Szamos, 1905. július (37. évfolyam, 53-61. szám)
1905-07-02 / 53. szám
2-ik oldal. SZAMOS 53. szám Magyar fürdők. A nyári nap izzóan tűz alá, verő- fényes melege messze számkiveti a nagyvárosok lakóit, ki a szabad természet ölébe, hol suttogó lombok védik az embert a nap forró sugarai ellen és hol üde zöld pázsit frissíti fel az elernyedt test idegeit. Aggódó gonddal töpreng ilyenkor minden családapa, mily módon oldja meg a nyaralás kérdését úgy, hogy e megoldás a legolcsóbb és egyúttal a leghelyesebb legyen. És a töprengésre van is alapos ok, mert bizony fürdőhelyeink és nyaralóink közül kevés van olyan, mely magában egyesítené a kényelmet és az olcsóságot. Osodálhatjuk-e ily módon, hogy mindenki, aki csak szerét ejtheti, nyárviz idején messzire menekül a hármas bérez, a négy folyó honától és messze idegenben költi el azt a pénzt, mely kedvezőbb viszonyok és körülmények között a hazai piaczon foroghatna. Hiszen közismert -tény, hogy a külföldi üdülő helyek legnagyobb részének fő kontinensét a magyar közönség adja, és alig van hazánk közelében oly nagyobb német, osztrák, vagy olasz fürdőhely, — melyen ne volna gyakoribb a magyar szó a hazainál. Számtalan kísérletezés történt, a mely od- 1 rányult, hogy fürdőzőinket visszatart,'^ hazánkban, de valljuk meg 0szin^n, mind ez ideig még mindpjQ ilyen fajta kísérlet csúfos kudf^rezot vallott. Egyrészt a lanyha s‘.g, mellyel a hivatott körök és hatóságok e kérdés rendezéséhez hozzá fogtak, másrészt a vállalkozók és bérlők kapzsisága még minden alkalommal meghiúsította a fürdő ügy rendezését Mig külföldön már rég kivették a fürdőket a községek autonómiája alól, és állami kezelés és ellenőrzés alá vették őket, semmiféle költséget sem sajnálva e rendkívül fontos nemzetgazdasági ágtól, addig minálunk a fürdőket csakis fejős te kenőknek tekintik és minden igyekezet edairányul, hogy e tehénből rpinél nagyobb jövedelmet csikarjanak ki, a nélkül, hogy meggondolnák, miszerint kellő töke befizetés nélkül sehol és soha uzsora jövedelemre szert tenni nem lehet. Itt lenne az ideje, hogy a végleges rendezését ne halogassuk hónapról- hónapra, óvről-óvre, hanem kellő erély- lyel és sürgősen fogjunk hozzá a végleges rendezéshez. A mi mindezideig történt ez ügyben az, hogy a fürdők Ugye, még a gyógy-fürdőké is elsősorban nem tudományos, de gyakorlati, gazdasági kérdés. A jó bornak nem kell ezégór közmondás már régen elavult, ma már annyi helyen mérnek jó bort, hogy bizony kellő ezégérezés nélkül igenigen nehéz a minden tekintetben megfelelőnek kiválasztása. Reklám nélkül a mai világban nincsen boldogulás. Ki a közönség körében találja támasztékát és exiszt diáját, annak első és főkötelessége, hogy a közönséggel magát megismertesse. A magyar sajtó önzetlenül és szívesen megtesz minden tőle telhetőt, hogy általános érdekű ézikkekben és közleményekben a közönség figyelmét és érdeklődését a hazai fürdőkre irányítsa, de ez még távolról sem elég az üdvösséghez. Általános érdekű csikkek még nem bírnak oly hatással, hogy valakinek az érdeklődését valamely speciális tényre felhívják. Ha a külföldi sajtót figyelemmel kísérjük, látni fogjuk, hogy a legelőkelőbb napi és heti lapok hasábos czikkekben ismertetik nevezetesebb fürdőhelyeiket, sőt igen gyakran művészies kivitelű illusztrátiókkal élénkítik és tarkítják e czikkeket. Igaz, hogy az ismertetés e módja kissé költséges, de nem oly kiadás-e ez, a mely dúsan, szárszorosan megtérül ? Az okosan hirdető fél munkája a magvetőhöz hasonlít; a ki sajnálja a mag költségeit, annak a termése is csak hitvány és silány marad. Közigazgatásunk lassú szekere mindig a maradiság utján döczögött to vább kell-e csodálkoznunk akkor, hogy a külföld, mely mindig hamarabb és gyorsabban vette magába az Újkor napról-napi- rohamléptekben élőre haladó és fejlődő eszméit, messze túlszárnyalt bennünket. Szakítsunk már egyszer a maradiság a conservativizdi szellemével és sorakozzunk mi is ifjú erővel a nemzetek, népek versenyébe. Csak akarni kell és minden elérhető ! HÍRROVAT. * Halász Ferencz miniszteri tanácsos díszpolgári oklevelét a városi tanács tegnapi üléséből küldötte fel polgártársunknak. Az oklevél tartalma a következő : „Mi, Szatmár-Németi szabadkirályi város közönsége adjuk tudtára mindazoknak, akiket illet, hogy az Egyezerkilenczszázötödik esztendő május havának 8 ik napján tartott törvényhatósági bizottsági közgyűlésünkben Méltóságos Halász Ferencz miniszteri tanácsos urat a népoktatás államosítása és különösen a szatmár-németii népiskolák állami kezelésbe vétele körül szerzett kiváló érdemei elismeréséül, valamint őszinte tiszteletünk és hálánk jeléül városunk díszpolgárának egyhangúlag megválasztottuk és ezen diszpolgársággal járó mindazon jogoknak gyakorlására felhatalmazzuk, amelyek szabadkirályi városunk polgárait hazánk alkotmánya s városunk szabadalma szerint megilletik. Melynek örök emlékezetére ezen díszpolgári oklevelet törvényhatóságunk pecsétje alatt kiadtuk.— Szatmár-Németi, a törvényhatósági bizottság 1905. óv május 8-án tartott közgyűléséből.“ (Aláírás és pecsét.) * Személyi hir. Bókéssy Géza tb. főjegyző, árvaszéki ülnök folyó hó 4-ón kezdi meg hat heti szabadságát. * Orvosi kinevezés. Dr. Lipeczky Andor orvostudor városunk fia, a dr. Morávcsik Ernő tanár vezetése alatt álló bpesti kir. tudomány egyetem ideggyógyászati osztályához segéd orvossá kineveztetett * A nőegyesület választmánya tegnap délután a városháza gyűlés termében ülést tartott, melyen a jun. 18-ki rózsaünnepély bevételei és kiadásaira vonatkozó elszámolást tárgyalta le. Az összes bevételt 2558 korona 50 fillérben, a kiadást 1206 korona 35 fillérben s az összes tiszta jövedelmet 1352 korona 15 fillérben állapította meg. A választmány ezután nehány magán kérelmet intézett el * Kirándulás. A Szatmárnémeti Iparos Dalegylet augusztus hó 6-án a Dónát-bucsu alkalmából egy nagyobb szabású társas játékot, tánczmulatság- gal kapcsolatos kirándulást rendez a szatmári hegyre, mely élvezetes kirándulásra felhívjuk közönségünk figyelmét. * Jogszigorlati vizsga. Jókey István, Jékey Zsigmond nagybirtokos fia, a gazdasági akadémia sikeres elvégzése után a jogi pályára lépvén a napokban tette le jó sikerrel a kolozsvári Ferencz József tud. egyetemen az államtudományi jogszigorlatot. * Eljegyzés. Augusztini Oszkár székes fővárosi polgári iskolai tanár, a Magyar Tanítók Otthona titkára, eljegyezte Obermayer Sándor min. szám tanácsos leányát Obermayer Mariskát. * Sikerült vizsga. Simkó Géza nagykárolyi pénzügyi fogalmazó, a múlt hó 27-én Budapesten, a fogalmazói vizsgát jó sikerrel tette le. * Halálozás. Teleky Bertalan helybeli főszolgabírói tisztviselőt és nejét súlyos csapás érte. Leánykájuk a nyolez éves Boriska, pénteken éjjel rövid szenvedés után meghalt. Temetése tegnap délután ment végbe. * Pénztárvizsgálat. Jun. hó 30-án ejtette meg Kőrösmezei Antal főjegyző elnöklete alatt a pénztárvizsgáló bizottság a köz- és gyámpénztár szokásos negyedévi vizsgálatát. Kültagokul be voltak hiya és a vizsgálaton közreműködtek : Bölönyi László és Kollár Gyula biz. tagok. A pénztár a legnagyobb rendben találtatott. * Miniszteri jóváhagyás. A korcsmák, sörházak és pálinka mérésekről alkotott szabályrendeletet a belügyminisztérium jóváhagyta. * Elgázolta a saját lova. Kaluzer Mihályné, kőkert-lankai csőszné múlt hó 30 án Hám János-utcza sarkán állott egyfogatu szekerével, midőn lova egy arra robogó motoros kocsitól megijedt, majd sebes vágtatással tova iramodott, miközben az előtte álló Kaluzernét elütötte, kinek a léből s vonásai kiderültek, ami nála ritkaság számba ment. Másnap szabadságot kért s elutazott Bordeaouba. A Módokba vivő utón, valamivel Blanquefod előtt feküdt egy csinos úri kastély, melynek falai alatt húzódott el a tiszta vizű Galle egyik ága, hogy innen kevés távolságra a Garon- ne-val egyesüljön. Hársfa sor vezetett a kastély kertjéig, mely telve volt illatos virágokkal. Esteli kilenoz óra volt, az ég tiszta s csillagai olyan tiszta ragyogásuak, mintha egy hatalmas kéz szikrázó lőport hintett volna szót az égboltozaton. Az est olyan derűs volt, akár a hajnal, a hegytető s a fák sudarai magasan nyúltak fel a tiszta légbe s az alacsony dombokat, jeléül a buja növényzetnek, sötét zöld pázsit borította el. A kastély földszinti szobájában kedélyes társaság volt együtt. Egy fiatal asszony ült az ablaknál, átengedve kezét egy katona tisztnek, ki majdnem térdelve olyan szavakat suttog fülébe, a melyek majdnem boldoggá látszanak tenni őt. Rendkívül tiszta vonásu, arcza szinte világítani látszott a félhomályban, mig kívülről a hold sugárzott be egy ákácz lombján át, mely homlokát beárnyaltan hagyta. A fiatal asszony Lanfrancoi mar- quisnó volt, egy év óta özvegy, az ar- isztakrata körökben suttogták, mintha már Augrandagének a jövendőbelije volna. Egyszerre éleset csöndült a csengő. A portás ajtót nyitott s egy uj vendég érkezett, a kit bizonyára a leg- kevésbbé vártak s egyenesen biztos léptekkel haladt a kastély előcsarnokába. A midőn az ablak alá ért, ropogta- tós kiejtéssel kérdó : — Itt van Augrandege gróf ? — Lengfford ! kiáltá ez. — ön tehát megösmert ? — Jó emlékező tehetségem van, mormogta Augrandage. — Igen ? no akkor bizonnyára emlékszik arra, hogy kettőnknek egy régi számadásunk van rendezetlen, szólt a kapitány. — Rendelkezésére állok uram — s kiment. — Hová megyünk ? kórdé Lengfford. — Le a völgybe, ha úgy tetszik. — Nekem az mindegy. Szótlanul haladtak egymás mellett, a csendet egyszerre Augrandage gróf szakitá félbe. Kapitány ur ! tudja mit láttam álmomban ? — Nem vagyok rá kiváncsi, felelt Lengfford röviden, — Kisértetet láttam, mint Brutus a philipi csata előestéjén. És e kísértet ? kérdó hanyagul Lengfford. — E kisértet azt mondá nekem, hogy eleget éltem, felelt a gróf egykedvűen. — Majd megválik, lehet hogy igaza van a jövendölésének s Augrandagre vetve egy pillantást. Nehány pereznyi szünet után igy szólt Augrandage. — Ez jó hely itten. Az ut éles világításban húzódott el előttük. — Egyszerre futva közeledett a helyszínére az özvegy marquisnó fö- detlen nyakkal, össze kuszáit hajfür tökkel. — Öt lépésről ! mondá Lengfford. — Uram, uram — kiáltá, én valami rettentőt sejtek . . . Kegyelemből hallgasson meg. Ön nem is gyanítja, mit akar tenni ! — Könyörgöm Lisset távozzék, — mondá Augrandage. Ez ur tiszt, az én régi ezredemben . . . egy kis beszélni valónk van ! — Nem, nem ! sikoltozott a mar- quisné, árnyakat látok magam előtt... nem megj-ek egy tapodtat sem, védelmeznem kell Augrandaget ! gyermekem nem hagyhatom a gyalázat martalékául ! Én őt szeretem s ha ő nem vesz el nőül, elvagyok veszve ! Könyörüljön rajtan az égre kérem kapitány ur ! A fiatal asszony zokogot, mint egy kis gyermek, de a kapitány mintegy elutasító mozdulatot tett. — vJt lépésről ! mondá, Lengfford hidegen s elővett zsebéből egy pisztolyt. É jelenetet látva a marquisnó ájul- tan esett össze az ut mellett. — Augrandage össze font karokkal várt. Lengffordnak a holdvilág halvány fényénél úgy tetszett, mintha ellenfele arczán egy könycsepp gördülne alá. — Nos uram, — mondá rikácsoló hangon a kapitány, most nem eszik cseresznyét ? Lőtt s Augrandage szétzúzott ko - ponyával zuhant a földre. Szilágyi I. Zoltán. 1905 Reklámcikkek: Színes suhogó reklámtaft méterenkint frt. 1.35 Fekete „ . »frt. 95, 1.35, 1.50 Japáni mosóselyem „ frt —.85 Liberti Sublime minden színben „ „ —.78 Louisienne brilante „ „ —.95 Fekete ruhaselyem méterenként 85 krtól följebb. Meny asz onyi ruhaselymek mtrenkén 78 „ „ Újdonságok: Voile Grenadine a legszebb színekben. Voile de Soie Popeline brillante mindhárom 120 czentiméter szélességű. Dús választék gyönyörű skót-selymekben. Travers csikós és koczkás Taffta-Riche ruhára és blúzra 120 cm. széles Radium és créppe brillanté minden színben. — Louis XV. jellegű chiné és Mille-fleurs-selymek. Gyönyörű csipke-, gyöngyös vásznon himzett-ruhák. Irish csipkék és vászonhimzések. Legújabb 1 Fekete Roll-tafft 60 cm. frt. 1.90 stb. Mintákat kívánatra készséggel küldünk. Szénásy, Hoffmann és Tsa Budapest, Bécsi-utcza 4.
