Szamos, 1905. május (37. évfolyam, 36-43. szám)
1905-05-18 / 40. szám
2-ik oldal. SZAMOS 40. szám Szatmárhegy-piacz azou részen melynek egyenes és természetes folytatása a Középhegy és Nagy-Lippa közötti széles, emelkedő útvonal. Ezen az jatvonalon haladna tovább a vasút, bizonyos emelkedéssel egész a Lehóczky-fóle szőlőig, itt balra térve, mindig az utón a Középhegy és Nagyhegy között félkörben haladna tovább s majd le az u. n. Oláhtemplomnak, a Wallou-féle szőlőknek, az Oláhsoron végig, visszatérne a városházánál, mely mellett, mindig az utón haladva, lemenne a Hegypiaczi-állo- másra. Vagyis : szinte körvonalat futva meg, érne vissza a kiinduló pontra. Mint halljuk, mivel a vasút mindenütt közúton haladna, kisajátítások nem drágitanák a kiépítést és igy, tekintetbe véve, hogy az illető szőlősgazdák és birtokosok nem zárkóznának el az anyagi hozzájárulástól, valamint a város is, tudatában a Hegy fontos fejlődésének, nem zárkóznék el újabb áldozatok hozatalától, meg lehetne valósítani a tervet, melynek nyomán szőlőterületeink úgy szólva, körül volnának véve, be volnának hálózva vasúttal. Csakis a város és az egyes gazdák anyagi hozzájárulása után lehet tehát e terv megvalósításáról szó, mert, ami nagyon fontos a közönségre, a vasút ezen utkülönbözet után nem gzedne semmi külön díjazást. Aki tehát a nagy hegyi szőlőbe akarna menni, épen azt az összeget fizetné, melyet ma fizet a Hegypiacz állomásig. Ez a helyi vasút üzletvezetőségének terve, melynek szándéka tiszta, helyes; a Hegy gazdasági viszonyainak tovább való fejlesztése, emelése, minek következtében csak elismeréssel találkozhatik s pártolásra érdemes. Midőn ezekben itt ismételten kifejezést adunk, szabad legyen egy másik, a Hegy fejlődésével kapcsolatos, fontos körülményre is felhívni a köz- figyeimet, mely a következő: Szatmárhegyünk tehát széfen halad, helyes, igen szép dolog; a helyi vasút hatalmas lendületet adott ott mindennek, — nagyon örülünk rajta. Manapság azonban ezen drága helyek legtöbbje már teljesen be lesz telepítve, borainkat már most sem tudtuk eladni, vájjon nem volna-e nagyon is fontos kérdése a szőlősgazdáknak arról is értekezni és egy alkalmas tervben megállapodva, azt helyesen keresztül is vinni, hogy t. i. mi, szőlősgazdák, termesztményein- ket minden időben el is tudják adni. Bizony már nagyon itt a 12-ik óra, hogy egyszer már mi szőlősgazdák, a magunk zsebbevágó kérdésével is foglalkozzunk és tegyünk is valamit a magunk érdekében, teremtsünk pia- czot boraink számára, akár a fővárosban, akár a vidéken. Valamikor a szatmárhegyi bornak Lengyelországban volt biztos piacza. Lemberg város nagyobb vendéglősei itt vásároltak, itt szüreteltek. Ugyan nem állana Hegyközségünk erkölcsi kötelességében, hogy gondoskodnék, mint a 'Hegy erkölcsi egyesülete, boraink értékesítéséről! Vagy: a Hegyközség bízná meg a helyi vasút üzletvezetőségét, hogy boraink értékesítésének, ránk nagyon fontos kérdésében, ez, mint különben is szállító-vállalat, lépne összeköttetésekbe ? Valójában: ez is egy érdekes terv és eszme, a melyről minden szőlősgazdának komolyan gondolkozni égetően szükséges. A Szatmárhegy fejlődésének bizonyára a szőllősgazdák örülnek legjobban, de ez a fejlődés csak abban az esetben természetes és megfelelő, ha a szatmárhegyi termesztmények egyszersmind megfelelően és mindenkor biztosan értékesíthetők is. Eddig az volt a kifogás, hogy : nincs vasút. Most vau már vasút, — csak legyen egy kis ügybuzgósággal párosult jóakarat és kitartás. Különben ezen kérdésre még visszatérünk. Titkári jelentés a,Szatmári Jótékony Nőegyletnek* 1904. évi működéséről. Szerkesztette : Dr. Fechtel János. e. főtitkár. I. • Az egylet tisztikara és választmánya. Védnök: Br. Vécsey -Józsefné, szül. Deseffy Blanka grófné, csillagkeresztes hölgy. Elnök: Uray Gézáné. Alelnök: Jékei Károlyné. Főtitkár: Dr. Fechtel János. Főjegyző: Ferencz Ágoston. Jegyző : Paládi Erzsiké. Pénztáros: Biki Károly. Ügyvéd : Dr. Harcsár Géza. Orvos: Dr. Török István. A szegények felügyelői: a szatmári részen Fürst Viktorné, a németi részen Fésűs Andrásné. Számvizsgáló bizottság: Elnök : Literáty Elekné. Tagok : Jékey Károlyné, Neuvirth Nándorné. Árvaházi bizottság: Elnök az e. alelnök. Tagok: Neuvirth Nándorné és Dr. Wallon Gyuláné. Választmány: Hérmán Mihályné, Korányi Jánosné, Kölcsey Jánosné, Mátray Lajosné, ifj. Hérmán Istvánná, Daróczy Endréné, Molnár Mihályné, Mándy Bertalanná, Reiter Jakabné, Dr. Jéger Kálmánná, Dr. Fekésházy Gyuláné, Bakó Ignácné, Kovács Leoné, Varjú Sándorné, Lengyel Imréné, Medgyesi Ferencné, Varga Ántalné, Sulyok Ántalné, Kótai Lajosné, Szarukán Zoltánná, Deli Béláné, Csanádi Frigyesné, Kolonai Sománé, Pirkler Józsefné, Síkos Károlyné, Cs. Máyer Sá- muelné, Nusszer Dezsőné, Nyárády Lászlóné, Nagy Barnáné, Zommer Károlyné, Kerekes Dánielné, Márkus Mártonná, Unger Ullmann Sándorné, Páskuj Veronka, özv. Andrási Gáborné, Bossin Józsefné, Dr. Török István orvos, Kiss Zsigmondné, Joó Ignácné, Morvái Jánosné, Dr. Biró Elemérné, Unger Istvánná, Ruprecht Ántalné, Dr. Ryll Ferencné, Dr. Fejes Istvánná, Jankovics Jánosné Domahidy Sándorné, dr. Böszörményi Emilné, dr. Keresztszeghy Lajosné, Heidelberg Imréné, özv. Fésűs And- rásné, Sepsi Károly gazda, Jékei Károlyné alelnöknő, Domokos Lajosné, Nemes Béláné, Máyer Károl,ynól Paládi Lajosné, Paládi Erzsiké jegyző, Pethő Györgyné, Berki Dezsőné, Dr. Wallon Gyuláné, Dr. Vajay Imréné, Seriing Ántalné, Wallon Lajosné, Dr. Schőber Emilné, Kinál Gézáné, ifj. Dr. Farkas Ántalné, Szentiványi Károlyné, Lővy Miksáné, Neuvirth Nándorné, Matolay Gáborné, Steinberger Ábrahámné, Frankó Jánosné, Hájtájer Pálné, Ekker Jánosné, Osváth Elemérné, Szabados Éné. dr. Hantz Jenőné, Uray Károlyné, R. Nagy End- réné, Szigyártó Teruska, Banner An- talné, Szíjártó Ántalné, Szentiványi Sándorné, Literáty Elekné, Vodiáner Sománé, Dr. Farkas Ántalné, Rohrlich Sámuelné, Révi Miklósné, Henter Zoltánná, Dr. Paál Istvánná, Balogh Józsefné, Rósenfeld Árminné, Dr. Rácz Endréné, Jákó Sándorné, Biki Károlyné, Demjén Sándorné, Rácz Istvánná, Lit- teczky Endréné, Dr. Schönpflug Jenőné, Nagy Elekné, Dr. Kölcsey Ferencné, Doskár Ferencné, Nagy Lajosné szá- zadosné. Bölönyi Lászlóné, Reiter Béláné, Cholnc^i Imréné, Ruprecht Józsefné, Deák Kálmánné, Fürst Viktorné, Novák Lajosné, Dr. Gobi Alajosné, Fekete Teréz, Unger Gézáné, Günther Jánosné, Fólegyházi Ferencné, Fogarasi Sándorné, Tanköczi Gyuláné, Kertészffy Gáborné, Komka Alajosné, Okoliosányi Béláné, Thamássv Eduárdné, Polyánszky Miklósné, Páskuj Imréné, Tombori Vir- gilné. Radó Bertalanná, Délczeg Lajosné, Hronyecz Ántalné, Sepsy Károlyné Adorján, ifj. Böszörményi Sándorné Pettyén, Dr. Várady Sáadorné, Leitner Emilné, Leide Károlyné, ifj. Jákó Sán- domé, özv. Böszörményi Józsefné, Asztalos Sándorné, Szlávy Dezsőné, dr. Fodor Gyuláné. II. Az egylet belső életének törénete. Az Egyesület a lefolyt 1904. évben is folytatta nemes hivatását azon a téren, a melyen a cselekvés, a munka a legnehezebb a világon. Hiszen határtalan lemondás, önmegtagadás kell ahhoz, hogy odahagyva kényelműnknyugalmas zsölyé- jót, kiszakítva magunkat a családi gondok és kötelességek úgyszólván minden erőt s időt lekötő köréből, a fátyolt félredobva, — foglalkozzunk a társadalmi nyomor, a társadalmi nyílt sebek gyógyításával, hogy bekopogtassunk egymásután utcáról- nlcára, házról-házra a város összes lakóihoz s nem törődve a kellemetlenségek özönével, kinyújtsuk kezünket s szegényeink számára adományokat gyüjtsünk. Valóban benső, morális lélekerő, fenkölt gondolkodás kell ahhoz, hogy hölgyeink az emberszeretet oltárán ekkora nemességgel áldozzanak. Államférfiak, hatalmasságok, gazdagok, írásban és szóban bíráló urak közvetlen nem tudják mit tesz az, a jutalom minden számítása és kilátása nélkül leszállani az irgalomért esdeklő szegényekhez, a kínlódó betegekhez, a szűkölködő munkaképtelenekhez, árvákhoz, mit tesz az, kenyeret kérni másoktól, mindenkitől a szűkölködőknek, mert ha tudnák, a hódolat és tisztelet adóját első sorban a fehér angyalok, a vigasztalás e jó szellemeivel szemben rónák le mint a társadalom mélységes elismerésének csekély zálogát. Közvetlen jutalomra nincs reményük igaz, de legszebb jutalmuk az a megelégedés, az a hálás szó, mosoly, az az ezerszeres áldás, mely a felszáradt könyek nyomán igen becses osztályrészük. Hölgyeim, előre a szent hivatás égi utján, önök az emberiség legnagyobb jótevői! Sok szegény részesült ez évben is gyors és állandó segélyben, oly sok, hogy ha a nőegylet nem léteznék, vagy tevékenységével felhagyna, — mi történnék a nyomor tanyáján a szegénység sápadt arczu soraiban — alig tudom ?! Mert a hivatalos segélyezés szemben a segélyt kérők sokaságával, oly csekély, hogy szót sem érdemel s másként megoldani a kérdést a legnehezebb feladat, — ha esak a koldusbotot nem akarjuk újból a szerencsétleneknek kezükbe adni. Egyletünk életében az év küszöbén igen fontos esemény történt, melynek kiható erejét mindnyájan érezzük. — Hérmán Mihályné elnökünk, kik nagy jósággal és szeretettel viselte nehéz tisztének terheit s minden gondolatával e szent ügyet buzgón szolgálta, nagy fájdalmunkra lemondott és helyébe a kc^gyülés egyhangú lelkesedéssel és kitörő örömmel Uray Oézánét, az egyesület példás buzgóságu, és törhetlen munkásságu vál. tagját választotta vezéréül. — Nehéz volt a nemes lelkű, az emberszeretettől szive mélyéig áthatott, a szent ügy jelentőségét a maga egész terjedelmében és eszményi voltában felfogó és méltányoló urhölgyet az üres szék elfoglalására reábirnunk, ámde annál nagyobb volt mindnyájunk öröme, a midőn végre engedve a közbizalom hivó szavának, lemondással bár, de mégis bele lépett. Ez emlékezetes nap óta egy esztendő folyt le. S ez esztendő alatt mint kormányozta Egyletünk hajóját uj elnökünk, miért részletezzem? Tettei, viselt dolgai oly cselekmények, melyek mindenki előtt ismeretesek. Mi csak az elismerés, tisztelet és hála érzelmeivel csoportosulhatunk széke köré, melyen annyi diszszel, méltósággal, dicsőséggel, kimerithet- len munkával, varázsos vonzóerővel, nemes öntudattal és kitűnő ambícióval ül. S a midőn lelkesedéssel üdvözöljük őt a mai napon a jótékonyság nevében, melynek testi egészségére való legkisebb tekintet nélkül, a segélyt keresők számára mindig nyitott ajtókkal, forrón dobogó szívvel és teljes odaadással szolgál: kívánjuk, hogy a Gondviselés elnökünket, a mi önfeláldozó, minden nemes tulajdonságokkal ékes vezérünket ezen egylet javára, felvirágoztatására még soká — soká éltesbe 1 Elnökünk mellett és oldalánál azonnal ki kell emelnünk ügybuzgó alelnökünket, Jékey Károlynét, a ki a tőle megszokott páratlan erejű munkássággal fáradozott közös ügyünk diadalának biztosításáért s a szegények érdekeinek lehető kielégítéséért, körüljárt, buzdított, tervezett, áldozott) gyűjtött igen nagy összeget, s az árvaházat, a mely gondjainak legelső tárgya volt, a mintaszerüsóg magas színvonalára emelte’. Neki az egylet szivéhez van nőve s úgy gondozza, mintha a saját gyermeke volna. Köszönettel honoráljuk fáradozásait s Isten bőséges áldásában óhajtunk számára eleget tevő jutalmat. Igaztalan volnék, ha nem sietnék a magasztalás virágaival haladéktalanul Nagy Leona urleány, elnökünk találékony, szüntelenül cselekvő, szervező, rendező, bájos és kedves leánya felé, ki az Egylet kormányzásában gyöngéden szeretett anyjának valóságos jobb keze volt. A legszívesebb elismerés szavait hangoztatom ez úttal is az ő dicséretére s szive minden vágyának teljesülésében vegye Isten áldását. Az elnökség munkatársait nemkülönben nagy köszönet illeti. Bakcsy Domokosáé, Dr. Fejes Istvánná, Fürst Viktorné, Fésűs Andrásné, Morvay Jánosné, Neuvirth Nándorné, Dr. Wallon Gyuláné, Deák Kálmánné képezték a szükebb körű végrehajtó tanácsot, melynek a legnehezebb feladat, a fáradságos, szakadatlan munka, körüljárás a rendezett mulatságok részleteinek kidolgozása, kivitele, a siker felelősség- terhes biztosítása jutott osztályrészül. Sokat, úgyszólván mindent cselekedtek ezen úrnők s mindvégig jó kedvvel és szeretettel dolgoztak a magasztos cél felé vezető ut egyenge- tósóben. Nagy türelmet és fáradságot igénylő teendőket láttak el a szegények felügyelői : Fésűs Andrásné és Fürst Viktorné, kik a hozzájuk özönlő szegényekkel, úgyszólván napról-napra érintkeztek, bíbelődtek s számukra a kijáró segélyt kiosztották. Fogadják szívesen az őket megillető hálás köszönet szózatát és találják meg az igazi ellenértékét jó lelkűk benső megelégedésében, Dr. Törők Istvánt, orvosunkat és Sepsy Károly gondnokunkat jutalom nélkül való munkájukért, hálánkkal jutalmazzuk.
