Szamos, 1905. július (37. évfolyam, 53-61. szám)
1905-07-27 / 60. szám
XXXVII, évfolyam, Szatrcár, 1905. július hó 27, csütörtök 60-ik szám. ,*i r-r; ■Zs V,- w’.fsvA^y szaimar, im pius no zí. csuionoR , .»>.------------■ ■ . y $»;- «A SZAMOS. ft POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szóm ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. . Az apró birdetési-k között minden szó 4 fillér. Nőkérdés. Lehet, hogy a modern haladás ellenségének fognak bennünket ezért a czikkért nevezni, de mi azért mégis kimondjuk őszintén, hogy nem rajongunk a nők eman- czipácziójáért. Mert abban a pillanatban, amidőn a nőknek a férfiakéval egyenlő jogokat és kötelességeket adunk, elvonjuk őket eredeti természetes hivatásuktól és boldogtalanokká tesszük őket, — de a férfiakat és gyermekeinket is. A nő testileg és szellemileg gyöngébb a férfinál. A csontjai vékonyabbak, az agyveleje köny- nyebb, akaratereje, fantáziája, idealizmusa szükebb korlátok közé van szorítva. Ez tény, melyet az emberiség története és fejlődése a legmesszebbre menőleg igazol. — Tudom, hogy sokan lesznek a tisztelt olvasók közül, akik e kijelentésért mogorva, maradi embernek -fogják e sorok íróját deklarálni, holott az illető fiatal s teljete odaadással van a női nem iránt De meg van az ítélete arról, hogy vége ott a családi boldogságnak, a nyugodt és kényelmes együtt- létnek, a házasplrok lelki harmóniájának, ahol az asszony kint küzd az élettel s férjével vállvetve keresi a kenyeret reggeltől estig tartó munka között. Az asszony hivatása az anyaság és csakis az anyaság. Ez a természet törvénye, amely parancsol mindenek felett és minél inkább eltávolodik valamely kultur- nép a természeti törvénytől, annál inkább sülyed erkölcseiben s hazát alkotó képességeiben. A nő az élet harczában csak a legeslegközép- szerübb mértékig tud érvényesülni az iskolában ; irodában, műhelyben s egyebütt csak a szürke napszámos munkát végzi. E munkában teste elhervad, színes lelke megfakul, kivész belőle az anyai és a háziasszonyi hivatás iránt való érzék, elhidegül a gyermekei s a családi tűzhely iránt. — Férjében nem az élettársát, hanem munkatársát látja s mert reggeltől estig idegenek közt kenyeret keres, otthonától elszokik s kellő mértékben meg nem becsüli. Ilyen a kenyerét kereső asszony. Se magának, se férjének; se gyermekeinek nem telik öröme abban, hogy 5 dolgozik pénzért. IgazT munkájával emeli a család anyagi jobblétét, de ezzel nem ér föl a feldúlt családi élet, a gyermekek nevelésének elhanyagolása. Még ridegebb a sorsa a leánynak, aki a megélhetésért dolgozik s nem megy férjhez. Elszárad, elfakul, ha tisztességes, — tilos utakra téved, ha mégis ki akarja venni a részét az élet örömeiből. S ezt rossz néven nem lehet tőle venni. Épen úgy mint a színésznő, a leánynak maradt hivatalnoknő, vagy egyéb alkalmazott is egészen más elbírálás alá kell, hogy essék a szív és a vér világa dolgában. Annak a társadalomnak, amely a leányt kikergeti az élet harczába s nem tud neki férjet juttatni, nincs joga ahhoz, hogy vele szemben a feltétlen erényesség megkövetelésének álláspontjára helyezkedjék, mert ez barbár, igazságtalan, embertelen követelés lenne. H i a tár- . adalom szemet tud hunyni az (.lőtt, hogy a férjhez menni 'nem tudó, vagy nem akaró nő elárassza a hivatalokat, üzleteket műhelyeket s fele áron dolgozva kiszorítsa onnan a lérliakat, akkor aem szabad megütköznie azon, ha ... magára maradt nő nemcsak a munkából, de az élvezetből is ki akarja venni a maga részét. Igen, teljes jussa van ehhez is.- ü itt jutottunk el arra a magaslatra, amelyről tisztán láthatjuk, micsoda végtelen, feneketlen erkölcstelenségnek mocsara lesz az a társadalom, amelyben a nő teljesen egyenrangú lesz a férfival, hasonló jogokkal és kötelességekkel. A természet ereje köti le a nőt az asszonyi állapothoz, az anyasághoz s mihelyt ettől a társadalom eltér, bekövetkezik a természetellenes állapot, tele bűnnel és ridegséggel. A nőemancipáció bajnokai félrevezetik a világot, mely a modernség ostyájába göngyölt mérges pirulát mohón veszi be. Halad s haladnia is kell az emberiségnek, de nem helytelen irányban. A természetes alap, meiyen a mi őseink is éltek, az egyedüli alap, amely az emberiség jövőjét biztosítja. A nők egyenjogosultságá- val elférnénk ettől az alaptól s megrontanánk a világot. A férfi erősebb és durvább, az övé a küzdelem. A nő gyengébb, finomabb, az övé a családi tüzheiy. A kivételek csak megerősítik e tétel igazságát. A középiskola reformja. A mai középiskola nem azt nyajtja bővebb terjedelemben, arait a népiskola szükebb keretben szolgáltatott; nem világnézetünk alapjait mélyíti, vagy egyéni tehetségeink kifejlődését munkálja, hanem egyfelől egy mester séges en' létrehozott fogaiora, az általános műveltség nyújtásának czégé- róvel kérkedik; másfelől meg csoda balzsamot kinálgat, mely bármely tudományos életpályához való előkészületre elegendő s mint a néphit- beli vasfű; az ismeretek bármely tárházát felnyitja a kutató előtt. A felnyitás azonban nem tényleges, csak képletes értelemben veendő s tulajdonképpen abban áll, hogy aki úgy a Látogatás a kórházban. Hanságyné, ahogy a kórház folyosóján végig ment, illatos zsebkendőjét a szájához szorította, Cárból, jo- doform s egyébb illatokkal volt telítve a nehéz, sürü levegő, csupa bánat és betegség áradt szerte a szürke folyosón s az életerős szép asszony, úgy érezte, hogy nem bírja sokáig ezt a nyomasztó környezetet. A mérsékelten tisztogatott ablakon gyéren lo- pódzott be a napsugár, mintha érezné az élet erőteljes fénye, hogy rósz helyen jár itt, a kórházban, a temető előcsarnokában. — Szürke zubbonyos betegek, lesütött fejjel, némán, lassan vonszolták végig fáradt tagjaikat a folyosón, kíváncsian bámultak az asszonyra, aki elfordította a fejét. A betegek utánna néztek, amint elrebbent előttük a fiatalság, erő és szerelem. Sóhajtottak, oh. szerelem ! A szolga Hanságynét a 19-es számú szobába vezette. — Kis czella volt, aránylag tisztán tartva. Ablaka az udvaron levő szánalmasan szegényes kertre nyílt. Az ablak:ól jobbra ágy állott s benne egy férfi feküdt. Hanságy Tihamér, a jeles pedagógus és iró a szép asszony férje. Halálos kór gyötörte szívós, alattomos, fájdalmas, mely agyonrombolja az egész testet, de épen hagyja az agyat, hogy az utolsó perczig tisztán lássa maga előtt az iszonytató végzetet, tüdövészből lett vizkór. A szép asszony odarebbent az ágy mellé s leült a szélére. A beteg kinyitotta szemeit s mosolyogni próbált. — Asszonyka, édes. Eljötté! ? Felelni akart a szép asszony, de szó nem jött ki a torkán. Csak azt akarta mondani : „hogy vagy édes ?“ „Jobban vagy-e“ „szép idő van oda- künn“ vagy egyéb ilyen banalitást, de nem tudott beszólni. Iszonyú rémület fogta el, ahogy a beteg eltorzult, kiaszott arczába nézett, a tágra nyílt kék szemekbe, amelyekben lomhán pislogott még az élet. Éz a rémület kiült az arczára, a beteg leolvasta róla. Vájjon meddig bírja még ? gondolta a fiatal asszony s aztán zápor módjára eredtek meg a könnyei. A haldokló ember ép lelkén keresztül czikázott a kinos tudat : Soha nem szeretett engem. — Meg akar már szabadulni tőlem. Milyen szép, milyen egészséges ! S rekedt hangon suttogta : — Ne sirj. Ez kellemetlen. Nyugalom kell, föltótien nyugalom. Hanságyné megtörölte a szemeit, visszanyerte önuralmát s mosolyogni próbált : — Még mindig olyan szigorú vagy. A sírással a lelkemen könyitettem. Most már megint jó kedvem van. — Két hét múlva még jobb kedved lesz. Akkor már kint fogok feküdni. Az asszony megdöbbenve idegenül nézett rá. A férfi már a következő pillanatban megbánta amit mondott. Elvégre az asszony nem tehet róla, hogy nem szereti őt. Minek vette el ? Elvette a szépségéért, a kedvességéért, az apósáért, aki hajdan tanára s később legjobb barátja volt Azt hitte hogy majd csak hozzásimul az asz- szony, megtudja magát szerettetni tudni. Mindig lenézte a nőket, komolyan őket sohasem vette, a tanulásnak, alkotásnak élt s egyszerre aztán szükségét érezte annak, hogy asszony legyen mellette. S feleségül vette a legszebb s legkedvesebb példányát ama játékszernek, melynek asszony a neve. Keservesen csalódott. A játékszer nem vált be, nem tudott bánni a feleségével, nem tudta megszerettetni magát, holott maga gyötrő szerelemre gyulladt iránta. S a felesége hideg maradt hozzá, a komoly tudóshoz, aki lángolni kezdett, mint az éretlen gyerkőcz. Jó volt, nyájas hozzá; de hideg maradt, idegen. — „Nem ért, nincs lelke, hitvány gyarló asszony“ mondogatta magában Han- ságy s hideg próbált maradni ő is. De nem tudott. Viszonzás nélkül maradt hitvesi szerelme gyötörte. Megutálta könyveit, Írásait, az iskolát, egész lényét, ez az egyszerű, kaczagó asszony foglalta le, akit meghódítani nem tudott, aki bár az övé volt Isten s ember előtt, a valóságban még sem volt az övé. Még ha gyermekük lstt volna ! Ez talán inkább összeforrasztotta volna őket. De házasságukat az ég nem áldotta meg gyermekkel, — múltak a hetek, hónapok s mind idegenebb lett az asszony. Jött aztán a férfi betegsége. Halálos kór támadta meg a tudós szervezetét. A betegnek nem volt otthon maradása, a hideg közönyös asszony mellett, aki hitvesi odaadással, éjjer, nappallá téve ápolta «n ■ __.V Rő th Fülöp kárlsbádi czipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségmek min« tegolas^bb bö7áaá'?.iáii fogást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett & Sitíntár és vidéke legnagyobb czi ^raktára.
