Szamos, 1905. május (37. évfolyam, 36-43. szám)

1905-05-11 / 38. szám

XXXVH. árfolyam. Szatmár, 1905. májas iió 11. csfltörtök 38-lk szán. SZAMOS H V •>. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési árt BgéBZ évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Városi közgyűlés. Hétfőn délután, Kristóífy Jó­zsef főispán elnöklete alatt tartotta meg a városi törvényhatósági bi­zottság havi rendes közgyűlését. A bizottsági tagok szép számmal jelentek meg s rendkívüli nyuga­lommal hallgatták végig és sza­vazták meg az előadói javaslato­kat. így az egész közgyűlés szo­katlanul gyorsan ért véget. Rész­letes tudósításunkat az alábbiak­ban közöljük. Polgármester havi jelentése. A szokásos bevezetés után a jelentés a f. hó 1-én a szatmár— mátészalkai h. é. vasútnak a ke­reskedelemügyi m. kir. miniszté­riumban megtartott engedélyezési tárgyalásáról emlékezik meg. „A vasút építési és üzemberen­dezési feltételei minden különösebb és figyelmetérdemlő nehézség nélkül tárgyaltattak le. A város részéről előterjesztett kívánalmainkat a tár­gyalást vezető elnök ur készségesen vétette jegyzőkönyvbe. Természetes, hogy a város érdekei szempontjából a maximális összegű állami hozzájá­rulást kértük. A tárgyalás befejézté- vel pedig az elnök ur kijelentette, miszerint az engedélyezés körül ab­ban, ami a minisztérium hatáskörébe tartozik, számíthatunk a legjobb akaratra. A legutóbbi bizottsági közgyű­lésből nyert megbízás folytán illeté­kes helyen megfelelő lépéseket tet­tem aziránt, hogy a osendőrség szu rony nélkül teljesítsen nappali szol­gálatot. A kerületi csendőrparancs­nokság megkeresésemnek eleget is tett s már tényleg szurony nélkül vonulnak ki a csendőrök nappali szol­gálatra. Megjegyzem, hogy még raie lőtt eziránt megkeresést intéztem a kerületi parancsnoksághoz, már tervbe volt véve, hogy a csendőrség váro­sunkban csupán oldalfegyverrel és forgópisztollyal teljesítsen szolgálatot, de az intézkedés a pisztolyszállitó késedelmezése miatt nem volt eddig foganatosítható. Miután itt a közgyűlésben nyil­vánosan nem tétetett eddig említés boldogemlékü Meszlényi Gyula szat­mári megyés püspök haláláról, úgy érzem, mintha mulasztás történt volna, daczára annak, hogy a törvényható­sági bizottság méltó kifejezést adott gyászának a haláleset és a temetés alkalmával. Bárha az ő emlékét méltóbban megőrzik alkotásai, ne mulasszuk el mi sem leróni a hála és a kegj’elet adóját úgy, amint módunkban áll. Tisztelettel indítványozom tehát, hogy a törvényhatósági bizottság örökítse meg jegyzőkönyvében néhai nagym meszleni Meszlényi Gyula v. b. t. • szatmári megyés püspök emlékét, aki rendkívül sok jót tett a szegény és szenvedő emberiségért, miáltal kiér­demelte a kortársak becsülését, tisz­teletét és szeretetét s az utókornak elismerését.“ Majd megemlékezik Halász Ferencz miniszteri tanácsos ügy­buzgalmáról és jóakaratáról, mely­nek köszönhetjük a négy hatalmas állami népiskolát, kültelki és szat- márhegyi, ezenkívül két gazd. is­métlő iskolák felállítását is. Meg van győződve, hogy a város kö­zönsége módot fog találni arra, miként fejezze ki elismerését és háláját iránta. Meszlényi Gyula emlékének megörökítése. A havi jelentés tudomásul vétele után közgyűlés egyhangúlag elrendelte néhai nagyméltóságu Meszlényi Gyula v.b.t.t., szatmári volt megyés püspök emlékének iegyzőkönyvében való megörö­kítését. Halász Ferencz diszpolgársága. A havi jelentéshez hozzászó­lott Uray Géza biz. tag, aki szép szavakban emlékezvén meg Halász Ferencz miniszteri tanácsosnak vá- osunk népoktatása körül szerzett érdemeiről, indítványozta, hogy a áros közönsége azzal a rendel­kezésére álló egyetlen, de legszebb kitüntetéssel fejezze ki elismerését, hogy válassza meg díszpolgárának. Az indítvány egyhangúlag elfo­gadtatott. A napirend megváltoztatása. Uray Géza biz. tag indokolt indítványa folytán a tárgysorozat utolsó pontja, Hevesvármegye át­irata vétetett ezután tárgyalás alá s a közgyűlés az átirat mellőzé­sével a tanács javaslatát fogadta el s kimondotta, hogy önálló fel­iratban hozza az országgyűlés tu­domására, miszerint az országgyű­lésnek abbeli hazafias törekvését, amely az egész hadsereg kiegé­szítő részét képező magyar had­seregben a nemzeti álláspont meg­felelő érvényesülését czélozza, öröm­mel támogatja s ezen hazafias tö­rekvéseknek alkotmányos utón, vagyis a magyar királlyal egyet­értőig leendő megvalósítására kéri fel az országgyűlést. Közigazgatási ügyek. A tárgysorozat többi része igen gyorsan pergett le. A köz­kórház 1904. évi számadását és 1906. évi költségvetését a köz­gyűlés felterjeszteni rendelte. A közpénztár és különféle alapok 1904. évi zárszámadását a köz­gyűlés elfogadta s a számadásra kötelezetteknek a szokott fentartás- sal a filmentvényt megadta. A Kossuth-kerti kioszk bér­letére uj árverés hirdetését ren­delte el a közgyűlés, a gőzfürdőre nézve Fazekas Béla által évi 5000 korona bérösszegben tett ajánl Uot azonban elfogadta. Detre a sakkmester. Olyan volt, mint egy gnóm. — Kicsi is, vézna is. Hanem a feje, az a bozontos tatárkoponya nagy volt és tekintélyes Egy-két hét múlva már tízéves, de azért olyan kicsi, mint egy hatéves pötty. Féléve, hogy az intézetbe került. Alighogy betette a lábát, már a gúny­néven szólongatták. A „nagyfejü.“ Mikor aztán jobban megbarátkoztak vele, úgy találták, hogy a feje ke­ményebb, mint más emberfiáé ; elne­vezték a keményfejü nagy germán vezérről — Detrének. Eleinte csak úgy lézengett a többi nebuló között. Idegenül érezte magát s a könyveket bújta. Azok közül aztán valamelyikből megtudta, hogy ki volt az a „nagyfejü Detre,“ igy történt aztán, hogy Detre nem haragudott a gúnynevéért, sőt büszke is volt rája. Tetszett neki, hogy igy szólit- gatták. Fölényes mosolya volt a vá­lasza. Hanem aztán mikor mind ál­talánosabb lett a gúnyolódás és mi­kor Detre úgy találta, hogy abból a gúnyos megszólításból mindinkább hiányozni kezd a naiv tisztelet, és a „nagyfejü“ szót különös malicziával hangsúlyozzák, Detre már nem elé­gedett meg a fölényes mosollyal. Csí­pősen vágott vissza. A szemöldökét ilyenkor félrehúzta homloka boltoza­táig s az ajkáról csak úgy ömlött a gunyoros szó. Ettől a percztől kezdve örökös harcz volt az élete. Harczolnia kel­lett, hogy lefegyverezze a gúnyoló­dást ezerféle formájában. És Detre felségesen beletalálta magát ebbe a titáni küzdelembe. Aki harczol, aki küzd, annak helyén kell lennie az eszének, meg a szivének. Nohát a Detrének helyén volt a szive, de leg kivált az esze! Jó kedvében, vagy rósz kedvében találta légyen a gúny, Detre helyt állt s még vajúdásában küldte másvilágra fattyát a gúnynak Lepergett egy hónap és Detre vitéz­ségének meg lett a tisztelő közöusóge. a leharczolt ellenfeleket barátokul és fegyvertársakul fogadta, Detrének egyszeribe lelkes vezérkara támadt. ♦ Karácsony után van. Hosszú te­remben, nyújtózkodó asztalok mellett morzsolgatják le kicsi idejüket. Nagy kelete van a karácsonyi ajándéknak, a társas játéknak. Havas idő járja, ilyenkor még korán van tárgyalni a nyári kópéságokat. Köröskörül csupa játékláz mindenki. Egy-egy játszmát öt-hat kibicz segít megnyerni, vagy elveszíteni — gondolatban. Székre kuporodva, ki­pirult arcczal, minden asztal körül négy-öt csoport lesi a faragott figu­rák mozdulatait. Minden szempárból egy-egy hadvezér tópelödóse villog elő. Csupa szorougás, izgalom, párá­zat a levegő. Egy-két alak mégis ott lézeng az asztalok körül. Megtelepszenek egy perezre itt is, ott is, aztán tovább űzi őket va­lami nyughatatlan erő. Ezek a kó- csorgó nebulók túladtak a karáesonyi játékukon holmi nyalánkságért és most összeházalják a termet. Ilyenkép csinált Detre is. Olyan játékot kapott, ami nem imponált neki. Pásztorjáté­kot, meg valami összeállítást. Detre olyas valamit szeretett volna, amin a fejét törhette, becserélte tehát egy sakkal. Nem tudott ugyan még ját­szani, de föltette, hogy megtanul. Kiváncsivá tette Detrét ez a játék, amely mellett órák hosszatt elüldö­gélnek, egy kukkot sem szólnak, mégis belepirulnak az izgalomtól és villogó szemekkel kísérik még azok is, akiknek egyátalában semmi közük sincs azokhoz az apró, faragott bál­ványokhoz. Megtanult játszani. Meg, és attól a minutumtól kezdve Detre folyton sakkozott. Jól illett neki ez a mesterség, összegubbaszkodva úgy ült az asztal sarkán, mint egy pók. Közönyös ábrázattal nézte a feszengő, a tópelődő ellenséget és fürkészte a szemejárását. Aztán ha ö volt soron, fénylő szemeivel végigtánczolta a koczkás táblát, húzott és — győzött. Győzött egyszer, kétszer, tízszer. Aki nem hitte el, hogy Detre jól tud játszani, az leült vele, de aztán hall­gatott az eredményről. És sokan nem A vergődő megadásból rövide­sen tiszteletet és hódolatot váltott ki a Detre csalafinta esze, mikor pi Rótfa Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási fogást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke iegna.|yobb czifőraktára. • a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek czipŐk « valódi Sehervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. ------­V «S S**.

Next

/
Thumbnails
Contents