Szamos, 1905. július (37. évfolyam, 53-61. szám)
1905-07-16 / 57. szám
2 ik oldal 57. szára SZAMOS gondolkodójának, mikor azt, mondja, hogy anyagi korban az emberek eszményiek és eszményi korban anya giak ! És Bodnár hozzá teszi : Ma ideális kort élünk, az. emberek tehát anyagiasak. — Bodnár úgy látszik a haladásban látja az eszményit, de ugyanazt a haladást eszközlö emberiséget anyagiasnak nevezi. Nem kutatom azonban Bodnár téti leinek logikai összefüggését s csak azt akarom konstatálni, hogy korunk sem nem eszményi, sem nem anyagi kor. Korunk az eszményi és anyagi áramlatok változatosságának a kora. Mindennap más képet tár elénk, oly formán, hogy 24 óra leforgása alatt a legellentétesebb fogalmakat alkotjuk magunknak a világ és az emberiség értelmezéséről. S ezt a folytonos változatosságot annyira megszokjuk, hogy nem is tudnók nélkülözni. Pillanatról-pillauatra lessük az újságot, melyben ma már a világraszóló, mélyen megrendítő események, the- atralitások érdekelnek bennünket, — Ideges türelmetlenséggel fekszünk le este s azon gondolattal alszunk el, hogy a reggel vájjon mily szenzácziót talál fel izgató dolgokra éhes gyomrunk pillanatnyi kielégítésére ? Ez a türelmetlenség kihat mindenre. Idegeinket testünk természetének a korlátain túlfeszíti s szerveink rendszertelensége maga alá temeti úgy testi, mint szellemi életünk rendszerét. Csak ezen alapon tudom megmagyarázni a' szerelem okából történt gyilkosságokat. A kor emberének szive csak nagy nehezen tud eszményi érzelmeket táplálni és a szenvedélyesség, a mely érzelmi momentumoknál a jelen kort jellemzi, különválasztandó az eszményi érzelemtől. A szenvedélyesség a test és a vér fellángolása, mig az eszményi érzelem bizonyos lelki egyesülés a szívvel. De megtörténik, hogy két ellenkező nemű szív egymás iránt rokoni érzelmeket táplál anélkül, hogy vérbeli viszonyba jönnének egymással. Mindkét szívben az eszményi érzelem parazsa éleszti a szerelem tüzét. Nyugodt vérmérsékletnél, szabályos idegrendszernél a végeredményben egyhangú boldogság, mondjuk hogy csak megelégedés koronázza szivük legközelebbi értelemben vett rokonságát, a szerelmet. De ha eszményi szerelemben egyesülni akaró két lény csak egyikében is a türelmetlenség megnyilvánul s az eszményi rokonság idő előtt a vér és test vágyainak szenvedélyességóvé fajul, a két lény különböző nemíi szive együttérzésére nincs s nem marad meg a paritás s az egymással való meghasonlás a türelmetlenség természetes következménye leend. E meghasonlás nem a rokonság, az érzelem megszűnésében nyilvánul meg. sőt ellenkezőleg fokozódnak az érzel mek, de már nem eszményi czél felé törekedve, hanem anyagi vágyak kielégítésére irányulva. Mi történt az ily módon egymással meghasonlott két lény között ? Az egyik érzelmei túlhaladták a másikat; az egyik többet kívánt, mint a mennyit a másik adhatott és mivel megtagadni egyik sem akarta a másik kívánalmait, kéréseit, de teljesíteni se tudta, nem akarván egymással ellentétbe jutni, elhatározták, hogy megszűnnek létezni: meghalnak, öngyilkosok lesznek ! így állítható fel általánosságban azon szerelmi öngyilkosságok és gyilkosságok okadatolása, melyeknél semmiféle külső behatás közre nem játszott. így tehát, — tekintve, hogy társadalmi életet élünk és utomutfé len külső behatásoknak vagyunk kitéve, a fenti okadatolásnak csak az elméletben lehet érvényessége, lét- jogosultsága. De lássuk csak, hogy a meghasonlás gyakorlati utón mint sodorja az elpusztulásba a meghasonlott szivbeli rokonságot élni akaró embereket. Két külömböző nemű lény eszményi hatások között szereti egymást. Közbe jön egy anyagi kérdés, amely minden illúziót szertefoszlat és mivel a boldog szerelem úgyis csak illúzión épül fel, a két lény unalmasnak, sivárnak látja azt az életet, a melybe az anyagnak csak egy cseppje is megmételyezte az eszményit, agyukban a gondolatok romantikája öszhangot teremt a szív naivszerü elkeseredésével, ez az őrültség első lépcsőfoka. — és eldobálják maguktól az életet. A szerelem okából történt üalálozá- sokat nagyban elősegíti az áldozatok közvetlen idegessége, amely onnan keletkezik, hogy a különösen csak szerelmileg kifejezésre jutó szerelem annyira megerőlteti úgy a szivet, mint a kormányzó agyat, amelyet már ilyenkor nem az akarat, hanem az ügy vezérel, hogy ideges neuraszténia (búskomorság) betegsége kezdi gyöt,- reni az emberi szervezetet,. Azon pillanatban, midőn az öngyilkos halálra szánja magát, az őrület stádiumában van s agyának meghib- banása az utolsó pillanatban rendszerint tetőpontra hág. De csak azokat lehet öngyilkosoknak nevezni, a kik gyávaság, únalorn, vagy lelkifurdalás miatt dobják el az életüket. Lehet-e öngyilkosággal megbél/eg- zeni azt a katonát, aki látva, hogy az ellenség kezébe kerül, inkább önmaga vet véget életének, semhogy kitegye magát az övéi árulása veszélyének ? Angliában azon öngyilkosokat, akiket az önmaguk ellen történt merénylet megölni nem tudott, felépülésük után törvény elé állítják és éppen úgy büntetik, mintha más ember ellen követték volna el a gyilkosság kísérletének a bűntettét. Igazán kevesebb volna az ujság- szenzáczió ha az öngyilkosság nálunk is bűntettnek minősíttetnék és szigorúan büntettetnék. Nagy Béla. hírrovat. Harminc éves tűzoltó-egylet, A szatmári önkéntes tűzoltó-egylet életében nevezetes nap volt a mai. Az egylet ugyanis ekkor érte el alapításának harmincadik évét. A nevezetes évforduló minden ünnepség nélkül múlt el s bizonyára kevesen is tudtak arról, hogy a szatmári önkéntes tűzoltó-egylet a tegnapi nappal harmincéves fennállását érte el. Nem lesz érdektelen tehát, ha röviden összefoglalva az alábbiakban közöljük e derék egyesület keletkezésének történetét. Mikor az egyesület megalakult, városunk akkori társadalmának szine-java örömmel sietett a tűzoltás eszméjének felkarolására s tömegesen iratkoztak be az egylet tagjaiul. Apáink úgy látszik, másképen gondolkoztak ezelőtt harminez évvel, mert egy csöppet sem húzódtak a szép és humánus eszmének felkarolásától; je- lenbeni generáczió bizony nem igy tesz, kölönösen az intelligens osztály, teljes közönynyel viseltetik a tűzoltó intézmény iránt s talán ragnján alulinak tartja, hogy az egylet tagjai közzé beiratkozzék. De hagyjuk a vádakat s térjünk a tűzoltó egylet keletkezésének történetére. 1875. év julius havában Grabovieczky Leó, a helybeli kir. kath. főgimnázium akkori jeles tornatanára falragaszokon hívta fel városunk közönségét a tűzoltó egylet megalakítása iránt. Julius 15-én a kath. főgmnázium tornatermében meg is jelent városunk kitűnőségének és vezetőférfiainak számos tagja, azonkívül a polgárság szine-java. Az egybegyűltek előtt Grabovieczky hatásos szavakban ecsetelte a tűzoltó intézmény magasztos hivatását, majd előadta, hogy az ország többi nagyobb városaiban már alakítottak önkéntes tűzoltó egyesületet. Szükséges egy ilyen egylet Szatmáron is; ennélfogva felkérte a megjelenteket, hogy a nemes intézményt városunkban alakítsák meg. A megjelentek a legnagyobb örömmel tették magukévá az eszmét s határozatilag ki is mondották az egylet megalakítását s egyben azt is, hogy ki-ki a saját körében terjessze a tűzoltóság eszméjét a polgárság körében s igyekezzék annak tagokat szerezni. Az alapszabály elkészítése és jóváhagyása után a legközelebbi gyűlésen a tagok névsora is egybe volt állítva, kik között a következő neveket találjuk: Böszörményi Károly polgármester, Kiss Gedeon főkapitány, Junk Károly, Hokk András, Kiss Róbert, Grabovieczky Leo, Hérmán Mihály, Haraszthy Tamás, Hel- meczy József, Kertészffy Gábor, Szta- naczky János, Tóth Sándor, Horváth Ágoston, Mónus Lajos, Einhorn Márton, Nikelszky Géza, Szász Géza, dr. Mar- kovics Géza, Soltész Kálmán, Sirulszky Ede, Csikós Imre, Bauer János, Molnár János, Kemény János, Darabanth László, Kovács József, Kovács Mihály, Jurcsó Mihály, Gazdag János, Zádory Ferenez, Almássy Gusztáv, Homonnay Pál, Wolkenberg Géza, Jeney Károly, Grosz- man Samu, Héder Sándor, Harasztkó József, Péter György, Fekete Sándor, Ehenstein H., Tóbiás József, Nagy József és Lázár András. — Á közgyűlés a tagok közül a következőleg alakította meg a tisztikart : Elnök Böszörményi Károly, alelnök Kiss Gedeon, pénztárnok Kertészffy Gábor, főparancsnok Grabovieczky Leó, szertárnok Beer Mór, orvos Markovics Géza, mérnök Szász Géza. Választmányi tagok lettek; Junk Károly, Kiss Róbert, Héder Sándor, Soltész Kálmán, Darabanth László, Hokk András, Tóth Sándor, Horváth Ágoston, Kovács Mihály. — A választmány a legnagyobb tevékenységet fejtette ki az iránt, hogy az egylet pénztára mennél jobban gyarapodjon s Hel- meczy József pedig felkérte az akkori szatmári ügyvédjelölteket, hogy az egyvolfc az első; milyen gyönyörű ez a nagy tükör, hogy látszik benne az egész szoba ! Kár, hogy ezek a hitvány szőnyegek oly veszettül elütnek tőle. Tudod mit, édes aranyos uracskám, dobjuk ki ezeket s vegyünk helyettük egy szép nagy smyrna-szőnyeget. Hogyne vettem volna meg a feleségem kedvéért. Nem tett koldussá, az asszony meg módfelett örvendett neki, mikor az a hatalmas szőnyeg az egész nagy szoba padlóját teljesen beterítette. Gyönyörű volt, azt már be kell vallanom. Hanem a tükör itt még nem állapodott meg gonosz tanácsadásaival. Megmutatta, hogy arra a gyönyörű szőnyegre és egy ilyen gyönyörű állótükör mellé a bútorok egyátalán nem illenek. Jöttek uj bútorok ; olyanok, hogy egy balkáni király palotája megirigyelhette volna. Büszke voltam rá magam is. — ,,Lásd, aranyos Kálmánom, imádlak, hogy ilyen gyönyörű Ízlésed van, te emeled fényre a Nagybereky famíliát. Az ősök szellemei téged dicsőítenek ott fenn a menyekben! Ráhagytam ámbár kételkedtem, hogy minden ős Nagybereky bejutott volna a menyországba, mert bizony volt köztük olyan is, aki nagyon jóba volt Metternich urammal, azt pedig az ő udvarnépével egyetemben nem gondoljuk, hogy a menyország bevette volna az Ábrahám kebelébe. Gyönyörű szép lett a vendégszoba, vagy mint az asszony hívta : a szalon. Most már elhallgathatott volna a czu- dar tükör ! De nem tovább is bujtogat- ta Margitot, hogy most milyen óriási az ellentét a többi szoba és a salon bútorzata közt. „Az embernek a szeme ég ki szégyenében, hogy mit mondanak a vendégek, mikor olyan ódon butorzatu szobákon be a szalonba jönnek. Olyan a lakásunk mint az amolyan asszonyféle, akinek csak a felső ruhái szépek, de azalatt minden kopott, vedlett, sőt még sántít is a hasonlat, mondá, mert az olyan asszonyon utoljára nem is muszáj, hogy ne mondja, nem is illik meglátnia mindenkinek, hogy mi yan a felső ruhája alatt, de itt lehetetlen észre nem venni.“ Az volt a vége, hogy uj lett az ebédlő, a nappali, a hálószoba meg a többi szoba bútora. Apám öcscse, Laczi bácsi potom áron összevásárolta az ócskákat, az Isten áldja meg érette. Most már aztán jöhettek a vendégek, jöttek is, mi is mentünk, hanem a tükör ezzel sem érte be. Megmutatta a feleségemnek, amint egyszer egy látogatásból hazajött, hogy aáros a ruhája alja. Az pedig baj! Mert a városban, természetes is, hogy nem olyan ruhában jár az ember mint kinn a tanyán. Olyan szalonban, mint a miénk, be sem mehetne más, mint a szobalány a piros selyem kendővel bekötött fejjel, sem lebbencset nem ehetik az ember amiatt a faragványos ebédlőben, vagy éppen tarhonyás galambot! Mit mondana ahhoz a nagy tükör, ha egy uzsona két háromféle parfait nélkül esnék meg ? ! Hát az a sáros ruhaalja ! Bezzeg ha kocsin mentünk volna, nem sározódott volna be a gyönyörű selyem ruha. A Tauszky remeke! ? Mert az is bizo nyos, hogy ahová annyi vendég jár, ott ugyan nem ér rá az asszony, hogy maga varrja, gépelje a ruhát. Eleinte az idevaló masamód jó volt ugyan, de a tükör megmutatta, hogy az alispánnénak szebb a ruhája, mert az Tauszkytól hozatta s alig került valamivel többe, mint az övé, sőt jutányosabb, mert az itteni fuserek a legdrágább ruhát is elrontják, kár a drága stoffért! Tehát Tauszky és fogat, meg- Landauer batár! Egy Nagybereki nem járhat másként csak lírásán! Volt olyan fogatunk, hogy mindenki megbámulta. Nem sokat adok a tudományomra, de hogy a lovak megválasztásához más nem ért úgy a vármegyében, mint én! az szent! Sok úri ember csak azért is eljött hozzánk, hogy a lovaimat megnézze, még többen csak úgy barátságból. Annyi jó barátja még a miniszternek sem volt, mint nekem, vagyha tán járnak is hozzá annyian, mint hozzánk, de bizonyos, hogy annyian nem kérnek tőle kölcsönt, meg váltó aláírást, mint tőlem kértek ; mert ha annyi váltót írna alá, mint ón, obstrukció sem kellene a megbuktatásához. Fizettem, mint a köles; eleinte volt miből. Olyan tekintélyem volt és olyan népszerűségem, hogy akit ón támogattam, azt tán még római pápának is meg tudtam volna választatni. Pompás élet volt ez, barátom ! Ez a fényes, ragyogó, örökké mulatságos léhaság az eddigi gazdasági, gyötrődő, örökös munka után, felségesen esett! Különben nem mondhatnám, hogy ez az élet nem volt elégé fáradságos. Mig otthon a faluban éltem, untig elég volt tudnom a filkózást és húszon egyet, egy krajczáros blattal és 50 krajczáros bankkal ; a ferbli csak nagyobb kirúgások alkalmával fordult elő s egy hétig szörnyüködtünk rajta, Sirolin vosoktól mint hathatós esZe°rr; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült, bronchitis, szamár-hurut és különösen lábbadozóknál ====:====:;=:=== influenza után ajánltatik. ... ........Em eli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet, és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jóize miatt a gyermekek is szeretik, A gyógyszertárakban üvegenként 4 koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czég- gel legyen ellátva, F. Hoffman-La Roche et Co vegyészeti gyár Basel Svájcz.
