Szamos, 1905. július (37. évfolyam, 53-61. szám)
1905-07-27 / 60. szám
2-ik oidal. 60. szám hogy áteviczkól a középiskolán: nyitva áll előtte a tudomáuy bármely birodalma ; mig elvégzése nélkül, egy, vagy más speczialis tudománynak végzésére hivatalos képesítést soha sem nyer. E szerencsétlen állapot képezi szerintem egyik alapját a középiskola ellen felhozott legtöbb jogoi és jogtalan panasznak és kifogásnak. Ha a középiskola, tényleg magasabb fokú általános műveltséget nyújtana, azaz, ha a nagy természet jelenségeinek s az ember testi és szellemi életének törvényszerűségére vonatkozó, inkább csak összefoglaló ismereteket, valamint a mindenkori társadalom berendezését irányitó et- hikai, jogi és szocziális elvek ismeretét nyújtaná s az ezek szerint való élni tudást és akarást mozditaná elő : nem lehetne ellene kifogást emelni s elvégzését bármely tudományos pályára való lépés előfeltételéül lehetne elfogadnunk ; de mikor az igy mondott általános miveltség megszerzésén kívül még specziális tudomány szakokra való léphetésnek is eszköze kivan lenni, tényleg szakszerű ismeretek nyújtása nélkül; ezzel önmaga tör pálczát megbízhatósága felett s méltán éri gáncs és kárhoztatás. Ez utóbbi czélt, még a valóban egységes középiskola is csak nehezen tudná szolgálni, annál kevósbbé, mer nemcsak a tudományok egyetemének, hanem minden egyes tudomány szaknak is meg van, a maga elég tágas előcsarnoka, melyben való otthonosság nélkül, a különálló szentélyekbe belépni: elhibázott vállalkozás. H í a középiskola ellen ma felhangzó panaszokat megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy nem annyira azért kifogásolják, mert tulságosau is sokat nyújt az általános ismeretek anyagából, hanem mert nem azt nyújtja, amire növendékeinek, majdani élethivatások czól- jából okvetlen szükségük van. Azt nem is említem, hogy a középiskola egyik fajának, a reáliskolának elvégzése csak azért nem képesit bármely tudománj'szak választására, mert a klasszikus latin s esetleg görög nyelvvel, vagy pótló tantárg5'aival növendékei nem foglalkoztak ! Risűm tene- atis ! Mintha biz az ókori klasszikus nyelveknek a gimnáziumban megszerezhető fogyatékos ismerete s a hoz- zájok tapadó, interpretációnális ismeret halmaz, csakugyan a néphitben élő vasfű varázserejével bírna, mely előtt bármely tudományszak százlakain ajtaja azonnal felpattan ! ? Valljuk meg őszintén, hogy a középiskolák legnagyobb átkát, nem any- nyira tanrendszerük elhibázott volt* képezi, mint sokkal inkább az, hogy minden tudományos pálya elé úgy S Z A vannak odaállítva, mint egyedüli kapuk, melyeket bárhogyan, bármi áron is, de keresztül kell lépni mindenkinek. Az érettségi bizonyitvány, kivált a gimnáziuma, az egyedüli bűvös szer, mely előtt a tudományos pályák egész végtelene feltárul. Hogy veszi-e aztán hasznát legtöbb tanului vágyó e bizonyitványnya! dokumentált ismereteinek további tudományos munkaterén : azt nem kérdi senki; a felett ítéljen önmaga az érettnek nyilvánított. így ismétlődik aztán napról-napra növekvőbb számban az u. n. utóórett- ségezós, a mikor 80-tól 50 éves emberek, kik bizonyos életpályákon már becsülettel megállották helyöket s a társadalom hasznos munkásainak bizonyultak, kénytelenek odaállani az érettségit tétető bizottság elé, hogy a haladásuk elé álló, egykor megszerezni elmulasztott szegénységi bizonyítványt — ha másként nem megy: legalább kikunyorálják. S csodák- csodája : az előttük álló korlát egyszerre leomlik s a boldog papiros, — akarom mondani: a papiros boldog birtokossá egyszerre elfoglalhatja méltó helyét a tudomány felkent művelői között s haladása éjé többé nem gördül semmi akadály ! Vonjuk le röviden az elmondottakból következtetéseinket! Nem annyira a középiskolai oktatásban van a hiba manapság, mint inkább abban a papiros rendszerben, mely a tudományos pályákat zsarnokilag megüli. — A középiskolák s különösen a gimnáziumok azért nem győzik befogadni a jelentkezőket, mert ők képezik az egyedüli utat bárminemű tudományos pályához, elkezdve a pénzügyőrségen s végezve a vásárbiztosságou, no meg a miniszterségen. Mig a társadalom köztudatában a műveltség s úri mivolt fogalma az érettségit tett embernél fog kezdődni s a meddig matúra nélkül a legkiválóbb egyéni képességek sem nyerhetnek méltán megillető munkakört és elismerést; s a meddig a középiskolai tantárgyak úgy ahogy való mege mósztósétöl lesz függővé téve számtalan hivatalnoki s tudományos «szajkókban való sikeres müködhetés és kenyeret is adó, társadalmi foglalkozás, addig, bárhogy foldozgatták is a középiskolai oktatás kopott köpönyegét : mindig hangzani fog ellene a panasz és pedig annál több jogo sultsággal, minél kevesebbet nyújt növendékeinek abból, ami a természet és emberi élet ismeretén kívül, a lét harczának megharczolására is alkalmassá tenni őket van hivatva. Nagyon itt az ideje annak, hogy a középiskola tananyagában elkülönítsük az általános műveltség elemeit, melyeket bírni bármely tudományos MOS pályán működő embernek okvetlenül szükséges, majdnem nélkülözhetetlen azon, inkább már egyes tudomány- szakokra előkészítő ismeretektől, melyek elsajátítását mindenkire nézve kötelezővé tenni, az élet czóljának félreism-rését jelenti. Az életpályáknak megfelelő szakiskolák felállításával, szaporításával ellensúlyozni kell a középiskolák ma kelletlen kényszerré vált befolyását, egyedüli, kvalifi- káczionális privilégiumát, vagy legalább is változtatni kell a középiskolák tantervén annyiban, hogy ez iskolák egységesítése mellett, legalább a felső osztályokban, már tudomány- szakok szerint csoportosíttassák a tananyag s a tanulók egyéni képességeiknek s hajlamaiknak megfelelően választhassák meg a leendő hivatásuk betöltésére segítő ismeret elemeket. Véleményem szerint igy közelebbi érintkezésbe lehetne hozni az iskolát az élettel és pedig anélkül, hogy az ezáltal bármit is veszítene nemes hivatásából. Meg lehetne rövidíteni a tanulás időtartamát az általános műveltségszerzés kára nélkül s a magasabb fokú szakismeretek alkalmas előiskolájává lehetne tenni anélkül, hogy a tanulót általa teljesen feleslegesnek s igy czéltalannak is nevezhető halmazismeretek elsajátításának nyűge alá kényszerítené s ez utou további haladásuk útját előlük vég- képen elzárná. Mig e bajokon alapos reformokkal nem segítünk, túl lesznek tömve és egyre szaporodni fognak középiskoláink, főként gimnáziumaink s a be- lőlük kikerülő emberanyag egyre selejtesebb lesz s váddal fognak visszafordulni mindig az alma materre- melynek keblén tanultak ugyan tücs- köt-bogarat, megemészthetöt és meg, emészthetetlent, de nem tanulták meg a tanulás szeretetét s az élet- czélját felfogni s elérni segítő, életbevágó ismereteket. Mikor fog az iskola az életnek tanítani ?! (Sz. K.) HÍRROVAT. * Jóváhagyás. A kereskedelemügyi minisztérium jóváhagyta a városi közúti alap 19Ó1—2. és 1903 — 4. évi zárszámadásait. A számadás egyes tételeit helyeseknek találta s az 1904. ' évi vagyonmérleget 86866 kor. 9 fillér terhelő hátralékkal zárta ie. * Kitüntetés. X. Pins pápa Suba György munkács egyházmegyei papnöveldéi tanárt és aligazgatót tiszt, titkos káplánná nevezte ki. * Gyászhir. Göbl Ferenczné szül. Wagner Anna, élete 42-ik, boldog házasságának 17—ik évében e hó 22-én elhunyt. Temetése 24-én délután ment végbe a rk. egyház szertartása szerint. * Rendkívüli vármegyei közgyűlés. A jövő hó 3-án rendkívüli vár- megyei közgyűlést tart Szatmárvár- megye törvényhatósága, mely igen érdekesnek Ígérkezik azáltal is, hogy ezen közgyűlésen fogják tárgyalni Luby Géza és társainak azon indítványát, mely szerint mondja ki a vármegye, hogy a többi törvényhatóságok mintájára a nemzeti ellentállás terére lép, egyszóval adószedóst és ujonezozást megtilt, egyben bizalmatlanságot szavaz a jelenlegi kormánynak s őt semmiben sem támogatja. * Elhunyt városi szánitiszt. Mint részvéttel értesültünk, Báthy Sándor városi számtiszt e hó 25 én reggel, Felsőbányán, hosszas szenvedés után meghalt. Báthy Sándor élete delén, alig 35 éves korában hunyt el tüdő- vószben. Ez év tavaszán kezdett betegeskedni s azóta hivatalába se járt. Pár hóval ezelőtt szülővárosába Felsőbányára ment üdülni, hol édes anyjánál tartózkodott. Itt érte őt aztán ugyan férjét, de még sem úgy, mint az életpárja életéért remegő asszony. Hasztalan volt Hanságyné tiltakozása, a férfi a kórházba ment. Nem akart többé terhére lenni a feleségének. S az asszony kijött hozzá a kórházba. Soha még csak gondolatban sem csalta meg az urát, de a napok, amelyeket egyedül töltött a lakásában, megérleltek benne egy gondolatot. Azt, hogy q nem sokára özvegy- gye lesz, de ezzel még nem zárulhatott le fiatal, viruló életének érvényesülése. Csak aztán lehet boldog .. ■ azután. A férje sírja felett piros rózsa fog nyílni az ő számára, a szabadságé, az igaz szerelemé !. .. Csak huszonnyolez éves volt még ! S beszélgettek. Szomorúan, közönyös dolgokról. A< beteg szoba nehéz szagát nem tudta legyőzni az asszo- nyi illat, az erős parfeum, amely ruhájából áradt. Úrrá lett a szoba felett a kórházi bűz s kínosan nyo- m asztóan feküdt a szép asszony mellé re. A napsugár végre is beletalált a zordon szobába s aranyos fényt ragyogtatok Hanságyné arczán. Szép volt, mint az angyal. Keserű fájdalom markolt a beteg szivébe. Égető vágyat érzett megcsókolni a feleségét. Ha nem is szereti, ha hidegen is hagyja, mindegy csókolni, csókba fojtani szerette volna a nőt, aki ma még az övé. Fel akart emelkedni, az asszony rémülten nézte. Kinos vergődés, a bénult tagok nem mozdultak már. Visszazuhant helyére. — Már hideg a lábam, mondta. — Jön a halál. Itt van már a lábamban. Hül . . . hül . . . Ezzel a fal felé fordult és meg sem moczczant. Az asszony pedig felállott s nesztelen léptekkel sietett ki a szobából. Kiment a kórházból s útközben betért a szabónőhöz. — Gyászszruhát rendelt. Kondoros Elemér. "xMsP utói a halál. Az elhunyt ezelőtt két évvel, egy családi perpatvarból kifolyólag, mint tudjuk, majdnem életét veszítette, amennyiben saját apósa és sógora, mindketten katonatisztek, a hivatali helyiségében összevagdalták a szerencsétlen embert, kinek fel- gyógyulása igazán csodaszámba ment. Az életben sok csalódást és keserűséget átélt ifjút most megváltotta a halál lelki s testi szenvedéseitől. Az elhunyt ravatalára a városi tisztviselői kar gyönyörű koszorút küldött. Temetése tegnap délután történt meg Felsőbányán, nagy részvét mellett. * Letört virág. Folyó hó 26-án egy szép virágszálat ragadott el a gyilkos kór övéi köréből. Némethy Miklós nyug. tanító szeretett leánya, Jolán hun’, t el lassú hervadással. A hónapokkal ezelőtt még életerős, bájos arczu leány, ma viasszerü arcczal s kihűlt testtel fekszik az virágillatos ravatalon, körülvéve a bánatos családtól. A kedves halottat ma délntáu kísérik ki utolsó útjára. * A trachoma féléves kimutatását a napokban terjesztette be a városi tanácshoz Dr. Jéger Kálmán tiszti főorvos. Eszerint 1905. év első felében a város területén hárman kapták meg ezt a szembetegséget. A múlt évről maradt 5 trachomas s igy az összes betegek száma 8 volt. Ezek közül kettő meggyógyult, kettő eltávozott. Tehát négy trachomas maradt még kezelés alatt. * A piaczi uzsora ellen. Több város panasza folytán a m. kir. belügyminiszter egy üdvös reudeletet bocsátott ki valamennyi törvényhatósághoz, mellyel korlátozni akarja az országszerte tapasztalható tulmagas piaczi árakat, melyek nem csak a megélhetést nehezítik meg, hanem a szegényebb sorsú munkásnép soraiban egyenesen elkeseredést keltenek. — A belügyminiszteri rendelet szerint utasittatnak az illetékes rendőrhatóságok, hogy a helyi viszonyoknak megfelelően dolgozzanak ki egy piaczi tarifát, melynél többet az elárusítók ijem követelhetnek s melynek átháf ása szigorúan büntetendő. A piaczi rak megállapításánál mérvadó tényezőknek tekintendők a termelőknek fizetett árak s ehhez hozzászámítandó az elárusítók bizonyos hányadokban követelhető haszna, tekintetbe véve az illető élelraiczikk konzumját is. Valóban tarthatatlan az az állapot, mely piaczunkon tapasztalható. A hatósági intézkedések csak enyhítették, de nem szüntették meg a kofák kapzsiságát és a kofauzsorát, melynek a vásárló közönség ki van téve. A kofák ugyanis a termelőktől összevásárolják az élelmi szereket és szárnyas állatokat a város végén, vagy mielőtt a piaczra hoznák azokat s mire a fogyasztó közönség feljön szükségleteit beszerezni, már nem talál a termelőknél semmit s kénytelen a kofáktól méregdrágán venni azt, amire szüksége van. * Hűtlen cseléd. A mostani világ- bau köztudomású dolog, hogy a cselédek nem valami hűséggel viseltetnek gazdájuk iránt. Ennek élénk bizonyítékát adta a napokban Czire Ida cseléd leány, ki Markusz Jakab- né méntelepi kantinosnénál volt szolgálatban. A hűtlen cseléd Markusz- nétól apródonként mintegy 100 korona összegű pénzt lopott el. A vallatás során Czire Ida beösmerte, hogy a pénzt ő lopta el s vissza is adott a 100 koronából még 30 koronát. A többit mint bevallotta, édes anyjának küldözgette el apróbb részletekben. * A népkonyha j óltevői. Neuwirth Nándor és Hirsch Sándor urak, egy fogadásból kifolyólag közösen 10 kor. adományoztak a népkonyhának. Valamint Földváry V. Farkas ur kört- vélyesi nagybirtakos 2 koronát mint tanuzási dijat, melyért ezúton fogadják szegényeink nevében az elnökség hálás köszönetét. „Intézetemben vegyészeti tisztítás végett átadott férfi ruhákon kisebb javítást dijtalanul végeztetek saját szabóm által“. Kitűnő vasalás. Üzlethelyiségek: Kazinczy-u. 14. (Gutman-palota), Kosuthlajos- utcza 26. (a hid mögött). - Joó Sándor műruhafestó', vegyészetitisztitó. Zrinyi-uteza 29 szám.
