Szamos, 1905. február (37. évfolyam, 10-17. szám)

1905-02-23 / 16. szám

XXXVII. évfolyam. 16-ik szám. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ST fi?’ oka Előfizetési ár: Z%é$7, érre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rókóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű díjak Si&ímcron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A politikai helyzet tanulsága, A koalicziós politikusok, kikre n helyzet megoldása várakozik, po­zitív munkájukban egyre több aka­dállyal találkoznak. Hangulatukból s egész viselkedésükből, mi sajtó­ikban kifejezésre jut, az látszik, mintha kezdenének beleunni a tár­gyalásokba, pedig azt a helyzetet, meg azt a megbízatást, melyet a függetlenségi párt a nemzettől ka­pott, cserbenhagyniok nem szabad. Azt mondják, hogy a király a nemzet ellen akar megoldást ta­lálni, holott Kossuth Ferencz a kihallgatáskor szerzett benyomá­sát akkép közölte a pártjával, hogy a király kész hajlandóságot árult el a kibontakozás lehetővé tételére. A koalicziós politikusoknak nincs joguk a kedvetlen vissza­vonulásra, mert akkor, mikor a nemzeti akaratnak olyan megnyil­vánulását készítették elő, amilyent eredmém ül elértek, követeléseiket már akkor megíormu'ázták s e progrummjük megvalósitásara már akkor is fennállottak azok a ne­hézségek, melyekkel most meg kell kiizdeniök. Természetesen akkor meg azt hihették, hogy Tisza Is t- vánt állíthatják a nehézségek elé . most pedig tapasztaltok kell, hogy nekik kell megküzdeni azokkal. — Annyi bizonyos, hogy Andrássy Gyulával együtt már ismerniük kel­lett a mai helyzet minden ténye zőjét s azt hirdették, hogy a meg­valósítás a szabadelvüpárt haza- (iatlanságán múlik, mig egy erős nemzeti szellemű és önzetlen kor­mány le tudná küzdeni ezeket a nehézségeket. Ha a koalicziós politikusok nem ragaszkodnak szigorúan a programmjukhoz s ha Kossuth Ferencz odáig ment az opportu nizmusban, hogy eredeti programm- luk és jelen álláspontjuk csak a tempóban különbözik, ez a ki- lelentés általánosságban úgy hang­zott, mintha meg lehetne találni a kibontakozás útját; de most már maguk:.ak kell tisztázniok a hely­zetet a rész etekben is és saját maguknak kell demonstrálniok azt az igazságot: igaz-e, hogy csak hazafias akarat kell, hogy a szélső prograrnm megvaló-uiion, vagy nem? Vájjon hazaíisagukon, vagy képességükön múlik, amikor ők erre képteleneknek mutatkoznak ? A helyzet eme nagy tanulsá­gának le kell szűrődnie, akár kedvező, akár kedvezőtlen legyen is az a nemzetre nézve, hogy tisz­tán láthasson mindenki, mennyi az. ami a fölzaklatott ambicziókból és reményekből megvalósítható, hogy az aktiv politika és az ország bé­kés fejlődése érdekében azokat mindnyájan kellően mérlegelhessük. Vájjon melyik irány telel meg inkább az adott helyzetnek: az-e, mely tisztán a nemzet lelkesedé­sére van épitve, vagy az, mely a nemzet belátására és józanságára van épitve. S ki merné ezután azt .mondani, hogy az utóbbi irány nemzetietlen politika! A váltógazdaság kétségtelenül nem egészségteion tünet a politi­kában, csakhogy a programmok neg legyenek egyeztetve aztán a gyakorlatiassággal is s legyen be csületes az a politika, mert ellen­kezőleg a váltógazdaság jelentő­sége merő formalitássá zsugorodik össze. A koalicziós politikusok, mint látjuk, szembe kerültek feladatuk­kal s most már helyt kell állniok a helyzetben s a józan logika sze­rint kell eljárniok. A nemzet ítélt és összetörte a politika eddigi alkotmányos alap ját. A koalicziós politikusok azt hirdetik, hogy a nemzet teremtett helyette egy másik alapot, de azt tapasztaljuk, hogy maga ez az alap is vitás ügy, melyet nekik kell eldönteniük cselekvésükkel, si­kerükkel, vagy sikertelenségükkel. Mindaddig azonban nem sza­bad sikra lépniök, mig minden tör­vényes eszközt föl nem használtak arra, hogy a nemzet számára a poli­tikai helyzetből eredő tanulságot minden kétségen kivül kellőkép nem demonstrálják. Ne költekezzünk. A közélet figyelmes szemlélője elölt napról napra .szaporodnak annak a bizonyítékai, hogy különösen &e iutelligeatia körében valami felette egészségtelen, romboló pusztító hatású áramlat vonul végig. A közép és kis­birtokos osztály vagyoni állapotának hullámzása immár véget ért, a „hűl­jön ami férgessé“ elv szerint régen az üzérkedők és uzsora bankok ke­zébe kerül az a birtok, melynek gaz­dája, könnyelműen vette igénybe a szives szolgálatkésszéggel nyújtott hitelt. S mintha annyi sok á Idoaat árán azok a gazdák, kiknek m ég van mit védeniök, már okultak volna, szemmel* láihatólag erősödik, gyarapodik ismét a birtokos osztály. Nem is itr van a baj, a melyről szólni akartunk. Egész más társadal­mi osztály az, melynek régióiban az a feutebb jelzett kor dühöng, az ér­telmiség és a hivatalnok osztály. Vidéken is, de különösen a tár­sadalmi gócpontokban, a városokban mind több és több felbukkanó jelen­ségeivel találkozunk annak, hogy az inteiiigentia anyagi helyzete napról napra fogy, romlik. Igaz, a jövedelem csekélysége régi mesterség. A tengerparton két ifjú járkált karonfogva. Az egyik költő volt, a másik gabonakereskedő. Ha mind a kettő költő, vagy mind a kettő ga­bonakereskedő, nem is sétálnak karon­fogva. Vagy, ha úgy sétálnak is, azon igyekeznek, hogy az egyik hogyan bosszantsa, vagy hogyan csapja be minél jobban a másikat. így azonban mulattatták egymást. Jókedvű neve­tésüket el elkapta a szél, mely gyön­géden fodrozta a hullámokat s szét zilálta az égen a felhőket, úgy, hogy gsönyörüen kisütött a kellemes, enyhe téli nap. A téli verőfónyben sütkérezve egy kövér ur jött velük szemben. — Igen lassan ballagott, látszott, hogy nehezére esik minden lépés. Csak­hamar ki is fáradt és libegve telepe­dett le egy lóozára. —■ Szolga jött utána, aki gondosan bebónyálta a térdeit a vörösesikos sárga (akaróba Az öreg nr szivarra is gyújtott, de azt is hamarosan eldobta. Végtelen unalom, fanyarság, elégedetlenség ült az.arczán. Pedig körülötte legszeb­ben virultak a babérligetek. A leg- vigabb keringő hangjai csattogtak ide a zenekar pavilionjából s a leg­divatosabb ruháju, legpompásabb asz- szonyok rajzottak előtte a nyüzsgő tengerparti sótauton. A két fiatalember tisztes távol­ban a kőkorláthoz támaszkodott, a melyen nagy buzgalommal törekedett átcsapni egy-egy merószebbb hullám, ügy nézték az öreget. A kedvetlen­ség élő-szobrát itt a zajos, színes élet- vidorság közepette. Az egyik, a költő megszólalt: — No, végre az eszembejutott, miért tűnik fel előttem ennek az ur­nák az arcza oly ismerősnek — Miért? — El se hinném, ha nem tud­nám bizonyosan. Pedig hát valamikor ugyan sokat kiabáltam a nagyságos urra: Hé pinezér, még egy fröccsöt! — Ne mondd. — Ott fulkározott egy kis budai korcsmában, hóna alatt az asztalken­dővel A történeti igazságnak tartó zom azzal a kijelentéssel, hogy az az asztalkendő nem is volt valami tiszta De ezt megbocsátottuk a kis korcs­mának, amely különben roppant ba rátságos fészek volt. Sokan jártunk oda iróemberek, ha egy kicsit vidékre akartunk menni. Mert hiszen tudjuk, hogy Buda már vidék. — Hát aztán, hogy vitte föl az Isten a dolgát ? — Tudora is én. Én nem kisér­tem figyelemmel a pályáját. Annyit hallottam róla, hogy a gazdája később meghalt s ö feleségül vette az özve­gyét, Azután egymásután annyi há zat rakott Pesten, hogy ón még tán légvárat sem építettem annyit. E pillanatban két karosa, pré mes-boás hölgy tűnt fel az ifjak előtt. Nem filofozáltak tovább a szerencse forgaudóságáu, hanem nyomban utána eredtek a két andaluziai szemű tü­neménynek és a gabonakereskedő ép oly hévvel, sőt határozottan ügyeseb­ben kezdett udvarolni a maga ideál­jának, mint a hivatásszerű trubadúr. Otthagyták a ritkuló hajú, öreg urat,- aki mogorván nézett a térdére csavart plédre. Talán arra gondolt, hogy mi kor pinezér volt, bezzeg jobban bírta a lábát, mint most. II. Az előkelő ur, aki után szolga vitte a jinom, gyapjas takarót, valóban a ,Háaom hársfa“ pinezére volt hajda­nában. Hűségesen kiszolgálta a ven­dégeket s még hűségesebben szolgált az ö piros-pozsgás tónsasszonyának. Tovább kellett ezért az asszonyért szolgálnia, mint Jákobnak a Lábán leányáért. De kitartott mellette tán- torithatatlanul, pedig a megtakarított pénzéből lőtt volna módja önálló üz­letet is nyitnia. S Isten látja a lel­két, nem is azzal a számítással csele­kedte ezt, hogy a „Három hársfa“ göthösködő vén gazdáját majd csak elszóltja az Ur az áruyókvilágból s akkor ö veszi át a kívánatos örök­séget, a még mindig helyre menyecs­két és a virágzó vendéglőt. Vannak még önzetlen, nagy szerelmek a vilá­gon, amilyenekről nem zengenek a költők, akik nem tartják elég poóti- kus tárgynak a pinezér szerelmét az ő gazdasszonya iránt. De végre is bekövetkezett, aminek a történelem Rótfa Fülöp kárisbádí ezipö raktárát ajánljuk a t. v&v&közönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. $£ Szatmár te vidéke legnagyobb czipöraktóa. Az előrehaladt téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk gyári áron alul is beszerezhetők. .......................-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents