Szamos, 1905. április (37. évfolyam, 27-35. szám)
1905-04-16 / 31. szám
2-ik oldal SZAMOS 31. szám Berenczei Kovács Béla 26 éves tanfelügyelői jubileuma. Szatmármegye közéletének számottevő része s a megye tanítósága lelkes ünnepre készül. Ez év junius havában lesz 25 éve, hogy b. Kovács Béla szatmármegye kir. tanfelügyelőjévé kineveztetett. A sablonos évfordulókon jóval felül emelkedik a tervbe vett ünneplés, mert ha bármely közpályán önzetlen munkában eltöltött 25 óv méltó alkalmat nyújt őszinte elismerés és ragaszkodás nyilvánítására, fokozottabb lelkesedéssel ünnepelhetünk most, midőn tanfelügyelőnk sikerekben gazdag működésének negyedszázados fordulópontjához jutót tunk. Mi volt a tanfelügyelői állás 25— 30 évvel ezelőtt ? Hivatal, melyet a szakminiszteren kívül senki sem nevezett magáénak. A hova idegenül lépett be, kit ügye oda vitt; hol magát otthonosan senki sem érezte. — Hivatal volt, melyről a felekezeti hatóságok önkormányzati joguk egyik jelentékeny szervét a szabad iskola fentartást féltették, a tanítók is jórészben szükségtelen intézménynek tekintették, mint, amelyről statisztikai adatok feldolgozásán kívül egyebet nem vártak. És mi ma a tanfelügyelői hivatal ? Szatmármegye tanügyi intézményeinek góczpontja, honnan jóleső melegség árad szét a megye minden zugába. — Ma a felekezetek nem fóltékenykednek többé, a tanfelügyelői irodába mint barátságos otthonba lép mindenki, ki a népoktatás s a hozzája kapcsolt fő és mellék kérdések ügyében tájékozást, tanácsot segélyt nyerni óhajt. És rendszerint megelégedve távozik onnan a látogató, a kérelmező. A hivatalfőnök finom, gavallér modora lekötelez, figyelme, mely mindenre kiterjed, jó szive, mely tőle telhetöleg semmit sem tagad meg, mindenkit tiszteletre s kö szönetre indít s ha valaki aggódó, kétséges arczczal jött az irodába, legmekasszony bujt előle, kerülte a tekintetét, mintha nagy bűnt követett volna el. És mikor faggatta, sirni kezdett és sirt és sirt szakadatlanul. Oh, az édes gj'ermek! Dólebédnól pedig úgy ült az a két gyermek az asztalnál, mint két gonosztevő. Lehajtották a fejüket és a világért egy szót nem szóltak volna. Margitnak meg is égette száját a leves a nagy igyekvésben. És akkor ő od aszó it a fiúnak : — No, hamar egy még forróbb csókot neki, hogy ne fájjon. És akkor Sándor, az a nagy, délczeg fiú esetlenül, zavartan fordult el s az a kis bohó asszony meg elszaladt. És nem lehetett aztán se szép szóval, se komolykodással kiesalni a leányszobából. A nagyasszony elmosolyodott. Igen, a leányszoba . . . Amelyet nász-szobává kellett avanzsáltatni, mert Margit semmi kincsért sem akart kivonulni belőle Az lett a hálószobájuk. Na hiszen, jól néztek ki. Ha egy kicsit kötődtek, hanczuroztak, hát mindjárt úgy fel volt forgatva, hogy Ninive se különben. Alig is lehetett benne mozogni. Oh, az édes gj'erekek . . . Köny hullott ki a nagyasszony szemeiből és görcsösen szorította zsebkendőjét az ajkaihoz. Keserű zokogás fojtogatta. A park porondján lassan gördült be a nagy batár. János, az öreg szomorúan szólott fel: nagyobb valószínűség szerint örömmel s bizalom teljesen távozik onnan Ha pedig a hivatalfőnök saját hatáskörében nem intézheti el a kérelmet, vagy annak magasabb helyről telje- sülíietése feiől kétségei vannak, kézi táskájába csomagolja az ügy aktáit, s időt és fáradságot nem kiméivé utazik oda, hol az ő tekintélyének latba vetésével a kedvező elintézés sikerülni szokott És a tanítók ? Rajongó szeretettel veszik őt körül, mint. kik tudják, hogy b. Kovács Béla akkor boldog, ha érettük, érdekükben valamit tehet s mi sem nehezebb neki, mint rosza- lását, ha atyailag is, ki kell fejeznie. Berenczei Kovács Béla 25 évi működésével a tanfelügyelői intézményt népszerűbbé tette bármely megyei közhivatalnál, az ő czéltuda- tos működése oly tekintéllyel ruházta fel e hivatalt, milyennel kevés más dicsekedhetik s élő példában mutatta meg, hogjf az egyéni rátermettségj mily eredményeket tud felmutatni oly állásnál is, mely szervezésekor hűvös fogadtatásban részesült. Valóban ha összehasonlítjuk a tanfelügye- lősóg ezelőtt 25 évi működését a mai napig elért sikerével, lehetetlen az elismerés zászlóját meg nem hajlítanunk a jubiláló tanfelügyelő előtt, lehetetlen, hogy mély tiszteletünknek, ragaszkodásunknak és szeretetünknek kifejezést ne adjunk. Ez ideig szerényen kitért minden ünnepeitetós ovatio elöl s az érdemet magáról rendszerint derék, szintén fáradhatatlan hivatalnoktársaira hárította. Ezúttal azonban lehetetlen, hogy mereven elzárkózzék azon közóhaj elől, mely határtalan szeretettel kívánja őt köszöntem 25 éves jubileuma alkalmából. És mivel annál nagyobb az öröm, minél többen érzik s mivel a jubiláló tanfelügyelő közszeretetnek örvend, előreláthatólag a megyei társadalom minden rétege igaz örömmel fog részt kérni és venni az ünnepségből, hogv — Hát elmentek. Bizony Isten, nem hittem volna. — Én sem, én sem . . — tördelte a nagyasszony kétségbeesve. — Majd visszagyüunek még, amerre elmentek! — mormogta vigasztaló hangon az öreg — Ne tessék búsulni 1 És mérgesen csapott közéje a lovainak. A két. gyermek pedig ott állott a kis állomás bejárójánál Megfogták egymá« kezét ég szomorúan nézték a távolba vesző sínpárokat. — Sándor, — szólalt meg végre a kicsi asszony — hát mit csinálunk mi Budapesten ? — Mit? — kérdezte meghök- kenve a férfi. — Hát mit ! Rám ott vár az irodám. A nagynéni szépen berendez- tette. — Aztán nagy, hires ügyvéd leszek. — Igen, de én, ón . . — szepe- gett a kicsi asszony. — A nagynéni sem lesz ott s nekem nincs egy is merősöm sem. — Dehogy nincs, Hát a nagynéni ismerősei ? — Igen, de én azokat nem ismerem.-- Oh, édes szentem, hát meg fogod ismerni őket. A kicsi asszony' elhallgatott. Némán merült magába s csak nagy későn szólalt meg: elismerésének, ragaszkodásának az ünnepelt iránt tartozó adóját leróhassa. SZÍNHÁZ. Szerdán tizennegyedszer ment a «János vitéz“ minden különösebb esemény nélkül. Csütörtökön ünnepe volt a városi színháznak. Peterdi Sándor vette jutalomjátékát, mely alkalomra Schiller „Teli Vilmos“-át választotta. Egészen megtöltötte a színházat az ünneplő közönség, melynek sorai közt ott láttuk a város társadalmának szine-javát. Mégiscsak el kell ismerni, hogy a mi jó közönségünk nem érzéketlen az igazi drámai művészet iránt s ott, ahol tiszta műélvezetről van szó s hozzá egy olyan jeles színészt kell honorálni az érdeklődés és figyelem jeleivel, mint Peterdit, nem marad el sem a közönség, sem az elismerés. A kor szelleme nagyon is megváltoztatta az emberek ízlését és gondolkozása^, inneu van az, hogy a komolyabb drámai műfajok ma már nem örvendenek olyan népszerűségnek, mint a vig múzsa. A mi közönségünk sem képez kivételt ez alól, épen azért Peterdié az érdem, hogy a drámai müvek iránt mutatkozó kö* zönyt megtörte s az ő nagy művészetével az ezerszemü Czézár szivét meghódította, A Milton első előadása és a Zalameai biró után a színházon kívül is elterjedt a Peterdi művészetének üire s az intelligens közönség mindinkább fokozódó érdeklődéssel várta szerepléseit, jutalomjátéka alkalmával pedig őszinte meleg ünneplésben részesítette. Az ünneplés érdemes embert ért. Teljes elismerésünket azon jó kívánsággal egészítjük ki, hogy a művészete zenitjén álló Pe~ tardit a Gondviselés sokáig tartsa ir^eg a magyar színművészet javára s — Elment már a János ? — El! A csöpp asszony elmólázva né- zétt vissza az országút irányába. — Sándor, — mondotta bizonytalanul — szeretnék még nehány mezei virágot tépni emlékül. A férfi szótlanul indult az országúton. Az assszony mohón tépdeste az árokszóli virágokat s egy- egy konya csillogó harmatként ott reszketett a virágok szirmán. A kis őrház felől élesen sivitofet a vonat füttyhangja. Miután utas nem volt az őrháznál, a vonat közönyösen dübörgőit tovább. A gyermek-házaspár szepegve nézett egymásra és halkan megindul tan mondta: — Elkéstünk. A következő' pillanatban felvidult az arczuk. Az asszony vidáman, boldogan kaczagni kezdett és abba az irányba futott, ahonnan az öreg udvarház LJa messzire fehérlett. És mikor újra ott álltak a nagyasszony előtt, a férfi elfogódott hangon mondotta: — Visszajöttünk 1 Az asszony pedig megtoldotta : — És nem megyünk többé el soha, de soha 1 . . . X. Y. mondhatunk. Iskoladarab, mely a szigorú drámai szabályokhoz van mérve a sziuszerüsóg rovására, minélfogva a hatásból is sokat veszít. A rövidített átdolgozás különben som ragaszkodott híven az eredetihez Mindazonáltal az első három jelenet után a maga teljes szépségében és nagyszerűségében fejlődött ki előttünk a klasszikus mii cselekménye. Teljes mértékben érvényesült itt aztán a Peterdi művészete is, mely animálta az összes szereplőket Két kis műkedvelő fellépéséről is meg kell emlékeznünk, kik Teli Viimos fiainak szerepében élénkítették az előadást és mozdították elő annak sikerét. Pénteken les/ál ütött áron adták elő a „Mulató istenefe“-et. Az előadás jó volt s konstatáljuk, hogy ezúttal a zenekar jobbau működött, mint ugyanezen darab két első előadása alatt. (F.) HÍRROVAT* * Ünnepi Istenitiszteletek Virágvasárnap és Nagypénteken a szatmári és németi ev. ref templomokban a következő lelkészek tartanak isteni tiszteletet; Szatmáron : Virág- vasárnap d. e. prédikál Biky Károly esperes, d. u. Rácz István lelkész. — Nagypénteken d. e. Rácz István lelkész, déli 12 órakor bibliát olvas Biky Károly esperes, d. u. prédikál Iuczódy Márton németi segéd lelkész. —- Németiben : Virágvasárnap d. e. és d. u. prédikál Inczédy Márton s. lelkész. Nagypénteken d. e prédikál és déli 12 órakor bibliát olvas Gachal János s. lelkész, d. u. prédikál Lovass Aladár szatmári s. lelkész. * A nagyheti ájtatosságok sorrendjét a következőkben közöljük: Ma, virágvasárnap a székesegyházban reggel 7 órakor plébániai mise, mely alatt a székesegyházi vegyeskar énekli az úgynevezett Passiót. Délelőtt 9 órakor ünnepélyes káptalani mise s barka szentelés körmeneUel. Nagyszerdán délután 4 órakor a Jeremiás próféta siralmai és lamentáczió. Nagycsütörtökön délelőtt 9 órakor ünnepélyes káptalani mise, mely után az oltáriszentséget egyik mellókoltárhoz viszik, majd az oltárokat ékességüktől fosztják meg. Az olajszentelés és a lábmosás az idén, tekintettel, hogy a püspöki szék üres, nem tartható meg. Délután 4 órakor Jeremiás próféta siralmai és lamentáczió. Nagypénteken csonka gyászmise, mely után az oltáriszentséget a szt. sírba helyezik, majd szt. beszéd. Délután 4 orakor Jeremiás próféta siralmai s lamentáczió, kedvező idő esetén szt. sírok látogatása körmenettel. Nagyszombaton reggel 9 órakor káptalani nagymise az allelujával. — Délután 6 orakor a feltámadás ünnepe kör- menettel. A többi kath. templomokban délután 4 órakor tartatik meg a feltámadás ünnepe. * Rendkívüli közgyűlés volt csütörtökön délután, melyen dűlőre jutott végre az állami ipari szakiskola ügye. A harmad izbeu kitűzött rendkívüli közgyűlés névszerinti szavazással egyhangúlag elhatározta, hogy a város tulajdonát képező Árpád- és Atilla utczai saroktelket az iskola czéljára díjtalanul átengedi az állam- kincstárnak s jóváhagyta a kormány képviseletében Vig Albert orsz. ipar- oktatási főigazgatóval eziránt megkötött szerződést. * Doktori oklevél. Tar Béla, városunk fia a kolozsvári „Ferencz József“ tudomány egyetemen e hó dicsőségére. Magáról az előadásról nem sokat 1905 Reklámeikkek; Színes suhogó reklámtaft méterenkint frt. 1.35 Fekete „ „ „ frt. 95, 1.35, 1.50 Japáni mosóselyem „ frt —.85 Liberti Sublime minden színben „ „ —.78 Louisienne brilante „ „ —.95 Fekete ruhaselyem méterenként 85 krtól följebb. Menyaszonyi ruhaselymek mtrenkén 78 „ Újdonságok: Voile Grenadine a legszebb színekben. Voile de Soie Popeline brillante mindhárom 120 czentiméter szélességű. Dús választék gyönyörű skót-selymekben. Travers csikós és koczkás Taffta-Riche ruhára és blúzra 120 cm. széles Radium és créppe brillante minden színben. — Louis XV. jellegű chiné és Mille-fleurs-selymek. Gyönyörű csipke-, gyöngyös vásznon himzett-ruhák. Irish csipkék és vászonhimzések. Legújabb! Fekete Roll-tafft 50 cm. frt. 1.90 stb. Mintákat kívánatra készséggel köldünk. Szénásy, Hoffmann és Tsa Budapest, Bécsi-utcza 4.
