Szamos, 1905. jaunár (37. évfolyam, 1-9. szám)
1905-01-22 / 7. szám
20k oldal SZAMOS 7. szám T leleplezze a vakondokok aknamunkáját. Ilyen feladatot, egy ilyen szomorú kötelességet teljesít a magyar ■ajtó mostanában, amidőn napvilágot látott a legarczátlanabb, a leghazu. gabb, a legvakmerőbb munka,’az oláh komité nagyszebeni határozata. A túlzó románok ugyanis szakítottak a jelenlegi képviselőválasztások alkalmából 1881-ben kimondott passivitásukkal s az akkor elfogadott kilencz pontból álló programmjukat megtoldották még nyolczal s a választási harczok ürügye alatt, felhasználva az ország zűrzavaros politikai helyzetét, tőkét igyekeznek maguknak kovácsolni, nemzetiségi politikájuk megvalósítására. E programm a legundokabb, a legaljasabb bűnhalmaz, melyet a magyar állam ellen valaha elkövettek. A fold alatt bujkáló, a mindenfajta szennyen élősködő vakondok, kiknek földalatti, felforgató munka jukról eddig is volt tudomásunk, mert gyakran éreztük e négylábúak jár- kálását lábunk alatt, úgy látszik, megunták a sötétséget s elérkezettnek látták az időt, hogy gazságukat napfényre hozzák. Mert gazság e cselekedetük, állam, törvény, jogrend ellenes min den szavük, minden kívánságuk, prog- rammjuk pedig nyílt tagadása, el nem ismerése tételes törvényeinknek, állami souverenitásunknak, lázadás közjogi önállóságunk, a magyar faj hegemóniája, állami intézményeink, suprematiánk ellen. E programm, mellyel most a túlzó románok a választási harczokba mennek és pedig nyilván azon czél- lal, hogy mandátumokhoz kerülve, annak a képviselőházban is érvényt igyekezzenek szerezni, hazaárulás, megalkotói, harczosai pedig legádázabb ellenségei annak a magyar hazának, melyet eleink a hódítás ősjogán vér rel szereztek meg, melyet immár több mint ezer éve e jogon bírunk. És van-e okuk, van-e joguk a romáuoknak s azcín többi nemzetiségeknek, melyek a saját külön prog- rammjnk alapján, most mind felütik a fejüket a magyar nemzeti állam integritása ellen, hogy panaszkodja nek ; támadva lettek e a magyarság, a magyar állam részéről nemzetiségi mivoltukban mely talán maga után vonhatta ezt az ellenállást ? Hogy e darab földön, mely a Kárpátoktól az Adriáig terjed, mely földnek minden egyes rögét magyar vér áztatta, magyar kéz művelte, a mely terület állami önállóságát, létét, múltját és jelenjét a magyar nép Kuthy Elek előbb hinni sem akarta, hogy skártba van téve, a nélkül, hogy egy igazoló, egy mentegetőző szót mondana előtte a hűtlen leány, azt gondolta, csak rossz tréfa az egész eljegyzés, midőn aztán végbement az esküvő úgy érezte, — gyűlöli, megveti azt a leányt s bősz szut akart állani rajta hűtlenségéért., és megírta azt a könyvet, melynek olvasásakor a lelkiismeret fúriáinak kell majd szaggatniok a Biharyné szivét. A költő hitte rendíthetetlenül, hogy csodál tesz ez a mü, melynek minden sora a lelek közvetlen mélységéből takadt, hitte, hogy szellem idéző lesz regénye, felidézi a régi szerelem szellemét s a megbánás könnyeit csalja annak arczára, akinek szivéről szól a regény minden lapja. A könyv megjelenése után, ha néha találkozott az utczán Bibaryné- val, kutatóan nézett arczára s észrevette, hogy azon féireismerhetetlenü- tükrözödnek vissza a betegség, a széni védés nyomai. — Eleinte örömmel, megelégedéssel látta, mint hervad el egy-egy rózsa a szép asszony arczán s a diadal mámorával gondolta : „Olvasta könyvemet. Most már gondol- kozhatik azon, a min akkor nem gondolkozott, mikor kötelessége lett volaaindig áldozatra kész munkájának köszönheti, az ur, a domináló elem csak a magyar lehet, elvitázhatatlau igazság. Bármily oldalról is nézzük a kérdést, az államalkotó magyar fajnak joga van arra, hogy az állam a közigazgatás minden intézményeire a magyar faji jelleget reáüsse, intézményeibe a magyar geniust beie- vigye Feltétlen joga van, a magyar állam souverenitásának,, a magyar faj suprematiájának föltétien, megal- alkuvás nélküli elismerését követelni, joga van eltiporni mindazokat, akik ezen állami intézmények, a magyar nemzeti állam, a magyar faj s annak hegemóniája ellen, akár kívülről, akár belülről, szentsógteieu támadást intéznek. A magyar nemzeti politika tul- hajtásával, erőszakos magyarosítással a magyar fajt, vagy bármely eddigi kormányunkat megvádolni nem lehet, mert a magyar faj, az ő mindenkópi elsőbbségét sohasem használta ki, nem ellenségeinek, de testvéreinek, a magyar haza, magyar állampolgárainak tekintette mindig a nemzetiségeket, jogokban és kötelességekben teljesen egyenlőknek. Csak egyet kívántunk és kívánunk : a magyar öuálló nemzeti állam felsöbhségónek feltétlen elismerését, tiszteletét és megtartását állami intézményeinknek, közjogi alaptörvényeinknek, tiszteletét, szeretetót ennek az édes magyar hazának, melynek édes kenyeréből, melynek táplálékot adó Földjéből a nemzetiségek ép úgy élnek, mint mi magyarok. Ezen belül pedig teljes jog és politikai egyenlőséget biztosított a magyar állam a nemzetiségeknek ; nem kívánta a faji jellegből való kivetkőzésüket sera nyelvben, sem szokásaikban, sőt ellenkezőleg e téreni engedékenységének az 1868. nemzetiségi törvényben s türelmének azóta számtalanszor, megbocsátásának, különösen az oláhokkal szemben, az 1848-ért mindig és mindenkor tanu- jelót adta. Mit kaptunk érte: elismerést, szeretetet? Nem. Alattomos, államellenes munkát folytatnak évek óta a magyar nemzet, a magyar állami supremetia ellen, minden alkalmat megragadtak gyűlöletük, a magyar nemzeti állameszrae semmibevevésének kimutatására; őszinteségünket alattomossággal, barátságunkat nyiit ellenszeuvvel fogadták, szóval, Írásban leköpdösték legszentebb intézményeinket, orvul és nyíltan támadásokat intéztek állami önállóságunk, tételes törvényeink eile», és mi még sem éltünk az alkalommal, nem akarna. Most szenved, vógigéli a Golgotha kínjait, jól van, igy kell ennek lenni, eddig én szenvedtem én voltam a Goigothán !“ Később azonban, midőn már nem látta az utczán a szép asz szonyfc, hanem csak hallotta, hogy beteg, súlyos beteg, az öröm, a meg- nyugvás érzését a fájdalomé váltotta fel lelkében, tudatára ébredt, hogy még mindig szereti azt a nőt, — kit gyűlölnie kellene. Szívbaja van a szép asszonynak, mondták ismerősei s ő fájdalmas mo- solylyal válaszolta : „Igen, szívbaja van. Az olvasástól kapta.4 Észre sem vette a kölönös pillantásokat, melyek kel ismerősei ilyenkor végigmérték, szinte nem is törődött a külvilággal, folyton saját szomorú gondolatai foglalkoztatták, melyek állandóan a beteg asszonynál időztek. „Nem ezt akartam ón, édes szép szerelmem. Nem akartam ennyi szenvedést okozni neked a könyvemmel. Oh, miért nem lehetek ott betegá- g adnál, miért nem vigasztalhatlak, miért nem áraszthatom el csókjaimmal kezeid, miért nem tehetem jóvá, a mi rosszat akkor tettem, mikor az utálatos bosszuérzós erősebb lett sze rerelmemnól ? I Hátha még halálba űzi az én angyalomat a szenvedés ! Mi lesz akkor velem ?“ — tűk nekik megmutatni, hogy öklüuk egy csapásával képesek vagyunk őket megsemmisiteni. Nem, mert az időtől, a jobb, a józanabb belátás kialakulásától vártuk a teljes egybe- forradást. Hogv az engedékenység, a bóke- türés politikája csődöt mondott, abban a nagyszebeni határozat után immár senki sem kótelkedhetik. Nem mi, hanem ők ke/dték a harezot, melyet meg kell vívnunk. Ebben a harezbau, ha még észre nem térnek a túlzók, ha fel n«m ébreszti Őket a kormányelnök üzenete, melyet a miskoleziakhoz inté zett programmbeszédébe vett fel, szemben fognak bennünket pártkü- lőnbség nélkül találni magukkal. Ezt a harezot együttesen kell megvívnunk, mert diadalmaskodnia kell mindenekfeletc a magyar nemzeti államnak, érvényesülnie a magyar faj felsőbbségének, érvényt kell szerezui állami és közigazgatási intézményeinkben a magyar szellemnek s ez előtt a genius előtt meg kell hajolnia minden állampolgárnak, mint az állami, a jogrend előtt. Minden hazafinak teljes erejéből tiltakeznia kell a nagyszebeni gyalázatos merénylet ellen s minden hazafinak elkövetnie mindent, hogy e programm támogatói parlamentünk levegőjét meg ne ronthassák. Hisszük, remélni akarjuk, hogy vármegyénk hazafias románajku magyar állampolgárai, undorral fordul nak el a nagyszebeni hazaárulástól s nem fogják megengedni, hogy haza áruló gazemberek izgatásainak eszközeivé legyenek. Dr. Komáromj Zoltán. SZÍNHÁZ. Szerdán telt ház előtt került szinrne a Solti Vilma fellépésével „A boszorkányvár.“ Lehet, hogy szerepe jobban is simult egyéniségéhez, mint első fellépése alkalmával, de tény, hogy a bucsufellépte sikerben nagyobb, zajosabb volt. Hangjának nagy terjedelme, bő hanganyaga nagyon jól érvényesült Coraiie szerepében, viszont azonban azt sem hallgatjuk el, mert a színi fősaisonban szereplő énekesnőtől nagyon sokat váruuk, hogy énekének gyönge a technikája, hogy ónektudása nem áll arányban hangjának nagy terjedel móvel. A többi szereplők, mint Kőszegi, Komái és Gerö Ida a hölgyek közül; Szentes, Áldori, Bay a férfiak közül, a tőlük megszokott módon és mértékkel játszottak. ... É< valóban elment Bibary- nóhoz a minden életörömtől megfosztó a minden szenvedéstől megmentő halál, hideg csokot lehelt tüzes rózsaajkára s e csók eloszlatta örökre annak melegét, csontujjait reátette szí - vére s megszüntette annak dobogását, megszüntette annak szenvedését. Kuthy Elek, midőn meghallotta a szép asszony halálhírét, alig tudta elfojtani barátai előtt a fájdalom kiáltását, megtörtén vánszorgott szobájába s kétségbeesve suttogta. — Ezt ón tettem ! Aztán midőn ráesett tekintete regényének Íróasztalán heverő kötetére, kitört belőle a düh, kezeibe ragadva azt, rekedten ordította. — „Ezt te okoztad átkozott papírdarab ! Te ölted őt meg ! Pusztulj !“ Ezer darabra tépte a könyvet s aztán előkereste a szobájában levő minden példányát regényének s egymásután hajigálta ki a köteteket ablakán át az utczára, hol a járókelők fejcsóválva nézték a tébolyultat. — Pedig a regénynek egy pél dánya még most is felvágatlanul hevert a halott asszony szobájában. Kedves estéje vált a közénségnek csötörtökön, amidőn másodszor került színre Gárdonyi bájos kis vígjátéké „Annusba.“ Az előadás jó és összevágó volt, mint az első alkalommal ; de lehetett-e máskép, amikor a főszerepet Kendi, Garai, Szilágyiné, Peterdi, Krasznai, Szőke és Szente« oreálták. kik egy kavésbé jó darabot is sikerre tudnak vinni jó játéknkkal. A közönség, melynek szemmellátha- tólag gyönyörűséget szerzett e tiszta levegőjű, poétikus s mégis annyira & mindennapi életből vett darab, sokat tapsolt a jó előadásnak. Pénteken „Sulamith'-ot láttuk. Nem hallgathatjuk el, hogy némi bizalmatlansággal néztünk az előadás elé. Sulamith egyike a legnehezebben megjátszható dalműveknek. Csupa zene és pedig nehéz, sulyoa zene. Annál nagyobb örömmel számolhatunk be arról, hogy nagyon kellemesen csalódtunk. — Hugonnai Irént illeti meg elsősorban a legnagyobb dicséret a jó előadásért. Az ő szerepe képezi tengelyét a darabnak s nehéz feladatának tökéletesen megfelelt. A legnehezebb s egy coloratur énekesnő egész tudását igóuybe vevő énekszámait meglepő s teljes praeci- zitássid adta elő s ehhez nagyon jól hozzáilleszkedett játéka is, mely a legerősebb drámai régiókban is nagyon jó volt. Igen sok s igazán jól megérdemelt tapsokat kapott. Nagy hatással játszott még a nők közül Kendi Boriska. Egy drámai színésznő, ki operában is ily tökéletesen megállja helyét, mint ö, az csakugyan kiváló tehetségű színésznő. Külön meg kell említenünk, hogy a második ^elvonásban elragadóan tánczolt. — Nagyon jó alakítást mutattak bo Szentes, Tiszrai és Erayei a kérők szerepében és Bayuak szép, erős hangja jól érvényesült Absolon szerepében, (Dr. K.) HÍRROVAT, * Hieronymi Károly miniszter a szatmári iparosokért. Hieronymi Kát oly, kereskedelemügyi miniszter a szatmárnémeti ipari hitelszövetkezet kérvényére megküldte válaszát a szövetkezetnek és pedig oly kedvező elintézésben, a mely a szatmári iparosok legvérmesebb reménykedését is bizonyára meghaladja. A miniszternek iparosaink iránt ezúttal is tanúsított jóakaratáért csak hálával adózhat az ipartestület. Itt közöljük teljes szövegében a miniszternek kétrendbeli örvendetes rendeletét: Másolat. 4183—VII. szám. Kereskedelemügyi m. kir. Miniszter. Szat- már-Németi szab. kir. város Tanácsának. A Szatmár-nómeti ipari hitelszövetkezet, mint az Országos Központi Hitelszövetkezet tagja, az iránt folyamodott hozzám, hogy az általa alakítani szándékolt bőripari szakcsoport részére lótésitendö lábbelikészilő közös gépműhely felszerelését, megfelelő üzemsegélyt, úgyszintén az üzlet és az üzemvezető kiképzésének költségeit engedélyezzem. A helyszínén tanulraá- nyoztatván a szatmári lábbeli készítő ipar helyzetét, abból megállapítható, hogy a szatmári czipószek és különösen a csizmadiák oly súlyos helyzetben vannak, hogy túlnyomó részük a biztos pusztulásnak néz elébe. Erre vall az a körülmény, hogy a 89 czi- pészmester közül 38, a 170 csizmadia mester közöl 140 mester segéd nélkül dolgozik. Ily körülmények között csupán az menthetné meg a városnak ezt a számottevő iparosságát és ezzel magát a jelentékeny ipari termelést, ha az ottani lábbelikészitö iparosok, a modern termelés eszközeit hasznosítanák, ha gópeKet vennének munkájokBáli ruhákat a legszebben tisztit és fest : J°Ő Sándoi> Zrinyi-U. 39 , Kazinczi-u. 14. (Gutman-palota.)
