Szamos, 1905. július (37. évfolyam, 53-61. szám)

1905-07-20 / 58. szám

XXXVII. évfolyam. 58-ik szám. Szatmár, 1905. julius hó 20. csütörtök POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN­Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Mindennemű dijak Saaimaron, a. lap kiadóhivaialaban fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a Iegjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Ipari szakoktatásunk. Teljesen méltányoljuk Tankóczi Gyula főkapitánynak azt a kisérlet- számba menő törekvését, mellyel iparosaink között az ipari szakok­tatást gyakorlatilag is meghonosí­tani igyekszik. Az önálló berendezkedés kérdé­sével a szakoktatás eszméje ma aktuálisabbá vált, mint bármikor s azt hisszük, szolgálatot teszünk a jó ügynek, mikor az ipari szak­oktatás szervezésével a nemzet­állam kiépítésének nagy munkája szempontjából e helyen is íogal- kozunk. Ma már alig kell vitatni azt, hogy tanult, iskolázott kisiparos­osztály egyrészt ipari termékeinek előállításánál nagyobb eredményt tudhat elérni és igy könnyebben versenyre kelhet a belíöldi gyár- és külföldi iparral szemben ; más­részt iskolát járt, müveit iparos- osz-álvban sokkal éberebb a nem­zet-állam tudata. Az a kísérlet, ami Szatmáron egy-pár iparágban szaktanfolyam megnyitásával történt, természete­sen messze áll még a rendszeres ipari szakoktatástól, de mint ipar­iskoláink kiegészítő tanfolyamai, e téren már szintén haladást jelen­tenek. E kettőnek egyesítése a rendszeres ipari szakoktatás kere tében eredményezné azt a sikert, melytől iparosaink jövője függ. Egy nemzet-iparos lelki szeme előtt ugyanis nem tisztán az a törekvés lebeg, hogy megrende­léshez, avagy a felmerülő szük­séglethez mérten épen csak elké­szítse munkáját, amiből életét íen- tarthatja. Ez az irány a legkez­detlegesebb stádiuma a nemzet ipari életének. A nemzetállam kö­veteli ugyanis azt, hogy minden ipar termékében a nemzet karak­tere, jellege tükröződjék vissza. Minden ipartermék a nemzet sajá­tos szokását adja vissza, úgy, hogy ekképen a belföldi fogyasztó min­den igényét kielégítve visszaszo­rítsa a külföldi ipar jogtalan beto­lakodását. Eme törekvésben az iparost ama tudatnak kell vezérelni, hogy ez­zel a nemzetállam nagy eszméjé­nek, anyagi és kulturális czélfai­nak megerősitéséhez fog hozzá­járulni. Hogy az egész iparososztályt a nemzet önczélja irányában és szel­lemében átformálhassuk, nem elég ennek eléréséhez csupán az, hogy az iparos ifjú nemzedéket mester­nél leendő, rövidebb, vagy hosszabb ideig tartó inaskodásra szorítsuk. Távol legyen tőlünk még a gon­dolata is, mintha kellő műveltség­gel, szak- és általános képzettség­gel biró kisiparosaink nem lenné­nek. A mai kisiparosnak az élet nehéz küzdelmei között azonban fizikai, lehetetlenség annyi időt szentelni magának, hogy tanulóját modern nemzeti iparossá nevel­hesse. Ez tény, melyet hiába pró bálgatnánk megczáfolni. A mühelybeli oktatást a mes­terre hagyjuk. Az iskolai oktatás magának a nemzetnek, a törvény hozásnak kötelező feladata. Az iparoktatás két irányban fejlesz­tendő : általános és specziálisan szakirányban. Ami az általános irányt illeti, már az elemi iskolás gyereknek is fejébe kell oltani az ipari oktatás tisztes, becsületes, nemzet és élet fentartó voltát. Meg kell magya­ráznunk nekik, hogy az iskola- teremben minden, amit szemük lát, kezük érint, amit magukon hor­doznak, — a kérges tenyerű ipa­ros izzadságos munkája, hogy az iparos nem nézi, vájjon az anyag, mit fel akar dolgozni, szép-e, rut-e, alacsony, vagy magas szárma­zású-e? Csupán arra törekszik, hogy mindannyiunknak használjon s az emberiség millióit étellel, ital­lal, ruhával elláthassa. A Teremtő minden országába széjjel árasz­totta munkásait, hogy minden or­szág keresse első sorban a maga iparosait. Ép azért kell szeretnünk, támogatnunk nekünk, magyarok­nak első sorban a magyar iparost. Ilyen elbeszélő rendszerben kell elvetnünk a magyar ipar iránti szeretetnek magvát a népisko­lákban. A középiskolákban az ipar álta­lános ismereteivel, annak nemzeti missiójával kell megismertetni az ifjúságot. Az általános ismeretek mellett különös haszonnal jár ipari műhelyeknek, telepeknek megszem­lélése és pedig komoly oktatás s gyakorlati tapasztalatszerzés czél- jából. A felsőbb iskolákban, jogaka­démiában és egyetemeken külön- tanszék hirdesse az ipari tudomány szabadságát, dicsőségét. Itt már magasabb iparpolitikai szempontok­nak kell elbírálás alá jutni. Ilyen eljárással egyrészt nemze­déket kapunk, mely az ipar iránt érzékkel viseltetve tényleg is tá­mogatni fogja a magyar ipart és ez lesz kulcsa majd a mai fogya­tékos hazai iparpártolási kérdés oly rég vajúdó megoldásának, más­felől az iskolázottak közül többen fogják adni magukat ipari pályára, mint pl. Németországban, vagy Angliában, — ahol igen nagy az érettségizett és egyetemet végzett iparosok száma. Az iparoktatás másik nagy útja a tulajdonképeni szakoktatás ipart űzők részére, Az a nagy tükör. *) Dobay Sándortól. Egy napon aztán jöt a katasztrófák egész serege. Úgy kezdődött a dolog, hogy a Casinóban többet vesztettem, mint a mennyi pénzem volt. Ezer pengőre ment a tétel s én csak négyszázat tudtam kigubázni. Ellenfelem azzal vált el, hogy reméli, tudom, mi lesz a kötelességem. Reggel Lenczi nagybácsihoz kocsiz­tam, majd kihúz ö a sárból. Meg is tette volna, de éppen azelőtt való napon utazott el Habarcsra a vásárra. Sebaj, pár napi késedelem az egész. Felkerestem az ellenfelemet másnap s mondtam neki, hogy várja meg a habarcsi vásár végét. Azt felelte, hogy a kártya adósság becsületbeli adósság amit a korrekt ember 24 óra lefolyása alatt megfizet ; a huszonnégy óra *) Mutatvány a „Szilágyi István-Kör Évkönyvéből.“ már el is múlt s én most kezdek vele alkudni? Most már tudja, kivel van dolga! — „De erre-arra az apád keserves irgalmát, kiáltottam fölin­dultán, te beszélsz igy velem, aki érted annyi váltóköltséget fizettem ?“ Az nem becsületbeli adósság, szólt ő és az ilyenre való emlékeztetóssel is csak azt mutatom, hogy sült pa­raszt vagyok, aki nem érdemli, hogy ilyen sikkes felesége van! Amint feleségemet említette felfordult velem a világ, de ő vele is, olyan pofont kapott tőlem. Ennek az lett a vége, hogy kigolyóztak a Casinóból, mint olyan embert, akinek a becsületről kevés a fogalma. Az a pimasz fráter meg nem hogy párbajra hivatott volna, hanem bepörölt a pofonért. A feleségem meg kétségbe volt esve, pénzt kell szerezni mindenáron, az még tán megakadályozhatja az er­kölcsi tönkrejutást. Nem tudtam mást gondolni! Csak Lenczi bácsihoz kellett fordulnom. Elmondtam neki az esetemet. Azt mondta, hogy ő kölcsön nem ad, hanem hajlandó megvenni az ősi házat. Eladtam neki. A vén piszkos zsugori! — ez a feleségem által Lenczi bácsira használt festői jelző, — ezer forintot lealkudott az árából; azt mondta, ezen a pénzen egy szobát az ón részemre fog fenntartani. Nem ér­tettem, mit akar vele; most már értem ! — Ide adta a pénzt azzal a tanácsosai, hogy okosabban tenném, ha több időt töltenék a feleségem körül, kevesebbet a Casinóban. — Már megint a feleségem ! ? Bátya mondom beszéljen világosabban; mondja hallott tán valamit a felesé- ségemról? Talán valami pletykát ? . . . Ugyan kérem, mondja! Iszonyú gya­nút kelt bennem, melynek ha valami alapja volna: agyonlövöm azt az asszonyt is, utána meg magam sajgó szivébe röpítenék egy golyót! — Röpítenél ám a kiskutya tér­débe! Ne légy olyan féleszű! Nem gyanúsítok én, hanem tanácsot adok. Meg még ha ngy volna is ? Azt hiszed, hogy a lövéssel mindent el lehet iga­zítani ? meg esnék bele, ha minden ember agyonlőné a felesegét, ha az őt megcsalja ; hisz akkor az emberek nem látnák egymást a puskaporfüst­től. De ezt ne vedd magatokra, csak úgy általánosságban mondtam, Hanem lásd, én figyelem ám a ti éltetek fo­lyását s kötelességem tanácsot adni az öcsémnek. Lásd, te egész nap pénz után futsz, mások pedig a feleséged után futnak. Nem rossz asszony; leg­alább én nem hiszem, de talán na­gyon is jukker menyecske. Hol az egyik, hol a másik fiatalemberrel lát­ják sétálgatni, hol egy katonatiszttel kikocsizni, csak téged látnak legkeve­sebbet mellette. Hát ez az ón öreg, paraszt eszem szerint nem helyes. Több gondod legyen a házad tájára! Nem tudom, hogy értem hazáig. Soha még ilyen lelki megzavarodást nem éreztem. Az ősi kúria elvesztése, a kigolyózás, a Lenczi bátyámtól kapott erős leczke úgy feldúlta az eszemet, hogy minden gondolatom Össze-vissza kavarodott. Képzeld most már magad elé azt, amit otthon lát­tam, ahogy a szalon ajtót benyitottam. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. • a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipők valódi Schervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben.

Next

/
Thumbnails
Contents