Szamos, 1905. július (37. évfolyam, 53-61. szám)
1905-07-06 / 54. szám
XXXVII. évfolyam. Szatmár, 1905. julius hó 6. csütörtök 54-ik szám, SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Ä hazafiság monopóliuma. Benne vagyunk a feje tetejére állított politika kellő közepében. A koalíció az állampolgárokat két kategóriába osztja: hazafiasokra és hazafiatlanokra. Ez az osztályozás nyert kifejezést a szatmári ügyvédi kamara egyik legközelebbi ülésében is, melyben azt a kérdést vetették tel, hogy tudomásul vegyék-e az igazságügyminiszter bemutatkozó leiratát, avagy nem. S amikor 7 szóval 5 ellenében egyszerűen tudomásul vették, a többség hazafíatlanságára történt utalással a kamara egyik tagja a választmányi . tagságról azonnal lemondott, kijelentvén, hogy ilyen urakkal egy választmányban helyet nem foglal. — Az ilyenféle kijelentésnek egyáltalában nincs szándékunk valami nagyobb jelentőséget tulajdonítani; amennyiben azonban közéleti légkörünk minőségére nézve jellemző symptoma, általánosságban mégis foglalkozunk vele. Normális viszonyok között a „hazafiatlan“ szónak más a faj- sulya, mint a mostani zavaros állapotokban. Eddig súlyos és komoly oknak kellett szerepelnie, hogy valakit e jelzővel megbélyegezzünk s nem is tudunk rá esetet, hogy'közelítünk szereplő egyéniségei közül csak egy is a haza- íiatlanság vádjával könnyelműen megbólyegeztetett volna. Ma az ilyesmi a koalíció bonton-jához tartozik. A politikai tényezők két csoportra osztatnak: koalicziósokra (hazafiasok) és nem koalíciósokra (hazafiatlanok). S mivel szolgáltak reá a nem koalíciósok erre a titulusra ? Hiszen, hogy csak a fenti közeli példából induljunk ki, azok az urak, kik az igazságügyminisz téri leirat egyszerű tudomásvétele mellett szavaztak, csak nem tagadták meg multjoka*, melyet ha- zafíság szempontjából soha egy szemernyi gáncs sem illethetett ! Azt pedig csak tudják a hazafiat- lansággal bélyegző urak, hogy a jellem nem máról holnapra alakul, s igy maguk sem hihetik komolyan, hogy igaz, amit mondanak. Másutt kell tehát a dolog nyitját keresni. Ma már sok ember csak úgy tud a hazafiság fényében csillogni, ha másokat mennél jobban beárnyékolni törekszik. Ahhoz, hogy magunkat hazafiasoknak nevezhessük, szükség van hazafiatlanokra is. A természetben is az egyes jelenségek csak úgy érvényesülhetnek, ha az ellentétek mesterséges kísérleti utón felidéztetnek. — Hány olyan ember veri ilyenkor a mellét a hazaíisággal, akikkel egy órára sem szeretnénk ily szent dologban lelkiismeretet cserélni! S milyen kényelmes ezeknek a koalíciótól hitelesített bélyegzőt uton-uttélen a másképen gondolkozónak a hátára nyomni s ezeket a nemzetnek felmutogatni! Hasonló viszonyok közt bizonyos tünetek ismétlődni szoktak. Hogy hazai történelmünknek csak két óriási alakjára hivatkozzunk : Nem láttuk-e az országban a két tábort, melyeknek egyike Kossuth Lajost, a másika Széchenyi Istvánt nevezte hazafiat- lannak ? Pedig ma már az iskolás gyerek is tudja, hogy mindkét férfiú ellentétes politikai iránya a hazafiasság majdnem utolérhetetlen mély forrásából táplálkozott. Ma a hazafiallanság bélyege azoknak az állampolgároknak jár ki, akik azt mondják, hogy egy különben nagyon tiszteletreméltó, nagyon jogos kívánságért: a magyar kommandó azonnali leküzdéséért, (amit egyébként rövid időn belül úgy sem lehetne a gyakorlatba átvinni) nem érdemes felborítani az alkotmányt, háborúságba keverni a nemzetet királyával, tönkretenni az állam financiáit 6 s majdan az országét is, mely az állam jólététől várja a magáét. Az úgynevezett hazafiatlanok azt a kérdést vetik fel; szabad-e valamely vívmánynak több áldozattal járnia, mint amennyivel a nemzetet kárpótolni tudja ? Oda lehet-e lökni az esetlegek áldozatának a parlamentárizmust, a rendezett pénzügyi viszonyokat, a közgazdasági fejlődés alapíöltételeit, a tovább haladás munkaidejét? Elismerjük, hogy ezeket a kérdéseket épen igy kellene mérlegelni oda fent is. — A megoldást azonban mégis csak attól a féltől kell várni, amelyiknek érzékenyebb a lelkiismerete s ha vannak még tekintélyes számban olyanok, akik az óriási romlásokat szemlélve, a kibontakozást a maguk lelkiismeretének érzékenységében keresik, azokat hazafiatlansággal vádolni sem nem igazságos, sem nem hazafias dolog. Mert ez nem egyéb, mint a hazafiság monopóliuma. Á viziutak és a gabonakereskedelem. Az Egyesült-Államok gazdasági életének példátlan fellendülését talán elsősorban a rendkívül fejlett vizi- utaknak köszönhetik Mig a mi egyetlen kikötőnknek Fiúménak az anyaRövid hírek. i. (Tibor esküje.) Apám ! Még egyszer szólok hozzád az életben! Azt se tudom, hogy élsz-e vagy meghaltál, csak azt tudom, hogy nincs szived, különben a világ végéről is megóreznéd fojtó kínomat ! Szeretett apám, legyen e levél a szemfödeled ! De ha van még erő a karodba, ne nyújtsd fenyegetve az égre, hanem esdekelve kulcsold össze : imádkozzál egyszer értem és Tiborért! Nem is tudtad, hogy már rég csak az övé vagyok ? Azt hiszed ugy-e, hogy forró vérem még mindig ajkamra csergedez s mámoros ifjú italgőzös leheletével szikkasztja párolgó testemet ? Oh ! nem szívom már véres ajakkal a gyönyört s az erős férfi nedves szemében nem látom többé a kéj ördögét incselegni ! Ez nagyon rövid ideig tartott ! Talán egy évig se. De ne hidd, hogy ez idő alatt szerettem valakit! Zsarnok voltam, mindenkiben szenvedélyes vágyaim rabszolgáját láttam s sphynxként csókoltam kiszemelt áldozatomat . . . Lassanként elült a féktelen viharzás ! Elkezdtem gondolkodni ! Úgy fájt, hogy minden utolsó lárva is azt hitte, hogy joga van engem boldogítani ! Olykor sírtam is, sokat is sírtam ! Ott dorbózoltam velük, éhesen mosolyogtak rám, zavart szemükből izzó tűz hatolt a lelkembe s perzselt, leperzselt onnan minden virágot ! Mit tudod te azt ? Te is mindig csak férfi voltál, de nem apa, hogy értem jöttél volna a poklok fenekébe, pedig jártál már te is ott ! Jó, hogy nem láttalak már nyolcz éve, mert igy távolból utálni se tudlak, pedig undorodom minden férfitől ! Nagyon ! Tele vagytok szennye], melyből irtó, halálos gáz fakad ! Mind, mind rám leheltétek, pedig társaságtokban oly sok a nő, kinek édes illat e bűz, mely engem elhervasztott !. .. Aztán már nem is sírtam, többet sohase sírtam ! Fásultan tengődtem s rajongtam, ha a külsőségekben mindenkit megelőzhettem s valakiben is elnyomott irigységet kelthettem ! A Judás-pónzt se vágtam a vigyorgó szemébe ! . . . Ekkor találkoztam veled! Tibor ! Mint tavaszi napsugár az első ibolyát, forró csókkal halmoztam márvány hideg arczodat ! Erembe üjra felpezsdült a vér ! Mindig sápadt voltál, akár a halál s én .boldog voltam, ha elöntött a vér, mikor ajkadra csókoltam szerelmemet ! Ne nevess, de úgy van ! Egy ember volt többé kerek e világon, Tibort szerettem lobogó tűzzel, égő szenvedéllyel ! . . . Vakon hittem, mikor szerelméről beszélt s nyöszörgött gyönyörében, mikor csókba fojtottam hazug szavát ! Mert hazudott... de azért nem átkozom, nem ! Azért szerettem, hogy boldog legyek, nem hogy boldogítsam ! Szerettem, mert kellett, mint Isten fiának a világot ! Olyan nagyon boldog voltam ! Pedig olykor ritkán, csak minden másod harmadnap láthattam ! Tengernyit szenvedtem ez időn át ! Mások között lenni s mosoly közé fojtani a sóhajt, nehogy gúnyos nevetés riassza el édes ábrándképeimet ! Lefekvéskor sírtam, mint a gyermek, ki elvesztette játékszerét s nem tud nélküle elaludni! Hajam közé temettem arczképét, vo- naglottam vágyódásomban, mint partra vetett hal 1 . .. Egyszer csak nagyon féltékeny lett. Mint rabot zárt el a világtól s törö- kösen burkolta el arczomat. Tánczol- tam örömömben, mert akkor voltam a legboldogabb. Elzárva az utált világtól órákig, napokig vergődtem édes kínomban, minő újabb gyönyört szerezhetnék neki 1 Soha semmit se kértem tőle s mindezért cserébe őrült szerelmemet adtam ! Soha se kérdeztem tőle, hol jár, mit csinál, de olykor éreztem, hogy megcsal. Nem tudod te, milyen ez az érzés ! Olyan, mint az uzsorásé, kinek kamatját lefokozta a biró ! Nem a megalázás fáj, hanem a mi visszavonhatatlanul elveszett. Nem érted te, mi ez ! Ti csak magatoknak szoktatok szertelen gyönyört szerezni ! Ebben az elkárhozott lélekben minden sejtelem, szivemben minden érzés, agyamban minden gondolat csak számára létezett s e mellett a Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolesóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek ezipők valódi Sehervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. — ■
