Szamos, 1905. április (37. évfolyam, 27-35. szám)
1905-04-27 / 34. szám
XXXVII. évfolyam. Szatmár, 1905. április hó 27. csütörtök 34-ik szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők iirmami«»»« ini i i «isii i ii i i 1 J HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. 40 szegény ember. A minap Ferencz Ágoston íőmunkatársunk egy czikkét közölte lapunkban azzal a felhívással, hogy pártoljuk a házi ipart. Ebben a czikkben többek közt az van mondva, hogy a Szatmáron létesített hajháló-készitő háziiparág számára egész városunkban és környékén összesen csak 40 munkást lehetett megnyerni s attól lehet tartani, hogy a gyár központi igazgatósága e csekély érdelődés miatt lemond arról a tervéről, hogy városunkban ez iparág számára állandó fióktelepet létesítsen. Ez a tény komolyan gondolkodóba ejtett. Olyan jelenség ez, amelyen szociologikus szempontból nem lehet csak olyan könnyen átsiklani. Pártoljuk a házi ipart! Hiszen a város, a sajtó ugyancsak pártfogolta és pártolja! A város, hivatalból ezrekre- menő felhívást küldött szét, melyekből majdnem minden házhoz jutott. E (elhívásokban népszerűén ismertette a vállalatot, világosan rámutatott, hogy mily könnyű munkával s aránylag mily rövid idő alatt begyakorolhatják ezt a munkát a fólserdült gyermekek is s a begyakorlott munkáskéz könynyen hozzájuthat havonkint 60-80 korona keresethez. Ebbe a munkába semmiféle pénzt sem kell a munkásnak befektetnie, sem nem kell aggódnia afelett, hogy talál-e piaczot készítményének, mert nem tudnának annyit produkálni, hogy a gyár át ne vegye. Még az sem kötelező, hogy a munkás, miután a készítés módját elsajátította, meghatározott helyhez és időhöz kösse magát; csinálhatja tetszése szerint otthon is s a készítményt azonnal fizetik. Már most a város, a sajtó, a társadalom mit pártfogoljon ? Hiszen ráirányította a szegény emberek figyelmét arra a pártfogásra, melyben a gyár mindenkit részesít, ki szeret és akar dolgozni. S mi az eredmény ? Az, hogy 40 ember akad ekkora városban, ki szorgalmát, munkáját az ölként kínálkozó pártfogásban ak^fáRészesíteni. | jg Hát csak 40 olyan '•Sl&gfe* család volna városunkban, amelynek egyik-másik tagja arra volna utalva, hogy ez önként kínálkozó keresetforrást igénybe vegye? Boldog város volnánk, ha ez tényleg igy lenne. De sajnos, lép- ten-nyomon az ellenkezőt tapasztaljuk. S e tekintetben épen a tétlen szegénység az, amivel leggyakrabban találkozunk. Az elaggott, munkaképtelen, beteg szegénység méltán érdemel résztvevő figyelmet s jótékonysági intézményeink igyekeznek is a szenvedés enyhité- tésére; de mily elenyésző csekély az ilyenek száma azokéhoz képpest, kik a lebzselő tétlenség miatt nyomorognak, mert a rendszeres dologhoz szokva egyátalán nincsenek s ahol ilyesmi kínálkoznék, onnan szépen eloldalognak. önmagukat nem szánják, nem pártfogolják, de az emberek szánalmának kizsákmányolásában már igen leleményesek. Hiszen azok közül is több telne ki 40 fölserdült és felnőtt embernél a hajhálókészités számára, kik a Népkonyha segedelmét állandóan igénybeveszik. Arra azonban ráerőszakolni őket csakugyan nem lehet, hogy ipari foglalkozás utján pártfogollak magukat. Ezt csak a tények konstatá- lisára említettük tel s a szegénységnek ebből a köréből aligha remélhetnénk a háziipar gyakorlására nagyobb számú munkásokat. Már maga az erkölcsi alap, a munka után való boldogulás hiányzik náluk, amit a családjuk sem nevelt beléjük s igy ezekkel csak nehezen lehetne valamire menni. De ott van a szegénységnek egy másik typusa, a szemérmes szegények csoportja. A nyomor az ilyeneknél kétszeresen nehezedik a nyakukra, mert a nagy nélkülözések mellett legalább az ellenkező látszat megmentésére is kínosan kell ügyelniük. Ez az a nehezen takargatott nyomor, ahonnan az ember a háziipar gyakorlására a legnagyobb számot várhatná s azt hinné, hogy két kézzel ragadnak meg minden olyan tisztességes és künnyü foglalkozást, mely a családot az adósságcsinálás és az erkölcsi züllés lejtőjén feltartóztathatná. S ime, összesen is 40 olyan szegény akad, ki ezt az önkéntelenül kínálkozó keresetforrást igénybe veszi! De még abban az esetben is, ha valóban csak 40 ember volna kifejezett szegénysége miatt arra utalva, hogy e háziipar gyakorlásában részt vegyen, jogosan kérdezhetjük, hogy hát az aránylag valamivel jobb móduaknak is nem kellene-e megragadniok az ilyen alkalmat, hogy egy kis megtakarított pénzhez jussanak ? Bizony a sok tagból álló családok felnőtt gyermekei az ilyenek közül is sokat könnyithetnének a családfentartó nehéz küzdelmén, de Miczi. „Röviden, kedves gróf...* Monda a távozni készülő orvos : „Nagy kegyelemmel kell lenni ön iránt az égnek, — mert sokat szeretett... itt azonban a földön a konstutitioja nem enged már meg semmi féle ballépést, ötven éves. — Ebben a korban már kimélni kell magát. Tegyen úgy mint a megboldogult Casanova ! írja meg memoir- jait. Anyagban nem szenved hiányt.“ A gróf vállát vonogatta : „Ön gúnyolódik doktorom ! Álláspontját figyelembe véve joggal. Az ón korombeliek egy bizonyos korban madárijesztők, gyerekes gúnyolódás tárgyai lesznek... de hát mi tévők legyünk ?“ „Vonuljon nyugalomba. ígérje meg nekem : Nem rendez több kicsapongást !“ „Nem ! De mégis : Még csak egyszer, egy utolszor ! Leszokáskópen ! Búcsúzóul!“ „És miféle kaland lenne az ?“ „Ha én azt tudnán, nem volna kaland ! . . . Meglepetésképp kell, hogy jöjjön. Csakúgy szerez kedvtelést !“ „No jól van: de ez akkor a bu- csuzás mindörökre!“ „Örökre ! — szavam rá*. Az orvos eltávozott és a gróf magános agglegónyes lakása ablakához ült és nagyokat ásított. Künt a főváros utczáján világos meleg márcziusi nap volt. Az aranyos tavaszi napsugár az üvegtáblán keresztül hosszú arczára verődött, melyen a haj szürke, a bőr oly barna, ránezos és meg fakult volt, mint a finom rég cserzett anyagé. A fényes napsugár addig bántotta öreg szemeit, mig sóhajtva felállott és hosszú léptekkel méregette szobája padlóját. Minden zugban selyem kerevetek, párnázott sarkok, melyekbe álmosan behúzódhatni oly pompásan lehet, — nehéz ajtók megett bizalmas rejte- kecskék, hímzett takarók, tarka szalagok — minden játékszerü, elkényeztetett — női ízlés és asszonykö- zelsógre valló ... mintha még a földön hajtük hevernének és parfüm a levegőben . . . Menyit sugdoztak, csóko- lóztak, nevetgéltek, halkan énekeltek, zsibongtak és talán néhányszor igazán szerettek is itt. És mi kevés maradt meg belőle ? A nevetés és egyidejűleg a sirás az aranyos idők eme emléke vig volt, ha azonban az édes bűn és az ostobaságokra gondolt, szomorú, különösen akkor midőn a tarka sokaságban hiába keresett egy vele érző lelket. Ez mind árnyékszerü — elhal ványult — a hosszú évek során beporosodott, minden tompa és csendes lett — a vége a sok szerelemnek . .. Ennyi sok szerelemből ! Egy azok közzül, kinek uszálya ezen küszöböt megáldotta, kiragadott szivéből egy darabot, mely épen elég volt ahhoz, — hogy „köszönöm szépen“-t mondjon és elég kicsi ahhoz hogy a következő napon azt elveszítse. így mult el a gazdagság. És már jött a böjt idő, midőn feledni kellett, midőn feledni nem lehetett. Legalább ezen helyiségben nem. Ehhez sok emlékezés fűződött, melyet minden sarok kisugdosott. — Ki ebből a játékszerü, leskelődő, drága parterre szobából, nagy solid családi lakás, minden második hátsó kijárat és saját folyosó nélkül, minden komoly legyeu — meredt székek és szó- fák magas támlával, melyen sugár egyenesen kell ülni, még a legjobb, ha az egész berendezés, sötét tölgyből régi módiasan készül nehézkesen — ártatlanul. A gróf rezignáltan rázta fejét és a tükör elé lépett. Nem: ez a vézna szürkefejű, hosszú ur itt benn ezzel a jóságos mosolyával és fáradt szemeivel megmarad a réginek. És ha ő kopasz falak között élne — ez a szegény — homályos szív nem találna nyugalmat többé .. . Pedig sokat élvezett ebben az életben. — Honnan jön tehát ezen mély elógedettlenség, ezen kínzó vágyakozás ? Talán azért, mert az igazi szerelem az egész szerelem teljes életén keresztül elkerülte. Szomorúan gondolá magában: a sok tudás fájdalmat okoz 1 Aki a nőket úgy ismeri mint ón, az sohasem fogja őket megismerni. Az ő utolsójót sem — a legjobbat. És a saját legjobbját szintén nem. Ennek nyugalom kell, érettség. Ne akarjon az ember semmit. Várni kell, mig beteljesül minden és minden egy czél felé irányult és lobogva ég Rótta Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legol&sóbb bavásáíiási foj»pást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett & Szatmár és vidéke czifőraktára. \vÍÍ(5(6 fii if Ita » fría h • a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek ezipők valódi Sehervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. ..........
