Szamos, 1905. augusztus (37. évfolyam, 62-70. szám)

1905-08-03 / 62. szám

2-ik oldat SZAMOS 62. szár». telik, hogy ezek a társadalmi egye­sületek minél nagyobb számban le­gyenek s környezetükben minél na- gjmbb befolyást gyakoroljanak. A mai kor jelszava : a közös czélo- kórt való tömörülés. Minden városban és minden faluban nóprétegek élnek, amelyeknek hasznára válik, ha egye­sült erővel törekednek a közös célt elérni. Az már regi dolog, hogy az egyes, a magára utalt ember manapság hasztalan küzd olyan áramlatok és törekvések ellen, amelyek akár a megszokás, akár a tömeg által befo­gadtattak. Az egyes ember hasztalan próbálkozik anyagi ekzisztenciáját biztosítani ol.an utón, amelyen a gazdagabbak a? erősebbek járnak. Angliában s később Németországban már régóta felismerték az egyesült erővel való törekvésük szükségességét s a törzsasztaltól kezdve egész a mágnások klubjáig számlálhatatlan egyesületben, körben, szövetkezetben tömörülnek az egyes nóprétegek, hogy közös anyagi és erkölcsi célokat ér­jenek el. Nálunk Magyarországon még mesz- sze vagyunk attól, hogy a polgárság az egyesület révén tényleges ered­ményeket tudjon elérni. Tanuljunk tőlük és fejlesszük min­den erőnkből kaszinóinkat, klubjainkat, olvasó-köreinket és egyleteinket, mert manapság csakis ezek a helyes és megfelelő bázisai annak, hogy egye sült erővel közös czólokat érhessünk el. S miután hasonló intézmény ez idő szerint még felette kevés van nálunk, alapítsunk újakat, minél többet. A mi már meglevő hasonló intéz­ményeink két nagy alaphibában szen­vednek. Az egyik az, hogy egy nagy részük politikai czélokat szolgál. Vannak liberális kaszinóink és hatho- likus köreink, ifjúsági önkópző köre­ink és katholikus legényegyleteink, zsidónőegyleteink és keresztény höl­gyek egyesületei, szocziálista, nép­párti és kormánypárti földmiveá kö­reink stb. 8tb. Természetes, hogy ezekben az egyesületekben s körökben nem fejlődhetik ki az a szellem, amely a tagokat közös anyagi és erköcsi célok elérésére ösztönzi. Az ilyenek­nek vezetői legnagyobbrészt szereplő, vagy szerepelni akaró politikusok, akiknek vagy a mandátum a vég­célja, vagy a szerepelni akarás. S ez az oka annak hogy ezek a körök ahelyett, hogy egymással karöltve dolgoznának, egymással inkább riva­lizálnak s inkább a forma kedvéért, mint szükségből hóbe hóba a jóté­konyság gyér fügefalevelével takar gatják tartalmatlan voltukat. Az ilyen társadalmi egyesületek csakis úgy tudnak a társadalomnak hasznára válni, ha első sorban nem politizálnak, ha egymással karöltve dolgoznak s a tagok anyagi jólétének emelését tart­ják szem előtt. A békés együttműkö­désnek megölő betűje a politika, mert szenvedelmek, egyéni hiúságok lesz­nek úrrá a kedélyek felett s egyes emberek a vezetők érdekét, hiúságát szolgálják s emellett a felekezeti és társadalmi békét ássák alá. A másik föhibája a mi társadalmi egyesületeink, klubbjainknak, köre­inknek stb. az, hogy a politikán kivül kizárólag mulatságok redezésével fog­lalkoznak. A legtöbb ilyen körhelyiség egész esztendőn keresztül — nehány vasánap kivételével — kong az üres­ségtől, élet csak farsang idején van bennük, amikor rohamos egymásután­ban követik egymást a tánczmulat- ságok és „műkedvelői előadások“. Czólszerütlen és erkölcsi tartalom nélkül való a mi egyesületei életünk, nagy hátránya társadalmunk fejlődési képességének. HÍRROVAT. * Anyakönyvi kinevezések. A m. kir. belügyminiszter Magyar Endre körjegyzőt a fábiánházai, Gózsa Já­nost a nyirmegyesi és Sziics Andrást a nyirvasvári anyakönyvi kerületbe anyakönyv vezetőkul nevezte ki. * Esküvő. Joó Sándor helybeli fia­tal kelmefestő iparos, a múlt l ó 30- án esküdött örök hűséget Aib Gusz­táv leányának Ilonának. * Gyászhir. Regóczi Sándor hely­beli ev. ref. főgimn. tanárt és nejét su lyos bánat érte, apósa Juhász József géberjéni ev. ref. lelkész életének 75 évében elhunyt, e hó 1-ón. Alig pár héttel vesztette el az elhunyt egyik fiát, kinek halálát anyira szivére vette, hogy csakhamar a sírba kö­vette szeretett gyermekét. Az elhuny­tat nagy kiterjedésű család gyászolja. * Villamtelep rokonstrukciója, ismét egy lépéssel közeledett a meg­oldás felé. A villamvilágitási szak- bizottság hétfőn délután tartott ülé­sében elfogadta a magyar Siemens és Schuckert müvek r. t. ajánlatát s az ezen céggel kötendő szer ződés terve­zetét. Javasolta továbbá a bizottság, hogy a tanács kösse m9g a szerződést s azt egy rövid határidőre kitűzendő rendkívüli közgyűlés elé terjessze elfogadás és jóváhagyás végett. A városi tanács keddi üléséből felhívta a pályanyertes czéget, hogy teljes meghatalmazással ellátott képviselőjét a szerződés megkötés- végett küldje le, egyszersmint megkereste a polgár- mestert, hogy a rendkívüli közgyűlést e hó 8-ikára tűzze ki. * Magyar név. Weisz Juliánná kapnikbányai lakosnő, vezeték nevét belügyminiszteri engedélyei „Virá­nyiéra változtatta. * Jóváhagyás. A honvédelmi mi­niszter a nagyáradi m. kir. honvéd hadapród iskolánál megüresedett Szat- már-városi alapítványi helyre vonat­kozólag a városi tanács által eszkö­zölt jelölést jóváhagyta, mely szerint első helyen Litteczky Lajos, második helyen Fekésházy István és harmadik helyen Varga Géza jelöltetett. * Az ipartestület ügye. Még a múlt évben Szabó Balázs és társai képesített iparosok, kérelemmel for­dultak a rendőrfőkapitányhoz, mint I. fóku iparhatósághoz, hogy tegye meg a lépéseket az ipartestület lé.e sitése érdekóban. Nem akarunk itt ismét hosszabban foglalkozni ezen intézmény fontosságával és üdvös voltával, amennyiben már erről gyak­ran esett szó. csupán a megkisérlelt létesítés eredménytelenségéről számol­hatunk be. Megtört minden próbál­kozás a vaskalaposság és a bizalmat­lansággal szemben. Igazán szógyelheti magát Szatmár város iparos osztálya, hogy azt amit más kisebb kevósbbé fejlődött városok, megértve a szövet­kezés szellemében rejlő erőt, elérni- tudtak, nálunk keresztül nem vihető, mert csak panaszkodni tudnak, de ha tettről van szó, mindjárt, ha saját érdekükben is bizalmatlanul vissza­húzódnak. Körülbelül 1000 iparoi közül nagy rábeszéléssel, mintegy 271-en szavaztak csupán az ipartes tület létesítése mellett, úgy bogy ezek alapján az I-ső fokú iparhatóság ta­nácsosnak látta a megnyilatkozott bizalmatlansággal szemben a megala­kítást mellőzni^ mindaddig mig jön egy uj generáczió, mely meg fogja érteni az egyesülés nagy erejét. * Beküldetett. Az a körülmény, hogy az Árpád-utcza épületekben szépen fejlődik, továbbá, hogy ezen utczának drága pénzen gyönyörű mű­utat készítettek és végül, hogy gaz­dasági tanácsosunk ügyszeretete foly­tán kétoldalt fákkal ültették be, nyújt nekünk mai felszólámlásunkban alkal­mat arra, hogy az illetékes hatóság figyelmét egy oly körülményre hivjuk fel, a mely ezen sétautnak predesz­tinált szép utczánk külső kinézésót erősen veszélyezteti. Ezen utczában tudni illik szárazság idején valóságos portenger van, mig esőzések alkalmá­val a nagy sártól alig lehet benne közlekedni és ez mind csak annak köszönhető, hogy különféle jármüve­ink tisztelt kocsisai a keramit helyett a kényelmet keresve majdnem kivétel nélkül mind oldalt hajtanak, a mivel nemcsak a fent idézett állapotok elő­idézői, de folytonosan rongálják is a kétoldalt ültetett fákat és ezek fejlő­dését erősen hátráltatják. A hatóság figyelmét ezen szomorú viszonyokra sürgősen hívjuk fel ás reméljük, hogy rövidesen utat és módot fog ta­lálni arra, hogy az ezen állapotot előidéző kocsisokat alaposan megrend- szabálvozza, a mi a legalkalmasab ban úgy volna elérhető, hogy a Szé- esóayi és Rákóczi utczáknak az Ár­pád utczát érintő végénél a két ott posztoló rendőr ügyeljen fel arra, hogy a kocsisok csak a keramitoa hajtsanak és azokat, a kik oldalt haj­tanak megfelelő pénzbírsággal bűn tessék meg. Több Árpád-utczai lakó. * A dalegyesület zeneiskolájának értesítője a napokban hagyta el a sajtót. A gondosan egybeállitott ér­tesítőt Pataki Lajos igazgató közli, aki a nagy és kis fólhangokról írott tartalmas, szép értekezésének előre­bocsátása után megírja az iskolai év történetét, azután az iskola vezető­ségének szervezetéről s a tanári kar­ról emlékezik meg. Az értesítő többi része a növendékek érdemsorozatával s a jövő évre tudnivalókkal foglalko­zik. Az értesítő első tekintetre is meggyőz mindenkit a zeneiskola fej­lettségéről. A különféle szakokra be­iratkozott növendékek száma 231-re emelkedett s néhány kivételével si­kerrel végezték az évet. Valóban örvendetes jeleusóg, hogy a zenei élet tekintetében igen hátramaradt városunkban ez az intézmény ily gyorsan föllendült. Az a nemzedék, mely ebből az iskolából kikerül, bi­zonyosan felfogja rázni a közönséget mélységes közönyéből, melyet a zeue iránt tanúsított * Szabó iparos tanfolyam. Sajnos a legutóbb megtartott szabó iparos szaktanfolyam korántsem sikerült úgy, mint azt várui lehetett volna. Ezen körülmény csakis a helybeli szabó iparosok rószvótlenségón múlt, amen­nyiben nem nagyon törődtek az egész üggyel, pedig a tanfolyamon eiöadot tak bizonnyári miudannyiok hasznára vált volna. Épen ezért csak méltó elismerés illeti azon tiz szabó iparost kik félre téve minden gáncsot, min den előítéletei örömmel siettek a tan­folyamon részt venni s az ott látot­tak és tanultakat bizonyára tudják szakmájokban értékesíteni is. A tiz szabó iparos névsora a következő : Kiss Árpád, Puskás Gyula, Bilakovics Mihály, Klein Márton, Klein és Tsa czóg, Hudák Pál, Papp Zsigmond, és Derczónyi Károly. A szaktanfolyam különben a múlt hó 80-án zárult be, a mely alkalommal Csontos Mihály a tanfolyam vezetője vizsgálatot és kiállítást is rendezett. A kereskedel­mi miniszter Vikár Bélát, mig a ke­reskedelmi és iparkamara dr. Rátz La­jost küldötte ki ez alkalomból. — A helybeli iparhatóságot pedig Tankó- czi Gyula főkapitány, mint különben a szaktanfolyam létesítője képviselte, ki meleghangú szavakban üdvözölte a kiküldötteket, kérte őket, hogy ha bármikor is városunk szerencsétlen iparával találkoznak ne vonják meg szives támogatásukat ezen ügytől, majd a vizsgálatot és az ezzel kap­csolatos kiállítást nyitotta meg. Az­után a kiküldöttek mondotta« köszö­netét a helybeli iparhatóságnak azon számos támogatásáért, a mellyel a szaktanfolyam ügyét részesítette. * B. Sió Ferencz recitátor, ki városunkban is több ízben megfordult s művészetével, különösen pedig a sekszpiri alakok bemutatásával nagy szenzációt keltett, a naDokban itt időzött s innen Bikszádára utazott, ahol vidám Ó3 komoly költői müvek­ből összeállított gazdag műsorral ren­dez előadást. * Oláh Ferit derék szorgalmas czigáuyuak ismertük itthon is, de Szliácson, ahol jelenleg egész zene karával játszik, sokkal jobban megbe­csülik. Hiába, senki sem jó próféta saját hazájábau. A Zólyom-vármegyei hírlap valóságos himnuszt zeng Feri nyirettyűjéről, ami méltó büszkeség­gel tölt el bennünket, mart hiszen a messze földön kivívott elismeréssel Szatmár városának is becsületére vált. A Zólyom-vármegyei hírlap követke­zőleg irt Periről : „Vasárnapokon mi­kor a két szomszéd város, Zólyom és Beszterczebánya közönsége nagyszám­ban megy ki üzliácsra, szinte hul­lámzik sétányain a nép. A szatmári hires prímás is sokakat vonz. Azt az emelvényt, a hol a zenekar játszik, néha egész csoport állja körül. De legjobban akkor fejti ki művészetét, amikor csütörtökön és vasárnaponként a közönség vacsorához ül. Ilyenkor tudja, hogy mindenkinek a hangulata felett ö uralkodik S ezek a perczek valóban műélvezetet nyújtanak. Ten­gernyi érzés árad szót abból a száraz fából, amelybe Oláh Peri a szivét, lelkét tudja bele önteni. Szereti is a közönség s meghatva csügg hegedű­jén“. Krokodilusok a Szamosban. „Fiu­mei czápa“ fogja megjegyezni bizo­nyára olvasó közönségünk, ha sorain­kat olvassa és a gyengébb idegzetüek borzadállyal gondolnak arra, hogy ma még a hüs Szamos hullámaiban akarnak fürödni, mely élő krokodilu- sokat rejt homokos medrébe. Most azonban, daczára az ugorka saisonnak és a kacsázásoknak, bármily exotikus- nak is tüuik a merész áliitás, meg­történt dologról van szó, melyet la­punk egyik barátja közölt velünk. Úgy történt a dolog, hogy Kolozsvárt idő­zött egy állatsereg et, amelyből két nagy és 3 kisebb krokodilus e hó elején megszökött s most a Szamosban tar­tózkodnak az exotikus bestiák. La­punk egyik barátja arra utazván, látta is, amint Kucsulát község mel­lett a révnél az állatsereglet személy­zete fölfegyverkezve egy csónakon üldözte (jobban mondva kereste) a szökevényeket. — Miként a vezető monda, olyan buvóeszközökkel kere­sik a krokodilusukat, amelyek segé­lyével a legmélyebb viz fenekére is lelehet látni. — Elképzelhető milyen izgalomban tartja most a Számos- menti lakosságot ezen hir. Nekünk legalább annyi vigaszunk lehet, hogy mire idáig leúsznak vége lesz a ká­nikulának. * Aki megczimezte a saját gyász- jelentést. Tokaj mellett egy kis ta­nyán lakott néhány óv óta Pap Dá­niel volt gazdatiszt, akinek utánoz­hatatlan tréfáiról az egész ország beszél még ma is. — Szívbaja miatt húzódott vissza a társaságtól és ne­hogy háborgassák legjobb barátjának sem árulta el tartózkodási helyét. — Mindig az elmúlás felett tópelődött és bántotta az a gondolat, hogy a régi jó czimborák nem értesülnek majd haláláról. Körülbelül egy féléve bement Tokajba és kiválasztott 200 díszes gyá3zjelentési űrlapot, melye­ket unalmas óráiban megczimezgetett. A napokban egy szivgörcs váratlan halálát okozta, egyetlen cselédje pe­dig hűségesen elvitte a nyomdászhoz az előre megczimzett és felbélyegzett űrlapokat. Megesett tehát az a furcsa eset, hogy az elhunytnak saját keze Írásával adták postára a gyászjelen­tést. A vig czimborák tudták, hogy Papp beteges, de nem gyanították annak veszélyességét. Felismerték a kézírást és azt hitték, hogy Papp meggyógyult. A gyászjelentés mögött valami országos tréfát sejtettek. Be­állítottak tehát a temetésére, csengős kocsikon, a gyász minden jele nélkül. Csak a halott láttára fagyott meg ajkukon a vigság, az elhunyt pedig még akkor is mosolygott * Erdőégés. Szerdán reggel 9 óra­kor a Sár-erdőn keresztülhaladó vo­nat óriási kárnak és pusztulásnak lett okozója. A hetek óta tartó topi- kus hőségtől könnyen gyulékonynyá vált avar a kiröppent szikrától tüzet fogott és lángba borította Lázári és Mikola községek közötti mintegy 6 kilométer távolságban 160 kát. hold területen a fiatal erdőséget. A tűz a keletkezett szélben rohamosan terjed tova feltartózhatatlanul. Az erdőség Szatmár város tulajdonát képezi. A délutáni órákban katonaságot és mun­kásokat szállítottak ki a vész szín­helyére. Estére sikerült a tüzet telje­sen elfojtani, azonban a kár megha­ladja az 50 ezer koronát. A tűz színhelyén megjelent Tankóczi Gyula tűzoltóparancsnok Léber Antal főer- dész, kik személyesen is részt vettek az oltás nehéz munkájában.

Next

/
Thumbnails
Contents