Béla.

Álom.

Rásky István komoly törekvő fiatal ember. Csak a jövő kérdései erős, súlyos, tudományos problémák foglalkoztatják. A nyegle gyönyörűség pislogni sem mer feléje. Szép külsejű fin amilyen a lelke. Az ilyen vonzó szép arczhoz derűs tiszta lélekhez, agy illik a szerelem és Rásky István szerelmes, avval a fátyolos szűzi szerelemmel, amilyen csak a Rásky Istvánok lelkének lehet a sajátja, szeret egy kis serdülő székely lánykát s annak a piczi székely nómbernek félistene Rásky István.

Rásky István nem néz gyönjmrök után, de gyerekes szeretettel el-eláb- rándozik. Épen mint az a kis lány odalent. Olyankor egy erőtől duzzadó fiatal lélek terve, ábrándja ölelkezik össze egy székely kislány tudatlan, álmatag vágyakozásával. — Egyszer valami ledér könyv akadt kezébe. Festett, csábitó, pongyolás nőalak volt a czimlapján, a belsejéből meg mintha a kéjnek, gyönyörnek izgató lehellete párólgott volna feléje. A kíváncsiság az örök tudni vágyás sarkalta gyötörte és olvasni kezdte. Belemélyedt, ott lepte meg az álom,

a betűk vibráló hadserege előtt. — Elaludt és gyötrődve, nyűgös izgalomban azt álmodta, bogy menyasz- szonya, az a piczi székely lányka, ott fekszik előtte, megtépve, csapzot- tan, bűnös nászi ágyon, letörve, meggyalázva.

Az óra.

A szobában színtelen félhomály van. öreg, fehórhaju házaspár ül omló, szürke kereveten. Két karjuk egybefonódott.

— Emlékszel apus, ötven év előtt atyád egy nagy láda rózsát küldött nekünk és mi beborítottuk kocsinkat telidesteli, illatos, hamvas rózsával s úgy hajigáltunk belőle, a kiváncsi, az örömrivalgó nép közé.

— Emlékszel apus, ősz hajú aggastyán pap tette össze remegő kezünket, az a szelíd arczu öreg pap, és mégis az ö nyugalmas öregsége oly szépen hozzá illett a mi nyugta lan, pompázó fiatalságunkhoz !

— Emlékszel apus, aztán útra keltünk s egy szép napon a tengeren ébredtünk fel, útban Palermo felé. Akkor hajnal volt, most sötétlő alkony !

— Emlékszem, szólt a férfi s a fali óra mély, érczes kondulással szólt bele a beszélgetésbe.

— Tik-tak.

— Apus, szólt a nő, milyeu gyönge, milyen félénk hangja van a fali óránknak, hallgasd csak, pedig egykor, hogy zengett, hangos volt tőle a ház.

S az óra tovább ketyegett.

— Tik-tak.

Mintha belőle az örök ige beszélt volna : Tik-tak. Ti vagytok csak változók, emberek, az ón beszédem egyforma mindig, mindörökké.

Az udvari bolond, meg az udvari próféta.

Unalom ország királyának, Nagy Ásító királynak udvarában. Rikkantó volt az udvari bolond, és Jorik az udvari próféta.

Nagyásitó király minden reggel kukoritó hajnalban napi parancsot ad ki. Azontúl estig egy ülőhelyében a tróntermébeu ásítozik. Az volt pedig a legújabb parancsban, hogy Jorik az udvari poéta szerelmes verset Írjon. Uj legyen, de szerelem is legyen benne Jórik nagy busán ült le a trónterem túlsó sarkába s hol az egyik, hol a másik könyökét változ- gatva, bozontos fejével látszott elfoglalva lenni.

Rikkantó az udvari bolond ez alatt az ablakon bámult ki, merengve nézte az ívben hajló égboltot,,, valami oly csodás szelid bánat ült ki az arczára, hogy szinte megüvegesedett tőle a szeme.

Mi bajod Rikkantó? Kérdezte Nagyásitó király.

— A szerelem ! Felelt sóhajtva az udvaribolond s gyerekes örömmel, szelid derűvel gyönyörködve abban amit mond, — beszélt Nagyásitó királynak Rikkantó az udvariboloud, egy hamvasfürtü pásztorlányról, aki ott messze a Nagy Topoly árnyékában őrzi dalolva nevetve a Semmittevő berczeg ezüstös nyáját. — Az egyedüli, aki dalolni, kaczagni tud unalom országában. És ajkáról csak úgy ömlött, áradt a dicsérő beszéd és Nagyásitó király merengve hallgatta. Aztán Jorik felé vetette tekintetét s abban a pillanatban hangos kaczagásban tört ki. A poéta haja felvolt borzolva, homlokáról patakzott az izzadtság s fejét úgy dobálta egyik kezéből a másikba, mintha forró to - jás lett volna.

Másnap reggel, kukuritó hajualban az jött parancsban, hogy Jorik az udvari poéta lesz az udvari bolond, Rikkantó a bolond pedig az udvari poéta.

Róth Fülöp kárlsbádi ezipór aktárat

ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást.

Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.

i

i

a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipŐk valódi Schervaux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. -----