Szamos, 1904. december (36. évfolyam, 96-103. szám)
1904-12-22 / 102. szám
XXXVI. évfolyam. Szatmár, 1904, csütörtök deczember hó 22. 102-ik szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LA MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A kisebbség uralma. Ki tagadhatná le azt a visszás állapotot, hogy ami az országban évek óta történik, a kisebbség akaratából ered, hogy jog és íelelősség nélkül a kisebbség kezében van az erő, a hatalom ? Évek óta nincs már önálló és íelelősséges elhatározás a többség kezében. Az alkotmányos, a közjogi hatalmi tényezők, az állam végrehajtó* hatalma, valamint a törvényhozásnak az az ereje, hogy törvényt alkosson, mind csak eszközökké váltak arra, hogy a kisebbség a maga akaratát a többségre oktrojálja. Avagy nem kényszerhelyzet-e a kormányra és királyra is egyaránt, hogy a választások utján való megoldáshoz kell nyúlnia? Sajnos, a korona és kormány nem szabad akaratból teszi ezt és határozta el, hanem az, aki ur a kormányon és többségen egyaránt: az obstrukczió. Hogy a Ház feloszlatása sem a kormánynak, sem a koronának nem lehetett czélja, az, azt hisz- szük, minden józan gondolkozásu ember előtt világos. Hiszen sem a kormánynak, sem a koronának Zsido'asszony misén. Irta Ániáne. Nyomott mellemből a fohász Kitör lángolva, hévvel, És összefolynak könyeim A koldusok könyével! (A. E.) „Szeresd felebarátodat“ — idézi áhitatos arczkifejezóssel szónoklata kezdetén, fényes katedráján, földi magaslatán a lelkipásztor. S a nagy, szőke, sápadt asszony utána mormoiá: „Szeresd barátodat,“ A sok imádkozó, csendesen sir- dogáló öregasszonyok és az oltár előtt térdeplő ifjú asszonyok között mindjárt ráösmerhetsz az egyenesen ülő, ürességbe bámuló zsidóasszonyra. Mit. csinál itt, a uékie idegen világban ? Más felekezet templomában ? Keresi az Istent, vagy barátját? Utóbbit követi türelmetlen, idef es rángatózással arczában, hangos obogással szivében. Vár és sóhajtozik. Remeg és fél. Gondolkozik és busul. Valami megnevezhetetlen fájdalom ül tekintetében, amint bársonyos, nagy szemeit szerte hordja a díszes templomban. Mintha azt gondolná : „Tán nem állott érdekében, hogy választás legyen. A kisebbség brutális kényszerűséggel idézi fel, hogy a királynak íöl kell oszlatnia a Házat, a kormánynak bele kell mennie a törvénynélküli állapotba s az országnak, a helyett, hogy dolgozzék, politizálnia kell. ha akar, ha nem. Csodálatosan fejetetejére esett állapot áz, hogy a kisebbség szeszélye miatt épen annak kell bekövetkeznie, amit a törvény tilt s annak nem szabad bekövetkeznie, mit a törvény parancsol. Mindaz, ami november 18-án és deczember 13-án történt, valójában úgy tekinthető, mint egy abszurdum-állapotnak kisugárzása és elfajulása. Az obstrukczió szétterjeszke- désével szokásjoggá vált ugyanis egy olyan abszurdum, melynek következményét röviden az alkotmány válságának joggal nevezhetünk. • A parlamenti anarchia immár mindent devalvált. A képviselőház nem a nemzeti akarat, a törvény nem törvény s a kormánynak a nemzet és király közötti felelős, megbízott jellege elhomályosult. A magyar alkotmányjogoknak ezek itt boldogabbak, tán szenvedni nem is tud más, csak a zsidó. — No meg a zsidóasszony!“ Szomorúság ül lelkére e pazar fényű, drágaságoktól ékes, imponálóan díszes templomban s irigykedve gondolja: „Hogy tudnak mind imádkozni, bízni, hinni ! — Csak én ülök mereven, fájdalomtelten. Csak rajtam nem enyhít sem fohász, sem könyem, sem imám, sem adakozásom. Bűnösnek nincs enyhülése. Bűnösé a pokol. Ártatlané a menyország!“ Fásult merevség kezd dermedni lelkében, mit csak ő képes felolvasztani, ő képes eloszlatni. íme, ott jő ! Nemcsak szemeivel látja, egész leikével nézi. Nem lát kívüle senkit, semmit. Az egész világ egy kedves, bájos képet öltött, uras imádójáért, előkelő hódolójáért, kedves barátjáért, édes szeretőjéért. Az is öt keresi, nem az oltárt. Látja tekintetéről, mely egyöntetűen, ösmerösen, kedves örömmel villan szemébe. Magas, finom alakja szerényen áll oltára előtt. Nem borul le előtte. Az ö oltára a zsidóasszony kebele. Arra szokott borulni szenvedélyesen, szerelmesen. Rég nem volt benne része, mert találkozási helyüket változtatni keléi? szabadságoknak összesége az obstrukczió „tetszik,“ vagy „nem tetszik“ magas elhatározásától függ. Vagy ki merné-alkotmánynak nevezni azt a helyzetet, mikor a kisebbség diktál ? A jelenlegi parlamentárizmus a valóságban, a gyakorlatban a kisebbségi uralmon alapszik, mely törvényekkel és házszabályokkal statuálja, mint és hogyan kell mindennek a képviselőházban történni. A kormánynak ma csak olyan javaslatokat szabad benyújtania, melyek a többségnek nem kellenek. Nemde merő nevetség és veszedelem azt akarni, hogy ez az állapot állandósuljon ? Hol van az a józan ember, vagy jogász, ki ezt követelni merészelné ! A jelenlegi meglevő alkotmányunk kénytelen épen rendeltetése ellenére működni. Nagy kötelessége a nemzetnek, hogy az alkotmányos formák számára szerezze vissza az alkotmányos tartalmat is. Erről van szó és nem részletkérdésekről, melyekkel az ellenzék a maga erőszakát fedezni akarja. A felett kell tehát dönteni a nemzetnek: a kisebbség uralkodjék-e, vagy úgy legyen miniéit, minden őszön-tólen. Nyáron ott kellett hagyni a Népkert mögötti népes utczát. Télen kerülni kellett a színház mögötti eleven helyet, hol szerelmi légyottjuk édes, kis, meleg, derűsen mosolygó lakjuk állott. Ma is azon sóhajtoztak mindketten, a csendesen ünnepélyes templomban, hogy hát mikép cserélik ki aggodalmukat, vágyukat, szándékukat, eszméiket. Mint állapodnak meg ezután abban, mikónt-hol találkoznak az életben ismét ? Válniok lehetetlen, ki nem bírnák. Nem is érdemes a közvélemény, a hitvány, dőre. rosszindulatú világ kedvéért lemondani földi boldogságról. Kölcsönösen terhűkre volna életük czipelóse, egymástól elszakadva. S minek, miért ? Csak ügyesség, bátorság kell hozzá s a közvélemény elhallgat, a kemény ítélet meglágyul, a kaján, éles, elhereze-hurczáló szó elhangzik. S az okosan, ügyesen flirtelő modern asszony előtt kalapot emelnek, pláne, ha nagy ur a hódolója. Mint már az én zsidóasszony hősnőm is, ki ott hagyta unalmas otthonát, megelégelt környezetét, sötét, busszinü ruhát öltve, kedélyéhez hasonlót, neki indulva az üres világba — sétára. den, amint szabad nemzetnél van s a józan ész szerint máskép nem is képzelhető, hogy t. i. az az aktrat érvényesüljön, amely mellett a többség megnyilatkozik. Az alkotmányosságnak elemi szabálya ez és semmi sem igazolja jobban anarchikus irányú íelíordult állapotainkat, mint az, hogy e íölött egyáltalában vitatkozni és Ítélni kell. SZÍNHÁZ. El kell ismernünk Krémer igazgató dicséretes törekvését, a legújabb színdarabok színre hozása körül, íme alig mertük remélni, hogy mindjárt a színi saison elején lássuk a „Lőcsei fehér asszony“-t, mely még most is műsordarabja a népszínháznak. — Szombaton és vasárnap este került színre költő királyunk, Jókai e dramatizált regénye. A fővárosi kritikáknak csakugyan igazuk volt, a midőn minden jóakaratuk mellett is eonsta- tslniok kellett, hogy a Faragó Jenő vállalkozása nem sikerült. A milyen kitűnő a regény, olyan gyönge a darab, minek egyedüli oka abban a körülményben keresendő, — hogy egy olyan nagy anyagot, mint a milyen a Jókai regényében van feldolgozva egy színmű keretébe beszorítani nem lehet. A czimszerepet Kendi Boriska betegsége miatt Kornai adta s ezt Szomorúan gondolkodó tekintetét a földre szegezve, czipelte fáradt, lankadt testét, csüggedő lelkét, melyet egyetlen gond gyötört, hogy : immár vége gyönyörűségének. Mit is fog kieszelni a férfi ? Az ő gondja is : hol találkozzanak. Az ő vágya is az, — összekerülésük. Levelet nem küldhet barátnője, férje ellenőrzi. Utczán nem kisérheti, a világ őrzi-fólti. Otthonát nem hagyhatja, neje gyötri. Mi vár reájuk ? A nélkülözés, fásulás. Oh, sóhajok, szakadjatok ki szívestől a zsidóasszony kebeléből! Minek szeret ? Miért boldogtalan ? S miért tud mindannak daczára is oly boldog lenni véle, a katolikussal ? Gyüjtsétek egybe, kedves publikumom, a sok, kemény ítéleteteket, őt sújtó kavicsaitokat s ne sújtsátok feléje életében. Ne. Ha meghalt, vigyétek ki sírjára. Melléje gurulnak azok, mind kedves ösmerősei neki, a megvetés, a gúny, a megítélés, a rágalom, a lenézés éles, kemény kövei. A halott záidóasszony boldogtalanságát szánni fogjátok. Csak az élőét korholtátok, rosszaltátok. Most is, ha látnátok betérni kedvese intésére a pápista templomba, oh, hogy elítélnétek ! ftóth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Megérkeztek Tí I a z őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készü \t férfi női, és gyermek lábbelik
