Szamos, 1904. december (36. évfolyam, 96-103. szám)
1904-12-04 / 97. szám
XXXVI. évfolyam. Szatmár, 1904. vasárnap deczemfaer hó 4. 97-ik szám. SZAMOS. POLITIKAI. SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ars Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Siatmaroxi, a. lap V. iűóMvaíaláhaja fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a íegjutányosabb árban közölt] Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 Nemzetköziség. Ha mérleget vetünk a XIX. század örökéről és latba vetjük fényét és árnyait, áldás it és átkait, úgy mindenesetre az a serpenyő fog lejebb billenni, mely a balvégzet gyümölcseit tartalmazza. Tagadhatatlan, hogy rohamosan lejlődött e század folyamán az emberiség művészete, tudománya, de e rohamos fejlődéssel együtt járt az erkölcsiség, t lélek belső világának szint1 oly rohamos hanyatlása. Évszázadok előítéletei hirtelen halomra dőltek, de estükben magukkal rántották azon korlátokat is, melyek közé a vallás és társadalom szorította eddig az emberiséget. A soha eddig még nem élvezett teljes szabadságtól megitta- sult az emberiség és mámorában minden elérhetőnél többet követelt s immár azon láthatatlan kötelékek széttépéséhez íogott, melyek terhét mindezideig még nem érezte s lassan-lassan az emberiség együttműködésének leghatalmasabb biztosítékait is sokallani kezdte, a családot és a hazát. A családi kötelék e eni lázadás eklatáns példája a nő-kérdés íeszegetése. Hatalmas forradalmi tendenczia nyilvánul meg benne, czélja a család eddigi lejének, a férfinek detronizálása. De még hatalmasabb bizo’ nyiték a legújabb kor lelki világának sülyedéséről a haza fogalma elleni egyre erősbödő lázadás Erőszakos e mozgalom és természetellenes. És épen ezért kell, hogy erőszakos és természet- ellenes okai is legyenek. Sok fojtott keserűségnek, kegyetlen igazságtalanságnak kellett megszülemleni, mig az emberi társadalom egy jelentékeny részéből kiölhette az anyaföld, a szülőhaza iránti szeretetet. Micsoda irtózatos explozív erő kellett ahhoz, hogy a haza fogalmát megsemmisítve, üres jelszóvá tegye és a nemzetköziség fogalmával cserélje fel. Oh, nem az a félrevezetett, vakon előre rohanó tömeg a bü nős, hanem azok, kik szinte belekergették a legalsó társadalmi rendet a nemzetköziek hatalmas táborába. Olyan e baj, mint a mérges fekély. Ki sem törődött vele, mig apró, fájdalmat nem okozó voit, most pedig már alig-alig van remény, hogy a megtámadott szervezet még valaha erőre kap. Ma már alapigazsággá vált a jelszó: „Az a haza, meiy némád kenyeret és jogokat, nekem nem hazám.“' Vitatkozni errőí, ma már meddő fáradság lenne, itt csak egy módja van a gyógyításnak: megszüntetni a baj okait. Erős és gyors intézkedésekkel kell útját szegni a további terjeszkedésnek, meg pedig kétféle módon, a társat almi jogok kiterjesztésével egyrészt, gazdasági viszonyaink javításával másrészt. E két tényező okozója a nemzetköziség terjedésének. Gyökereiben kell orvosolni a bajt, mert a struczmadír szerepe kényelmes ugyan, de szomorú következményei nem maradhatnak el. A csengeri szabadelvüpárt nagygyűlése. A csengeri járás és kerület szabadelvű pártja f. óv nov. 29 én Csengéiben értekezletet tartott, amelyen mintegy 5--600 főnyi választó volt jeien. Szuhányi Ferencz mint pártelnök nagyszabású, épületes és hat- ;.*u beszédet,tartott, valamint Do- mahidy Viktor, ki hasonlokép nagy hatással és meggyőző érvekkel kör- vonalozta a jelenvoltak előtt a mai politikai mizériákat s ezen alkalomból a jeleuvoltak nagy tetszése és egyhangú hozzájárulása mellett a miniszterelnöknek s az országos szabadelvű pártnak a következő két táviratot küldték : Nagy méltóságú gróf Tisza István miniszterelnök úrhoz Budapesten. Fogadja Nagymóltóságod abbéi az alkalomból, hogy a kisebbség erőszakát megtörni sikerült, ami által az alkotmányos jogrendet a parlamentben helyreállította, a csengeri választókerület szabadelvű polgárainak lelkes üdvözletét. A nemzetünk sorsán őrködő Gondviselés kezének közreműködését látjuk ebben a tényben, amelynek végrehajtására Nagyméllóságodat jelölte ki. Vajha egy szebb, dicsőbb jövő virulna fe! nemzetünkre, a tiszta ha- zafiságtól vezérelt eme ténykedése nyomán. Mi ebbe vetett bizalmunkban biztosiíjuk Nagyméltóságodat kitartásunk s lankadatlan támogatásunk felöl. A párt nevében Szuhanyi Ferencz elnök. Nagy méltóságú báró Podma- niczky Frigyes urnák, az országos szabadelvüpárt elnökének Budapest. Az a kitartás, melynek a párt a 18-iki események létrehozásában tauujelét adta, az igazi hazafias naély belátás által megaczélozott akarat, mely azt keresztülvitte; az elszánt szilárdság, mely a felelősség viselése előtt meghátrálni nem engedte s a pártot, egybeforrasztva jobb ügyünket diadalra juttatni segítette, reánk Az öreg asszony. Aranyos sugarait széjjelhintette a nap a kis falusi ház udvarán. A knt mellett állott a disznóól, egy öreg parasztasszony foglalatoskodott a röfögő egyetlen malacczal, amely mohón rágicsálta a feléje hajított gyér kukoriczát. Gonddal, gyönyörűséggel nézte az öreg asszony a malaczot, az egyetlen négylábú jószágát. Simogatta a sörtéjét s a kukoriczaszeme- ket, amiket a malacz félrerugott a lábával, gondosan söpörgette össze s ismét a szája elé rakta. Özvegy Bus Tamásué tizenkét álló esztendeje ól már magánosán a faluvógi viskóban, ami még az öreg apja után maradt rá. Düledezett a fala, a fazsindelyes tetőn keresztül szépen besütött a nap a padlásra, a két szék, egy asztal meg egy ágy a szobában, csak alighogy a lábukon állottak, de hát a ház is, a bútorok is, esak eltartanak még addig a rövid terminusig, amikor utolsó útjára viszik özvegy Bus Tamásáét. A temetése szép lesz, a testamentumában meghagyta, hogy a fundusa árából olyan temetést rendezzenek neki, amilyet még aligha látott a falu. — Hetvennyolcz esztendővel a vállán, malaczot vett az asszouy, fel akarta hizlalni, húsát, zsirját, sonkáját eltenni télire, mivelhogy remélte, hogjr ezt az időt még meg fogja érni. — Gonddal, gyönyörűséggel ápolta, tartotta a malaczot, az egyetlen élő lényt, amelyhez még húzott. Az urát ugyan szerette Bus Tamásné, de immáron negyven esztendeje annak, hogy kivittek a derék férfiút a temetőbe, ahol már a sírja helye sincsen meg, mivelhogy úgy intézkedik a törvény, hogy 30 esztendő múltával feldulatnak a sírok és újak ásatnak helyükbe. Az öregasszony szivéből még az emléke is kiveszett a férjének, ha vissza is gondolt rája néha, úgy jött ez elő neki, mint valami álom. A gyerekek, azok ifjúkorukban haltak el egynek kivételével. Ezekre még kevésbbé emlékszik. Az egy, aki megmaradt, nyughatatlan vórü legény volt, korcsmázoot, szoknyák után futkosott., nem segített anyjának a gazdálkodásban, inkább napszámba ment. Egyszer aztán mást gondolt. Hazajött egy estén s azt mondta, hogy Suhajdéjókkel meg Kutzorékkal együtt kimegy Amerikába, ahol is jobban megfizetik a munkát. — Eredj, — szólt a langyos szivü anya. — Én nem mondom, hogy ne menj, ha ott találod a szerencsédet. Röviden búcsúzott az Andris, immár tizenkét esztendeje annak, és azóta csak egy levelet irt. Ebben pedig azt irta, hogy keservesen megbánta az amerikai utat, mert nem úgy van ám az újvilágban, ahogy ö azt gondolta. Nagyon sok az ember odakint is, alig hogy megélhetnek egymástól. Még szerencsés az, aki munkához tud jutni. Ö, már mint az Andris, bizony nem kapott munkát, mert nem volt szerencséje. Most éhezik, szörnyű rosszul megy a dolga, kétszer már a vonat elé akart feküdni a nagy nyomorúság miatt Mindezek folytán haza szeretne jönni. Küldjön az anyja neki száz pengőt, amivel hazajöhet, legyen nyugodt, meg fogja fizetni, mert van még két erős, dolgos karja, amivel meg tudja hálálni a jótéteményt. Vegyen fel 100 pengőt a kis házra, küldje neki és akkor rögvest hazajön. — Nem! — Ez volt az első gondolata Bus Tamásnónak, mikor a levelet elolvasta. És ez volt az utolsó is, amikor elhatározta, hogy a veszendő fia után nem nyújtja ki e kezét. — Minek ment ki? M aek volt olyan bolond ? Megterhelje a kis hazat, amin még sohasem volt adósság? Ennek csak az lehet a vége, mert hiszen évröl-évre nö az interes, hogy kiliczitálják a házat alóla. Azt a házat, ami az öregapja után maradt rá. Az ember elpusztulhat, de a háznak meg kell maradnia, mert az túléli az embert, még az unokáját is, ha gondját viselik. Ha elküldi a száz pengőt, a házra keresztet vethet. Vén korára menjen zsellérnek idegen tanyára ? Ez nem lehet. Ha éhen hal a fiú, vagy a vonat elé fekszik, arról csak ö maga tehet. Minek ment oda, ahova nem hívták ? Aztán elébb-utóbb úgy is meg kell halni. A szegény embernek jobb, ha minél hamarább hal meg, legalább nem küzködik oly sokat . . — így gondolkozott özvegy Bus Tamásné és nem válaszolt a fia levelére. Azóta nem hallott róla és ezt a fiat is elfelejtette, épen úgy, mint halott férjét és gyermekeit. Az öregasszony derűsen tipeg- topog az ól körül. Gyarapszik a ina- laczka, milyen szépen telik a po- fácsbája, püffed a hasacskája : Mégis csak szereti az Isten Bus Tamásnet, % Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Megérkeztek I J I az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi női, és gyermek lábbelik. '
