Szamos, 1905. február (37. évfolyam, 10-17. szám)
1905-02-12 / 13. szám
S-ifc oldal SZAMOS IS. szám közvetlen színházi közönség is bele- «ólunk az ügybe, mely talán egy kissé a mi ügyünk is, nem lévén ránk nézve sem közönyös, hogy pénzünkért «órakozást találunk-e a színházban, ▼agy csak bosszankodunk-e ? Ami sajnos, nagyon sokszor megesik velünk. Az egyik pályázó Baróti Rezsőre csakis azt az egy kifogást emelik, hogy kezdő igazgató és hogy ily tekintélyes színi kerületet talán nem tudna kellően vezetni. Nos tehát ez iránt mindenkit megnyugtathatunk, mert olyau kezdőre mint Baróti nyu- gott lelki ismerettel bizhatjuk színházunk vezetését. Közvetlen tudomást szereztünk a Baróti pozsonyi művezető titkári működéséről, hol Ö úgyszólván össze kötő kapocs volt, a színház és közönség között s hol úgy a szinügyi bizottság, mint a nagyközönség a legteljesebb megelégedéssel volt iránta líint egy tekintélyes pozsonyi lap írja, az ő elvesztése csaknem pótolhatatlan veszteség a pozsonyi közönségre, mert. az ö lekötelező nyájas modorát (ami épen nem mellékes a «inigazgatóknál) szaktudását nehezen fogja nélkülözhet ni. Baróti beadott pályázati kérvénye részletesen felsorolja a színház jövőjére vonatkozó terveit és ami mindenek fölött teljes megnyugtatással szolgálhat, hogy ezek nem üres ígéretek, bizonyítja az a nagy anyagi garancia is, amellyel vállalatát biztosítani kívánja 10000 korona óvadékot tett le, oly összeget tehát, amely egymagában is erős reménységet nyújthat, hogy Baróti egy jól szervezett és modern igényekhez méltóan felszerelt társulattal akar a szatmári színpadra bevonulni. Ha a szatmári intéző körök is abban a méltatásban fogják az ajánlatát részesíteni, mint a sziuikerü- !et többi városai részesítik, úgy semmi kétségünk az iránt, hogy a jövő év színi direktoraként Baróti Rezsőt fogjuk üdvözölhetni. Több színház-látogató. színház. Szerdán üres ház előtt került színre második előadásban „A saharai sonzul“ vigjátók, épen olyan közepes előadás mellett, mint első alkalommal. A jutalomjátékok sorozata is megkezdődött a csütörtöki előadással. Garsi Uns társulatunk jeles s közkedveltségben álló naivája vette ki belőle az első részt. A jutalomjáték nemcsak időrendben volt az első, hanem első a tekintetben is, hogy Garai Húsban a jutalom egy olyan tagját érte a színtársulatnak, ki három éves itteni működése alatt, igazi tehetségével, mindig tökéletes, bájos játékával, kivívta, miuden mesterséges reclam s jogosulatlan erőlködések nélkül, közönségünk osztatlan rokonszenvét s kiváló tehetségének, játék tudásának általános elismerését. — Sudermannak sziumüvót a ,Pillangócsatá“-t választotta jutalomjátékául s egyikét legjobb, legnagyobb szerepeiuek alakította bene Rózsika szerepében. Semmi sablonos udvariaskodás nem vezet, midőn erről az alakításról írni akarok, különben is Garaiuak nincs arra szüksége, hogy játékáról csak udvariasságból írjanak jót. Ha a legszigorúbb birálat alá is veszem ezt az alakítást, a Garai Ilus játéka az igazi, nagy művészet tökéletes fokán állott. Sok alakításában gyönyörködtünk már, sokszor volt alkalmunk kitüuö játékáról elismeréssel nvilatkozui, de ennyire tökéletesnek, ilyen jónak m°g egy alakítását sem láttuk. Minden jelenetében kiváló volt, de tehetsége, tudása legfényesebben a harmadik felvonásban nyilatkozott meg, midőn a pezsgőtől mámorosán tacskó leánykát teljes élethüséggel, a legkisebb detailokba menöleg elragadóan alaki tóttá. Nem volt tüntetés Garai mellett, hiszen azok az elemek, melyek nem a műélvezetért, hanem a heccekért járnak a színházba, örömünkre teljesen távol maradnak, de azért megnyilatkozott mellette és pedig spontán az igazi a müértö közönségnek lelkesedése, elismerése, s az minden bizonnyal sokkal többet jelent, nagyobb értékkel bir, mint a megrendelt klakk. — Elismerés illeti Garai mellett az előadás többi szereplőit is. Gerő Ida, Peterdi, Krasznai, Szőke játszották a nagyobb szerepeket, a kik minden fellépésükkel, minden szerepükkel osak elismerést, dicséretet szereznek maguknak s akik az estén, már csak collegiális ragaszkodásból is, a szokottnál is jobban kitettek magukért. i Pénteken harmadszor került színre az „Aranyvirág“ Soltival, ki ismét nagyon szépen énekelt, de ismételten bebizonyította, hogy soubrett szerep nem neki való. (Dr. K.) í HÍRROVAT. Felhívás lapunk előfizetőihez. Tisztelettel felkéri a „Szamos* kiadóhivatala a mélyen tisztelt előfizetőit, hogy a hátralékos dijakat mielőbb utalványozni szíveskedjenek, nehogy emiatt a lap küldését beszüntetni legyünk kénytelenek. * A helybeli ref. főgimnázium látogatása. Dóczy Imre a Tiszántúli ref. középiskolák felügyelője e hó 9-ón fejezte be látogatásait a ref. főgimnáziumban, melynek befejeztével a Kölcsey János ig. tanácsi elnök vezetése mellett megtartott értekezleten ezúttal is örömmel fejezte ki elismerését a fögimuáziumben szerzett tapasztalatai felett. Dóczy Imre Szat- márról Debreczenbe utazott, hogy az ottani főgimnáziumot látogassa meg. * Gazdasági szakosztály ülése. Városuuk gazdasági szakbizottsága e hó 9-en d. u. 8 órakor ülést tartott, mely alkalommal a következő tárgyak kerültek elintézés alá : — A körtvé- lyezi legelő nyári legeltetési dijának megállapítását a szakosztály a múlt évi dijakhoz mérten az idén is elfogadta. — A középületek folyó évre szükséges fentartási és javítási munkálatain» k megállapítását, a szakosztály oly formán fogadta el, hogy mindazon tételek, melyek az átalányban vannak főlvéve, házilag végeztessenek, a többi mnnkálatok pedig vállalat utján legyenek eszközölhetök. — A mén telepen építendő jégverem költségeinek, 2731 koronának utalványozását a szakosztály oly módon véli megoldhatóuak, hogy az előirányzott költségek a múlt évről áthozott pénztári készletből legyenek kifize- cendők. — A városi szolgák pótlékára nézve, a gazdasági szakosztály véleményezte, hogy janüár, február és saározius hóban az illető szolgák 10 — 10 korona pótlékban részesüljenek. — A nyugalomba helyezett rendőrök kérvényt adtak be az iránt hogy a mennyiben télviz idején lettek a szolgálatból nyugdíjazva, május hó 1-ig eddigi fizetésüket utalványozza ki a hatóság. A tiszti főügyész j iva- solfca, hogy tekintettel a kérvényben felhozott indokok figyelembe vételére, a nyugalmazott rendőrök mindegyike 80—30 korona segélyben részesüljöa. A gazdasági szakosztály azonban nana volt hajlandó a segélyt megadni és igy a kérvényt elutasította. — Zsálik Nándorné városi szülésznő lakbér pótlék iráuti kérvényével foglalkozott végül a szakosztály, mely nem látta teljesíthetőnek a kérvényt és igy elutasította. A szakosztály ülése ezután más tárgy hiányában bezárult. * Városi közgyűlés. Városuuk törvényhatósága, holnap délután 3 órakor rendes havi közgyűlést tart, a kővetkező tárgysorozattal: Hitelesítő küldöttség kirendelése, a hitelesítés helyének és idejének megállapítása. — Polgármester havi jelentéseiről s a törvényhatóság állapo áról. — Választás: a II. oszt. számtiszti állás betöltése. — Kormányrendeletek : Belügyminiszter leirata az 1908. évi zárszámadás tárgyában. Belügyminiszter leirata az 1905. évi költségvetéa tárgyában. Vallás és közoktatásügyi miniszter leirata a Rákóczy utczai óvodai telek megvételére vonatkozó szerződés jóváhagyása tárgyában. — Tanácsi előterjesztések: Az adófel- szólatnlási bizo tságba egv rendes és egy póttag beválasztása. A közkórhie fedelének kijavítása. Az 1904. évi november havi adó elő- és leírás. Az 1904- évi december havi adó elő- és leírás. Gazdasági szakbizottsági javaslatok : A körtvélyesi és erdei legelő nj’ári legeltetési dijainak megállapH tása. A középületek 1905. évi javítása és fentartása. A móntelepi jégverem építése. A városi hetesek drágasigi- pótlók iránti kérelme. A nyugalmazott rendőrök pótlók iránti kérelme. Zsálik Nándorné lakbérpótlék iránti kérelme. Nyugdíj választmányi határozat: Péohjr Antal tb. főkapitány nyugdíjazás iránti kérelme. * Emlékezte. A Kölesey-Kör matinéját ma d. e. 11 órakor tartja meg a városháza dísztermében. * Áthelyezés. A debreczeni főügyész Keresztes István a szatmárnémeti törvényszéki fogháznál alkal- m ázott, létszámfeletti fogházmestert a zilahi törvényszéki fogházhoz számfeletti minőségének megszüntetése meU lett, hivatalból helyezte át. * Jótékony adományok. A ^Szamármegyei T karékpénztár* és a, .Szatmári Termény és Hitelbank® igazgatósága a helybeli áll. iskolái J ftveudékek segélyalapja javára 20 S3 orouát voltak kegyesek adományozni. Midőn az adományok vételár elismeri. megmondani, milyen volt a tárgy s mi volt benne ? — szóltam hozzá s fölkértem a kalauzt, hogy vizsgáljon át. Utitársam leirta tárczáját, meghatározta, mennyi pénz volt benne s iaiuö sorrendben. Egy egész uj 50 koronás, benne 20 koronás, végül egy rósz 10 koronás, ez volt az egyik csomag, azután mellette még egy másik 50 koronás Elkezdtem gondolkodni, ajegyem «gy száz koronással váltottam, volt «rág egy ötven koronásom s pár darab papírpénz a tárczámban. Végig néznek, persze nem volt «álam a leirt tárgy. A szőke ur föl nézett s mintha e pillanatban egy gondolata jött volna, igy szólt: „A tárczát el is dobhatta ez az nr, nézzük meg a pénzét, mig én önt (a kalauzt) kerestem, kirepithet'e az ablakon.“ Elővettem a tározám, fölnyitottam, nékem is igy volt a pénzem, nem szóltam semmit, csak ki szedegettem. Gondoltam, szép csávában vagyunk. Nem értettem a dolgot. A szőke ur elmosolyodott, szerettem volna megszorongatni a torkát,^ de igy még több bajom lesz, gondoltam. Köszönöm ! s ezzel kifelé indult, a kalauzt pedig hívta maga után Egyedül maradtam a fülkében, megdörzsöltem a szemem, de bizony ébren voltam. — Gondolkodom, s most kezdett a megfejtés derengeni agyamban. Csodáltam, hogy hamarabb nem jutott az eszembe. Hiszen ez az ur egy internaozionalis gazember. Ott állott nem messze a pénztártól, mikor a jegyem váltottam, első ízben az ötven koronással akartam fizetni, ki is vettem, de azután a száz koronást adtam oda. Szépen megfigyelhetett, s most ilyen uton-módon mi az ördög is lesz. De megjárja a rendőrségnél, a legközelebbi állomáson úgyis lejegyzököny- velik a dolgot ott én csipetem meg. Kezdtem gondolkodni, micsoda kereszt kérdéssel csíphetem meg. — Dühöngtem mindamellett, hogy micsoda dologba akart ez a gazember belekeverni. Mig igy tűnődtem, belép az internaozionalis Ügyet sem vetettem reá, pedig éreztem, hogy ugyancsak vizsgál, hanem oda ültem az ablakba s néztem a befagyott ablak jégvirágait, hátha jönne egy tűrhető eszmém, a mivel lépre vinném a madarat. Megnézem az órám, bizony jó idő eltelik, mig Zsolnára érünk, pedig addig tudtommal nem igen van na gyobb állomás a hol csendőrség is lenne. Egyszerre csak előttem ül az utitárs 8 lágy hangon elkezdett beszélni hozzám. Lássa-lássa, mi történt, bizony nem hittem volna. De mégis kár magáért, olyau fiatal még, minek megbélyegezni, lássa a dolog világos, tanúim vannak. Én mélyen alszom észrevehette mikor sz ellenőr itt járt, azután itt a tanúm maga a kalauz gondolja meg, két tanúm van elitélik, lássa-lássa. Jóakarata hangon beszélt, • nézett. reám, én majdnem összerázkódtam olyan benyomást tett reám ez az ember. Megborzadtam, mikor elgondoltam, hogy micsoda gonosztettei lehetnek már. Azután a kezeire néztem ninos-é nála valami, magam pedig a zsebembe nyaltam a kis revolveremhez. Szavaiból nem tudtam kiigazodni mit akar. Azt láttam hogy két tanúja van s a látszat ellenem szól. Kellemetlenül éreztem magam. Most ö ismét elkezdett beszélni. Lássa, teljesen a kezeimben van minden bizonyíték, tanuk rendelkezésemre állanak Zsolnán elfogják, lecsukják. Én a pénzem megkapom, mert elveszik magától s utazom to vább. De ki tudja, milyen sors vár magára. Elhallgatott, majd midőn arozom figyelte kis ideig, tovább folytatta. Adja szépen vissza a pénzem s nem csinálok semmit ! Megállóit s leste a hatást. Én hirtelen föllélegzet- tem, mert tisztán állott előttem a dolog. így akart kifosztani, fiatalságomban bizakodva, azt hiszi, hogy oda adom a pénzt csakhogy tőle megsza baduljak Beszélni akartam, de gondoltam várjunk még mi lesz a dologból, • ösaeeszoritottam az ajkam. Miután egy kis szünet volt, mialatt folytén feleletem várta ■ arezoa vizsgálta, ismét beszélni kesdett. Hiába, a pénzt nem tarthatja meg. Hanem hozzá még rajta marad a szégyen, megbélyegzik, hogy tolvaj. Adja.----------A szó megakadt a torkán. Ki-' adtam a két ötven koronást. Az ereim' kidagadtak szólni akartam, szeméra vetni a gonoszság ít, s megmondani, hogy áttláttam ám a szitán, de a nyelvem megtagadta a szolgálato t csak a kezeim működtek. Borzasz té felindulásban voltam, a visszafojtott düh most kettőzötten tört ki. Egyszerre magam maradtam a coupéban, kidobtam, kimenekült: nem tudom, én meg leültem s néztem magam elé, mi történt ? mi lesz ? Azt tudom, hogy egy pár err.léke maradt tőlem, a vasút megáll — talán már Zsolnán vagyunk. Nézem az órám, ugróm föl, hogy kinézek utána nehogy megügordjon, dó épen most csapódik már be az ajtó, sötét kis állomáson vagyunk bizony az órám azt elvitte emlékül. Nem sokat ért, ráadásnak megéri ! Báli ruhákat és czipőket tisztit és fest: J°ő Sdndop Zrinyi-u 39 , Kazinczi-u. 14. (Gutman-palota.)
