Szamos, 1905. február (37. évfolyam, 10-17. szám)
1905-02-26 / 17. szám
17-lk szén XXXVII, évfolyam. Szalmái, 1905. február hó 26, vasárnap SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. ^ MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor á r : — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden uó 4 fillér. tOaSMÍ Aggódó kérdés. A képviselőháznak nemcsak korelnöke, de ujonan választott elnöke is a régi házszabályt, tehát azt, amely 1904. nov. 18-a előtt volt érvényben, jelentette ki egyedüli jogforrásnak az elnöki hatalom kezelésére nézve s ezzel mindketten kimondták, hogy a 1 x-Dániel nem érvényes. Mint pártemberek, ezt teljes joggal megtehették; mint a parlament nyilvános íunkczonáriusai. mint a parlamentáris elv képviselői azonban minden jogosultság nélkül cselekedtek. A lex-Dániel a parlament többsége által hozott határozat volt, mely az elnök kijelentése által, mint a házszabályokra vonatkozólag másként nem lehet, teljes jogerőre emelkedett. Ilyen parlamenti határozatot ismét csak a parlamenti többség szüntethet meg, állíthat oda érvénytelennek, de az hallatlan eljárás, hogy a Ház elnöke a saját gondolata szerint, mely egyedül pártállásából ered, egyszerűen tulteszi magát egy ilyen határozaton. Tisza István gróf nem azért kérdezte meg a nemzetet, hogy a lex-Déniel érvényben van-e és ebben egyetértett a disszidensek né zetével is, hogy a választó közönség nem valamely törvény jogérvényessége, tehát nem is a nov. 18-án megváltoztatott házszabály törvényessége fölött dönt. ó csak azért kérdezte meg az országot, vájjon ez a törvény azonnal alkalmazásba is vétessék-e ? És egyedül erre a kérdésre válaszolt a magyar választók többsége nemmel. De a törvény, mint olyan, létezik és ha a választók szándéka szerint azt fentartani nem akarják, akkor törvényes formában meg kell változtatni, vagy el kell tö rolni. A mostani többség birja is teljes mértékben a törvényes hatalmi eszközöket, amint bírta az előbbi többség a törv. hatalmi eszközöket nov. 18-ki eljárására nézve. Ha a szövetkezett pártok a többségi elven, annak daczára, hogy ez az elv teszi az alkotmányosság lényégét, azelőtt tultették magukat, úgy ezt lehetett indokolni, bár helyeselni soha, azonban a szövetkezett pártoké a többség és ha ezt az elvet most sem tartják tiszteletben, akkor ezt az eljárást nemcsak helyeselni, de indokolni sem lehetne sehogy sem. A parlamentárizmus kincse, mely Magyarország nemzeti létének legerősebb biztositéka, most az ő őrizetükre van bizva, csak nem akarják most is elpocsékolni. A szövetkezett pártok urai, persze azok az urak is, kik exponált és felelőséggel teljes állásban vannak, még most is, mikor pedig már a hatalom birtoka int nekik, főleg a szenvedélytől és a szabadelvű-párt ellen táplált megfoghatatlan bosszúvágytól vezettetik magukat, amint ezt az a heves beszéd is bizonyítja, melyet a Ház uj elnöke a szövetkezett pártok győzelmi lakomáján megeresztett. Ezen kívül a szövetkezett pártok oly kevéssé előkelő, a parlamenti fogalom minden jobb hagyományait kigunyoló eljárást követnek, hogy úgy az elnökségi, mint a bizottsági helyek betöltésénél a szabadelvüpárt javaslatait figyelembe sem vették. A szabadelvüpárt még mindig erős tényezője a parlamenti életnek, ezt a megbánást azzal viszonozta, hogy a to- i>b‘bi bizottsági választásokban nem vesz részt és ezzel az a veszedelem fenyeget, hogy az a kon- cziliáns hang, mely azelőtt az ösz- szes pártok képviselői közt uralkodott, elvész és ezért felmerül az aggódó kérdés: ki tudja, mint alakulnak a jövő viszonyok, ki tudja, mi minden jöhet még ? Átmeneti minisztérium. A Ház megalakulása a legkevésbé sem fogja megváltoztatni a létező politikai válságot. A képviselőház elnöke illő jóakaratot élvez az összes pártoknál, jóllehet ö osak a többség választottja, de ő a parlament ügyeit és nem az országéit vezetheti. Tehát még mindig ninos uj minisztérium, még mindig nincs erős, tartós többség. Hogy mily kevéssé létezik ily erős többség, már abból is kitűnik, hogy a szövetkezett pártok tele vannak félelemmel, hogy a képviselőházi elnöki állások választásánál meg- eshetik az a balszerencse, hogy nem a koaliozió jelöltjei kerülnek elő á választásból. A koalioziós pártok tehát önmagukról sem biztosak és már ezért is magától értendő, hogy parlamentáriz- must nem lehet rögtön rájuk bizni s az ország biztosságát, akarjak mondani : a válság megoldását. — Tehát valóban nem marad más hátra, mint hogy átmeneti minisztérium fog kineveztetni, hogy az ország a lehető leggyorsabban kimeneküljön az ex-lex állapotból és hogy az állami szükségleteket, melyek erre az esztendőre különösen nagy számmal álltak elő, lehetőleg kielégítsék. Más minisztériumot most már azért is alig lehet elképzelni, mert annak csak az aránylag legnagyobb parlamenti párt prog rammját kellene megvalósítani, a Kossu'.h-párt programmját, és épen e programm megvalósításának kellene uemcsak ami a ka'onai kérdéseket, hanem ami a külön vámterület kérÄ gúlák. Meddig daczoltok vájjon az idővel, Évtengerektől ostromolt falak ? A döntő harcz, melyben leomlanak E kőhegyek, hány ezred múlva jő el ? Merev nézésetek a merre jár csak, Idegen a világ köröttetek : Úgy álltok a megújult föld felett, Mint nyugtot nem lelt méla szellemszár[nyak. A szabadság lehe fuval felétek Minden tájról, hol ember lelt tanyát S bilincsbe verve nem nyög, csak a véltek. Nem hull reátok sujtolón a vád, Hogy Köny' — s verejtékből botor szeszélynek Emelt a szenvedő rabszolgaság ? ! Szabados Ede. A gyárban. Valahányszor csak kinyílt a kantán vasasveretü, apró kis ajtaján, sűrű füstgomoly tódult ki a hideg téli éjszakába magával ragadva egy-egy elhaló utolsó foszlányát; valami duhaj, iázadó nótának, melyet odabenn fújtak szakadatlanul, mámoros lelkesedéssel. Szombat este volt. A munkavezető megint kiadta a könyvét vagy harmincz embernek, mert a gyárnak nem volt elég vasa, hogy etethesse a telhetetlen örökké éhes olvasztó kohókat. De ők nem hitték. Terhére vagyunk, mert nem bánhat velünk úgy, mint a kutyával, mondja az egyik. „Mert önérzetünk van“ toldja a másik, mehetünk koldulni, asszonyostul, gyerekestül. Itt is, ott is felhangzik egy-egy lázitó, bomlasztó szó : — némelyike, mintha szöges ostorral korbácsolná végig a fásult, lomha lelkeket úgy, hogy suhintására még a csöndesebbje is megtorpan, fölneszel. Mint az agyon hevített, izzó vörösre fűtött kazán fala, nesztelen rezgés hullámai feszülnek az alacsony falak között, minden arczra kiül az izgatottság lobogó pírja, mely sötéten villan elő a kavargó, gomolygó füstfelhők közül. Valahol hátul, a sarokban mély öblös hang zenditi rá a munkás marsailleiset. — Eleinte osak magában egyedül: Fel, fel munkások serege ! A többiek meg csak halkan visz- szafajtott hangon kísérték bizonyta lan zümmögéssel mint a rajzó méhkas, de egyre több és több hang kap szilaj, aczélos erőre, és mikor véget ér a dal, mikor ott tartanak, hogy : — Szabadok leszünk ! — Szabad lesz a jövő ! Akkor már hatalmas himnuszszá egyesül százak harsogó szava, úgy, hogy szinte kiveti keresztfájukból az ócska, repedezett ablakokat. A ki még határozatlanul töprengett, akinek szivében még aggódva rejtőzött a kétkedés, most már azt is vitte, sodorta magával a lelkesedés. Zűrzavaros hangokban tört magának utat a szabadjára eresztett, fékevesztett indulat. A mi eddig csak titokban fészkelt, mélyen lappangva a szivek rejtekén, most utat talált a ssó. Ez az egy zzó, hogy sztrájk ! — Vagy visszaveszik társainkat, vagy mindnyájan beszüntetjük a munkát — harsogja az egyik. — Éljen a sztrájk — zúgja rá kórusban a többi, majd mintha hirtelen eszükbe jutott volna, hogy még nincs, aki őket szervezze, vezesse, egyikük elkiáltja magát : — Halljuk Tamást 1 — És egetverő ri^dallal zúgják rá a többiek is. — Halljuk, éljen az öreg mester, Tamás ! — És már fönn van az egyik asztalon, a kit kívántak, — szava reszket a keserű indulattól, a mint mélyen dübörögve gördül végig a termen : — Polgártársak! Igazatok van! Ne hagyjuk magunkat 1 Ne hagyjak kiszívni a nyomorait barzsoától utolsó csepp vérünket. Meg kell mondani neki ............... — Úgy van úgy, meg kell neki mondani, most rögtön azonnal. — — És ha senki sincs közzületek, ki oda meri vágni annak a vérszopó kutyának, hogy nem türünk tovább, hogy felvesszük a küzdelmet vele, hát majd megmondom neki ón ! — Többi szava már tomboló lelkesedésbe fűlt. Vállaikra kapják, úgy hordják végig, diadalmenetben a kantinon, vittében vetik rá kabátját, kalapját, Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke' Fiy,yelmestetés!! Az előrehaladt téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk gyári áron alul is beszerezhetők. —=
