Szamos, 1905. február (37. évfolyam, 10-17. szám)
1905-02-09 / 12. szám
MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Sgési évre 8 kor. — Félévre 4 kor — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindeanuuiú dijak Siatmaron, a lap kiadójával alában fU.teodófc HIRDETÉSEK: Késjpér.zfizeií s mellett a iegjutányosabb árban közöltéinek Nyílttér sors 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A baj gyökere. Mindenütt általános bámulatot keltett a parlamenti választások eredménye, nemcsak a belföldön, Hanem a külföldön is Aki most azzal dicsekszik, tiogy ezt az eredményt előre látta, az csak a saját hiúsága kedvéért feláldozza az igazságot. De minden meglepő esemény után legalább az okokat szokás kutatni, melyekből ez az eredmény takadt. Mert igy esetleg megkaphatjuk a védelmi intézkedéseket az ismétlődés ellen. Menynyire gondolnak Magyarországon a mostani pártcsoportokra való tekintettel védelmi intézkedésekre, az egyelőre méltán vitatlanul maradhat. Ami azonban a választások eredményének okait illeti, el kell ismerni, hogy a falusi nép, melyre a népiskola még nem hatott telvil ígositólag, könnyen hisz a . meglehetős merész és esztelen elbolonditásnak, hacsak lehetőleg nagy, ámbár soha nem teljesíthető ígéreteket tesznek neki s nagy előnyökkel kecsegtetik. De másként áll a dolog a városi lakosságnál. Ez alkotja bizonyos mértékben a liberálizmus föerősségét úgy közjogi, mint szo- •ziálpolitikai t kintetben. És mégis a városi lakosság csodalatosán nagy mértékben hozzáíérhetőnek mutatkozott ama pártok csábításainak, melyek ellenségesen állanak szemben a 67-iki kiegyezéssel. De ennek meg van a maga históriája, melyet már számokban lehet kifejezni. Csak azt kell figyelembe vennünk, hogy a szabad- elvüpárt az <901. évi választások előtt még 320 tagból álit, hogy e választások után 270 főre esett vissza, most meg épen 155 emberre olvadt össze, holott ugyanazon idő alatt a függetlenségi párt 67 főről 94-re, azután 120-ra, most meg 170-re emelkedett. Ezt az időt pedig a mindenkori kormányok ama kisérletei költötték ki, hogy egy közös vámtarifát érjenek el és megszavaztassák a kiegyezést Ausztriának. A magyar parlament kész is volt teljesen mindeme akciókra s mikor a Bánffy elleni obstrukció 1899-ben győztes lett, senki sem gondolt arra, hogy a 67-iki kiegyezés alapját el kell hagyni. De az osztrák parlamentben egészen másképen áll a dolog. Az 1892. év április havától ott más nem volt, mint botrány, a legvadabb és legfrivolabb obstrukciót űzték és az obstruáló pártok mindegyike iparkodott lehetetlenné tenni a Magyarországgal való kiegyezés tárgyalását. Odaát történtek tehát a 67-iki kiegyezés legerősebb meg- rázkódásai. Nekünk itt Magyarországon tűrnünk kellett, hogy az osztrákok a rájuk nézve is érvényes törvényeket nem tisztelték, hogy a kereskedelmi forgaimat s minden vállalkozási szellemet nálunk is megbénították, hogy gazdasági és ezzel nemzeti fejlődésünket ez egész idő alatt megakasztották, sőt veszélyeztették. Onnan átról semmi egyebet nem hallottunk, mint ellenségeskedést, gyalázástése kiáltást: „El Magyar- országtól!* Nálunk iparkodni kel lett, hogy e viszonyokhoz illeszkedjünk, legalább szellemileg készültünk a különválásra és miután ezenfelül ipari törekvéseinknek, melyek kivált a városokban érvényesültek, a külön vámterület előnyösebbnek látszott, mint a közös, csak magától érthető, hogy ily v 'onyok közt egész Magyarországon megdagadíak ama áramlatok, melyek a gazdasági elkülönítéshez visznek. És ha ezenfelül figyelembe vesszük, hogy a kormányok, nehogy a nemzet boszu ságát elmérgesitsék, a korona kegyétől folyton nemzeti engedményeket kértek, könnyen meg lehet érieni, hogy most, mikor a nemzetnek akaratát kellett nyilvánita nia, ez az akarat a választások eredményében ilyen kifejezésre talált. Ha még egy szellemileg oly magasan álló vezér, mint Tisza István gróí volt, vezér persze, ki a nemzet akaratának megnyilatkozását a legcsekélyebb mértékben sem akarta korlátozni, ha tehát még egy ily kitűnő vezér sem volt képes a választásokban más eredményt elérni, mennyivel kevésbé sikerült volna az más vezérnek. Ezekből következik, hogy volta képen hol kell hozzáfogni a zavaros helyzet orvoslásához: zavaros azért, mert a nemzetközi kötelezettségek folytán a közös vámterületnek még legalább 12 évig fenn kell állania, mielőtt az uj több • ség programmját realizálni lehetne. Ha Ausztriában jobb lesz a helyzet, honnan az obstrukció legundokabb módjait is vették a mi obstruktoraink, ha az osztrák par lament tartósan munkaképes lesz és munkaképességét a két állam közösségének tiszteletében és a kiegyezés iránt való barátságos érzelemben is kimutatja, akkor nálunk is lehető leggyorsabban el fog következni a megnyugvás és a tárgyilagos ítélet az adott viszonyok fölött. A megfagyott legény. A szolgabirónak jelentik: Hallát leltek a bakterok Kint a határban, ügy találták Az utón fekve . . . megfagyott. „Van-e írás, van pénz-e nála?“ A ezolgabiró kérdezi. „Van egy irás. Egy rózsaszínű“ Levélke csak és más semmi. „És mi van abban a levélben ?* „Ma este várlak biztosan, 0 csak vigyázz, hogy meg ne tudja Az én uram, a rósz uram.“ S valahol a hetedik határban Valaki várja a legényt, Hogy jönne bűnben forró vérrel, Hogy csókolgassa édes hévvel, Hogy vigasztalja a szegényt. .... Kunfalvy Ákos. Beszélgetés egy orosz forradalmárral. Egy véletlen folytán ismerkedtem meg két hét előtt Moszkovszky Mihály orosz orvossal, aki Budapesten keresztül igyekezett Parisba. — Egy nagy vendéglőben ültem, ahol a katonabanda játszott ; a szomszéd asztalnál ült az orosz, kifogástalan angol szabású ruhában szőke bajusz szál s nagy merengő kék szemekkel. Valami cseh nótába fogott a zenekar s szomszédom, akit épen úgy nézhettem volna egy óbudai háztulajdonos fiának, mint egy főispáni titkárnak, hozzám fordult és tört németséggel kérdezte tőlem, hogy micsoda nóta az, amit a katonák muzsikálnak. — Megmondtam neki, hogy Csehországból importálták, mire ő mosolyogva rázta a fejét. — Nem cseh az uram, hanem orosz. Édes anyám a Don melletti városkában ezzel a dallammal szokott elaltatni. A «sehek persze kedvelnek bennünket, mert mied a ketten a nagy szláv nemzetiséghez tartozunk, ezt a nótát kölcsönözték tőlünk. Ennek révén aztán megismerkedtünk. Átült az asztalomhoz s bemutatkoztunk egymásnak. Elmondta, hogy nagyon tetszik neki a magyar főváros, amely meglepte szépségéivel | és nagyságával, a széles, egyenes uj utczák élénken emlékeztetik Szentpétervárra. S ahogy kifejlődött a diskurzus, áttértünk az orosz japán háborúra. Ugylátszik, megnyertem az orosz bizalmát, mert igen intimuisan nyilatkozott meg előttem. — Ön mint magyar hazafi — monda — aki szereti honát s ha kell, kész érte feláldozni az életét is, csodálkozni fog afölött, a mit én most mondok. — Tudja meg uram, hogy Oroszorságban a czári családon, a uagyherczegeken, a kormányzókon s tábornokokon, no meg a főpapságon kivül senki nem óhajtja Oroszország győzelmét ebben a háborúban. Forró óhajtása az orosz népnek az, hogy vajha összetörnék a japánok égiszén a czári hatalmat, mely a hadseregen nyugszik. Évezredes elnyomásából az orosznép csakis úgy szabadulhat, ha a czárt s a hadsereget ez a háború végképen megalázná Mert mi haszna lenne az orosz népnek abból, ha a japánokat megvernék ? A czár s az autokráczia, öregbítené a hatalmát, de a népre még több terhet raknának, a szabadságtól még inkább távol tar tanák. Borzasztó uram, az orosz nép helyzete ! Parasztsága elnyomva, emberi jogaiból kivetkőzhetve, papjai és földesurai által elbutit ’a és főként hihetetlenül kiszipolyozva ! A középosztály, az iparos, a kereskedő ugyanígy el van nyomva, s megalázva, azzal a külömbsóggel, hogy ez az osztály iskolázott, intelligens, akár csak a franczia, vagy angol középosztály, s igy duplán érzi az eltiprobt ember fájdalmait. — A köznemesi osztály, melynek vannak még némi előjogai, nyomorban sínylődik s fogcsikorgatva kullog a hatalmasok után. Száznegy* venöt millió ember átkozza az orosz uraimat s az ennek ólén álló embereket, száznegyvenöt millió ember várja, hogy a japánok végleg tönkre tegyék Kuropatkin hadseregét s akkor azután a meggyöngült autokrá- cziátó) kicsikarhatjuk az alkotmányt, a jogot. — De hiszen a czár nem akar alkotmányt adui, — vetettem közbe. Az orosz mosolygott. — A czár ? K rdezzük is mi őt? Kérjük is mi öt? A szelíd könyörgés ideje eimult. Volt önöknek egy kölftóth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási fo .»rást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. ! I Az előrehaladt téli idény miatt a még raktáron levő téli árak gyári áron alul is beszerezhetők. ■ '
