Szamos, 1904. december (36. évfolyam, 96-103. szám)

1904-12-22 / 102. szám

XXXVI. évfolyam. Szatmár, 1904, csütörtök deczember hó 22. 102-ik szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LA MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A kisebbség uralma. Ki tagadhatná le azt a visszás állapotot, hogy ami az országban évek óta történik, a kisebbség aka­ratából ered, hogy jog és íelelősség nélkül a kisebbség kezében van az erő, a hatalom ? Évek óta nincs már önálló és íelelősséges elhatározás a többség kezében. Az alkotmányos, a köz­jogi hatalmi tényezők, az állam végrehajtó* hatalma, valamint a törvényhozásnak az az ereje, hogy törvényt alkosson, mind csak esz­közökké váltak arra, hogy a ki­sebbség a maga akaratát a több­ségre oktrojálja. Avagy nem kényszerhelyzet-e a kormányra és királyra is egya­ránt, hogy a választások utján való megoldáshoz kell nyúlnia? Sajnos, a korona és kormány nem szabad akaratból teszi ezt és határozta el, hanem az, aki ur a kormányon és többségen egya­ránt: az obstrukczió. Hogy a Ház feloszlatása sem a kormánynak, sem a koronának nem lehetett czélja, az, azt hisz- szük, minden józan gondolkozásu ember előtt világos. Hiszen sem a kormánynak, sem a koronának Zsido'asszony misén. Irta Ániáne. Nyomott mellemből a fohász Kitör lángolva, hévvel, És összefolynak könyeim A koldusok könyével! (A. E.) „Szeresd felebarátodat“ — idézi áhitatos arczkifejezóssel szónoklata kezdetén, fényes katedráján, földi magaslatán a lelkipásztor. S a nagy, szőke, sápadt asszony utána mormoiá: „Szeresd barátodat,“ A sok imádkozó, csendesen sir- dogáló öregasszonyok és az oltár előtt térdeplő ifjú asszonyok között mind­járt ráösmerhetsz az egyenesen ülő, ürességbe bámuló zsidóasszonyra. Mit. csinál itt, a uékie idegen világban ? Más felekezet templomá­ban ? Keresi az Istent, vagy barátját? Utóbbit követi türelmetlen, ide­f es rángatózással arczában, hangos obogással szivében. Vár és sóhajtozik. Remeg és fél. Gondolkozik és busul. Valami megnevezhetetlen fájdalom ül tekintetében, amint bársonyos, nagy szemeit szerte hordja a díszes tem­plomban. Mintha azt gondolná : „Tán nem állott érdekében, hogy vá­lasztás legyen. A kisebbség brutális kénysze­rűséggel idézi fel, hogy a király­nak íöl kell oszlatnia a Házat, a kormánynak bele kell mennie a törvénynélküli állapotba s az or­szágnak, a helyett, hogy dolgoz­zék, politizálnia kell. ha akar, ha nem. Csodálatosan fejetetejére esett állapot áz, hogy a kisebbség sze­szélye miatt épen annak kell be­következnie, amit a törvény tilt s annak nem szabad bekövetkeznie, mit a törvény parancsol. Mindaz, ami november 18-án és deczember 13-án történt, való­jában úgy tekinthető, mint egy abszurdum-állapotnak kisugárzása és elfajulása. Az obstrukczió szétterjeszke- désével szokásjoggá vált ugyanis egy olyan abszurdum, melynek következményét röviden az alkot­mány válságának joggal nevez­hetünk. • A parlamenti anarchia immár mindent devalvált. A képviselőház nem a nemzeti akarat, a törvény nem törvény s a kormánynak a nemzet és király közötti felelős, megbízott jellege elhomályosult. A magyar alkotmányjogoknak ezek itt boldogabbak, tán szenvedni nem is tud más, csak a zsidó. — No meg a zsidóasszony!“ Szomorúság ül lelkére e pazar fényű, drágaságoktól ékes, imponá­lóan díszes templomban s irigykedve gondolja: „Hogy tudnak mind imád­kozni, bízni, hinni ! — Csak én ülök mereven, fájdalomtelten. Csak rajtam nem enyhít sem fohász, sem könyem, sem imám, sem adakozásom. Bűnös­nek nincs enyhülése. Bűnösé a pokol. Ártatlané a menyország!“ Fásult merevség kezd dermedni lelkében, mit csak ő képes felolvasz­tani, ő képes eloszlatni. íme, ott jő ! Nemcsak szemeivel látja, egész lei­kével nézi. Nem lát kívüle senkit, semmit. Az egész világ egy kedves, bájos képet öltött, uras imádójáért, előkelő hódolójáért, kedves barátjá­ért, édes szeretőjéért. Az is öt keresi, nem az oltárt. Látja tekintetéről, mely egyön­tetűen, ösmerösen, kedves örömmel villan szemébe. Magas, finom alakja szerényen áll oltára előtt. Nem borul le előtte. Az ö oltára a zsidóasszony kebele. Arra szokott borulni szenve­délyesen, szerelmesen. Rég nem volt benne része, mert találkozási helyüket változtatni kel­éi? szabadságoknak összesége az obstrukczió „tetszik,“ vagy „nem tetszik“ magas elhatározásától függ. Vagy ki merné-alkotmánynak nevezni azt a helyzetet, mikor a kisebbség diktál ? A jelenlegi parlamentárizmus a valóságban, a gyakorlatban a kisebbségi uralmon alapszik, mely törvényekkel és házszabályokkal statuálja, mint és hogyan kell min­dennek a képviselőházban történni. A kormánynak ma csak olyan javaslatokat szabad benyújtania, melyek a többségnek nem kelle­nek. Nemde merő nevetség és veszedelem azt akarni, hogy ez az állapot állandósuljon ? Hol van az a józan ember, vagy jogász, ki ezt követelni merészelné ! A jelenlegi meglevő alkotmá­nyunk kénytelen épen rendeltetése ellenére működni. Nagy kötelessége a nemzetnek, hogy az alkotmányos formák szá­mára szerezze vissza az alkotmá­nyos tartalmat is. Erről van szó és nem rész­letkérdésekről, melyekkel az ellen­zék a maga erőszakát fedezni akarja. A felett kell tehát dönteni a nemzetnek: a kisebbség ural­kodjék-e, vagy úgy legyen min­iéit, minden őszön-tólen. Nyáron ott kellett hagyni a Népkert mögötti népes utczát. Télen kerülni kellett a színház mögötti eleven helyet, hol szerelmi légyottjuk édes, kis, meleg, derűsen mosolygó lakjuk állott. Ma is azon sóhajtoztak mind­ketten, a csendesen ünnepélyes tem­plomban, hogy hát mikép cserélik ki aggodalmukat, vágyukat, szándéku­kat, eszméiket. Mint állapodnak meg ezután abban, mikónt-hol találkoznak az életben ismét ? Válniok lehetetlen, ki nem bír­nák. Nem is érdemes a közvélemény, a hitvány, dőre. rosszindulatú világ kedvéért lemondani földi boldogság­ról. Kölcsönösen terhűkre volna éle­tük czipelóse, egymástól elszakadva. S minek, miért ? Csak ügyesség, bátorság kell hozzá s a közvélemény elhallgat, a kemény ítélet meglágyul, a kaján, éles, elhereze-hurczáló szó elhangzik. S az okosan, ügyesen flirtelő modern asszony előtt kalapot emelnek, pláne, ha nagy ur a hódolója. Mint már az én zsidóasszony hősnőm is, ki ott hagyta unalmas otthonát, megelégelt környezetét, sötét, busszinü ruhát öltve, kedélyéhez hasonlót, neki in­dulva az üres világba — sétára. den, amint szabad nemzetnél van s a józan ész szerint máskép nem is képzelhető, hogy t. i. az az aktrat érvényesüljön, amely mel­lett a többség megnyilatkozik. Az alkotmányosságnak elemi szabálya ez és semmi sem iga­zolja jobban anarchikus irányú íelíordult állapotainkat, mint az, hogy e íölött egyáltalában vitat­kozni és Ítélni kell. SZÍNHÁZ. El kell ismernünk Krémer igaz­gató dicséretes törekvését, a legújabb színdarabok színre hozása körül, íme alig mertük remélni, hogy mindjárt a színi saison elején lássuk a „Lőcsei fehér asszony“-t, mely még most is műsordarabja a népszínháznak. — Szombaton és vasárnap este került színre költő királyunk, Jókai e dra­matizált regénye. A fővárosi kritikák­nak csakugyan igazuk volt, a midőn minden jóakaratuk mellett is eonsta- tslniok kellett, hogy a Faragó Jenő vállalkozása nem sikerült. A milyen kitűnő a regény, olyan gyönge a da­rab, minek egyedüli oka abban a kö­rülményben keresendő, — hogy egy olyan nagy anyagot, mint a milyen a Jókai regényében van feldolgozva egy színmű keretébe beszorítani nem lehet. A czimszerepet Kendi Boriska betegsége miatt Kornai adta s ezt Szomorúan gondolkodó tekinte­tét a földre szegezve, czipelte fáradt, lankadt testét, csüggedő lelkét, me­lyet egyetlen gond gyötört, hogy : immár vége gyönyörűségének. Mit is fog kieszelni a férfi ? Az ő gondja is : hol találkozzanak. Az ő vágya is az, — összekerülésük. Levelet nem küldhet barátnője, férje ellenőrzi. Utczán nem kisérheti, a világ őrzi-fólti. Otthonát nem hagy­hatja, neje gyötri. Mi vár reájuk ? A nélkülözés, fásulás. Oh, sóhajok, szakadjatok ki szí­vestől a zsidóasszony kebeléből! Mi­nek szeret ? Miért boldogtalan ? S miért tud mindannak daczára is oly boldog lenni véle, a katolikussal ? Gyüjtsétek egybe, kedves pub­likumom, a sok, kemény ítéleteteket, őt sújtó kavicsaitokat s ne sújtsátok feléje életében. Ne. Ha meghalt, vi­gyétek ki sírjára. Melléje gurulnak azok, mind kedves ösmerősei neki, a megvetés, a gúny, a megítélés, a rá­galom, a lenézés éles, kemény kövei. A halott záidóasszony boldogtalansá­gát szánni fogjátok. Csak az élőét korholtátok, rosszaltátok. Most is, ha látnátok betérni kedvese intésére a pápista templomba, oh, hogy elítél­nétek ! ftóth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Megérkeztek Tí I a z őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készü \t férfi női, és gyermek lábbelik

Next

/
Thumbnails
Contents