Szamos, 1905. május (37. évfolyam, 36-43. szám)
1905-05-11 / 38. szám
2 ik oldal SZAMOS 38. szám A „Zöldfa“ vendéglő leégett istállójának a tüzkárbiztositási ösz- szegből való helyreállítását, valamint a közvágóhíd mellett egy lejáró létesilését határozta el a közgyűlés, az iparostanoncz-iskola részére pedig rajzeszközök beszerzésére 100 koronát szavazott meg, ugyanezen iskolánál a két szolga fizetését egyenkint 60 koronában állapította meg. Vaszil Simon erdövéd í. évi junius 1-től nyugdijaztatott. Magán kérelm ek. A közgyűlés Pap Géza pol- gártnesternek 6 heti, Erdélyi István főmérnöknek 6 heti, Nagy János számvizsgáló, Fürst Viktor ellenőr és dr. Török István közkórházi rendelő-orvosnak 5 —5 heti, Lit- teczky István számtisztnek 4 heti szabadságot engedélyezett. A „Szatmári Kölcsey-Kör“ múzeumának megnyitása. A Kölcsey-Kör, mely nem nagyhangú, de folytonos és intenzív munkálkodásával elsőrangú kulturális tényezővé küzdötte ki magát, végre azon a ponton van, hogy elejétől fogva program mjába felvett egyik legfontosabb feladatát is megvalósít hatja, tudniillik megnyitja múzeumát és könyvtárát. Az állam és város hathatós anyagi támogatása tette lehetővé ezt a 12 éven át vajúdó eredményt. A közoktatásügyi kormány nagyszerű intézménye, a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelősége körülbelül nyolcz év óta intézi az ország összes közgyűjteményeinek ügyeit. Tanácsol, cseréket közvetít, államsegélyeket eszközöl ki, buzdít, ellenőriz. Kitűnő emberek, mint Frak- nói, Szalai, Fejérpataki, Vosinszki, Schönherr állanak élén, akik éber szemmel kísérik a legapróbb muzeu- mocska vagy könyvgyűjtemény fejlődésének legkisebb mozzanatát s lelkesen vesznek részt minden olyan akcióban, amely azok nyilvánossá tételét előmozdítja. Körünk kisded múzeumát, mely pár óv előtt nem haladta túl egy középszerű dilet táns gyűjteményének méreteit, az államsegély kieszközlésóvel s a kér vezető tagjainak irányításával, odafejlesztette — természetesen a végrehajtás nehéz munkája Bakcsy Gergely szakosztályi elnök buzgó és szerencsés kezét dicséri —, hogy ma már egy remekművekkel megrakott tekin télyes könyvtár s egy becses ereklyékkel telt 15 szekrényes muzeum vár arra, hogy a nyilvánosságnak átadják. A megnyitás örömünnepe a Kölcsey-Körnek. Nem lehet monda ni, hogy a nagyközönségnek, amely pedig elsősorban fogja hasznát venni ez uj kulturális intézménynek, valami nagy anyagi és erkölcsi támo gatása segítette ide a kört. Sok közönnyel és elfogultsággal kell az efféle alkotásoknak megküzdeni. Például — a muzeumalapitás egyik legfőbb célját, hogy a nagy Kölcsey becses relikviáit együvé gyüjthesse s megfelelő környezetben értékesebbé tehesse a Kör alig-alig éri el épen a becses tárgyak birtokosainak elfogultsága és bizalmatlansága miatt. Pedig van-e biztosabb hely s van-e helyesebb rendeltetés az ilyen ereklyék számára, mint egy muzeum, ahol megszűnik holt és eldugott családi lom lenni, hanem a nagy szellem dicső emlékének örök hirdetőjévé válik! Talán a megnyitott muzeum meghozza ehez is a kedvet és bizalmat! ünnepe ez a megnyitás az országos főfelügyelőségnek is Ugyanazért, mint hivatalos leiratában közli, móllókópen akarja magát képviseltetni a megnyitáson. Ez az oka, amiért a május 14-ikóre hirdetett ünnepet el keilett halasztani junius 1-re, mert az előbb kitűzött napon az akadémia nagy gyűlése miatt a főfelügyelőség vezető férfiai akadályozva lesznek a megjelenésben. Kellene, hogy ünnepe legyen ez városunk intelligens közönségének is. Bajos itt magyarázgatni s talán felesleges is, hogy mily jótékony lépés egy ily nagj' város érdekében egy kulturális közgyűjtemény megnyitása. Olyan nagy lépés, hogy egy jó fél vagy legalább negyedszázadot lépőn.. vele, mert hisz alig van valamire való város az országban, amelynek ne volna már régi s gazdag közgyűjteménye. Reméljük, hogy minden nagyobb reklám szüksége nélkül ma ga a fontos cselekmény meg fogja teremni a megkívánt érdeklődést. A Kölcsey-Kör ezen alkalomra meghívja az ország közművelődési hasonló intézményeinek vezetőségeit is hitték el és Detre megvert mindenkit. Félelmetes lett a hire. Megneszelték ezt a nagy diákok is, de nem hitták játszani. Féltették tőle tekintélyüket, amit csak nagyképűsködéssel nagy üggyel-bajjal sikerült megszerezniük. Féltették a Detre hires számitó eszétől, ahonnan messze száműzte az együgyű naivságot a dolgozó agy. Féltették Detrótől, aki olyan volt, mint egy gnóm s akkora, mint egy hatéves pötty. Kitavaszodott. A négyfalu kertben fakadó ákáczrügyek végre is lecsalták a gyereksereget. Ha csak tőlük függött volna, már régen leröppentek volna. Végre hát lejöttek. Szépen, lassan, párosával. Csöndben kellett lenniük, de ők amúgy is csöndben lettek volna. Az ébredező növények párás lehelete, az az aluszékony, áhita- tos, nyugalmas csend úgy is lebilincselték volna dóvaj kedvüket. Előbb összefutkosták a teret, azután összeálltak csoportokba és tanakodtak, hogy mit játszanak. Király-métát! Kapóst! — Aztán két táborra oszlottak. Az egyik tábor künt volt, a másik bent. Az egyik tábor a játszó, a másik a labdafogó. A szerencsére bízták, hogy ki legyen bent, ki legyen künt. Ennek meg Detréhez volt bizalma s ő lett benn, ő lett a játszó, a másik lett a duzzogó, a labdafogó. Rajta! És megindultak az ütések — Gyöngék voltak. Elrepültek egy kicsit az ütőfától, aztán olyan formátlan körrel visszaperdültek. Detre ro- szul választotta ki katonáit. Ott van ni! Az egyik labdafogó kézrekeritette a labdát, aztán jól hátbadobta a kifutó szeles nebulót. Mehetünk ki. A két tábor helyet cserél. Most a Detre tábora a duzzogó, a másik a játszó. De még milyen játszó! Detre elkezdette a labdafogást egy órakor és két órakor még mindig odakünn duzzog. No hiszen szép mátor Detre ! Ilyen mátor! Ezek a tiszteletlen véleménynyilvánítások egyre hangosabbak lesznek. De hát akkor minek lett mátor ! Nondta volna meg, hogy nem tud semmit! Én nem játszom ! Még három ütést bevárok, ha akkor sem siezen ünnepélyre s a közoktatási kormányt is, amely hihetőleg szintén képviseltetni fogja magát. A meghívókat a napokban küldi szót a rendezőség. Az ünnepély első része rendkívüli közgyűlés lesz, d. e. amelyet dr. Fechtel ügyvezető alelnök nyit meg. — A küldöttségek üdvözlése után Bakcsy szakosztályi elnök fogja röviden ismertetni a muzeum és könyvtár fejlődésének mozzanatait. Erre következik a muzeum megtekintése s a közhasználatnak való átadása. Azután közebód lesz. Este 8 órakor a színházban nagyobb szabású hangversenyt reudez a Kölcsey-Kör, melynek teljes műsorát e számunkban még nem adhatjuk, miután egy-két közreműködő határozott Ígéretét még nem bírjuk. Mindazonáltal jelenthetjük, hogy lesz prológ, amelyet Szabados Ede irt, alkalmi felolvasás, amelyet Dr. Fodor Gyula tart, Mándy Bertalan ur és neje gordonka és zongorajátékkal veszuek részt, a budapesti konzervatórium egy kitűnő tehetségű leánynövendéke Naeter Elza k. a. énekelni fog, helybeli műkedvelők Szo- m&házy István Egérfogó czimü egy felonásos vigjátékát adják elő. Last, not least, Petrás Sárika, a népszínház bájos primadonnája is fellép. A belépti dij a rendes színházi áraknál kevéssel lesz magasabb. Előadás után, mely legfölebb 10-ig tart, társas szórakozás lesz. Hol? megmondja majd a meghívó és jövő számaink Jegyek előjegyzéséről már is lehet gondoskodni Lövy könyvkereskedésében. HÍRROVAT. Kilencz leány a ravatalon. Majtis, 1905. május 8. Kilencz virágokkal borított koporsó volt kiterítve a mai napon a penyigei ev. re [’templom előtt. Kilencz 14 — 16 esztendős hajadon holttestét siratták a gyászbaborult szülők, testvérek és jó barátok Leírhatatlan az a fájdalom, amit az a borzasztó szerencsétlenség előidézett azon szülők között, kik szeretett virágszálukat oly hirtelen és végzetes módon elvesztették. A szerencsétlenségről tudósítónk a következőket közli: Penyigéről a Fehérgyarmat melletti Vályi Árpádné-féle majtisi uradalomba a lányok és fiuk átjárnak dolgozni. Hétfőn reggel szintén nai kerül megdobni, ón elszököm! — Bizony nem sikerült. Detre a középen állott, ö volt a dobó. Eleinte biztatott, lelkesített, aztán kórt, könyör- gött, még fenyegetett is, de hiába! Mem tudott egy szikra tüzet belefuj- tatni ebbe a széthúzó ármádiába. — Detre a sakkmester, az élő sakktáblán élő figurákkal nem boldogult. Ha most is úgy megülhetett volna valahol az asztal sarkánál, mint egy pók s úgy intézhette volna a csatát, győzött volna! De élő figurákkal s megannyi külön akarattal szemben a Detre leleményessége — befagyott! A verőfóny elé valami kóbor esőfelhő vont ólmos kárpitot s felriasztotta a játékosokat. Jókor: éppen elég volt a duzzogásból! — Kipirult arczczal rebbent össze a gyereksereg s a hogy fölfelé bandukoltak, Detre arra gondolt, hogy ha ő megülhetne most is egy asztal sarkánál, mint egy pók és közönyös ábrázattal nézhetné a feszengő, a tépelődő ellenségét! — Szógyelte magát. Aztán elővette a zsebbkendőjét eltakarta az arczát és úgy tett mintha az izadtságot törülné le a homlokáról. gyobb csoport fiú és leány verődött össze, hogy a buzatisztitásra az uradalomba átmenjenek. Hogy hamarább átjussanak Majtisra, a Penyige mellett levő Szenke-tó vizén szándékoztak csoluakkal átevezni. Két csoport szerencsésen át is jutott. A harmadik menetre 16-an maradtak, mindnyájan leányok. Yigan, minden aggodalom nélkül szállottak be a lólekresztőbe, mely annyi ember befogadására nagyon szűkén adott helyet, úgy, hogy állaniok kellett. A csolnak megindult, azonban csak a tó közepéig jutott zavartalanul. Eltávolodva a parttól, a leányok nyugtalanabbak lettek és a csolnak hol jobbra, hol balra himbálódzott. Ez a balancirozás nem tartott csak nehány perczig, amennyiben a leányok jórésze, miután a csolnak egyik oldalra dőlt, a másikra húzódott tömegesen, úgy, hogy annak széle a viz színét érve, pár másodperez alatt megtelt és felfordult. Természetesen a leányok rémes sikoltozás közepette zuhantak a vízbe, mely azon a ponton több méter mélységű. Borzalommal nézték a túlsó parton lévők a vizbefulók halálküzdelmét. Bodnár János penyigei lakosnak élete veszélyeztetésével sikerült azokat kimentenie, kik a felfordult csoluakba kapaszkodva a felszínen maradtak. Csak hetet tudtak visszadni az életnek, kik közül azonban kettőnek életbenmaradása kétes, amennyiben élet-halál között betegen feküsznek a szülei háznál. A rémes hir, amit a partonállók siettek kerülő utón Penyigére átvinni, borzasztó lesújtó hatással volt. A falubeliek, a zokogó szülék szaladtak a tóhoz, hogy visszakérjék tőle övéiket. Hosszas keresgélés után a kilencz leányzó holtteste a parton feküdt, eltorzulva, megmerevedve. Hiába volt minden élesztgető« kísérlet A leányzók nem mozdultak meg többé, ügy vitték be őket nagy részvét mellett a faluba, sirt mindenki, aki ezen rettentő látványnak tanúja volt. A délutáni órákban már mind a kilencz leány koporsója a templom előtt volt kitéve virágos ravatalon. A megható gyászbeszódet Jakab Antal ev. ref. lelkész tartotta. y * Melles Emil kitüntetése, ő felsége a király, Melles Emil szat- már-német-i gk. lelkósz-főesperest a Megváltóról nevezett szekszárdi ez. apátsággal tüntette ki. * Hymen. Ifj. Teleki Domokos gróf e hó 3-án eljegyezte Teleki Edina grófkisasszonyt, Teleki Sándor gróf leányát Nagy-Somkuton. * A közigazgatási bizottság hétfőn délelőtt tartotta ülését a főispán elnöklete alatt. Az ülés tárgyaiból kiemelendőnek tartjuk polgár- mester azon jelentését mely szerint a közigazgatási bizottság utasítása folytán a szatmárhegyi csendőrőrs czél- szerübb szolgálati beosztása tárgyában a főkapitány felhívta megfelelő intézkedés tételére. A beérkezett hivatalos jelentés szerint a városi és hegyi őrség területi határkörét ezután a homoród válatsztja el s a hegyi Örsnek, nem kell meszebb eltávoznia a hegy területétől. Egyébiránt mig a járőrök a határban portyáznak, mindig teljesít a hegyen is egy csendőr szolgálatot. Ami pedig a közigazgatási bizottság azon kifogását illeti, hogy a város belterületén a csendőrök sok esetben tartózkodnak a beavatkozástól, különösen közegészségi és köztisztasági szabályrendeletek átháAZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.
