Szamos, 1905. július (37. évfolyam, 53-61. szám)
1905-07-16 / 57. szám
i XXXVII, évfolyam. Szatmár, 1905. július hő 16, vasárnap 57-ik szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor — Negyedévre 2 kor Egyes szém ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. SlindenDeinä dijak Szatmarcn, a lap aíadóhivaiaiábftn fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legiutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Szocziális bajok. Elmúlt felettünk az aratási sztrájk viharja, de komoly kötelesség behatóan foglalkozni a parasztnép elkeseredettségének okaival. Mert most még sikerült az alig néhány járásra kiterjedt néplázadást leverni, de nagy kérdés, sikerülni fog-e a leverés két-három esztendő múlva, amikor nem egyes járásokra, hanem egész vármegyékre, sőt országrészekre terjedő mozgalommal találják magukat szemben a hatóságok ? Két mélyen fekvő oka van a munkálkodó magyar nép nyomorúságának. Az egyik az alacsony napszám, a másik a földéhség. Egyikkel sem foglalkoztak még elég komolyan. A mezei munkabérek dolgában ma is még a régi elavult rendszer szerint járnak el. Pedig az utóbbi husz-harmincz esztendő alatt nagyot fordult az jdök kereke, ami régebben helyes, czélravezető volt, az ma már sok tekintetben nyűg. Vége az úgynevezett patriarkális viszonynak munkás és birtokos között, változott a korszellem és vele a bér, a munkaidő és a munka. S érdekes, hogy mig maga a munkásság még a legelhagyottabb vidéken is beletalálta már magát az uj viszonyokba, addig a munkaadó birto kos osztály előtt még mindig a múlt lebeg, még mindig a szülői háznál eltanult rendszer szerint akarnak elbánni a munkásaikkal. S a nézeteknek és világfelfogásnak ez a különbsége okozza azt a mindjobban kiélesedő ellentétet, mely a munkások és a birtokosok közt fennáll. Igazságtalan, elfogult ember az, aki a sztrájkoló, lázongó munkásban nem lát mást, mint ellenséges érzelmű, gyűlölettel telt elemet. Aki nem akarja megérteni, hogy sok tekintetben jogosult a munkások követelése. Aki nem tudja felfogni azt, hogy manapság, amikor minden közszükségleti czikk ára megduplázódott, nem tud megélni családjával a mezei munkás abból a maximum 220—230 frt jövedelméből. Nagyobb jövedelme sajnos, a munkások igen kis részének van, a legtöbb, a milliók évi 150—200 frt jövedelemből tengetik nyomorus ígos életüket. Aki tehát egyszerűen elzárkózik a munkások követelései elől, abban nincsen egy csepp szocziális érzés sem s mint a strucz, a porba dugja a fejét, mert nem akar látni. Elég szomorú, hogy sok birtokos gondolkodik még ma is igv s amig csak egy rettentően tanulságos idő rájuk nem fog szakadni, nem is fognak szakítani szűkkeblű nézeteikkel. Fölhozhatják s fel is hozzák ugyan ezen érvelésünk ellen azt, hogy a biriokos is nyög az adók súlya alatt, egyéb terhek is nyomják, a gabonaárak a magas munkabérek daczára is a régiek maradnak, mert hiszen azokat nemzetközileg szabályozzák. Ez azonban nincs igy. Ezen a bajon lehet segíteni. A börzén állapítják meg a mi búzaárainkat s ezt a börzét kell törvényileg úgy szabályozni, hogy a kereskedelmi spekuláczió a gabona árát ne befolyásolhassa. S ennek kapcsán törvényhozá- silag kell szabályozni a mezőgazdasági munkabéreket, különösen az aratási munkadijakat. Az aratás nem magánügy, az az ország életébe vágó közügy, joga van a törvényhozásnak az aratást illetőleg rendkívüli intézkedéseket életbe léptetni. Ezek az intézkedések természetesen ne legyenek egyoldalúak, ne nyomják el a munkást, a Int azt a már többször említett Darányi-féle törvény teszi, hanem hozzanak igenis egy humánus, mind a két félnek érdekeit szem előtt tartó törvényt, amelyet aztán lelkiismeretesen hajtsanak végre a hatóságok. Itt van az OMGE. — Hivatott szaktestülete s vezére r magyar gazdáknak. Az OMGE-ben számos tudós nemzetgazda és filantróp ül. Üljenek össze ezek a kiváló hazafiak és terjesszenek a törvényhozás elé egy megfelelő javaslatot,. Csakis egy ilyen jó törvénnyel, mely minden izében megfeleljen a modern kor igényeinek, lehet elérni azt a czélt, hogy Magyarországon békességben arassanak. S ha ilyen törvényt már a legközelebbi jövőben nem hoznak, a hanyagság egy-két esztendő múlva keservesen megboszulja magát. — Egyre terjed a nép elégületlensége, melynek szitásához nagyban hozzájárul a szocziális tanok terjedése. Jöhet egy Péter-Pál s egy-két három esztendő múlva lángban fog állani egész Magyarország. Egy Dózsa György-féle felkelésnek nézünk elébe, ha hazafias és humánus intézkedésekkel elejét nem vesszük a bajnak. A szív őrültjei. Alig múlik el nap szerelmi g , il- kosság vagy öngyilkosság nélkül. — Valami különös kortüneb ez a mai anyagiasságnak hódoló világában. — Szinte hihetetlen, hogy ma, amikor minden a nyers munka, a gépek zakatolása körül forog, midőn a falat kenyérért élet-halál tusát viv az emberiség, ma a szív eszményi érzelmei sírba tudnak kergetni egyes embereket. És a legcsodálatosabb az, hogy az emberbeu egyáltalában találunk eszményi érzelmeket. Vagy talán igaza van Bodnár Zsig- mondnak, hazánk egyik legnagyobb Az a nagy tükör. *) Dobay Sándortól. — ügy történt a dolog, kezdte Kálmán, hogy elvettem a szép Lengyel Margitob. Micsoda lakadalmat csaptunk ! Hét vármegye ott mulatott! Hej, be jó volna most csak egy kis maradék abból a tenger borból, amit megittunk. Milyen derült, milyen ragyogó volt az az ősi, bolt hajtásos hajlék ! Azokat az alacsony szobákat, hogy betöltötte a jólét, a megelégedés, a boldogság ! Azt hittük volna, hogy annak soha sem lesz vége ! Hogy bele találta magát/ftz az aranyos menyecske a gazdaság vezetésébe ! Mikor künn a tanyán, fejét k:s piros selyemkendőjével bekötve ott járkált mellettem, nézve a csóplésb és készítve a pompás lebbencset, meg a tarhonyás bürgét; még a singaporei maharadja is megszophatta utána az ujját. — *) Mutatvány a „Szilágyi István-Kör Évkönyvéből.“ Okvetlenül! feleltem, mivelhogy az csakis felséges ujjaival eszik. — Kitűnő termésünk is volt. Három jó esztendő egymás után! Azóta sem termett olyan jó búza, meg bor, mint akkor. Volt annyi eszem, hogy a mikor czólzást tett a borra, rögtön töltöttem neki, ő pedig rögtön ivott. — Hanem, úgy látszik, sok volt a boldogságból. Megirigyelte sors ! A feleségemnek valami nagybácsija meghalt s mindenét Margitra hagyta. — Hát ez még nem oly elviselhetetlen ostora a sorsnak ! — Várd a végét. Volt a hagyatékban a sok díszes bútor közt, mert nagy szibarita volt az öreg agglegény, egy óriási nagy tükör is, az Isten pusztította volna el! Annyi vasúti szerencsétlenség történik napról-napra ezeken a rongyos vasutakon, bezzeg akkor nem tudott valami becsületes mozdony nekivágtatni annak a tehervonatnak, amelyen az a nagy tükör jött. És az én gyerekes feleségem épen ennek örült legkitöröbben, de nem sokáig! Akkora volt az mint egy torony ! Akárhogy próbálgattuk, akárhogy méregettük, csak az volt a vége, hogy nem fórt be a szobába. Ettől a perctől fogva teljesen megváltozott az ón drága feleségem. Észrevette, hogy ezek a szobák folyton a sírboltra emlékeztetik, hogy ezekben mindig dohos, füledt a levegő, hogy ő nem is fog sokká élni, mert ő elsorvad ezekben a bolthajtásos üregekben. És valóban el kezdett fonnyadni szegényke, nem azoktól a bolthajtásos szobáktól ugyan, mert abban a nemes Nagybe- reky família három századot kihúzott, látta vendégül Rákóczi fejedelmet is, József nádort is, de sohasem volt köztük holmi vézna legény egy sem! Nem a szobák levegője, hanem a sok sírás ölte szegényt, hogy hová állítsuk fel azt a nagy tükröt. — „Menjünk be a városba lakni, béreljünk magunknak ott egy lakást !„ — Egy Nagy- bereky! és bérelt házban ? Ilyenről nem szól a család hagyomány ! „Hát aztán ? Hiszen nagyobb urak is megtudják azt tenni! Hát a fővárosban minden elegáns ur a saját palotájában lakik ?“ . . . Igaza volt! „De hát az ősi kúriával mi lesz ?“ „Bérbe is adhatjuk, akár el is adhatjuk !“ „El nem adom, bérbe sem adom ! Hát a gazdasággal mi lesz ?“ „Hát nem akadna arra árendás?“ — Akadt az is, elég magas áron ; ürilag megéltünk mi eddig sokkal kevesebb jövedelemből is! Hogyne tettem volna meg, mikor úgy örült ez a szép asszony, mint egy gyerek ! Csakhogy ö már városban lakhatik! Elég olcsón béreltünk egy szép nagy lakást. Akkorát, hogy a mikor átvittük a régi bútorzatot, csak úgy kongott benne. A fődolog az volt, hogy a nagy tükör befért, így is felért a földtől a menyezetig, az a szép asszony még szebb volt, mikor oda állott eléje. Pedig állott, nagyon sokszor állott előtte. Nem mintha magát bámulta volna; csak azt figyelte, mit murát a nagy tükör. Az pedig sok minden átkos dolgot mutatott. — Nézd, aranyos Kálmánom, ez Rőth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközÖEségnek mint legolcsóbb bövásárlási fo?pást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett & Szatinár és iridéke legnagyobb czipőraktára. • a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipők valódi Sehervaux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. =
