Szamos, 1905. április (37. évfolyam, 27-35. szám)

1905-04-16 / 31. szám

XXXVII. évfolyam. Szatmár, 1905, április hó. 16 vasárnap 31-ik szám. SZAMOS /C<s****%\ £ íw Ti M POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. . MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Minaennemü dijak Szatmaron, a lap ki a dóhivatalában fizetendőit HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Á koaliczió programmja. Úgy látszik, egyelőre semmi lehetősége sem mutatkozik annak, hogy a nemzet a jelenlegi szeren­csétlen politikai zsákutczából ki juthasson. A helyzetet, eltekintve attól az ellentéttől, mely a koaliczió kö­vetelése és a király álláspontja közt van, — különösen megnehezíti az a körülmény, hogy akaratát, prog- rammját a koaliczió is időről-időre változtatja, módosítja, ahhoz ké­pest, amint a koaliczió különböző alapon álló politikusai a maguk elveihez közelebb akarják hozni a íeliratban foglalt kívánalmakat. A felirat maga aztán olyan Prokrusz- tesz-ágy, melybe bele kellene il leszteni a különböző elvi alapon álló politikai irányokat s mivel ez nem egy könnyen lehetséges, va­lódi programm helyet1 a nagy nyil­vánosságnak még mindig csak jel­szavakkal kell megelégednie. En­nek pedig az az oka, hogy a koa­liczió állaspontja, — amint ezt a vezetőbizottság férfiai nagyon jól tudják, — nem fedi a nemzeti aka­ratot 8 ha nyilvánosságra hozzák a felirat szövegét s ezzel mintegy megkötik magukat, maguk fosztják meg magukat a kormányrajutás lehetőségétől. Épen ezt az utólagosan meg­nyilatkozott akaratot észlelhettük az úgynevezett kikapcsolási terv sor­sában is. A koaliczió, melynek kebelé­ben ez a terv megfogant, nem határozta meg előre, hogy mit és hogyan akar kikapcsolni. Ha ezt előre pontosan és programszerűen megállapította volna, azzal is tisz­tában lehetett volna, hogy lesz-e eredménye, vagy nem. Csak utó­lag fedezték fel, hogy mit akarnak, akkor, amikor a koaliczión kivül minden tényező a jóhiszemű kibon­takozás reményében belement már a kikapcsolási tervbe. Most, hogy a felirat már ké­szen van s a vezérlőbizottság már approbálta, azt hinnők, hogy végre megtalálta az ország a koaliczió igazi programrnját. De csak legutóbb hozták nyil­vánosságra. Előreláthatólag azért nem tették előbb, hogy a Széli Kál­mán kibontakozási tervével szem­ben esetleg ne kössék le magukat, mert ha ez a terv olyan volna, hogy a koaliczió egy töredéke el­fogadná, akkor megdőlhetne rájuk nézve a kormányrajutás reménye. E tekintetben is csak akkor fogja tudni a koaliczió, hogy mit akar, amikor végleg el fog dőlni : van-e kilátása kormányra jutni, avagy nincs. > Nem tagadható, hogy a koa­liczió részéről ez a halogató és a helyzet különböző mozzanataihoz alkalmazkodó akaratmódositó-e! já­rás, taktikának beválik. Más kér­dés az, hogy van-e igazság, őszin­teség és határozottság benne s elvárható volna-e, hogy egy párt, mely állítása szerint a nemzeti akaratot képviseli, — hamis játé­kot játszók nyílt és egyenes prog­ramm helyett. Már e kérdés iránt sem lehet a nemzet közömbös, de a helyzet visszássága még inkább szembe­tűnik, ha meggondoljuk, hogy e taktikázás alatt koczkán van az ország nyugalma, az államháztartás egyensúlya s egész gazdasági éle­tünk. Az állami beruházások ügye zátonyra jutott s nyakunkon van a kereskedelmi szerződések égető problémája is. Az a kérdés már most, hogy a magyar kommandó rögtönös kö­vetelése fölér-e ezekkel a kocz- kázatokkal ? Hiszen valamennyien óhajtjuk a nemzeti vágyak teljesedését s bizonyára senki sincs ez ország­ban, ki lelkesedéssel ne fogadná a magyar nemzeti állam érvényesü­lését minden vonatkozásában ! De vájjon, meg vannak-e a rögtönös követelésnek valamennyi előfeltételei ? A magyarul tudó tisz­tek, altisztek és közlegények ! — Nem az alapnál kellene-e kezdeni a jövendő előkészítését ? Vájjon lelkiismeretes dolog-e, vérzeni hagyni az ország száz nyi­tott sebét s vájjon akarja-e az ország, hogy csak kár és szenvedés hárul­jon reá ama koczkázatos kísérlet miatt, melyet a koaliczió játszik ? Ám jusson a koaliczió kor­mányra, mert ehhez joga van s ez kötelessége is. De kormányra- jutásának feltételeit és biztosítékait ne úgy keresse, hogy az egész koczkázatot az ország viselje, mert a taktikázásnak, a folytonos prog- ramm-készitésnek, a nemzet előtt titkolt módja csakugyan nem lehet a koalicziónak olyan megbízatása, melyet, a nemzettől kapott. E csikkünk megjelenése köz­ben a felirati progamm nyilvános­ságra jutott, de e felirat tartalma is csak igazolja azt, amit fentebb mondottunk. Az u. n. nemzeti kö­vetelmények tekintetében e felirat­ban is csak a további taktikázást látjuk érvényesülni s a követelések közt csak egy van, ami határo­zottan kidomborodik, az t. i. ami a koalicziónak mielőbbi kormányra- jutását czélozza. Mese a két gyermekről. A nagyasszony, a két gyermek nagynénje szomorúan állott föl karos- székéből, mely a nyílt verenda bejá­rójához volt tolva, és mégegyszer megkérdezte : — Hát el fogtok menni ? A két gyermek bátortalanul né­zett egymásra. A szemüket köny lep­te el s aztán mint a bűnösök, félén­ken hajtották le a fejüket. — El! — ismételték tompán. Fájdalmasan szakadt fel a sóhaj a nagyasszony kebléből. A keze rész ketve simogatta a két gyermek haját és kesserüen mondta: — Igazatok van. Mit is csinál­nátok ilyen unalmas öregasszoy mel­lett? Ti, fiatalok! Előttetek áll az élet, tiétek a világ ! Igaz, igaz . . . — De nagynéni! . . . — Semmi, semmi. Igazatok van. Na, csókolj meg, Margit és te is Sándor. A két gyermek nagyon elkese­redett. — Bárhogy is igyekeztek el­palástolni, a köny csak úgy hullott a szemükből. A nagyasszony megsaj­nálta őket és kedélyeskedni próbált — Na, na, hát ez mi ? Két ilyen meglett ember ! Egy asszony és egy férfi! Nem szégyenlitek magatokat ? No, gyorsan, gyorsan ! Csókoljátok meg egymást, hadd lássam, hogyan szeretitek egymást! Aztán maga férj uram, jól viselje magát, mert ha pa­naszt hallok, jaj Istenem, mi lesz ! Na, csak ne tiltakozzék, A férfi mind rossz csont. A kártya és a klubb . . . Ismerjük már ezeket a csábitó ördö güket Margit, tartsd kordába az uradat ! — De nagynéni, hisz Sándor. . . — Jó, jó, csak ne bízzál benne olyan nagyon. Te az ón nevelésem vagy, hanem miatt? bizony nem ten­ném tüzbe a kezemet. Amig jogász- kodott, tadod . . . A két gyermek elnevette magát. Már elfelejtették a nagy keservüket, csintalan mosollyal néztek össze. Lent a verenda lépcsözete előtt dübörögve állott meg a nagy batár. János, az öreg kocsis tisztelettel szólt a bakról: — Tán mehetnénk, urfi, mert zörög már a masina! — Ej, ej, de nagy csacsi kend, öreg János. Hiszen már nem urfi sl7j urfi, hanem tekintetes ur ! — szólt rá a nagyasszony. — Persze, persze, szamár lesz az ember, ha már öreg, — dohogott az öreg kocsis. — Lám az unokám is lóvá tesz unos-untalan. Mindig a nyakamon nyargalász az adta kölyke. A nagyasszony sóhajtva fordult a.gyermekek felé. — Búcsúzzunk hát gyermekeim ! Búcsúzzunk . . . A két gyerek odaborult a nagy­asszony vállára. Nem tudtak egy szót sem szólani, csak a könyes szemük beszélt. És egymást támogatva, reszketve mentek le a lépcsőkön. Lassan hajts, János! János lassan hajtott s a nagy­asszony nekitámaszkodva a verenda oszlopának, elborult tekintettel nézett a két gyerek után. A fasor aztán eltakarta őket s az öreg, fehérhaju asszony erőtlenül esett vissza a ka­rosszékébe. Hát itt hagyták. Az édes szőke- hajú kis leány, akit úgy nevelt fel baba korától és a vidám, derék jó fiú, akiből embert faragott. A két árva, akiknek anyjuk helyett anyjuk volt. És most itt hagyták. Ők ime boldogok s most ő lett az árva. Hányszor mosolygott fel a gyö­nyörtől, amikor látta, hogy a két kis unokatestvér nagyon szereti egy­mást. Hogy lefestette képzeletében azt a napot, amikor egymásba teszi a két gyermek kezét és azt mondja nekik: — Szeretitek egymást ? Igen ? Hát lennétek férj és feleség ? És azt a napot is megérte. És boldog volt. Hanem most, most . . . Ezt nem várta, nem hitte volna. — Milyen balga volt. Hiszen gondolhata volna. Hogy annak a fiúnak lesznek vágyai, álmai, amelyek elszólitják innen. Hogy ki akarja venni a részét a nemes küzdelemből, amit az élet nyújt. És az asszony követni fogja. Oh, hogy erre nem gondolt! Ezelőtt két hónappal még mi­lyen boldog volt. Mikor itt, az oltár előtt egymás mellett állott a két pi­ruló gyermek és a pap kimondta rá­juk az áldását. Minden álmát megva­lósulói látta akkor és azt hitte, hogy nem lehet már senki boldogabb És másnap, mikor az a piruló, édes gyér­Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárat ajánljak a t. vevőközöaságnek sniná; legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett» & Szaimáp és Yidike legnagyobb czipőrakta. • a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek ezipők valódi Sehervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. -------

Next

/
Thumbnails
Contents